Nagyváradi vigaszkoncert plusz áfa
"Ne vagyonokba kerülő zongoraestet szervezzenek a Partiumban, hanem kérdezzék meg az
embereket, mire van szükségük"
2005. május 2. (4. oldal)

Lukács Csaba (Nagyvárad)
Hatszáznegyven határon túli magyarnál próbálta csillapítani a népszavazás okozta
csalódást közel húszmillió adóforintból egy MSZP közeli vállalkozás. A pénteki
nagyváradi hakniműsort Rózsa György vezette, a közönség harmada román anyanyelvű
volt, a nézők fele pedig borsos árat fizetett azért, hogy bejusson a vigasztaló
koncertre.

Bármennyire igyekeztünk, pénteken Nagyváradon nem tudtunk annak a hangulatnak
a nyomára bukkanni, mint amilyet 2003. július 5-én lehetett érezni Csíkszereda
környékén, az István, a király rockopera erdélyi bemutatója előtt. Akkoriban
végeláthatatlan sorokban jöttek az autók minden irányból, hogy aztán több mint
kétszázezer ember zarándokoljon fel a Csíksomlyó feletti Hármashalom oltárhoz.
Az a koncert az akkori sajtóhírek szerint harmincmillióba került és
százezreknek nyújtott életre szóló élményt, érhető hát, hogy kíváncsiak
voltunk az ORTT által tizenkilencmillió forinttal támogatott nagyváradi
rendezvényre, melynek szervezője a nem nyilvános pályázaton az alábbi céllal
kérte a pénzt: "A 2004. decemberi népszavazás a kettős állampolgárság
jogállásáról (annak elutasítása) a határon túl élő magyarságot csalódással
töltötte el. Gálaműsorunk, amely a Nagyváradi Szigligeti Színházban kerül
megrendezésre, ezt a csalódást igyekszik majd feloldani." A rendkívül
szűkszavú pályázati indoklásban azt is kiemelték, hogy a műsorban "híres
magyar szerzők művei hangzanak el ismert magyar művészek tolmácsolásában,
természetesen lehetőséget adva a határainkon túli magyar művészek szereplésére
is. Terveink szerint egy nemzetközileg ismert külföldi művészt is meghívnánk a
műsorba, aki szintén magyar szerzők műveit interpretálná, ezzel is emelve az
esemény színvonalát". A szervezők a műsor végén még magyaros ajándékkal is
kedveskedni akartak a városban élő sokgyermekes magyar családoknak. Időközben
az is kiderült, hogy az öszszesen huszonhétmilliós költségvetésű est
házigazdája Rózsa György lesz, nemzetközi hírű világsztárként pedig a francia
Richard Clayderman fog zongorázni.
A városban tehát nem éreztük a felfokozott várakozást, de a biztonság kedvéért
megvásároltuk az összes helyi magyar nyelvű napilapot. A Bihari Napló két és
fél sort szánt az eseményre, leközölve a koncert helyét és időpontját a
városban zajló Varadinum programok között, míg a Reggeli Újság Ma vigasztalják
az újgazdagokat címmel közölt epés cikket, kiemelve, hogy a "magyarvigasztaló
ingyenes ajándékkoncertre" kétszázötven- és háromszázötvenezer lejért
(ezerhatszáz-kétezer-háromszáz forint – a szerk.) árulták a jegyeket, melyeket
napok alatt szétkapkodtak. A lapból azt is megtudom, hogy a helyi színház két
nappal későbbi bemutatójára (Bródy Sándor: A dada) százezer lejért lehet
jegyet kapni. Az erdélyi Transindex megkérdezte az Eurofilm. Co. Hu Kft.
képviselőjét, Sípos Józsefet (aki lapunk információi szerint Újhelyi István
szocialista médiapolitikus barátja, korábbi kampányfőnöke), hogy mi kerül
ilyen sokba a műsorban, mire a szervező azt válaszolta: lehet százötven
forintból is, húszmillió forintból is rendezvényt szervezni, és eszerint
változik a rendezvény színvonala. A költségvetés szerint nem voltak
szűkmarkúak a szervezők, hiszen a személyi kiadások majd tizenhárommillió
forintra rúgnak egyetlen estére (a programdirektor, a főszerkesztő, a zenei
szerkesztő, a zenei rendező, az ügyelő, a rendező, a produkciós vezető és a
nemzetközi menedzser összesen közel két és fél millió forintot számlázhat áfa
nélkül).
A koncert napján az Erdélyi Magyar Ifjak nyílt levélben fordultak Magyarország
miniszterelnökéhez és a kormánypárti képviselőkhöz, két dologra hívva fel a
politikusok figyelmét. "Mifelénk az egyenes beszédet és a tiszta tekintetet
szeretik az emberek. Megvetik a félrebeszélést, a hazugságot, az alamizsnát.
Ezért, ha valóban nem úgy akarnak bevonulni a történelembe, mint az Erdély
által meg nem tűrt magyarországi kormány, ne vagyonokba kerülő zongoraestet
szervezzenek a Partiumban, hanem, ha eddig nem tették meg, kérdezzék meg az
embereket, mire van szükségük, hogy boldoguljanak, vagy egyáltalán
megmaradjanak a szülőföldjükön. Értesítjük Önöket, hogy árvíz pusztít a
Bánságban (Temes megye, Románia nyugati része). Az ár eddig több mint száz
helységet öntött el, több ezer embert kellett kimenekíteni, lakóházak ezreit,
szántóföldek és legelők hektárjainak tízezreit borította el a több mint
hatmillió köbméter víz, mely akkor is csak hetek múlva húzódik vissza, ha
megáll az esőzés. Mivel az emberek többsége nem tudta kimenekíteni állatait és
vagyontárgyait, egész életek verítékes munkája vált semmivé. Ezen emberek egy
része magyar nemzetiségű, eddig kilenc magyar falu lakosságáról van szó. Ha
valóban meg akarják indítani a magyar-magyar párbeszédet, ha valóban érdekli
Önöket a határon túli magyarok sorsa, és nem hazai szavazatok és
klientúraépítés érdekében szervezik a gálaestet, itt az alkalom, hogy ennek
jelét adják. Ne szervezzenek például táncdalestet egy hónap múlva Temes
megyében, hogy tegyék vidámmá az iskolákban lakni kényszerülő magyarokat,
hanem segítsenek ezeknek az embereknek házaik újjáépítésében, életük
újrakezdésében. Az adófizetők is szívesebben látnák a pénzüket takaros magyar
házak tégláiban, mint dúsgazdag zongoristák zsebében, pártjaik pedig szociális
érzékenységről tehetnének tanúságot kiábrándult szimpatizánsaik körében."
Ugyanezen a napon egy felhívás jelent meg a Transindexen, Kedves pannon, ne
vigasztalj, nem haragszom! címmel. "Mit szólnál hozzá, ha én is elkezdenék
bocsánatokat kérni Tőled, és a nyakadra küldeném az egyik elfekvő
rockzenekaromat, vagy egy kivénhedt C szériás francia zongoravirtuózt abban a
reményben, hogy általuk majd jól megvigasztalódsz? Nem értenéd, mit akarok,
úgy éreznéd, nevetséges vagyok, vagy ami a legrosszabb, hogy meg akarlak
alázni. Gondolj bele, ha elkezdenék pályázatot írni, amiben arra kérnék pénzt
magamnak, hogy téged megvigasztaljalak. Nem éreznéd furcsán magad?" – teszik
fel a kérdést a "No bocsi!" akció kezdeményezői, melyhez eddig száznál is
többen csatlakoztak aláírásukkal.
Még van pár óránk a koncertig, ezért beülünk a Varadinum rendezvénysorozat
egyik fórumára a református egyházkerületi székház dísztermébe, ahol a
szervezőknek sikerült egy asztalhoz ültetni az eddig budapesti kormányok alatt
a Kárpát-medencei magyarsággal foglalkozó politikusokat. A mai és korábbi
államtitkárok és HTMH-vezetők éppen belemelegednének a vitába, amikor
indulnunk kell az előadásra. Az Állami Színház épülete előtt már gyűl a tömeg
és meglepődve tapasztalom, hogy igen gyakori a román szó a jegyet lobogtatók
között. Kíváncsian megkérdezem az egyik középkorú hölgyet, mire ő lepődik meg:
hát hogyne jönnék, ha itt lesz az isteni Clayderman – mondja -, a többit meg
majd csak kibírom valahogy. A bejutásra várakozók között szórólapozó
fiatalokra leszek figyelmes, a lapon a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom
aktivistái arra hívják fel a figyelmet, hogy a rendezvény "aljas pénzmosás, az
erdélyi magyarság újabb szembeköpése". "A több tíz millió forintot miért nem
fordítják az erdélyi magyarság szülőföldön való megmaradásának segítésére, az
erdélyi magyarság oktatására, nemzetünk gyarapodására? Azért nem, mert a műsor
szervezőinek és a hozzájuk közel álló, a magyar nemzet kormányát bitorló volt
és jelenlegi, ifjú és idősebb kommunistáknak még hiányzik néhány millió forint
a zsebükből?!" – olvasom a szórólapon.
Besodródom a tömeggel, a gyönyörű teremben nagy harc folyik a helyekért. Olyan
is akad, melyet háromszor adtak el, így teljesen érthető az egyik román néző
méltatlankodása, aki három hete megvásárolta a bilétát, mégsem tud leülni. A
műsort a helyi tévé is közvetíti, a műszakiak miatt sok hely kiesett –
próbálják megnyugtatni a méltatlankodókat az ültetőnők, akik bepréselnek egy
mózeskosárral érkező nagycsaládot is a keverőpult elé. Előveszem a pályázati
költségvetést és számolni kezdem az intelligens lámpákat (ezek bérlésére
félmilliót szántak), tizenötöt tudok megszámolni belőlük. A plafontól lóg vagy
öt plazmatévé (látvány – robotlight + projektor egymillió-nyolcszázezer plusz
áfa), amikor elkezdi playback műsorát a magyarországi Nox együttes. Szívem
táján újra nyár van, éneklik, a közönség tapsol, december ötödike egy ideig
tényleg elfeledve. Aztán jó Rózsa György (műsorvezetés négyszázezer plusz
áfa), és egy ideig nem komolyan tartok attól, hogy egy hirtelen sikollyal
kinyittatja a hármas ajtót és ott lesz Újhelyi István, vállán egy fekete
macskával. A jóember ezúttal más eszközökhöz nyúlt, egy régi kép segítségével
megidézte a váradi nemesi családhoz tartozó anyai nagyapját, majd síró hangon
felkonferálta a Dolly Rollt. Utánuk tátogott még Kovács Kati, valamint Éva és
Ádám a Neotonból, én meg arra gondoltam, hogy miért nem engedik ezeket az
embereket csendben, méltósággal megöregedni az emlékeikkel, ahelyett, hogy a
produkció után kifulladva számlatömböket töltögessenek a színpad mögött.
Cirkuszt a pénzért! – énekli Éva, a közönség tapsol, én megkeresem Meleg
Vilmos színházigazgatót, hogy a műsor hátteréről kérdezzem. A produkciót a
magyarországi Eurofilm hozta, a bérleti díj üzleti titok, mondja, de ha valaki
ki akarná bérelni a termet hasonló módon, attól óránként ötmillió lejt
kérnének. Gyors fejszámolásba kezdek, huszonnégy órával ez nyolcszázezer
forint, a pályázatban erre kétmilliót szántak. A szervezők nagyvonalúak
voltak, a jegybevételt felajánlották a társulatnak, az így beszedett pénzből
székelyföldi tájelőadásra indulhatnak – fejti ki az igazgató, aki szerint a
hatszáznegyven fős terem fele fizető néző. A helyiek örültek a lehetőségnek, a
bérleti díjból beszedett bevétel nélkül nem tudták volna befejezni az évadot,
ezért is vállalták, hogy a premier előtti próbahéten odaadják a termet a
magyarországi igénylőknek. A direktor csak utólag értesült arról, hogy
politikai mellékzöngéi is vannak a rendezvénynek, de az intézmény a
gazdaságilag meglehetősen kiszolgáltatott helyzetében nem válogathat a bérlők
között. Az pedig egy igazgató számára nagy dolog, hogy az általa vezetett
intézményben fellép egy világhírű francia zongoraművész – mondta. Lassan
elindul a műsor második része, a terembe visszatérő vendégek egy csoportja épp
arról kezd beszélni, hogy sikerült megint egy ügyes kis csapdába belelavírozni
a határon túli magyarságot. Mi eljöttünk, mondják, mert szeretjük ezeket az
előadókat, a színháznak is ki kellett adnia a termet a bevételért, de a
legtöbbet most is a politikusok és üzletember barátaik nyerik.
– Mit csinálunk, ha váratlanul felbukkan Gyurcsány a színpadon? – kérdezi
egyikük. – Én felállok és hazamegyek – jön a válasz, mire a többiek
letorkollják: – Dehogy mégy haza, inkább itt maradsz és fütyülsz velünk!

————————————————————————–

Egy asztalnál. A Varadinum ünnepségsorozat keretében a református
egyházkerületi székház dísztermében Magyarország és a határon túli magyarság
címmel tartottak fórumot, melyre a rendszerváltás utáni budapesti kormányok
összes illetékes államtitkárát és a Határon Túli Magyarok Hivatalának (HTMH)
volt és jelenlegi vezetőit is meghívták. "Pártállástól függetlenül
megszívlelendő az elgyötört, elcsigázott Kárpát-medencei magyarság látványa" –
fejtette ki nyitóbeszédében Tőkés László református püspök, kiemelve, hogy
most sikerült először egy asztalhoz ültetni a négy kormány illetékeseit. Entz
Géza az Antall-, Lábody László a Horn-kormány idején képviselte a magyar
adminisztrációban a határon túli magyarok ügyét, a Németh Zsolt-Szabó Tibor
páros a múlt ciklusban, Szabó Vilmos és Bálint Pataki József pedig a jelenleg
is regnáló hatalom idején felelőse a területnek (Törzsök Erika betegsége,
Tabajdi Csaba pedig brüsszeli elfoglaltsága miatt hiányzott). Érdekes volt
megfigyelni, hogy a jobboldali kormányok alatt ténykedők a sikerek
felsorolásakor az intézményépítést emelték ki (Németh Zsolt tudott a
leghosszabban beszélni a magyar egyetemek létrehozásától a státustörvényen át
a Máértig), míg a szocialisták alatt hivatalban lévők a működtetés fontosságát
és a folyamatosság biztosítását tartották sikernek. Az esetleges kudarcok
felsorolásakor Bálint Pataki József jelenlegi HTMH-elnök hökkentette meg a
teremben levőket azzal, hogy az elmúlt három évben ő nem érzett kudarcélményt
– ezek szerint a december ötödikei népszavazás a Határon Túli Magyarok
Hivatala számára egy sikertörténet.

Discussion/Fórum