Kiss Erzsébet – Kiss Sándornak, a Magyar Parasztszövetség egykori elnökének, majd az amerikai Hungarian Committee vezetőjének lánya – 2006 májusában az Agnes Scott College nyolcadik elnöke lett. Részlet a Magyar Lobbi 2006. június 2-i akciólevelének anyagából.
Lipták Béla így adta hírül: „A magyarországi Magyar Parasztszövetség volt elnökének, illetve az amerikai Hungarian Committee vezetőjének, Kiss Sándor lányának, Zsizsinek, a Princeton egyetem volt tanárának újabb elismeréséhez küldjük jókívánságainkat sok-sok szeretettel.”
Az Agnes Scott College közleménye
Atlanta, 2006. május 30.
Elizabeth Kiss, a Duke Universityn működő Kenan Institute for Ethics Nannerl O. Keohane-igazgatója, egyben a politikatudomány és a filozófia gyakorlatának társult professzora, az Agnes Scott College elnökévé választatott.
„Kiváló tudományos és igazgatási teljesítményével dr. Kiss az Agnes Scott vezetéséhez szükséges tapasztalat és intellektus ötvözetét kínálja” – mondta Harriet King, a főiskola kuratóriumának elnöke, amely egyhangú szavazással választotta meg. „Szikrázó értelme, karizmatikus és befogadó személyisége, gazdag akadémiai tapasztalata, a bölcsészettudományok mély ismerete, globális perspektívája és energiája teszi Elizabethet különösen alkalmassá az Agnes Scott vezetésére. Az etikára való összpontosítása tükrözi az Agnes Scott alapértékeit.”
Kiss (kiejtése az amerikai sajtóközlemény szerint „quiche”) augusztus 1-jén foglalta el a főiskola nyolcadik elnöki székét, Mary Brown Bullockot követve, aki a főiskola első öregdiák-elnökeként 11 éven át szolgált a jelentős létszámnövekedés időszakában.
„Meghatódva és boldogan kaptam meg a lehetőséget, hogy ezt a csodálatos intézményt vezethessem történetének ilyen izgalmas pillanatában” – mondta Kiss a bejelentést követően. „A nők oktatása a kulcs századunk számos legnagyobb kihívásának megoldásához, és az Agnes Scott – a női érdekérvényesítés hosszú hagyományával, élénk és sokszínű hallgatóságával és tanári karával, az integritás és a lélek élete iránti mély elkötelezettségével – létfontosságú vezető szerepet játszhat.”
Kiss 1997 januárjában lett a Kenan Institute alapító igazgatója. Az intézet az etika oktatását és kutatását támogatja, és az erkölcsi reflexiót mozdítja elő a személyes, szakmai, közösségi és polgári életben.
Tudományos munkássága a morál- és politikafilozófia területére esik. Publikált az erkölcsi ítéletről és nevelésről, az emberi jogokról, a jogelméletek alkalmazásáról az etnikai konfliktusok és a nacionalizmus kérdéseire, a jogokról és az igazságosságról szóló feminista vitákról, valamint az emberi jogi jogsértések utáni igazságszolgáltatásról.
1983-ban végzett a Davidson College-ban, 1990-ben filozófiai doktorátust szerzett az oxfordi egyetemen. Rhodes-ösztöndíjas volt; ösztöndíjai voltak a Harvard Program in Ethics and the Professions, a National Humanities Center és a Melbourne University alkalmazott filozófiai és közéleti etikai központja keretében. 1998 és 2003 között az észak-karolinai Rhodes-ösztöndíj kiválasztó bizottságának titkáraként dolgozott, és öt államban – Észak-Karolinától Nevadáig – volt a kiválasztó bizottságok tagja.
(A Kiss család két nemzedéke: az apa, Kiss Sándor a magyar parasztszövetségi mozgalom vezetője, majd emigráns szervező; a lánya egy amerikai női főiskola elnöke, akinek szakterülete éppen az etnikai konfliktusok és az emberi jogi jogsértések utáni igazságtétel. A Lobbi ezt nem kommentálta, de a folytonosság aligha véletlen.)
Forrás: Magyar Lobbi, 2006. június 2.; az Agnes Scott College 2006. május 30-i sajtóközleménye nyomán.
2007. április: családi beszámoló az elnöki beiktatásról
A Magyar Lobbi április 27-i száma Lipták bevezetőjét és Elizabeth Kiss édesanyjának levélrészletét közölte a beiktatásról. A korábbi intézményi közlemény az Agnes Scott College-t nevezi meg; az alábbi bevezetőben szereplő Duke megnevezést a hírlevél szövegének részeként tartottuk meg.
(Bizony mosolyog Kiss Sándor, a Magyar Parasztszövetség volt fütitkára – most már Teremtöje oldalán- amikor olvassa, hogy kislányát Zsizsit választották a Duke egyetem elnökévé. Erre nem csak a Kiss család büszke, büszkék vagyunk mindannyian és tudjuk, hogy gazdagodik ettöl nemzetünk is!
Az 1956-ban kitántorgottak közül 2,OOO-böl lett egyetemi tanár, a Bard Föiskola 33O diákjából közel 1OO szerzett doktorátust és az utánunk jövö, már itt született, de kettös lojalitású, 2OO százalékos generáció még többet fog tenni mindkét hazájáért melyet a végzet neki adott.)
Idézet egy levélböl:
Csak annyit irok, hogy pl. a Duke tavalyig volt elnoke, aki Zsizsi mellett ult,azt mondta utana, hogy o mar nagyon sok elnoki beiktatast latott, (a Duke elott egy masik, igen hires egyetem elnoke volt) de meg ilyet nem! A varos polgarmestere a napot “Elizabeth Kiss Nap”-nak nevezte el, s hirdette ki. Talan 129 egyetem es college kuldott delegatust, 8 specialis tudomanyos szervezet es organizacio kepviseltette magat.
A College kulfoldi diakjai 26 orszagbol, orszaguk szines, csodas ruhaiban egy-egy orgonaagat vittek Zsizsi ele egy viragkosarba, kepviselve az orgonat, ami magyar virag.
Az enekkar csodasan enekelt. Az egyetemek kepviseloi a sajat kopenyukben vonultak, elukon Jeff, aki Oxfordot kepviselte, mint a legoregebb egyetemet, s utana idorendi sorrendben jottek a delegatusok.
Egy hatalmas satorban zajlott le az egesz. Fenn, a dobogon azok voltak, akik beszeltek. Koztuk volt Bori, aki a Zsizsi szamara Goncz Arpad altal irott koszontest olvasta fel. Nagyon meghatott sok embert Arpad az irasaval. S beszelt a 2 polgarmester, Atlanta es Decatur polgarmestere, es sok-sok olyan ember, aki Zsizsi eleteben komoly szerepet jatszottak, volt iskolai, egyeteme, kepviseleteben. De mindenki, aki beszelt, olyan elkepeszto szeretettel fordult Zsizsihez, ami szinte elkepzelhetetlennek tunt. A diakok, akik a kulonbozo tanszeket kepviseltek, mind ugy oleltek Zsizsit, mintha az edesanyjukat olelnek. Zsizsi volt iskolainak oregebb vezetoi ugy csokoltak, hogy az hihetetlenul meghato volt. A menet elejen 100 diaklany vitte a zaszloikat a kulonbozo organizacioknak es aktivistainak. A zaszlokat mind a leanyok terveztek es keszitettek el erre az alkalomra.
Unnepelyesen raktak Zsizsire az elnokseget szimbolizalo ezust es arany medalt es lancot, rajta: “Elnok”, es a College neve, pecsetje es alapitasi eve: 1889, s II. Peter 1:5. Zsizsi a 8-ik elnok. S ami Zsizsit nagyon meglepte, hogy megkapta a College gyurujet, amit csak ott vegzettek kapnak meg. S o csak 8 honapot dolgozott meg ott.
En, es Jeff edesapjanak mostoha, de nagyon szeretett leanya es ferje elol, a College igazgatosaganak tagjaival, pontosan kozepen elsokent, s a masik oldalon ugyanugy elsokent Jeff ult. Mamaja es ferje. S hatalmas tomeg.
Zsizsi korareggeltol keso szinte ejjelig, jarta a kulonbozo osszejoveteleket. Ugyanis unnepeltek a volt diakokat, koztuk olyanokat, akik mar tolem is idosebbek voltak, s ugy ultek, evszamok szerint, amikor vegeztek. Volt, ahol mi is reszt vettunk Borival egyutt, vagy Jeff rokonsagaval is egyutt. Kitunteteseket osztottak olyan volt diakoknak, akik valami nagy eredmenyt ertek el, volt feltalalo, volt iro, volt politikus, stb.
S meghato volt, amikor idos volt dolgozokat is koszontottek, s tuntettek ki.
A felvonulas alatt Berlioz: Triumphal March”, Charpentier: Prelude to “Te Deum”, es Verdi: Triumphal March from “Aida” zenet jatszottak. S a vege egeszen kulonos volt: Mert Handel: “Hornpipe, from Water Music” darabot, Williams: Summon the Heroes” and “Spirit of the Ages” darabokat jatszottak, s a tanc es zene tanitvanyok kozul ketten, mint ket kis angyal, feher ruhaban valami kotelen ket oldalt, a dobogon, s lejjebb, hatalmas koroket irt le a zene hangjaira. Elkepesztoen csodalatos volt! Korben “repkedtek”!!!!
A zenet Istikem kettotok miatt irtam le pontosan.
De Zsizsi probalt minden, volt diakok szamara rendezett osszejovetelen megjelenni,s voltak diszebedek, szamunkra is, de mi azert tobbre nem mentunk, csak azokra, ahol Zsizsi eloadast is tartott. Amikor az avatas megvolt, letette az eskut, akkor utana mondott egy olyan beszedet, hogy az csudalatos volt! Kesobb sokan megkoszontek nekem, mint mamanak, hogy adtam nekik Zsizsit, mint ajandekomat.
De Zsizsikem bizony keveset aludt az utolso heten! Azonban az orom adott neki specialis erot, s mindent fantasztikusan birt!!! Szombat este meg 15 embernek votl party a hazuk vegen levo szep nagy, erkelyszeru, nyitott helyen, ahova rendeltek a vacsorat Zsizsiek a kozeli baratoknak, ismerosoknek. S nagyon keson tudtunk bucsuzni az utolsoktol.
Az unnepsegen is beszelt a lelkeszuk is, s vasarnap votunk a College kapolnajaban is 10-kor, s mar utana a repuloterre kellett mennunk.
Bevallom, bizony faradtan ertunk haza, mert a nagy orom is tud farasztani! De ez az unnepseg az eletunk egyik legnagyobb, ha nem a legnagyobb esemenye volt! S Istennek adtam halat, hogy ajandekkent adta Zsizsit nekunk, s orulok annak, hogy feladva a munkamat, csak a 3 gyermekem mellett maradtam az o szuletese utan, s ugy erzem, hogy ez feltetlenul csak jo hatassal volt a Zsizsi es testverei eletere.
Terikem,Istikem! Ne haragudjatok, hogy ilyen sokat irtam. De ugy ereztem, hogy nekem le kell irnom az egeszet, s ezt masoknak is elkuldom, akiket talan ugyanugy erdekelne egy ilyen unneples.
Forrás: Magyar Lobbi, 2007. április 27., 4c.
2007. május 4.: a hírlevél helyreigazítása
A következő számban maga a Magyar Lobbi javította az április 27-i bevezetőben szereplő egyetemnevet:
Elnézést kérünk a mult heti körlevelünkben Kiss Erzsébet egyetemének nevét hibásan közöltük, mert Ö a SCOTT WOMEN COLLEGE ELNOKE LETT.
Forrás: Magyar Lobbi, 2007. május 4., 2.
Beszéd Martin Luther King születésnapján – 2008
Elizabeth Kiss, az Agnes Scott College elnöke 2008. január 21-én az atlantai Ebenezer Baptist Churchben mondta el az alábbi angol nyelvű beszédet Martin Luther King Jr. születésnapjának tiszteletére. Beszédében magyar–amerikai családi örökségét a polgárjogi mozgalom, az oktatás és az egyetemes emberi méltóság kérdéseivel kapcsolta össze.
Dr. Farris, Elder Bernice King, members of the King and Farris families, President Clinton, Governor Huckabee, Senator Isakson, Mayor Franklin, distinguished platform party and guests: it is a great and humbling honor to be here on this special day and in this special place known around the world as a symbol of the struggle for civil and human rights.
We gather to remember, to celebrate, and to act on the living legacy of Dr. Martin Luther King, Jr. and of his fellow civil rights visionary and advocate Coretta Scott King.
Their legacy lives and speaks to us in 2008 with undiminished power. It speaks to Atlanta, to America, and to the world. It speaks to me, as a white woman, an educator, and a Hungarian-American.
My father, Sandor Kiss, was imprisoned by both the Nazis and the communists in his native Hungary, and as a refugee arriving in America in the late 1950s became a great admirer of Dr. King and of America’s civil rights struggle. He would be very proud to see me here today, and very happy to know that the King Center is currently hosting an exhibit on the Soviet Gulag that honors those who struggled and suffered under Stalinism. I like to think that he and Dr. King—and all the other drum majors for justice across the centuries, continents and cultures—have had the opportunity to get acquainted on the other side.
Today, as in 1956 and 1968, we need to understand and affirm the connections that Dr. King understood and affirmed.
He showed us the connection between patriotism and dissent. For his deep and eloquent love for America’s vision and values—and no 20th-century American did more to reaffirm and revitalize the vision of America—was not only compatible with, but demanded, blunt criticism of America’s moral failures: failures of racism, of economic injustice and indifference, and of the abuse of power at home and abroad.
He showed us the connection between criticism and hope—demonstrating that an honest acknowledgment of the scars of slavery and segregation, and of the corrosive influence of white privilege on the structures of wealth and opportunity in this country as well as on the psyches of both white and black Americans, was not only compatible with, but necessary for progress toward racial reconciliation and a beloved community in which we can all be judged by the content of our character, not the color of our skin.
And he showed us the connection between human rights at home and abroad, affirming the need to stand in solidarity with those who suffer injustice wherever they may be because, as he put it, “injustice anywhere is a threat to justice everywhere.”
As the president of a woman’s college that strives to educate our students to think deeply, live honorably, and engage the intellectual and social challenges of their time, it is a precious honor to pay tribute in this place to two remarkable women, Coretta Scott King and Yolanda Denise King, who had the talent, determination and courage to carry on and indeed to extend their husband’s and father’s work for justice after his assassination. In particular, I want to salute Coretta Scott King’s commitment to stand up for the rights and dignity of all human beings—African Americans, poor people, Latinos, women, gays and lesbians, victims of apartheid and of religious persecution. Her commitment is an inspiration to us all.
Another connection that Dr. and Mrs. King demonstrated so powerfully in their own lives is the connection between education and the ability to make a difference in the life of your family and the world. The worlds opened up to Dr. King by his education made it possible for him to envision a different future for African Americans and to draw on resources from around the world to develop the tools which enabled the civil rights movement to achieve remarkable victories. The worlds opened up to Mrs. King by her education made it possible for her to carry on her husband’s work after his death.
As a child, Mrs. King walked five miles every day to go to school. I see a similar determination every day at Agnes Scott among so many of our students of color and first-generation college students. Yet the education gap in our country continues to blight young people’s futures, especially in poor urban and rural communities. Today, when education, and increasingly a college education, is the passport to a life of security and dignity, we need to find the policy tools, the resources, and the cultural capital to truly open the doors of college to every child in America.
Today, we celebrate a historic moment when for the first time in American history, an African-American man and a woman are among the frontrunners for the highest office in our land—and when much has been achieved in the struggle for the rights and dignity of all. America continues, with its founding vision of equality and liberty and with the energy, audacity, openness and warmth of its people, to inspire others around the world.
But the example and legacy of Martin Luther and Coretta Scott King remind us of how much unfinished business we still have. America still has a tenfold wealth gap between whites and African-Americans and whites and Latinos, a gap that represents the continued legacy of slavery, Jim Crow terror, discriminatory policies and practices, and differences in educational opportunity. We still have a minimum wage well below a living wage. We have a continued epidemic of violence against women and of the sexual exploitation of children. We have an often toxic public debate about immigration and few signs toward a just, humane, and sane immigration policy. We have a world where genocide and torture have not been relegated to the dustbin of history but continue to blight humanity. And we live in a day when the light of the “city on a hill” that is—that could be—America has been considerably dimmed in the eyes of many around the world.
So we have work to do! But the example of drum majors for justice like Dr. Martin Luther King shows us what can be accomplished if we commit to making and acting on the connections between patriotism and dissent, criticism and hope, and the struggle for justice and human dignity, wherever it may be. Whoever we are—teachers, preachers, parents, elected officials, managers, colleagues, community activists, philanthropists, artists, or scientists—let us commit to that work in memory of Dr. King. May his memory be blessed and may each and every one of us find ways to act on his legacy.
Forrás: Magyar Lobbi, 2008. február 1., 7a. pont; a beszéd elhangzott 2008. január 21-én.
Mondák
Vicc
Költő / Író
Népdal