Ágoston András:
Déja vu

Be akarják csapni a határon túli magyarokat, a magyarországi és a ki­sebbségi politikai eliteket azok, akik Erdélyben, sutba dobva a
kisebbségi közösség autonómiaigényeit, inkább a helyi többségi hatalomnak igyekeznek kedvezni. Úgy, hogy autonómiaként mutatják be azt, ami
nem az.

Emlékezetes, hogy 2002-ben a Vajdaságban Kasza társai, a helyi szerb hatalomhoz simuló magyar politikai elit képviselõi, eleve rokkant
kisebbségi törvényt dolgoztak ki, for­málisan a jugo­szláv kormány, de lényegében a Djindjic-vezette szerb politikai elit számára. A
vajdasági ma­gyarság szégyenére vállalták, hogy perszonális autonómiának nevezve azt, az elektoros vá­lasztásokra épülõ nemzeti tanácsok
intézményével megalapozzák a kisebbségi intézmény­rendszert, amely – mára ezt mindenki látja – csak arra alkalmas, hogy a magyarok felé
közve­títse a szerb nemzeti érdekeket, nem pedig fordítva.

Mi is hallottuk annak idején, hogy ez csak "kerettörvény" lesz, s "fontos, hogy a Nem­zeti Kisebbségi Tanács szerepét pontosan
meghatározzuk". Meg azt is, hogy forradalmi újí­tásnak lehetünk szemtanúi. Sõt, hogy az autonómia a vajdasági magyaroknak még magas, s
azokat, akik feliratkoznak a magyar szavazók névjegyzékére, kiutasíthatják az országból.

Mindez érthetõ. A helyi többségi hatalom kiszolgálása lényegében azonos klisék al­kalmazásával zajlik a Vajdaságban és Erdélyben, sõt másutt
is. (Kellékek: hangos egységpro­paganda, egypártrendszer, kormányzati felelõsségvállalás, a magyarországi támogatások fe­letti csendes, de
hatékony ellenõrzés, az így megyünk az EU-ba szlogen stb.)

Mégis, van valami jó is, ami ismétlõdik. A Vajdaságban a VMDP, Erdélyben pedig a gondolkodó értelmiség széles köre, Tõkés Lászlótól kezdve
az RMDSZ-ben megmaradt Toró T. Tiborig élénk ellenállást fejtenek ki. Ennek eredményeként meg lehet ugyan autonómiát mondani autonómia
nélkül, de, akik ebben a tisztának és becsületesnek koránt sem nevezhetõ játékban részt vesznek, nem kerülhetik el a leleplezést.

A Vajdaságban Várady Tiborról, Józsa Lászlóról és Korhecz Tamásról mindenki tudja, hogy ellenzik az autonómiát. Erdélyben egzisztenciájukat
kockáztatva emelik fel a sza­vukat a nemzetben gondolkodó értelmiségiek: mûvészek, politikusok, egyháziak. Azok a megmozdulások, amelyeket
Tõkés László és mások kezdeményeznek – ha nemzetnek szeren­cséje van – felrázzák az erdélyi magyarságot.

Azt, már többen kimondták, hogy a király bácsi meztelen. Most arra lenne szükség, hogy ez a felismerés általánossá váljon.

A Kárpát-medencében élõ magyarok vigyázó szemüket most Erdélyre vetik. Az ami az RMDSZ kisebbségi törvénytervezete körül történik,
befolyásolhatja a határmódosítás nél­küli nemzeti integráció menetét. Látják ezt a magyarországi parlamenti pártok is és átérzik a
felelõsségüket. Dávid Ibolya, az MDF elnöke az egyesülési kongresszuson Markó Béla jelen­létében nem állt ki a törvénytervezetért. Németh
Zsolt Bukarestben autonó­miáról és nem a kulturális autonómia alapjait tartalmazó törvénytervezetrõl szólt. A kormány­oldal hallgat, s nem
mond támogató véleményt. Nincs valamire való szakértõ, aki autonómiának ismerné el a törvénytervezetet.

És mégis: balsejtelmektõl terhes a Kárpát-medencében a magyar-magyar politikai színtér. Mikor lehetne mindennek jó vége? Ezt nehéz
megmondani.

Ha Erdélyben az ellenállás rövid idõ alatt látványosan megtöbbszörözõdne, ez talán elég lenne ahhoz, hogy a magyarországi politikai elit
történelmi felelõsségének tudatában egyöntetûen nemet mondjon az autonómiaként feltálalt kisebbségi dokumentum tervezetére. Magyarországon
és a nemzetközi színtéren is.

Mekkora lenne a megkönnyebbülés!

Discussion/Fórum