Cikk Cserehatrol a Magyar Közéletben
II. évfolyam, 2. szám 1998. február

NADASDI Istvan (nadasdi@geo.ulg.ac.be)

Thu, 05 Mar 1998 12:32:48 +0100

Tobb baratunk kiséri figyelemmel a "cserehati ugyet". Altalaban nem szeretek cikkeket teljes terjedelemben idézni.
Ezuttal azonban elterek ettol a gyakorlattol. Ugyanis Molnos Lajos, a Magyar Közélet foszerkesztoje, altal irt sorok jol
ismertetik a cserehati problemat, annak elozmenyeivel es varhato kovetkezmenyeivel a sajatos romaniai politikai
kornyezetben (lasd Magyar Közélet II. évfolyam, 2. szám 1998. február).

A helyzet alakulasat figyelnunk kell annal is inkabb mert a nagy magyar sztrojka szerint ( Hornra Gonczre, Kovacsra es
Kunczéra gondolok) a magyar-roman viszony alakulasa rendkivulien kedvezo. Szerintuk nem szabad a magyar kulpolitikanak
beavatkoznia ugymond a roman belugyekbe. Oket csak a NATO es EU jogositvany erdekli. Hogy ez a jogositvany mire szol,
azzal meg ok maguk sincsennek tisztaban nemhogy a magyarorszagi kozvelemeny.

Nadasdi Istvan (Liege, Belgium, Vallon regio, Francioanyelvu Kozosseg)

Székelyudvarhely a "csereháti" ügy

Adódott 1966-ban egy, látszólag mindközönséges jogi helyzet. Ennek a lényege az, hogy az udvarhelyi önkormányzat, azaz a
polgármesteri hivatal nem hosszabbított meg egy építkezési engedélyt, mivelhogy kiderült: jogi vétségek történtek a
szóban forgó épület körül. Az önkormányzat álláspontja: mindaddig nem adható ki az építkezési engedély meghosszabbítása,
amíg jogi úton nem tisztázódik a helyzet.

Azonban hamar kiderült: ez csak látszólag "egyszerű jogi helyzet", hisz sokkal többről van itt szó. Jelesül: egyfajta
politikai kurzus, hatalmi törekvés megvalósításáról, amelynek hosszú távon a végső célja a Székelyföld etnikai
összetételének a megváltoztatása, a magyar tömb "felhígítása". Ebbe az évtizedek óta tartó általános és átfogó
koncepcióba illeszkedik bele mindaz, ami és ahogyan Székelyudvarhelyen, a Csereháton felhúzandó, illetve már fel is
húzott épület kapcsán történt, történik. Ilyetén a tegnapi (Iliescu-féle) és a mai (Constantinescu-féle) Hatalom
beavatkozása révén az "egyszerű, mindközönséges" jogi esetből "ügy" lett, mégpedig a médiáknak köszönhetően
"interetnikai ügy" , amelyet jól ki lehetett és lehet használni a romániai magyarság, a kormánykoalíciós partner: az
RMDSZ elleni uszításra, vádaskodásra, hangulatkeltésre. Olyan "biztonsági szelepként", amellyel a mindenkori Hatalmak
akkor élnek, midőn a társadalomban felhalmozódott gazdasági-szociális eredetű feszültségeket le akarják vezetni. S mert
a bajok forrásának megszüntetésére nincs elfogadható alternatívájuk, a nemzeti érzelmek felszításával,
gyűlöletkeltéssel, uszítási kampánnyal igyekeznek elterelni a figyelmet a reális problémákról. És ez az elterelő manőver
általában sikeres. Románia esetében mindenképpen. Itt mindig is jól kijátszható volt és még mindig eredménnyel játszható
ki az ún. "magyar kártya", az abizonyos "magyar veszély", "Erdély elrablása" stb., stb.

Mivelhogy mára már világosan látható, hogy lényegében milyen szándékok, törekvések rejtőznek az épület "háta mögött",
úgy vélem s azt hiszem, nem vagyokegyedül e téren , hogy az, ami Székelyudvarhelyen, a Csereháton történik, valóban ügy.
Számunkra is! (Vagy, ha még nem az, azzá kell váljék.) Elvi kérdésekről van itt szó mindkét "fél" részéről. A "csereháti
ügy" tulajdonképpen modell-értékű arra nézvést, hogyan próbálkozik mindenkor a soros Hatalom átvéve-átadva a
"stafétabotot" "megoldani" a nemzetiségi kérdést Romániában. Csepp a tengerből ez az eset ("ügy") , amely egy rég és
nagyon jól kigondolt cselekvési program, stratégia, következetes végrehajtás hosszú távra készült forgatókönyvének
minden elemét tartalmazza.

Számunkra is mindenképpen tanulságos eset, nem árt tehát közelebbről is "megszemlélni": .

Az 1997. májusi "csereháti események" után frontális támadás indult többek között és elsősorban az "ügy"
székelyudvarhelyi érintettjei: polgármester, alpolgármester és tanácsosok ellen.

A székelyudvarhelyi önkormányzat (tanács) ECKSTEIN KOVÁCS PÉTER jogászt, az RMDSZ Kolozs megyei szenátorát kérte fel
jogi képviseletének ellátására a csereháti ügyben.

"1997 őszétől vagyok az udvarhelyi önkormányzat ügyvédje válaszolja kérdésünkre Eckstein Kovács Péter szenátor. Azzal
bíztak meg, hogy indítsak pert egyrészt az Aris Industrie S. A. (részvénytársaság), másrészt pedig a bukaresti székhelyű
Szeplőtlen Szívek kongregáció egyesülete ellen. Mégpedig: 1. a székelyudvarhelyi önkormányzat és az Aris Industrie Rt.
közti telekkoncessziós szerződés semmisnek nyilvánításáért; valamint 2.: az Aris Industrie Rt. és a Szeplőtlen Szívek
közt létrejött ajándékozási szerződés megsemmisítése végett.

A pereskedést Székelyudvarhelyen indítottuk el, amely azonban (az alperes peráthelyezési kérelmének jóváhagyása nyomán)
átkerült a marosvásárhelyi bíróságra, ahol jelenleg is folyamatban van.

Kezdjük a koncesszionálási szerződéssel, illetve az e körül adódó problémákkal. Nos, több törvénysértés is történt e
szerződés létrejöttekor. Például: az Aris Industrie S. A. amint a neve is jelzi egy profitorientált kereskedelmi
társaság, így tehát mint ilyen, a törvények értelmében kimondottan csak licitàlàs utjan juthatott volna hozzà aa 16 700
négyzetméteres elek hasznalati jogahoz es nem licitálás nélkül, úgynevezett "közvetlen" koncesszionálás révén (99 éves
időtartamra). (Csak zárójelben: e "módszer" következtében a helyi önkormányzatot ráadásul tetemes anyagi veszteség is
éri, hiszen az Aris jelképesnek mondható összeget, évi 1 290 000! lejt fizet csak a hatalmas, udvarhelyi viszonylatban
nagyon jó helyen lévő területért.)

A csereháti intézmény (speciális iskola) felépítésére a pénzt a svájci Basel Hilft Egyesület adta-adja. A koncessziós
szerződésben azonban egyetlen szó sem esik az egyesületről! Továbbá: a kérvényező fél az Aris Industrie S. A. a
koncessziós szerződésen azonban egy másik jogi személy, az Aris Kft. gyergyószentmiklósi alegységének a pecsétje
található! Két külön jogi személyről van szó. Az egyik egy Rt., a másik egy kft. Esetünkben az egyik kérvényez,
szerződést köt, a másik pedig pecsétel. Ez egy jogi abszurdum, s mint ilyen, megengedhetetlen és elfogadhatatlan. Ami
nagyon lényeges!: a szerződésben az áll, hogy az épület a székelyudvarhelyi fogyatékos gyerekek számára készül,
speciális iskolaként ("coalã pentru copiii handicapaøi"). A tanács csakis ezzel a céllal és feltétellel koncesszionálta
a területet az Arisnak. Az Aris Industrie S. A. a felhúzandó épületet elajándékozta a Szeplőtlen Szívek Egyesületének.
És ebben az adományozó levélben már szó sincs sem a székelyudvarhelyi fogyatékos gyerekekről, sem pedig a fogyatékos
gyerekeknek készülő speciális iskoláról hanem mint árvaház (coalã pentru copiii orfani) jelenik meg az épület, illetve
rendeltetése!!! Ez az újabb törvénysértés, ugyanis az Aris S. A.-nak nem volt joga a telektulajdonos tudta és
beleegyezése nélkül megváltoztatni a szerződésbe foglaltakat. Az épület valóban nem fogyatékos gyerekeknek készült,
tehát nem speciálisan épített (hogy pl. tolószékkel is lehessen benne közlekedni), hanem fizikailag egészséges, ép
gyerekeknek. Valóban árvaháznak. Nos, a fenti törvénysértések alapján az udvarhelyi önkormányzat jogosan kéri a
szerződés felbontását. (És ez kötelessége is.)

Mint említettem, az építkezési engedély 1996-ban lejárt. A munkálatokat folytatni kellene. A helyzet pillanatnyilag az,
hogy engedély híján nem lehet törvényesen folytatni az építkezést. Az engedély meghosszabbítását már 1996-ban kérte a
kongregáció és nem kapta meg. Sem akkor, sem azután. Csak érdekességként említem meg, hogy pl. az Aris Rt. nem is tudott
arról, hogy gond van az építkezési engedély meghosszabbítása körül!

Fontos! és nemcsak jogi szempontból az épület használatának kérdése. Vagyis az, hogy a megajándékozott mikortól veheti
használatba az épületet (költözhet be). Nos, az ajándékozási szerződés ezt is világosan és egyértelműen leszögezi: csak
a teljes befejezés és a hivatalos átadás ("recepcionálás") után! Ennek ellenére a kongregáció már 1997 májusában
"bemegy" a még nem teljesen kész, hivatalosan még át nem adott épületbe. Minden jogi alap nélküli ez a betelepedés,
tehát törvénytelen! Amint az köztudott, akkor az udvarhelyi polgárok egy csoportja eltávolította őket az épületből. Ez
nagy port vert fel, a médiának betudhatóan, amely országos méretű közhangulatot keltett az udvarhelyiek ellen. Az
apácarend ezt követően folyamatosan "bombázta" a kormányt minek eredményeként 1997. december 8-án annak a koalíciós
kormánynak a főtitkára, amelynek az RMDSZ is tagja, Remus Opri rejtetten és meglepetésszerűen megjelent
Székelyudvarhelyen, s egy régebbi bírósági végzés alapján lepecsételt és az udvarhelyi önkormányzatnak (illetve
polgármesteri hivatalnak) megőrzésre átadott épületbe behatolt, és karhatalmi segédlettel, fizikailag is besegítette o
Hangsúlyozom: karhatalmi segédlettel, törvénytelenül, erőszakosan! törvényesség látszatát keltse, levetette egyébként
jogszerűen a már említett pecsétet az épületről. Az apácarend tagjai azóta is bent vannak az épületben, vélük együtt
bent tartózkodnak a karhatalom emberei is, úgymond, megvédendő az apácákat. Hogy mi történik az épületben, azt
nem-igazán lehet tudni, hiszen oda csak az mehet be, akinek erre az apácák engedélyt adnak!

Sokan nem értették ezt az ún. pecsétlevevést, s úgy hitték, hiszik, hogy valami olyanféle törvényszéki végzésről van
szó, amelynek értelmében az apácák jogosan, törvényesen hatoltak be az épületbe, és törvényesen tartózkodnak bent azóta
is. Nos, egyáltalán nem erről van szó. Hanem csupán csak arról, hogy az udvarhelyiek annak idején kérték az építkezés
leállítását, mivel arra már nem volt építkezési engedély. Ez megtörtént, s törvényszéki végzés nyomán pecsét került az
épületre mindaddig, amíg a jogi helyzet tisztázódik, s valaki folytathatja, befejezheti az építkezést, s ezt követően
majd hivatalosan átveheti az épületet. Az apácák ez ellen Marosvásárhelyen a táblabíróságon fellebbeztek, és nyertek. Ez
azt jelentette, hogy az épület megőrzése ezt követően már nem az udvarhelyiek, hanem az apácák feladata. Nem győzöm
újólag is hangsúlyozni: ez a törvényszéki végzés csakis a megőrzésre vonatkozik, így jogot ad a pecsét levételére is, de
nem jelenti azt is, hogy az apácák beköltözhetnek az épületbe, elfoglalhatják s bizonyos fokig használhatják is azt
(hiszen ott laknak, étkeznek stb.)! Az udvarhelyiek, amíg az ő hatáskörükbe tartozott a (lepecsételt) épület állagának
megőrzése, nem mentek be, nem "belülről" őrizték, mivelhogy ez törvénytelen lett volna. Summa summarum: az épület
állagáért most már az apácarend felel, amelynek tagjai, Remus Opri kormányfőtitkár segédletével törvénytelenül
telepedtek be az épületbe, s azóta is jogellenesen tartózkodnak ott. Ez a lényeg. És az is nagyon lényeges, hogy a
terület jelenleg az udvarhelyi önkormányzat tulajdonába tartozik. Bizonyára sokan emlékeznek, hogy a leköszönő
Vãcãroiu-kormány, egyik utolsó tetteként, egy kormányrendelettel elvette volt az udvarhelyiektől és az apácáknak adta a
területet Ezt a kormányrendeletet sikerült az RMDSZ-nek megsemmisíttetnie, s visszaadatni a Ciorbea-kormánnyal jogos
tulajdonosának a telket. Megbízatásom az is, hogy nyilváníttassuk semmisnek az ajándékozási okmányt is. Nos, ha a
koncesszionálási szerződést sikerül semmisnek nyilváníttatni, ez automatikusan következik be. Egyébként az ajándékozó
okmány körül is van egy sor homályos folt. Az okmányból nem-igazán derül ki, hogy tulajdonképpen a Basel Hilft avagy
mégiscsak az Aris Rt. az ajándékozó. A B. H. többszörösen is kijelentette, hogy mint pénzt adó ő az ajándékozó, lévén
hogy ő az épület tulajdonosa. Az sem tiszta, hogy az épületet formálisan elajándékozó Aris Rt.a Basel Hilft Egyesület
megbízásából járt el úgy, ahogy eljárt? A telek kedvezményezettje koncesszionálója az Aris Rt. Szóval, eléggé bonyolult
a helyzet. S hadd említsek meg itt is egy érdekes momentumot: az Arist mint igazgató egy Robia Aristid nevű egyén
képviseli ebben az ügyben, akiről azt kell tudni, hogy 1989 előtt, Ceauescu-zsoldban, nagykövetségi alkalmazott volt
Románia svájci nagykövetségén. No comment.

Röviden ez a tényállás a csereháti ügyben. Megítélésem szerint is az ügynek súlyos politikai vonatkozásai is vannak. A
bukaresti Adevãrul szerint például ez a románmagyar jóviszonynak a próbaköve, s én szerintük "az udvarhelyi barbárok
ügyvédje" vagyok. A történtek alapján úgy látom én is, hogy itt valóban többről van szó, mint egy "egyszerű" jogi
esetről. Anélkül, hogy különféle spekulációkba kezdenék, felteszem én is a kérdések egész sorát. Például: Egy bukaresti
apácarend, amelynek nincsenek hívei legalább ötven kilométeres körzetben, ahol jószerint románok sem élnek, miért
ragaszkodik foggal-körömmel Székelyudvarhelyhez és az árvaházhoz? Mi áll e mögött a makacsság mögött? Lehet-e, szabad-e
erőszakkal "jót tenni"? Az a Remus Opri, aki aláírta a telek udvarhelyieknek való visszaadásáról szóló
kormányrendeletet, vajon ő kimondottan csak saját elhatározásából, önfejűleg lépett-e fel törvénysértőn és erőszakosan
1997. december 8-án fenntartása? Kiknek az érdeke és milyen megfontolásból, hogy az egész udvarhelyi magyar közösséget
és vezetést agresszív nacionalistának, románellenesnek állítsa be? Kik a felbújtók, a bábuk, eszközök ebben az ügyben?
Magas rangú köztisztviselők miért működnek közre? A parasztpárton belüli hatalmi harcot miért kell ilyetén is a
közvéleménybe bevinni? Remus Opri a nacionalista szárnynál akar jó pontokat szerezni azáltal, hogy törvénytelenül és
erőszakosan beavatkozik egy jogi ügybe?

Remus Oprit miért nem vonták eleddig felelősségre?… Ezek mind olyan kérdések, amelyeket nem hagyhatunk figyelmen
kívül, s tudnunk kellene rájuk a választ. Teljességgel érthetetlen és 1989 után példátlan az is, ami Szász Jenő
polgármesterrel, Sófalvi László alpolgármesterrel, Bardócz Csabáékkal történik. 1997 májusa után Bardóczékat
pénzbírsággal sújtották. Ennek ellenére most mégis ügyészségi vizsgálat folyik fent nevezettek ellen. Nyomoz a rendőrség
is, hogy megindíthassák a bűnvádi eljárást ellenük. Én ezt zsarolásnak és megfélemlítési akciónak értékelem. Az
udvarhelyiek, a vezetőség, önkormányzat békés, jogi is, hogy 1997. december 8-án nem vitték ki az embereket a
Cserehátra! Ennek ellenére folyik ellenük a nyomozás. Úgy ítélem meg: egyesek jelesül a Hatalom példát akarnak statuálni
a helyi közösségek különösen pedig a magyar közösségek számára a téren, hogy itt és most, Romániában ők még kimondottan
helyi jellegű ügyekben sem tudnak a központi hatalom törekvései ellen fellépni. A karhatalom (csendőrség, rendőrség,
rohamegységek) bevetése olyan esetben, amikor egy helyi közhatalom (önkormányzat) és egy kereskedelmi társaság közti
jogvitáról van szó ez kérem szépen egy olyan precedenst teremthet, amely nagyon veszélyes az egész román demokratikus
kibontakozásra nézvést is!

Elvi, a jogállamiság szempontjából tehát mindenképpen ügyről van szó! Erre oda kell figyelnünk, RMDSZ-szinten is!

A megoldás? Nos, egy jogállamban, egy demokráciában ezt valóban "sima jogi ügyként" kezelnék, politikamentesen. Én
bizakodó vagyok, mert az udvarhelyieknek igazuk van mind jogi, mind pedig elvi, politikai vonatkozásban. De, ismerve az
eddig történteket, felteszem a kérdést: S ha az apácáknak, "felsőbb" segédlettel, mégis sikerül folytatniuk és
befejezniük az építkezést, s úgymond hivatalosan át is venni az épületet nos, akkor lesz-e vajon olyan törvényszék,
amelyegy beindult intézményből árvaházból úgymond, kilakoltatná őket?! Aligha. Szükségesnek érzem tehát, hogy az RMDSZ
mint érdekvédelmi szervezet a leghatározottabban támogassa az udvarhelyieket úgy, ahogy azt például Markó Béla és
Verestóy Attila tették a Vãcãroiu-féle kormányrendelet visszavonatásakor!

Kormánykoalícióban tehát hatalmi tényező lévén, érvényt kell tudnunk szerezni egy "mindközönséges" jogorvoslatot
illetően is. Mert ne feledje el senki: Szász Jenő udvarhelyi polgármester leváltásának kérdése már szerepelt
kormányülésen is. Tehátkirúgják, ugyebár, aztán börtönbe is zárják?…"

*

Kaszárnyaépítések, katonaság betelepítése, rendőrségi állomány növelése; Cseresznyés Pál és a többi vásárhelyi "vétkes"
kálváriája; az oroszhegyiek és zetelakiak vesszőfutása s most, a csereháti ügy; legmostabb pedig a kézdivásárhelyi ún.
"rendőrgyilkosok" ügyének elővétele, "felmelegítése"! Erre mondaná nagyapám, ha élne: "Fog ez menni…" Fog ez menni
ezután is?… És meddig?!…
Molnos Lajos