Szökõs és sûrû csárdás

Nem úgy van most mint volt régen,
nem az a nap süt az égen,
nem az a nap, nem az a hold,
nem az a szeretõm ki volt.
Aki volt már rég elhagyott,
szebbre vágyott, de nem kapott

||: Nem az a nap, nem az a hold,
nem az a szeretõm ki volt :||
Szebbre vágyott, de nem kapott,
még olyat se, mint én vagyok

Azt gondoltam míg a világ,
mindig ég a gyertyavilág.
De már látom, hogy elalszik,
halálomat sokan lesik

Azért lesik halálomat,
vegyék el a galambomat.
De én azért sem halok meg,
hogy a szívük szakadjon meg.

Azt gondoltam esõ esik,
de csak a szemem könnyezik.
Az én szemem sûrû felhõ,
onnan ver engem az esõ.

Hull elõmbe, hull a földre,
hull a gyászos kötényembe.
Árkot mos a két orcámon,
mint a zápor az utcákon.