Oláhul Marinka (II. rész)
Biement fijam, biement
Te kicsi kertedbe
Rózsát szedjen néked
Bokrétába kösse.
Bokrétába kösse
Kalapidba tegye
Csak ő jes biemene
Je kicsi kertébe.
H az ő Márinkája
Feteke mint csutok
H az ő Márinkája
Feteke mint csutok.
Még e rózáji jesz
Nagyon megváltoztak:
Fejér rózsabokor
Vereszre változsott.
Veresz rózsabokor
Fejérre változott.
Kivevé je kiesit,
Fölöklelé magát.
Oda jesz biemene
Je bábo biemene
Fiját vevé jobb karjára
Menyét bal karjára.
S e házbo bievivé
S e házbo bievivé
Menyét külsző padra,
Fiját belsző padra.
Vászonval teríti
Jivószval megönti,
Fejiknél meggyújtá,
Talpig elégeti.
S onnat esz felszepri
Mieg e hamujikot
S e templomig vivie
S e templomig vivi.
Fiját z ótár elejibe
Menyét z ótár után
S onnat esz csak kinőtt
Kiet szép liliomszál.
S úgy nüőttek, s úgy nüőttek
Emig összeiértek
S összeölelkeztek
S onnat menbe mentek.
Iszten elejibe Iszten elejibe.
Oláhul Marinka (I. rész)
S Oláhul Márinka
Magyarul Margitka,
Száz katanám közül
Melliket válasszad.
Hódat-e vaj napot,
Vaj fényes csillagot
Vaj elégesszelek
Vaj eltipodgyalak.
Vaj száz katanámnak
Gyortyatartója légy
Világosz virradtig
Világosz virjadtig.
Ifjú Raduly Piéter
Ifjú Raduly Piéter
Ki moszt esz oda van
Ki moszt esz oda van.
Hadba hadakodzik
Elül zászlót vinni
Jó hírt hazahozni
Jó hírt hazahozni.
Megfogá je bábo
Sz elvágá ja menyit,
Sz onnat esz felvevé,
Sz onnat esz felvevé.
Kicsi kerbe vivé,
Kicsi kerbe vivé,
Rózsabokor alá
Rózsabokor alá.
Mámikám, mámikám
Hol azs én Márinkám
S elment fijam elment
Elment fijam elment.
Ki búzás mezüöbe
Ki búzás mezüöbe
Búzát szedjen néked
Bokrétába kösse.
Bokrétába kössze
Kalapidba tegye
Sz üö jesz elindula
Sz üö jesz elindula.
Megszarkalá lovát
Megfittyenti magát
Nincsen ott Mámikám
Nincsen ott Mámikám.
Biement fijam, biement,
E kicsi kertedbe,
Rózsát szedjen néked,
Bokrétába kössze.
Oláhul Merinkám
Magyarul Margitkám
Mondd meg te jazt nékem
Mondd meg te jazt nékem
Száz katana közül
Melliket szereted
Napat e vaj hódat
Vaj fényes csillagat.
Napat es szeretem
Hódat es szeretem
De fényes csillagot
Leginkább szeretem.
Met e hódnak fénye
S öreg Rádulj vajda
De je napnak feénye
Öreg Rádulj asszany.
De je fényes csillag
Öreg Rádulj fia
Oláhul Merinkám
Magyarul Margitkám.
Mondd meg te jazt nékem
Akarsz-e te nékem
Favágó tőkém légy
Favágó tőkém légy.
Bizan nem akarok
Megszakad e szűvem
Oláhul Merinkám
Magyarul Margitkám.
S akarsz-e te nékem
Ha gyertyatartóm légy
Bizon nem akarok
Megszakad a szűvem.
Ő jes megtekeré
S ez ő Merinkáját
Jivószas vászonval
Meggyújtotta végig.
S talpától tekerte
Feje tetejéig
Talpától égette
Fejéig égette.
Oláhul Merinkám
Magyarul Margitkám.
Anyám édes anyám
Megszakadt e szűvem.
Ó áldott Szűz Anya, mennyei szép rózsa,
Boldog mennyországnak drága gyöngyvirága.
Bűnösöknek kegyes szószólója,
Vigyázz reánk édes anyánk,
Angyaloknak királné asszonya.
Mert boldogok azok, kik téged dicsérnek,
Néked tiszta szűből buzgón énekelnek,
Szent Fiadnál ők kegyelmet nyernek,
Vigyázz reánk édes anyánk
Angyaloknak királné asszonya.
Ó áldott Szűzanya mennyei szép rózsa
Boldog mennyországnak drága gyöngyvirága
Bűnösöknek kegyes szószóllója
Vigyájz rejánk édes anyánk
Angyaloknak királné jasszonya.
Mil' boldogok azok, kik téged dicsírnek
Buzgó szűvel vígann énekelnek
Szent Fiadnál ők kegyelmet nyernek
Vigyájz rejánk édes anyánk
Angyaloknak királné jasszonya.
Ó búlátott sok kínt vallott gyarló testem
Mely nagy kínba siralomba érted estem
Éjjel nappal jajgatással
Magam csak vesztem süljesztem.
Ó hervasztó szívfonnyasztó nyavaljáim
Engem vesztő s megemésztő nagy kínaim
Sokasodnak szaporodnak
Szívmardosó skorpióim.
Ó hol vagytok hogy nem láttok jóbarátim
Velem bánnak s engem szánnak jó rokonim
Ó szerelmes édes kedves
Régi sok jóakaróim.
Ó életünk végórája
Lelkünknek testtől vállása
Jaj nincsen megmaradása
Jut számadásra
Földből lettünk s földből élünk
Földdé porrá majd elvállunk.
Ne bízzál ember erődhöz
Világban előmentedhez
Híres nemes nemzetedhez
Mert jutsz végedhez
Földből lettünk földből élünk
Földdé s porrá majd elvállunk.
Ó életünk végórája
Rajtunk a halál kaszája
Jaj nincsen itt maradásunk
Jó számadásunk
Földből lettünk földből élünk
Földdé s porrá ismég leszünk.
Világra jaj hol születnünk
Itt es sok jajt kell szenvednünk
Egész éltünk viadalom
Ínség s fájdalom
Földből lettünk, földből élünk
Földdé s porrá ismég leszünk.
Ó fényességes szép hajnal
Akit így köszönt az angyal
Üdvözlégy teljes malaszttal.
Te vagy fejér lilijomszál
Csipke közt kivirágzottál
Szentségedvel illatoztál.
Paradicsom mezejiben
Arany szűnyeg leterítve
Azon vagyon rengő bölcső
Abba fekszik az Úr Jézus.
Jobb kezében arany vessző
Bal kezében arangy alma
Megzúgintá a vesszeje
Zúg az erdő, cseng a mező.
Sose láttam szebb keresztfát
Mint Úr Jézus keresztfáját
Mert a' vérvel virágozik
Szentlélekkel gyümölcsözik.
Áldja meg az Isten ez háznak gazdáját […] szállásukra adja az Isten."
Passio virágvasárnapra
Az időben mondá Jézus az ő tanítványinak: "Tudjátok, hogy két nap után húsvét lészen, és az Emberfia elárultatik, hogy megfeszíttessék. Akkor egybegyűlnek a papifejedelmek és a nép vénei a főpap tornácába, ki Kaifásnak neveztetik vala és tanácsot tartanának, hogy Jézust álnoksággal megfogják és megöljék. Mondának pedig: "Ne az ünnepnapon, hogy netalán támadás ne légyen a nép között." Azok pedig elmenvén, megerősíték a koporsót őrizőkkel, megpecsételvén a követ.
Pályafutásomnak végén (Halottas ének)
Életemnek végső részén
Szörnyű halál vetett tőrén
Im megakadtam sírba szállottam
Kháronhoz juttam Lethére úsztam
Lelkem várából jaj kiszoríttattam.
Óh égnek két égő szeme
Csillagból álló szépsége
Napokból fűzött szép fénye
Én esetemen végbeszédemen
Hulló könyvemen síró versemen
Csorgó vizekbe merült vesztésemen.
Piros pántlikámat fújdogálja a szél
Köszönem galambom, hogy eddig szerettél
Arról sem tehetek ha már megvetettél
Nálamnál szebbeket s jobbakat kerestél.
A piros rózsának lehajlik az ága
Én is lehajlottam egy hűtlen szavára
Mit ér a szerelem igaz hűség nélkül
Mit ér a rózsa piros bimbó nélkül.
(Siposné)
A bazsarózsának elhajlott a szára
Én is elhajlottam egy hűtlen szavára
Mit ér a rózsafa piros bimbó nélkül
Mit ér a szerelem igaz hűség nélkül.
Piros pántlikámat fújdogálja ja szél
Köszönöm galambom hogy eddig szerettél
Arról sem tehetek ha már megvetettél
Nálamnál szebbeket, jobbakat kerestél.
(Ungváriné)
Piros piros szegfű bongos marojána
Piros piros szegfű bongos marojána.
S életinek párja valyaki kaszálja
Gergel bíró vágja csapja kalangyába.
Csapja kalangyába vesszőre boglyára
Ilonának kötöttje kapufára kikötte.
Az Gergel bíró bévette meg is aranypilizte
Jól tette hogy bévette meg is aranpilizte.
Rég megmondtam kisangyalom ne szeress
Nincs egyebem mit a két karom keres
Szeress olyat kinek legyen hat ökre
Hogy a szíved megnyugodjék mellette
Szeress olyat kinek legyen hat ökre
Hogy a szíved megnyugodjék mellette.
Béjizentem a szeretőm anyjának,
Ringó bölcsőt csináltasson lányának
Ringó bölcsőt belévaló kispárnát
Úgy rengesse jel a kis onokáját.
Ringó bölcsőt belévaló kispárnát
Úgy rengesse jel a kis onokáját.
Hej de bajos egy párnára feküdni
Aki jegymást igazán nem szereti
A párnának a négy szege jelszakad
A közepe tiszta újon megmarad.
A párnának a négy szege jelszakad
A közepe tiszta újon megmarad.
Két fa közé besütött a holdvilág
Megtagadott engem az édesanyám
Ha meg biza' nem is hivott fiának
De én azér hivom édesanyámnak.
Ha meg biza' nem is hivott fiának
De én azér hivom édesanyámnak.
Régi csárdás
Régi magyar
Régi magyar
Régi párnás tánc
LLK40j: Lásd Gr 102. Ez ismert dallamról Udvarhely és Háromszék több részén azt mondták az idősebbek, hogy ez a régi párnástánc.
S a pinkesti rózsa
Nyárba virágozik
S az én édesem es
Akkor házasodik.
Vaj igyál vagy egyél
Vaj megházasodjál
S más ember ajtaján
Ne jarcátlankodjál.
S nem iszom nem eszem
Meg se házasodom,
S más ember ajtaján
Nem orcátlankodom.
Jakab Istvánné: Ez lakodalmas ének. Amikor a keresztpáétt mentek a nuntás házba.
F.141.A/a.Szövegkiegészítés (a felvételen nem szerepel):
S a pinkesti rózsa
Kihajlott az útra
S mind azt rikoltojza
Szakajszanak rulla.
Én is szakasztanék
Ha jóra találnék
Vaj jóra vaj rosszra
Vaj hóttig bánatra.
Met én szakasztottam
S el es szalasztottam
Leánybarátimnak
Mind felosztogattam.
S a pünkösti rózsa
Kihajlott az útra
Nekem es kihajlott
Szekeremnek rúdja.
Nem tudom édesem
Jóra-e vaj rosszra
Jóra-e vaj rosszra
Vaj hótig bánatra.
Kinezék az uton
Látám édesemet
Látám édesemet
Ő es láta jéngem.
S akarám szólítni
Szánám búsítani
S iljen szép ifian
Megszomorítani.
S az én piros vérem
S a te piros véred
S egy árokban foljon,
S egy malmot meghajtson.
Pedig az a malom
Három kő közül van
S a legelső köve
Virággyöngyöt járjan.
S a második köve
Aprópénzt hullajsa
S a harmadik köve
Szeretetet járja.
S annak szeretetnek
Első vég órája
Zúgadoz ez erdő
Sok szép énekszótól.
Tündöklik e mező
Sok búzavetéstűl
Tündöklik e mező
Sok búzavetéstűl.
S ahol én elmegyek még e fák es sírnak
Gyenge jágojikról levelek lehullnak
Hulljatok levelek takarjatok ingem
Mert az én édesem sírva keres engem.
Sirass rózsám sirass amíg előtted látsz
Mert jó Isten tudja hol leszen halálom
Erdőkbe mezőkbe s a nagy tengerekbe
Tengernek feneke s az én vetett ágyom.
S a tengernek széllye s az én takaródzóm
Csúszó mászó férgek s az én hálótársam
S az apró halecskák s az én siratóim
S az égi madárkák s az én énekleim.
S aj veress az ég lefelé
S mondd meg rózsám szeretsz-e még
S aj veress az ég lefelé
S mondd meg rózsám szeretsz-e még.
S szerettelek s nem tagadom
S annak immár vége vagyon
Szerettelek s nem tagadom
S annak immár vége vagyon.
További versszak (az S. 63. II. sz. felvételen):
S miánt vége vagyon
S Isten annak jót ne haggyon
S aki miánt vége vagyon
Isten annak jót ne haggyon.
S alig várom öste legyen
Hogy a libám oda legyen
Hadd mehessek lúd keresni
Szép babámmal beszélhetni
Hadd mehessek lúd keresni
Szép babámmal beszélhetni.
Meg akartam házasodni
Galambot akartam fogni
Galamb helyett ülüt fogtam
Bánom, hogy megházasodtam
Galamb helyett ülüt fogtam
Bánom, hogy megházasodtam.
S az én rózsám személdöke
Többet ér mind e hat ökre
S a hat ökre szántó-vető
S az én rózsám hímkereső.
Hímet keres ki jes kezdi
S a hat ökrit el es veszti
Hímet keres ki jes kezdi
S a hat ökrit el es veszti.
S általmentem a Dunán
Kétkerekű kotyigán
Levelibe háj
Levelibe háj
Fehér faszujka virág.
Átulvittem a rózsám,
Aranszőrű paripán
Levelibe háj
Levelibe háj
Fehér faszujka virág.
Túl e vizen egy malom
S ott kószál ez angyalom
Levelibe háj
Levelibe háj
Fehér faszujka virág.
Menten szálán kettő három
S immá' nyáron ki lesz párom
Levelibe háj
Levelibe háj
Fehér faszujka virág.
Talán talál valaki
S egy szép legény pataki
Levelibe háj
Levelibe háj
Fehér faszujka virág.
Egy szép legény pataki
Nemes kell somoskai
Levelibe háj
Levelibe háj
Fehér faszujka virág.
A pataki legények
Jó pálinkás edények
Levelibe háj
Levelibe háj
Fehér faszujka virág.
Somoskai legények
Sátorbeli cigányok
Levelibe háj
Levelibe háj
Fehér faszujka virág.
S a klézsei legények
Ker'be felnőtt virágok
Levelibe háj
Levelibe háj
Fehér faszujka virág.
S elindula három árva (II. változat)
S elindula három árva
S hosszú jútra búdosásra
Hosszú jútra búdosásra.
S Barassóba kinőtt nyírfa
Barassóba kinőtt nyírfa
S a nyírfának három ága
S a nyírfának három ága.
S az alatt ül három árva
S az alatt ül három árva
Legkisebbik mind azt fújja
Mind azt fújja fúdogálja.
Vágjátok le s a nyakamat
Vegyétek ki s a szívemet
S a szívemet s a májamat
S a szívemet s a májamat.
S takarjátok papírosba,
S papírosból gyócs ruhába,
S takarjátok papírosba
S papírosból gyócs ruhába.
Küggyétek fel Molduvába
Küggyétek fel Molduvába
S apám anyám udvarára
S apám anyám udvarára.
S udvaráról asztalára,
S udvaráról asztalára,
Hogy vegyen példát minden róla
Hogy vegyen példát minden róla.
Hogy milyen az árvák dolga
Hogy milyen az árvák dolga
S elindula három árva
S elindula három árva.
S csak megtalálkozék
S a mónárembervel
S csak megtalálkozék
S a mónárembervel.
S merre mentek három árva
S merre mentek három árva
Hosszú jútra búdosásra
Hosszú jútra búdosásra.
S ne menjetek három árva
S ne menjetek három árva
S metek néktek három vesszőt
Metek néktek három vesszőt.
S menjetek ki temetőbe
Csapjátok meg s a temetőt
S a temetőt s a négy sorkát
S a temetőt s a négy sorkát.
Hogy keljen fel édesanyátok
Hogy keljen fel édesanyátok
Hogy adjon fejért rejátok
Hogy adjon fejért reátok.
Csak megcsapák s a temetőt,
Csak megcsapák s a temetőt,
S a temetőt s a négy sarkát,
S a temetőt s a négy sarkát.
Keljen, keljen édesanyánk,
Keljen, keljen édesanyánk,
Hogy adjon fejért rejánk,
Hogy adjon fejért rejánk.
S nem kelhetek édes fiam
S nem kelhetek édes fiam
Vagyon nektek mostohátok
Vagyon nektek mostohátok.
Ki fejért adjon rejátok
Ki fejért adjon rejátok
S mikor fejért ad rejátok
Vérvel virágzik hátotok.
S elindula három árva (I. változat)
S elindula három árva
S hosszú jútra búdosásra
S hosszú jútra búdosásra.
S Barassóba kinőtt nyírfa
Barassóba kinőtt nyírfa
S a nyírfának három ága
S a nyírfának három ága.
S az alatt ül három árva
S az alatt ül három árva
S legkisebbik mind azt fújja
S mind azt fújja fúdogálja.
Vágjátok le s a nyakamat
Vegyétek ki s a szívemet
S a szívemet s a májamat
S a szívemet s a májamat.
Takarjátok papírosba,
Papírosból gyócs ruhába,
S takarjátok papírosba
Papírosból gyócs ruhába.
Küggyétek fel Móduvába
Küggyétek fel Móduvába
S apám anyám udvarára
S apám, anyám udvarára.
Udvaráról asztalára
S udvaráról asztalára
Hogy vegyen példát minden róla
Hogy milyen az árvák dolga.
S elindula három árva
S elindula három árva
Hosszú jútra búdosásra
Hosszú jútra búdosásra.
S csak megtalálkozának
S egy mónárembervel
S csak megtalálkozának
S egy mónárembervel.
S merre mentek három árva
S merre mentek három árva
Hosszú jútra búdosásra
Hosszú jútra búdosásra.
S ne menjetek három árva
S ne menjetek három árva
S metek néktek három vesszőt
S metek néktek három vesszőt.
S menjetek ki temetőbe
Csapjátok meg s a temetőt
S a temetőt s a négy sorkát
S a temetőt s a négy sorkát.
Hogy keljen édesanyátok
Hogy keljen édesanyátok
Hogy adjon fejért rejátok
Hogy adjon fejért reátok.
S csak megcsapák s a temetőt
S csak megcsapák s a temetőt
Keljen keljen édesanyánk
Keljen keljen édesanyánk.
Hogy adjon fehért rejánk,
Hogy adjon fehért rejánk,
S nem kelhetek, édes fiam,
S nem kelhetek, édes fiam.
Vagyon nektek mostohátok
Ki fejért adjon rejátok
S vagyon nektek mostohátok
Ki fejért adjon rejátok.
S mikor fejért ad rejátok
Vérvel virágzik hátotok
S mikor fejért ad rejátok
Vérvel virágzik hátotok.
S én kimenék kiskertemben virágom nezni
S elütte jaz égi harmat virágom szinyit.
Rajta tapodt bús gerlice fehér lábával
Fejér lába kék a szárnya jaj be gyingyen járja.
S magas marton sem járhatok félelem nélkül
Édes csókot sem adhatok szerelem nélkül.
Szövegkiegészítés (a felvételen nem szerepel):
S acca babám jobb kezedet, sétájjunk egyet
S menjünk ki a gyümölcsösbe, szakajjunk meggyet.
Jól meg ügyeld, jól meg ügyeld milyet szakasztasz
S nehogy úgy járj mint én jártam, kedves galambom.
"Anyámtól tanultam, gyerekeimet is megtanítottam. Fújjuk mind."
S én víg nem vagyok
Szomorú vagyok
Galambomat elvesztettem
Jaj jaj meghalok.
Ha meghalok meghagyom
Legyen leány e papom
Legyen leány e papom
Legény legyen deákom.
Béfagyott e tó
Nem csúsz e szánkó
Lovam lábán nincsen patkó
Nem mehet rajta.
S gyere ki te gyöngyvirág
Mert feljött az hódvilág jaj
S gyere ki te gyöngyvirág
Mert feljött az hódvilág jaj.
S maj kinezék ablakon
S az lajbimat gombolom jaj
S az lajbimat gombolom
Szeretőmet gondolom jaj.
S a te vasas kapudat
Más zörgeti de nem én jaj
S ott zörgesse ha nem én
Még eszedbe jutok én jaj.
S a te tarka kutyádat
Már hergeti de nem én jaj
S hadd hergesse ha nem én
Még eszedbe jutok én jaj.
S a te vasas ajtódat
Más nyitsa bé de nem én jaj
S hadd nyitsa bé ha nem én
Még eszedbe jutok én jaj.
S a te karcsi derekadat
Más szorítsa de nem én jaj
S haddt szorítsa ha nem én
Még eszedbe jutok én jaj.
S a te piros orcádot
Más csókolja de nem én ,jaj.
S hadd csókolja ha nem én
Még eszedbe jutok én jaj.
Az S. 67. II. sz. felvételen a második versszakot a következőképpen énekli:
S maj kinezék ablakon
S az lajbimat gombolom jaj
S maj kinezék ablakon
S az lajbimat gombolom jaj.
S az lajbimat gombolom
Szeretőmet gondolom jaj
S az lajbimat gondolom
Szeretőmet gondolom jaj.
S hajtok lyányok guzsalyasba
S hajtok lyányok guzsalyasba
Ide jöttek e legények
Ide jöttek e legények.
S leseskednek mind e kutya
S leseskednekmind e kutya,
S onnat fordul ez ajtóra
S onnat fordul ez ajtóra.
Úgy körmöcsöl mind e macska
S úgy körmöcsöl mind e macska
S onnat fordul ez ablakra
S úgy kukucsál mind e róka.
Odafagyott ez ajaka
S odafagyott ez ajaka
Hozd ki kislyány azt e gyortyát
Engesszük le az ajakát.
További versszak (felvételen kívül):
Rongyos kozsók e nyakába
Hányaveti haragjába
Nem fekhetik vetett ágyba
Fekügyék be dögburjánba
Égessék el pozdorjába.
S három csillag van az égen s egy sorba
S három leján van szeretőm s egyforma
S háromból az egyik igaz szeretőm
S a más kettőt áldja meg az Teremtő.
S ide ki a csenderbe
Rózsa termett a fűbe
Jere rózsám szeggyük le
Kess koszorút belölle.
Küdjük el egy legénnek
János nevezetünek
Ki megkérdi ki kötte
Anna jasszon tisztelte.
Jakab Istvánné: Ez is lakodalmas ének. A csender olyan erdő, ahol virágok vannak.
F.141.A/b.Szövegkiegészítés (a felvételen nem szerepel):
Azétt vagyok lenvirág
Hogy szeressen a világ
Azétt vagyon lenbingó
Hogy szeressen a bíró
Észi csirke, tavaszi
Jaj be szép a hazai
Én csak azé szeretem
Kék a szeme, mind nekem.
S készülj ljányom készülj (II. változat)
S mert elárultalak
S készülj lányom készülj
Met elárultalak.
S kinek anyám kinek
S a török sereginek
S kinek anyám kinek
S a török sereginek.
S hágj fel a kő padra,
S néjz ki ablakidra,
S hogy jőnek-e, vaj nem,
Búza mezejibe.
S jőnek, anyám, jőnek,
Búza mezejibe,
S jőnek, anyám, jőnek,
Búza mezejibe.
S anyám, édes anyám,
S az Isten engedje meg,
S anyám, édes anyám,
S az Isten engedje meg.
Mikor elindulnak,
s Betegágyban legyek,
S mikor félig érnek,
Nyújtópadon legyek.
S mikor ideérnek,
Föd gyomrában legyek,
S mikor ideérnek,
Föd gyomrában legyek.
S csak odaérének
S csak odaérének
S bé küldé bé küldé
S legnagyobbik szolgát.
s Jó napot, jó napot
Édes öreg anyám
Isten hozott Isten
Fiam édes fiam.
S meg van-e meg van-e
S kit nékünk ígért vót
Meg van fiam meg van
Betegágyban vagyon.
S nagy vígan bémene
Szomorán kijöve
S nagy vígan bémene
Szomorán kijöve.
S béküldé béküldé,
S a közepső szolgát
Jó napot jó napot
Édes öreg anyám.
Isten hozott Isten
Fijam édes fijam
Isten hozott Isten
Fijam, édes fijam.
S megvan-e megvan-e
Kit nekünk ígért vót
S meg van fiam meg van
s Nyújtópadon vagyon.
S nagy vígan bémene
S szomorán kijöve
S nagy vígan bémene
S szomorán kijöve.
S csak bémene e maga
S csak bémene e maga
s Jó napot jó napot
Édes öreg anyám.
Isten hozott Isten
Fijam édes fijam
Isten hozott Isten
Fijam édes fijam.
S meg van-e meg van-e
Kit nékünk ígért vót
S meg van fijam meg van
Főd gyomrában vagyon.
S csak térre állítá
S csak keresztet vete
S csak keresztet vete
S nagy halált szenvede.
S készülj ljányom készülj (I. változat)
S mert elárultalak
S készülj lányom készülj
Mert elárultalak.
S kinek anyám kinek
S a török sereginek
S kinek anyám kinek
S a török sereginek.
S hágj fel a kőpadra
S néjz ki ablakidra
S hágj fel a kőpadra
S néjz ki ablakidra.
Hogy jőnek-e vaj nem
Búza mezejébe
S hogy jőnek-e vaj nem
s Búza mezejibe.
S jőnek anyám jőnek
Búza mezejébe
S jőnek anyám jőnek
Búza mezejibe.
S anyám édesanyám
S az Isten engedje meg
Anyám, édesanyám
S az Isten engedje meg.
Hogy mikor elindulnak
S beteg ágyban legyek
S mikor félig érnek
Nyújtópadon legyek.
S mikor ideérnek
Főd gyomrában legyek
S mikor ideérnek
Főd gyomrában legyek.
S csak odaérének
S csak odaérének
S bé küldé bé küldé
S legnagyobbik szolgát.
Jó napot, jó napot
Édes öreg anyám
Isten hozott Isten
Fiam édes fiam.
S meg van-e meg van-e
S kit nekünk ígért vót
Meg van fiam meg van
S betegágyban vagyon.
S nagy vígan bémene,
Szomorán kijöve,
S nagy vígan bémene,
S szomorán kijöve.
S béküldé béküldé,
S a közepső szolgát
Jó napot jó napot
Édes öreg anyám.
Isten hozott Isten
Fijam édes fijam
Isten hozott Isten
Fijam, édes fijam.
S megvan-e, megvan-e
Kit nekünk ígírt vót
S meg van, fiam, meg van
Nyújtópadon vagyon.
S nagy vígan bémene
S szomorán kijöve
S nagy vígan bémene
S szomorán kijöve.
S csak bémene e maga
S csak bémene e maga
Jó napot, jó napot
Édes öreg anyám.
S Isten hozott, Isten
Fijam édes fijam
S Isten hozott Isten
Fijam édes fijam.
S meg van-e, meg van-e
Kit nékünk ígért vót
S meg van fijam meg van
Főöd gyomrába vagyon.
S csak térre állítá
S csak keresztet vete
S csak keresztet vete
S nagy halált szenvede.
S Mihály bíró ződ erdőbe
Fémlik az kard az övibe.
S Maris asszony fejér lábú
S kitündöklik az utcáról.
S Mihály bíró ha meglássa
Negyvennapos hideg rájza.
S Mihály bíró s olyan bíró
S ötön hatan teszik lóra.
S olyan öreg vagyok
S lóra sem ülhetek
S lóra sem ülhetek
Gyalog sem mehetek.
S mégis el kell menni
S hadval hadakozni
S hadval hadakozni
Piros vért ontani.
Fújják a drombitát
S Várda várossába
S kiverék a dobot
Szívem fájdolmára.
S nem anyától lettél
Rózsafán termettél
S akkor es énnékem
Szerencsémre lettél.
További versszak (az S. 63. II. sz. felvételen):
S nem anyától lettél
S rózsefán termettél
S piros pünkösd napján
Jó hajnalban szültél.
S ó dicsér' Szent József
S Krisztus dajkája
S ó Szent József édesatya
S Márijára vigyájz reja.
S ó Szent József édesatya
S Márijára vigyájz reja.
S ó Szent József édesatya
S Márijára vigyájz reja.
S ó jáldott Szűzanya mennyei szép rózsa
Bódog mennyországnak drága gyöngyvirágja
Vigyázz rivánk jédes anyánk
Angyaloknak királné asszona.
S úgy elmenek s meglássátok
Soha hírem nem halljátok
S úgy elmenek s meglássátok
Soha hírem nem halljátok.
S mikor híremet halljátok
S levelemet olvassátok
S mikor híremet halljátok
S levelemet olvassátok.
S ríva bútok sirassátok
S ríva bútok sirassátok
Sirass anyám sirass
Míg előtted járok.
S úgy menen úgy menen
S úgy menen úgy menen
Szegény árva jasszony
Szegény árva jasszony.
S e nagy hosszú júton
S e nagy régijúton
S e nagy hosszú júton
S e nagy régi júton.
Hej, s a jobb karján viszi
Vala kicsi fijecskáját
S a bal karján viszi vala
Kicsi lyányecskáját.
Istenem Istenem
Szerelmes Istenem
Melyiket tegyem le
Melyiket vegyem fel.
Melyiket tegyem le
Melyiket vegyem fel
S ülj le ide lyányom
S ülj le ide lyányom.
Hogy én is menjek el
A rózsamezöbe
A rózsamezöbe
Rózsavirág szedni.
Csak elől talála
Három fene farkast
S e legkisebb fene farkas
Szóval felfelelé
Mük is vigyük el
A mi barlangunkhoz
S ott mük neveljük föl
Kicsi malachúsval.
Kicsi malachúsval
Kicsi báránhúsval
S ők is csak elvivék
S az ő barlangikhoz.
S csak elől talála
S egy baramállatot
S a jobb karjába viszi vala
Kicsi borjúcskáját.
S bal szarvába viszi vala
Esztendős borját
S utána csalja vala
Kiét esztendős borját.
Istenem, Istenem,
Szerelmes Istenem
S ez egy baromállat
S én egy lelkes állat.
Sárga dinnye görög dinnye héjastól
Haragszik rám az anyósom fijastól
Ha haragszik nem tehetek én róla
Nem szorultam én a büszke fijára.
Jaj de bajos egynek kettőt szeretni
Tövis közül az ibolját kiszedni
Mer a tövis megszúrja ja kezemet
Barna legény csalta meg a szívemet.
Mer a tövis megszúrja ja kezemet
Barna legény csalta meg a szívemet.
Sárga dinnye görög dinnye héjastól
Haragszik rám az anyósom fijastól
Ha haragszik nem tehetek én róla
Nem szorultam én a büszke fijára.
Jaj de bajos egynek kettőt szeretni
Tövis közül az ibolját kiszedni.
Mer a tövis megszúrja a kezemet
Barna legény csalta meg a szívemet.
Sebes csárdás (Ardeleana)
Sebes
Sebes
LLK22j: Névbemondás a lemez végén: "Én muzsikáltam Péter Géza, a bandámmal, Udvarhely megye, kőrispataki, 37 éves."
[Sej édesanyám sokat intett a jóra]
Sem ebédem sem vacsorám kedvemre nem esik
Sem ebédem sem vacsorám kedvemre nem telik
Éjjel furt aluszom nappal gondolkozom
Hogy mitévő legyek hogy egy szép lányt vegyek
Kivel vígan éljek.
Éjjel furt aluszom nappal gondolkozom
Hogy mitévő legyek hogy egy szép lányt vegyek
Kivel vígan éljek.
Budapesti kis kunyhóban egy barna kislány lakik
Kinek párja e világon nem is találtatik
Páva a járása gerlice sírása
Komoly tekintete magaviselete.
Páva a járása gerlice sírása
Komoly tekintete magaviselete.
Serkenj lelkem mély álmodból
Vigyázz magadra
Mert ma Urad jön e világra
Szép váltságodra
Drága kincset hoz magával
Orvoslásodra.
Teljes szívvel s víg örömmel
Ma az angyalok
Pásztoroknak hogy megjelenték
Hogy az ők urok
E világra születtetnék
Égi királlyok.
Örülj ha voltál bánatba
Immár én lelkem
Ne irtózzon tőle én szívem
Mert égi kincsem
Elérkezett ma tehozzád
Erős kegyelem.
Sirató III. rész
Temető, temető, jaj be de keserves szó nekünk, temető … met aki ide jött, temető, vissza többet soha sem jó, temető, temető … Most ide jött az én édes tátikám is … Ó mely mégis elhagyott minket, mintha sosem lettünk volna … Jaj édes tátikám, merre menjünk és merre fogjunk, tátikám … ha mi még egyszer összetalálkozunk s egy csokrecskába összegyűljünk tátikám … Mert úgy elcsorbult a csokrunk, hogy az asztalnál is mindig hiányzik … Édes tátikám, jöjjön el álmunkba, tanítgasson meg münket … hogy bajakba ne essünk, mert más senki sincsen, aki megtanítson.
(Beszélve): Most keresztet csókolunk …
(Énekelve): Isten fizesse, tátikám, hogy ekkarára felnevelt, tűztől, víztől megőrzöttek … s minden rossztól megmentettek, hogy semmi bajba mostanig nem estünk … s maradjon békével az Isten nyugodalmába, édes tátikám … Megbocsássanak, mennyit vétettünk, mert tudom, hogy sokat vétettünk … Mert nem tudtunk va … Siratta Benedek Rózi, Benke Jánosné 'z édesaptyát, testvéreit, nagyapókáját. Szárászi lakos, gyószényi születés."
A siratás utolsó része, amikor újra hazatértek a gyászházba:
Otthon siratunk. Szövege (lemaradt a lemezről) a következő:
"Élet, élet, puszta élet! Pusztán maradtál, nincs, ki többet benned megvigyázkodjék, és münköt tanítgasson. Mert az árvát a nap es inkább süti, s a szél es inkább fújja. Jaj Istenem, Istenem! Hová menjünk, merre fogjunk, hogy még édes tátikánkot még egyszer meglássuk, hogy még édes tátikánkot visszahozzuk s az életbe meglássuk?"
Szól az édesanya:
Árvájim, árvájim, gyertek haza, s a jó Istent imádjuk, hogy megsegítsen bennünköt, hogy megőrözön minden rossztól s a gonosz emberektől."
Sirató II. rész
(Beszélve): Most indulunk ki a templomból
(Énekelve): Jöjjen hazafelé édes tátikám … ne menjen azakra a járhatatlan utakra, édes tátikám … mert az, aki elmentek arrafelé vissza sohasem jöttek édes tátikám … Nézzen vissza szegén zárváira kísérgessük át hozunnat édes tátikám … Jaj nagyapókám nagyapókám jöjjen édes tátikámnak elejibe … Mert a jó Isten őt is elvitte nem hagyja még egyiket is közülük hogy minket támítgassanak … Ó jaj Istenem Istenem hova menjünk kinek könyörögjünk … adj minket is megsajnáljanak ne maradjunk egyik útról a másikra … Édes tátikám s e nagyapókám s többi testvéreim … amelyikek odagyűltetek mindnyájan csokorba csak mink maradtunk vissza … Tekintsenek vissza mindnyájankra s ne felejtsenek el münköt is …
(Beszélve): Most teszik be gödörbe.
(Énekelve): Édes tátikám édes tátikám minek nem mondta meg e gödörásóknak tátikám … hogy csináljanak vaj egy ablakot a gödrinek is hogy mikor az égbe jut jöjjünk el nézzük meg kedet … mert így csak béteszik de soha világon meg nem tudjuk látni édes tátikám … Jaj istenem de szerencsétlen holtunk és annak is születtünk … Adnék inkább […] de ne legyen édes tátikánk se ne legyen…
A felvétel alkalmából énekelt, de fel nem vett egyéb siratók szövegei:
"Édes Tátikám, Tátikám, keljen fel még egyszer utoljára, vigyázkodjék meg az életjibe és a hét árváját sajnálja meg. Közülük bár a legkisebbet, mer az még nagyon kicsike és nem tud semmit és még nem is fogja tudni, hogy vót-e neki tátikája. Bácsikám s néném és a többi húgaim és az ecséim, akik tölle elmaradtunk, édes tátikánktól, árváknak a világba, arra kérjük édes tátikám, hogy ilyen kis korunkba, hogy elhagyott, ne felejtkezzék el rólunk, hogy bárcsak álmunkba is jöjjön el és oktasson meg, édes tátikánk. Édes mámikánk, hova mennyünk, hogy még édes tátikánkkal találkozzunk, hogy a csukrunk még egybe legyen, amint vót. Édes tátikánk arra kérjük, mégis sajnájjon meg minket és térjen meg az útjáról amelyikre elindult, hogy úgy elindult, mintha senkije se vóna. Jöjjön vissza és igazgasson mindenkit a dolgára, mert csak úgy tudunk előre haladni, a maga tanítása után, mert más senki se bírhat tanítani, úgy mind kijed, édes tátikám.
(Ezeket elmondtam a templomig, most viszik ki a templomból.)
Édes tátikám, térjen vissza a járatlan útról, mert azt maga nem üsmeri, mert azon még nem vót sosem, mert ki arra ment ó, még vissza sosem jött, édes tátikám. Gondoljon vissza jaz életjihez, milyen pusztának maratt, hogy nincsen ki vezérelje és a gyermekeit elrendezze. Jaj temető, temető. De nagy keserves szó vagy, mert akit eccer bévettél, soha haza nem engedted. Jaj Istenem, Istenem, milyen nagyot vétettünk, hogy ilyen szomorúságba juttunk és nagy árváknak marattunk. Tátikánk, tátikánk, még csak egyszer visszatekéntsen, hogy az életünköt meglássa, ezkit olyan nagy keserűségbe elhagyta, arra kérjük édes tátikánk, hogy még gondoljon rivánk, hogy vót kendnek is hét árvája, amelyikeket otthagyta az idegenek számára.
(Most a gödörbe teszik, most lesz a búcsúzás)
Most Isten fizesse édes tátikám, hogy ekkorára fölneveltek, minden rossztól megőrzöttek, tűztől-víztől megmentettek, hogy szerencsétlenségbe nem estünk. Megbocsásson minyájinknak, mert lehet sokszor vétettünk, amelyikre mük még nem is emlékszünk. A jó Isten nevibe kérjük, hogy minköt el ne felejtsen és maradjon békibe és Isten nevibe édes Tátikám.
(Most megcsókóljuk a keresztjit s térünk vissza)
Élet élet puszta élet, pusztán maradtál, nincs ki többet benned megvigyázkodjék és münköt tanítgasson, mert az árvát a nap es inkább süti s a szél es inkább fújja. Jaj Istenem Istenem hova menyünk, merre fogjunk, hogy még édes Tátikánkot még egyszer meglássuk, hogy még édes Tátikánkat visszahozzuk s az életbe meglássuk.
(Szól az édesanya:)
Árváim, árváim gyertek haza és a jó Istent imádjuk, hogy megsegítsen bennünket, hogy megőrözzön munden rossztól s a gonosz emberektől.
Siratta Benke Jánosné édesapját.
Sirató I. rész
(Beszélve): házból viszik ki édesapámat.
(Énekelve): Tátikám, édes tátikám … vigyázkodjék meg a házacskájából édes tátikám … Gondolkozzék vissza édes tátikám hogy elhaggyán az árváit … Sajnálja meg édes tátikám … gondolja meg hogy nekünk többet nincsen hogy ki még megtanítgasson … Édes tátikám, vigyázkodjék meg utoljára az életjéből … Me' még vagy hét árváját fölnevelte, most az idegenyek kezére hagyta édes tátikám … Met heten vagyunk édes tátikám … s ha mind a heten eltétezzék az egész világot édes tátikám … Három napjától könyörgünk kendnek hogy kelljen fel, szóljan vaj egyet nekünk … S hogy megharagzott rivánk édes tátikám … ha nem akar szóllani még egyet is … Ó Istenem, Istenem, milyen nagyot tudtunk véteni előtted … Hát édes tátikánkat kivetted közüllünk hogy minket többet ne legyen ki oktasson … Térjen vissza tátikám ezekről az utakról mert innet többet sohasem jöhet vissza … Édes tátikám havá menjünk immár … Vigyázkodjék vissza … (az árvái után).
Sirató (Anya búcsúztatja a lányát esküvőkor)
Annám édes Annám! Látnivaló, mámikámé, nem tréfa a mi dógunk. Mámámnak lejánykájo, be nem gondoltam, édesanyámé, hogy ilyen hamar itthagysz ingemet. Azt gondoltam, mámikámé, nekem es lesztek segítségem öregségemre. Be szépen nevelgettelek mámá, milyen gyengén, méges éngemet ilyen hama' itthagytál, mámikámé, jaj! Annám, Annám, erre kérlek, mámámé, jó szót fogadj az emberednek, anyósodnak s apósodnak, a mámámé. Arra kérlek, édesanyámé, ahol eljársz, mámámé, mindenütt jó híredet halljam, édesanyámé. Annám, Annám édes leánkám, nem gondoltam, mámám, ilyen hamar elvállunk az egymástól. Megbocsáss, édesanyámé, nem tudtam jó gondodot viselni tizenhat évig édes anyámnok leánkájo … Mámikámé, hogy tudjam megnezni, mikor setétedik az idő, mámikámé, nem látlak az életembe, anyámnak leánkája jaj, jaj. Arra kérlek mámá, immár se felejts el … S amikor érkezel, mámikámé, gyakrocskán kerejs fel ingemet, édesanyámnak leánkájo, jaj! Me' jól tudod, mámámé, milyen egyedül való vagyok … Nincsen senki, mámámé, ha te ingemet fel nem keressz, mámánok leánkája.
"Én énekeltem Simon Ferenc Józsefné, én sirattam a leányomat, amikor ment férjhez, Annámot."
Sirató (Menyasszony búcsuzik az anyjától)
A menyasszony templomba való indulás előtt búcsúzik.
"Mámikám s tátikám s testvéreim maradjatok békével, met nekem mennem kell, ajtók kapuk nyílnak s lábajim indulnak. De arra kérem édes mámikám s édes tátikám s testvéreim, megbocsássatak, ha valamit vétettem. Én es megköszönöm, hogy ily ekkorára felneveltek ingemet es, édesapámnak s anyámnak. Tátikám s édesanyám, immár se felejtsenek el, ne gondolják, hogy örökre kimenyek az életjikből. Majd még visszajövök s felkeresem édes mámikám, köszönöm a nevelésit, hogy őrözgetett ingemet, édes mámikám. Tűztől, víztől s minden rossztól, édes mámikám. Testvéreim megbocsássatok, ha valamit vétettem, me' lehet sokszor rosszat mondtam s megszidtalak testvérkéjim. Ne gondoljátok, hogy én es elfelejtlek, majd még eljövök héjzátok, s tik es gyertek el héjzám testvéreim. Mámikám, édes mámikám, jól tudja, milyen ez a fiatal élet. Ez a fiatal élet olyan, két idegen úgy össze kell tanuljon a legén a lejánval, mint két testvér. S olyan egyek kell legyenek, meg kell egymást hallgassák. Mert így rendelte az Isten édes mámikám, ne gondolja édes mámikám, hogy nem fáj a szívem kendtekér', ne gondolja, hogy elfelejtem, hogy jól gondoskadatt rejám, s nevelgetett mámikám, Isten fizesse meg minden jóságját. Arra kérem mámikám, jussak eszükbe s jöjjenek el és keressenek fel ingemet es mámikám … jaj, jaj, jaj, jaj! … Búcsúzott Bálint Péterné az édesanyjától, apjától, mikor ment férjhez."
A sirató szövegváltozata (felvételre nem került):
"Mámikám, édes mámikám, maradjon békével, édes mámikám, mert nekem lábaim indulnak, ajtók kapuk nyílnak, anyám. Isten fizesse meg, hogy ekkorára felnevelt, tűztől, víztől őrzött, gyenge vízben feresztett, mámikám. Arra kérem, már se felejtsen el, mámikám, mer én se felejtem el. Mámikám, édes mámikám, s tátikám, édes tátikám, mér nem jő haza. Jusson eszibe, két esztendős mikor árván maradtam, tátikám. Isten tudja mámikám, hogy nevelgetett egyedül. Mindenkinek édesapja vót, csak én voltam árva, tátikám. Árvának születtem, tátikám, s árván halok meg. Isten tudja, hogy nőttem fel apa nélkül. De köszönöm édes anyámnak, hogy felnevelgetett s felruházott, s arra kérem édes mámikám, hogy megbocsásson, ha valamit vétettem, ha sokszor a szót visszamondtam s nem kellett volna, mámikám."
Lajtha megjegyzése: Bálintné szerint a menyasszony is sír, de nem jajgat olyan nagyon,
mint amikor halottól búcsúznak
Sirató (anya siratja leányát, mikor megy férjhez)
Jaj Ilanám, Ilanám édes anyámnak jódógu lejányja! … látnivaló, édesanyámé, hogy nem tréfa a mi dógunk s el kell váljunk egymástól anyámnak jódógu lejányja … Ilanám, Ilanám … arra kérlek, édesanyámé, hogy immá se került el a mi életünköt, … s köszönd meg édes apádnak, hogy tégedet szépen kiruházott s kiadott, édesanyámnak jó szófogadó lejányjaa jajajaj! … S köszönd meg nekem es édesanyámé, hogy tizenkilenc esztendeig szépen nevelgettelek s ügyeltem reád, édesanyámnak Ilanája … S immá, mámáé, szárnyadra eresztlek, édesanyámé, s arra kérlek, hogyha tőllem elválocc és fogadj szót a te társodnak, anyámnak Ilanája, jó szófogadó lejányja … Fogadj szót a társocskádnak, hogy a világ ne kacagjon, édesanyámé, édesanyámé … Köszönd meg a testvéreidnek, édesanyám, hogy veled nem csúfolkodtak idehaza jes se magad velik … Ilanám, jódógu lejányom … Köszönd meg édesanyámé, a testvéreidnek, hogy segítettek rajtad, Ilanám, jódógu lejányom … Ilanám, azt kívánom immá utójára es, anyámé, hogy a jó Isten erejsze reátok a szent áldását, s éljetek Istennek a társacskádvol, édesanyámnok jódógu lejánnya.
"Én sirattam a leányomot, Jakab Istvánné, mikor vitték férjhez".
Sirató (anyját siratja)
Édesanyám, édesanyám, lelkem édesanyám jajajaj! … Melyik úton induljak meg, édesanyám … hogy mi még ketten megtalálkoznánk, édesanyám, édesanyám? Me' nem gondoltam mámikám, s amikor az idegen fődre indultam, elbúcsúztunk ketten az egymástól, édesanyám … hogy csak evel maradunk, mámikám, többet nem találkozunk meg … Édesanyám, édesanyám! Hogy tudott ez úgy meglenni, mámikám, jaj … S hogy én nem tudtam ott lenni se kend temetésén, se kend elkésérésin, mámám, jaj … Met én az idegenyek közt vagyok, édesanyám, s olyan egyedül vagyok, mámikám, jaj, jaj! … Met ott hagytam s a jó leányomot, mámá, nincs ki reám gondoskodjék, vaj egyszer megvigasztaljon s a bánatjaimból, édesanyám, édesanyám, jaj! … Isten fizesse meg, mámá, s hogy ingemet felnevelt, szárnyomra eresztett, édessanyám, édessanyám, jaj!
"Én sirattam édesanyámat, lészpedi születés, szárászi lakos, 57 éves fejérnép"
Sirató (asszony az emberét siratja)
Jaj Istványom, Istványom! Lelkem édes jó társam! … Keljen fel lelkem, szóljon valamit, hogy én immá mit csináljak s merre menjek lelkem édes jó társam … Tanítson valamire, hogy mit csináljak s evel a hét árvával, Istványom, Istványom, fájdalmas testi jó társam … Me' jól tudja, lelkem, hogy nekem nincsen senkim immán … csak a jó szomszédjaim, lelkem édes jó társam … Me' nekem nincsen sem édesapám, sem édesanyám … s akibe én még bízok édes jó társam Istványom, Istványom … Mé' nem sajnálja meg bár a legkisebb árváját a hét bő. Istványom, Istványom, lelkem édes jó társam … met az idegenyek kezt vagyunk nincsen nekünk senkink, lelkem édes jó társam … szóljon valamit, bár így szóllítjuk s mégsem akar szóllani, lelkem, édes jó társam. Mondja meg hogy merre menjek s még honnné hojzak valamit … hogy én magának a száját megenyhítsem, lelkem édes elepedett hű társam, ja-ja-jaj … Mé' nem szól valamit, hogy az idegen féden maradott gyermekeimnek mit
izenjek immá, hogy hol van az ék édesapik? Istványom, Istványom, lelkem édes jó társam … S a jó Isten fizesse meg lelkem társacskám … hogy ken' velem nem csúfolkodott … s ezt a sok szép időt ketten olyan jól eltőtöttük, hogy a világ nem kacagatt minket Istványom, lelkem édes jó társam! … Tanyítson valamire, tanyítson valamire. Met úgy fáj a szívem azt gondolom, el kell hasadjon, lelkem édes, fájdalmas testi társam jajajaj! … Józsim s Jánosom … s amelyikek ott maradtatok az idegen fődön, édesanyámnak gyermekei jajaja … Jertek valahonnét eleimbe édesanyámé, hogy bárcsak még egyszer lássátok meg s a tik édes apátokot … lelkem édes gyermekeim … Istványom, Istványom … Mé' nem szól bár Péterkének, mert ő a legkisebb s az egész árva kezt, lelkem édes társam jajaja! … S met a többik még tudják, hogy nekik édes apik vót, … de te, ez a gyermekecske sohase tudja meg, hogy neki vót édesapja, Istványom, Istványom, lelkem édes jó társam … Még ez utóljára aszondom, s a jó Isten fizesse meg kendnek minden hejzám való jóságát … hogy ken' vélem nem csúfolkodott, lelkem édes jó társam, jaj jaj jaj jaj jaj Istványom!
"Én sirattam Jakab Istvánné, az emberemet, mikor eltemették".
Sirató (leány búcsúzik anyjától esküvőkor)
Édesanyám, édesanyám. Vállunk el az egymástól, édesanyám … Édesapám s édes testvérejim, megbocsássonak, s ha valamit vétettem ennyi idő alatt … Mámám, mámám, édes anyám … Arra kérem még tanyítson valamire, még jöjjön el héjzám, édesanyám, édesanyám. Mámikám, hogy mondjam, hogy jobb legyen? … Met én úgy kimegyek most a kend életjibül, édesanyám, édesanyám … Arra kérlek, édes testvéreim … ne felejtsetek el ingemet, még jőjjetek el héjzám gyakrabbacskán, lelkem jó testvéreim … Megbocsássatok nekem, lelkem, ha egyszer megszidtalak, s megbántottalak, me' sokat ügyeltem reátok, édes jó testvéreim … Édesanyám s édesapám megbocsássanak s ha valamit vétettem. … S a jó Isten fizesse meg kendteknek s hogy ingemet felneveltek, szárnyomra eresztettek … Édesanyám édesanyám, lehet sokszor nem fogadtam meg a szovát … sokszor tanyítgatott visszamondtam a beszédjit. Engedjen meg nekem édesanyám, édesanyám … A jó Isten fizesse meg kendteknek édesapám s édesanyám, hogy ingemet nem adtak idegen kéz alá, édesapám s édesanyám. … Arra kérem immár se felejtsenek el … jöjjenek el héjzám, s még tanítgassanak ingemet, met én olyan éfjú vagyok még, hogy még tanyítás kell nekem … Édesapám s édesanyám, a jó Isten fizesse meg s a nevelésiket … Megbocsássanak nekem, ha sokszor lehet megbántottam, édesapám s édesanyám.
"Siratott a leányom, amikor ment férjhez, búcsúzott az édesapjátó, s az édesanyjátó, Lécpeden."
Sirató (leány siratja édesanyját)
Mámikám, mámikám, keljen fel mámikám … Nem gondolja három árvát elhagyott mámikám, mámikám? Nincsen többet nekünk édesanyánk a világon, ki főzzön nekünk s ki takarítson nekünk édesanyám, édesanyám … Merre menjünk s kinek mondjuk: édesanya, ettül emerre? Édesanyám keljen fel … Jaj, mikor hazajött édesanyám a búcsúról elég vót, amikor megcsókoljon bennünköt … akkor mehelyt meg … Nem gondoltuk, mi világosság van az ágybo … de ment ki az utolsó szózata: Hol vagytok ki lyánkájim? Gyertek ide! … Jaj, édesapám felvett a karjáro s elvitt le anyókámnak a lakására … Minket aval biztattak: ne féljetek, me édesanyátok jól van … Mikor má nyóc órakor felkeltünk, meghalljuk a nagy siratozást édesapám lakásán … Édes anyókám nem engedett ki a házból, hogy még ne tudjuk, hogy édesanyám meg van halval … S így maradtunk el, három árva, melyik együk az árva kenyeret most is … Édesanyám, édesanyám, sajnáljon meg …
"Én sirattam édesanyámat, ötéves koromban, mikor meghalt, Dániel Ferencné, egyházaskozári"
Sirató (lyányka siratja játékbubáját)
Márikám, Márikám, anyámnak szép kicsi lejánkája jajaja! … De itthattál engem ilyen árván, édesanyámé … Megbocsáss kicsi Marikám, ha valamit vétettem s nem gondoztalak jól … Istenem, Istenem, de elvitted az én szép kicsi leánkámat, Marikámat! … Jaj, Marikám, Marikám, anyámnak szép kicsi gyöngyös leánnya! … De elhattál engem ilyen árván édesanyámé, megbocsáss, édesanyámé ha valamit vétettem. Isten veled édesanyámé … me én má hazamejek nálad nékű s többet nem látlak meg soha, anyámé, anyámé.
"Én Jakab Anna elsirattam a játékbubámat."
Sirató
Édesanyám idesanyám, mér indult el olyan hosszú útra, ahunnat vissza ne várhassuk többet soha drága jó édesanyám… merre menjünk, hogy feltaláljuk, hova menjünk huva legyünk kedves drága jó édesanyám… mér nem sajnált kedves drága jó édesanyám tizenöt éves koromba fekete gyászba béborítani… sírjatok kedves drága jó testvéreim me nincsen nekünk már jó édesanya me az csak egy van a világon, de nekünk már az sincsen drága jó édesanyám… térjen vissza kedves jó anyám szóljon csak egyet hozzám me én vagyok a legnagyobbik köztük, hogy mit csinájjak az én drága jó négy testvéremmel mikor mind kisebbek mint én vagyok… jöjjön mongya meg hogy hogy neveljem fel üket drága kedves jó édesanyám… bézárta minden boldogságunkat, nem fogjuk tudni többé, hogy mi a boldogság, me elzárta tőlünk, kedves jó édesanyám… ó de nagy a bánatunk, pedig még nem is kéne hogy ismerjem hogy mi a bánat, de úgy körülfogta a szívemet, hogy nem tudom hogy huva legyek el, kedves jó édesanyám… ó me még magamat nem is sajnálom annyira, de a többi kis apró testvéreimet úgy sajnálom, hogy nem tudom hova legyek el, mér szakadt el tőlünk kedves jó edesanyám… ó be nagy a bánatunk, nem sajnált itt hagyni kedves jó édesanyám …
Sirató
Jaj kedves édesanyám … jaj eljött az utolsó óra kedves öreg édesanyám … jaj el kell menni abba a hideg fekete sötét földbe … kedves jó öreg édesanyám jöjjön, búcsuzzon el mind a kilenc szerencsétlen árvájától … jöjjön búcsúzzon el utóljára kedves jó édesanyám … jaj kilenc szerencsétlen árva kilenc nagy bánat kedves jó édesanyám … jaj mer a kilenc kilencféle fáradtság s kilencféle gond … jaj kedves édesanyám de még elgondolni is nagy dolog, hogy kilenc gyermeket fölnevelni, kedves jó édesanyám … jaj a kilenc kilencfelé küszködött kedves jó édesanyám … jöjjön térjen vissza jöjj haza hozzánk abba bánatos hajlékba kedves jó édesanyám … jaj kedves édesanyám hogy felejtsük el a sok jóságát … jaj mehetünk már akármerre me nincs nekünk jó öreg édesanyánk … jaj nincs nekünk a jaj gondos édesanyánk … jaj ki szedi össze ezt a kilenc árvát kilencfelől kedves jó édesanyám … jaj énrám bízta ezt a szöröncsétlen gyámoltalan kis árvákat … jaj kedves jó idös anya mér hagyott itt ilyen hamar minket … jaj kedves jó drága jó édesanyám … jaj mennyit küszködött, mennyit fáradt itt érettünk kedves jó édesanyám… jaj mikor kilenc gyermeknek egy édesanya fölveszi a gondját … jaj kedves édesanyám mér hagyta énrám most egyedül kedves jó édesanyám…jaj mit csináljak véllük, merre indítsam, merre küldjem, hogy tudjam béosztani nálla nélkül … jaj hova legyek el mi legyen véllem kedves jó édesanyám … jöjjön kedves édesanyám menjünk be nénémhöz, térjen bé csak egysze még …
Elsirattam az édesanyámat, Kovács Katát, aki meghalt 1933-ban.
Sirató
Kedves jó öreg édesanyám … mér hagyott itt ilyen hamar minket kedves jó édesanyám … adjon a jó Isten keednek csendes nyúgodalmot a hosszas szenvedése után … kedves jó öreg édesanyám köszönjük a jóságát, köszönjük a sok jóságát, a sok fáradtságát kedves drága jó édesanyám … jöjjön csak szóljon egyet hozzánk utóljára … jaj mondja meg mit csináljunk evvel a kilenc szerencsétlen árvával … jaj mér nem maradt még köztünk valameddig drága jó öreg édesanyám … jaj milyen nagy szükségünk lett vóna rá még… jaj milyen nagy szükségünk lett vóna még kedves jó édesanyám… jaj mi lesz belőlünk evvel a szerencsétlen gyermekekkel … kedves jó öreg édesanyám … jaj mennyit küszködött, fáradt ez a kilenc árva gyermek mellett … jaj drága jó Atyám mé' nem tartottad meg köztünk még valameddig … jaj mikor itt elfért vóna még köztünk kedves jó édesanyám …kedves jó édesanyám … jaj drága jó édesanyám jaj kiszakadt közüllünk a legerősebb láncszem a jó édesanyám… jaj kiszakadt közüllünk a legerősebb láncszem a jó öreg édesanyám…jaj kedves édesanyám eleget fáradt, küszködött miattunk … jaj megbocsásson ha nem tudjuk elsiratni ahogy megérdemlenné … jaj me nem tudjuk megszolgálni kedves jó édesanyám a sok fáradtságát … fizessen meg a jó Isten keednek kedves jó édesanyám … drága jó Istenem nyúgoszd meg még a port is mellette … jaj drága öreg kiszenvedett kedves jó öreg édesanyám …
Sirató
Mámikám, mámikám, kinek húsz esztendeje, hogy nem látom, mámikám … jebbe ez idobe … Itt emlegetem, mámikám. Legyen kiednek is része ebbe je hosszu utomba, Mámikám, mámikám. Kinek husz esztendeje, hogy elváltam tole, jó mámikám. Mert egyetlenegy gyermeke vótam, s ugy elhagyott éngemet … S én magamba totöttem e világomat. Felneveltem nyóc gyermeket, de ez enyimeket nem vót senki, ki karjára fogja, mámikám … Megbocsátol mámikám, Megbocsátol mámikám, kit ennyi esztendejitol nem láttam, mámikám.
(A hangzó felvétel a gyártás során megsemmisült.)
Sír a szegény Andris gyerek
Arcán a könny csak úgy pereg
Édes anyám merre vesztél
Kisfijad már rég keresgél.
Édes anyám merre vesztél
Kisfijad már rég keresgél.
És a kertet gyenge lába
A garádig öszejárta
Megkérdezte a virágot
Édesanyja nem járt-e ott.
Sír a szegény Andris gyerek
Akit keres nem lelte meg
Kiül búsan az utcára
S az utcának a porába.
Kiül búsan az utcára
S az utcának a porába.
További versszakok (felvételen kívül):
Gyere Andris, gyere velünk
Játszódni a rétbe megyünk
Nem mehetekanyám várom
Tán még ott van a vásáron.
Sír a szegény Andris gyerek
Akit úgy vár nem jöve meg
Kicsin szája egyre kérdi
Mikor fog már hazatérni.
Apja szeme könnyben lábad
Gyermekem ne várd anyádat
Nem jő vissza már többet ő
Fogva tartja a temető.
Hullanak a falevelek
Andris könnye már nem pereg
Édes anyát feltalálta
Menyországba ment utána.
utántoldám:
Leverted a fecske fészkét
Mért nem hagytál neki békét
Immár hol húzza meg magát
A szegény házatlan család.
Azt gondolod nyertél vele
Nyertél bizon visszafele
Rossz szívedet mutattad meg
Állatkénzó gonosz gyermek
Ne sírj ne sírj fecskecsalád
Nyár van még csinálhatsz szobát
Küs lakos eresze alatt
Egy helj még neked is maradt.
Elférsz ahol én elférek
Ne félj lakbért én nem kérek
Mindössze is szép hajnalban
Részeltetsz majd egy két dalban.
Elekes Pálné, Orbán Marcella kedvére megírá Tankó Mihály ezt a világ
szomorú éneket 1889-be
Sír a szegény Andris gyerek
Orcáján a könny csak pereg
Nem látja jaz édesanyját
Ki ja temetőben nyugszik.
Gyere Andris gyere velünk
Játszani a rétre menjünk
Gyere jAndris gyere velünk
Játszani ja rétre menjünk.
Sír az út előttem bánkódik az ösveny
Még az is azt mondja áldjon meg az Isten
Áldjon meg az Isten minden javaival,
Mint kerti violát ékes szagjaival.
Megyek az úton lefelé senki se mondja gyere bé
Megyek az úton lefelé senki se mondja gyere bé
Bémegyek egy házhoz ott van az én édesem,
Pohár a kezébe kalács az ölibe.
Pohár a kezébe kalács az ölibe
Mondom édesemnek köszöntsd reám rózsám
Mint sem rád köszönöm inkább elönteném
Mégis rád köszöntöm hogy addig szerettél.
Mégis rád köszöntöm hogy addig szerettél
Nálamnál szebbeket jobbakat kerestél,
Adjon is az isten neked rózsám olyat
Kivel a te szíved sohase nyugodjék.
Sírok titkon kit más nem lát
Könnyem orcámon árkot ás
Jaj, jaj, de jajajaj.
Árkott mosott két orcámra
Mint a zápor a nyomásra
Jaj jaj hármas jaj
Tőled megválni nem baj.
Búsúlj rózsám mer' én sírok
Tőled búcsúzni akarok
Jaj, jaj, hármas jaj
Búcsúzásim rövid legyen
Bús szívedben kárt ne tegyen
Jaj jaj hármas jaj
Tőled megválni nagy baj.
Sok Zsuzsánna napokat vígan elérhess
Napjaidat számlálni ne légyen terhes
Az ég harmatja szívedet újítja
Áldások árja házod elborítja.
Tenéked minden öröm hóttig adassék
Amellett semmi bánat ne barátkozzék
Légyen éltednek virágja mind kinyílt
Szíved ne szenvedjen semmi sebes nyílt.
Véglen az egek várát nyilván szemlélhesd
Ott aztán az életet jobbal cserélhesd
Az Úr a boldog életben részt adjon
A szentek serge körébe fogadjon, fogadjon.
(Mindnyájan)
LLSz47j: Minden névnapon használják csak a "Zsuzsanna" helyett Istvánt, Jánost stb.-t mondanak. Köszönteni nemcsak gyermekek, hanem 30-50 éves férfiak is szoktak. A gyermekek az ablak alatt, vagy a pitar-ban, a felnőttek a konyhában, esetleg a szobában szoktak énekelni. A szobában úgy helyezik el a megrakott asztalt, hogy lehetőleg tág tér maradjon szabadon. Az asztalon ital és kalács. A felnőttek a konyha ajtajában énekeltek. Ha a szoba ajtajában énekeltek, az asztal elé jőve mondták a beköszöntőt.
(BEKÖSZÖNTŐ:
("Taktusra kell mondani")
Tekintetre méltó uram s asszonyom
Kérem hallgassák meg ez alázatos sorsom
Kevés beszéd útján mi a kívánságom
Ha ráérek majd elmagyarázom.
Híres nemes ember volt a szegén atyám
Kiről elmaradt kétszer két pár kovám
A minap szabattam bársonyból gatyát
De még most se végezték el hátul az alját
Üsse meg a kórság a két csizmám talpját
Majd tavasszal fűzök gyenge bocskort, puhát
De szedé utánam a siklódot bátyám
Féltembe-futtamba elejtém a gatyám
Mer' nem volt zsákocskám.
Tálalj már szolgálóm, mert ehetném mint sátán
Talán én sem vagyok tokorcsi boszorkány
Kozbor talán vak vagy, né' hol a nagy murván
Adjon Isten nektek sok Zsuzsanna napot
Eső ellen egy nagy bükkfa kalapot
Hogy rajtatok ne maradjon a szegény állapot.
(Kis Sándor)
A homályos szövegből a csak a következő két szót tudta megmagyarázni:
kozbor = korán érő szilvafajta
murván = kalácstészta
(Tokorcs = község Vas megyében)
Sűrű tempó
Sűrű tempó
A felvételt megismételték Gr 93Bc alatt.
Sűrű tempó
"Magyar tempó, Sipos György Sándoré"
A Gr 84Ab felvétel megismétlése
Szegén legény vótam
Gazdag léánt vettem
Gazdag ljánnak kedvit
Nem tudtam találni.
Elmenék városba
Sárig csizmát vevék
S avval elé jövék
S az asztalra tevém.
Mondj uradnak engem
Kicsi feleségem
Nem mondlak ién téged
Teljes életemben.
Apám otvoránál
Nagyobb urak jártak
Azkot sem uraltam
Téged sem urallak.
Elmenék városba
Seljem fatát vevék
S avval elé jövék
S az asztalra tevém.
Mondj uradnak engem
Kicsi feleségem
Nem mondlak ién téged
Teljes életemben.
Apám otvoránál
Nagyobb urak jártak
Azkot sem uraltam
Téged sem urallak.
Elmenék városba
S egy szép fátyolt vevék
S avval elé jövék
S az asztalra tevém.
Mondj uradnak engem
Kicsi feleségem
Nem mondlak ién téged
Teljes életemben.
Apám otvoránál
Nagyobb urak jártak
Azkot sem uraltam
Téged sem urallak.
Elmenék 'z erdőbe
Egy sompálcát vágék
S avval eléjövék
'z ajtó után tevém.
Mondj uradnak engem
Kicsi feleségem
Nem mondlak ién téged
Teljes életemben.
Apám otvoránál
Nagyobb urak jártak
Azkot sem uraltam
Téged sem urallak.
Elvevém a pálcát
Nyomni fogom hátát
Mondj uradnak engem
Kicsi feleségem.
Mondlak uram mondlak
Teljes életembe
Apám otvórában
Nagyobb urak jártak
Azkot is uraltam
Téged is urallak
Azkot is uraltam
Téged is urallak.
Szegén Szabó jErzsi
Mind elveszté magát
Csütörtökönn este
A virágos kertbe.
Csütörtökön este
A virágos kertbe.
Az ő kicsi fiját
Apránn elaprítá
Apránn elaprítá
Csihánbo takará
Csihánbo takará
Disznyóknak kihányá.
István király Broncfi
Két szemivel látá
Két szemivel látá
Két fülivel hallá.
Az ő kisfiának
Keserves sírását
Az ő kisfiának
Keserves sírását.
Anyám édesanyám
Az éjenn álmottam
Egy fekete kereszt
Fejem felett vala.
Apró veres gyingyek
Rólla fődre hulltak
Apró veres gyingyök
Rólla fődre hulltak.
Két feteke holló
Vállaimra szálltak
Két feteke holló
Vállaimra szálltak.
Két sing selyem sinór
Ujjam között jádzott
Két sing selyem sinór
Ujjam között jádzott.
Ljányom édes lányom
Nem éppen jó álom
Lányom édes lányom
Nem éppen jó álom.
A feteke kereszt
Bánatjaid lesznek
A feteke kereszt
Bánatjaid lesznek.
Apró veres gyingyek
A könnyhullatásid
Apró veres gyingyök
A könnyhullatásid.
Két feteke holló
Hóhérjaid lesznek
Két feteke holló
Hóhérjaid lesznek.
Két sing sejem sinór
Akasztófád leszen
Két sing sejem sinór
Akasztófád leszen.
Anyám édes anyám
Rejtsen el ingemet
Jönnek a katanák
Rabolnak el éngem.
Ljányom édes lányom
Merre rejtselek el
Merre rejtselek el
Ne veszejszenek el.
Menj bé kamarába
Bújj el egy ládába
Menj bé kamarába
Bújj el egy ládába.
Csak oda zúdúla
Hetvenhét katana
Hetvenhét katana
'z egész kompányija.
Hol van az lányotok
Adjátok kezemre
Hol van az lányotok
Adjátok kezemre.
Nincsen nékünk lányunk
Rég hogy eltemettük
Nincsen nékünk lányunk
Rég hogy eltemettük.
A következő szövegváltozattal is énekelte (ezek a felvételen nem szerepelnek):
A 16) vsz után:
Anyám édes anyám
Huzassa marmontot
Huzassa marmontot
A két ablak alá.
A 19) vsz után:
Szerettelek rózsám
De nem jókedvemből
Szógálom a császárt
Nagy kénytelenségből.
Felkötöm az kardot
De nem kevélységből
Csak a bú mondassa
Szomorú szívemből.
Szegény legény bújdodik a pusztába
Azt se tudja, hová legyen bújába,
Belébújik szeretője surcába
Kimulassa magát még utoljára.
Már én többé juhász legény nem leszek
A kezembe fejővödröt sem vöszök
Megkérdezem a ragyogó csillagot
Juhaimot nem látta-je valahol.
Láttam biz én a nagy patak széjibe
Egy fa alá le vannak telepedve
Eriggy rózsám költsd fel a juhaimot
Hogy még egyszer mulassam ki magamot.
Szegény legény vótam
Gazdag leányt vettem
A gazdag leánynak
Kedvét nem lelhettem.
Feleségem kincsem
Mondj uradnak ingem
Én bizony sohasem
Teljes életemben.
Mert apám házánál
Nagyobb urak jártak
Őköt sem imádtam
S téged sem imádlak.
A városba mentem
Rojtos ruhát (kendőt) vettem
Avval haza mentem
A kezibe tettem.
Feleségem kincsem
Mondj uradnak ingem
Én bizony sohasem
Teljes életemben.
Mert apám házánál
Nagyobb urak jártak
Őköt sem imádtam
S téged sem imádlak.
A vásárba mentem
Piros csizmát vettem
Avval hazamentem
Az asztalra tettem.
Feleségem, kincsem
Mondj uradnak ingem
Én bizony sohasem
Teljes életemben!
Mert apám házánál
Nagyobb urak jártak
Őköt sem imádtam
Téged sem imádlak.
Az erdőbe mentem
Somfavesszőt szedtem
Avval hazamentem
A pad alá tettem.
Feleségem kincsem
Mondj uradnak ingem
Én bizony sohasem
Teljes életemben.
Mert apám házánál
Nagyobb urak jártak
Őköt sem imádtam
Téged sem imádlak.
Vesszőm elékapám
Hátához vagdosám
Uram vagy uram vagy
Holtomig uracskám.
Szegény vándor fecske
Panaszolja sorsát
Hogy ő mennyi búval
Éli e világját.
Hogy ő mennyi búval
Éli e világját.
Menjünk el édes fiaim
Nem lehet itt ülni
Következik a hideg tél
El kell nekünk veszni.
Következik a hideg tél
El kell nekünk veszni.
Könnyűd nekünk az utazás
Mert semmit se viszünk
Útunkba rendel az Isten
Amit mi megegyünk.
Útunkba rendelt az Isten
Amit mi megegyünk.
Elindultunk a nagy útra
A keleti földre
Elérkeztünk a tengernek
Nyúgati szélére.
Elérkeztünk a tengernek
Nyúgati szélére.
Siránkozva panaszoljuk
Hogy mehessünk által
A nagy viznek szélességét
Hogy repüljük átal.
A nagy viznek szélességét
Hogy repüljük átal.
Megsegít minket az isten
Mégis átrepűlünk
Hogyha az Isten megsegít
Még hazánkba jövünk.
Hogyha az Isten megsegít
Még hazánkba jövünk.
A fecskének az ő sorsa
Mint a vándorlegény
Csak országol s bújdosódik
Mindörökké szegény.
Csak országol s bújdosódik
Mindörökké szegény
Szennyes ingem, szennyes gatyám, Mezőségen lakik anyám (Magyar)
Nincsen fája se hamuja hogy az ingem megszapulja
Ne nézd hogy én szennyes vagyok mert szívembe nincsen mocsok
Az az egy pecsét benne van szeretlek én rózsám nagyan.
Itt is terem sok szép virág madár dalol szép a világ
De jaz mind semmit ér nekem ha ja babám nem ölelem
És az eső szép csendesen ne sírj rózsám keservesen
Ne sírj rózsám keservesen me' megsegít a jó Isten.
Látod rózsám azt a hegyet menjünk oda szedjünk meggyet
Én megrázom te csak szedjed csókot is kapsz de csak egyet.
Elment az én rózsám Pestre hazajön hónap estére
Ha hazajön haza várom de ha nem jön azt se bánom.
További versszakok ugyanerre a dallamra (LLSz97):
És az eső szakad szakad szeretnélek de nem szabad
És az eső a nyomáson ma van rajtam holnap máson
Ki nem hiszi próbálja meg mindenki magán tanul meg
Ki nem hiszi próbálja meg mindenki magán tanul meg.
Mennyi keserűség bánot mind az én szívemre szállott
Mennyi bánot keserűség, még a testvér is ellenség.
Refr.
Széles a víz keskeny palló igazán szeretni nemjó,
Mer' aki igazán szeret megcsalják azt az emberek.
Refr.
Szeress szeress szőkét barnnát csak ne szeress nagygazda lányt
Mer' a szegény szívből szeret a gazda lány csak hiteget.
Refr.
Válassz válassz jól megnézd kit mer' a szerelem megvakít
Lám engemet megvakított s örökre megszomorított.
Refr.
Én már rózsám nem kedvellek mer' nagyon megismertelek
Jól vigyázzon reád más is mikor veled megüsmerszik.
Refr.
Ez az élet minket illet nem a régi öregeket
Megpróbálják víg kedvöket hadd próbáljuk a mienket.
Refr.
Nincs szebb virág a leánynál míg a legény utána jár
Aznap szúrós kóróvá lesz mihelyet menyecskévé lesz.
Refr.
Nincs szelídebb a legénynél míg a lánynak mindent ígér
De mikor megházasodik már csak a kocsmában lakik.
Refr.
Szentmiklósi ugrós
LLK18j: "Szentmiklósi szökős" kétféle figurával. "Káposztásszentmiklóson mozsikáltam." A henger végén így mondja be a nevét: "Én mozsikáltam, Kristóf Vencel, körispataki ötvennyóc éves ember."
Szentséges Szűz Mária szép liliomszál
Ki mindenkor szépen úgy virágozál
Hogy szűz levél s meggyümölcsezél
Imádj Jézust értünk, akit te szültél
Szép liliomszál szűzek virága
Könyörögj érettünk Istennek anyja
Ó mely ékes vagy Mária
Bűnösöknek szószólója.
Szentül énekelték egy halott énekben
Hagyd el bűneidet élj jámbor életben
Márta és Magdolna példa legyen ebben
Kiről most éneklek e rövid énekben.
Rész szerint szóllok én most a Szentírásból
Rész szerint pediglen meditációkból
Mely ismertet minket Magdolna éltéről
És a bűnből való visszatéréséről.
Székely hucurka
Székely nóta
Szép a tavasz, de szebb a nyár
De szép aki párjával jár
Jaj de szép a párosulás
Aki jeltalálja egymást.
Tavaszi szél utat száraszt
Minden madár társat választ
Jaj Istenem kit válasszak
Hogy egyedül ne maradjak.
Elmém bolyog, mind a fölleg
Szívem romlik, mind az évek
Mind azt mondják nem búsúlok
Hogy az utcákon nem sírok.
Elmém bolyog, mind a felhő
Hull a könnyem, mind az eső
Árkot mosott az orcámra
Mind a zápor az utcára
Jaj Istenem kérlek verd meg
Aki miatt gyászt viselek.
Szép élet a legénélet tyuhaj, haj
Szép élet a legénélet tyuhaj, haj,
Mert ő menyen katanának szeretejit hagyja másnak tyuhaj haj
Mert ő menyen katanának szeretejit hagyja másnak tyuhaj haj.
Szép élet a lejánélet tyuhaj haj
Szép élet a lejánélet tyuhaj haj,
Me nem menyen katanának szeretőt tart ő magának tyuhaj haj
Me nem menyen katanának szeretőt tart ő magának tyuhaj, haj.
Szép Ilona
S anyám anyám édes anyám
Meg kell haljak Ilonáért
Ilonának szépségiért
Az ő karcsú derekáért.
Fiam fiam Mónár Bálint
Meg ne halj te Ilonáért
Ilonának szépségéért
Az ő karcsú derekáért.
Csináltassunk ezüst malmot
S oda gyűlnek szép éfiak
S ott lesz köztük Szép Ilona
S ott lesz köztük Szép Ilona.
Csináltattak ezüst malmot
S oda gyűltek szép éfiak
Hát nincs köztük Szép Ilona
Hát nincs köztük Szép Ilona.
Anyám anyám édes anyám
Meg kell haljak Ilonáért
Ilonának szépségéért
S az ő karcsú derekáért.
Fiam, fiam, Mónár Bálint
Meg ne halj te Ilonáért
Ilonának szépségéért
S az ő karcsú derekáért.
Csináltassunk arany malmot
S oda gyűlnek szép éfiak
S ott lesz keztük Szép Ilona
S ott lesz keztük Szép Ilona.
Csináltattak arany malmot
S oda gyűltek szép éfiak
Hát nincs köztük Szép Ilona
Hát nincs köztük Szép Ilona.
Anyám anyám édes anyám
Meg kell haljak Ilonáért
Ilonának szépségéért
Az ő karcsú derekáért.
Fiam, fiam, Mónár Bálint
Meg ne halj te Ilonáért
Ilonának szépségéért
Az ő karcsú derekáért.
Tegyed magad meghóttadé
Húzassuk meg nagyharangot
Hótté es tette é magát
Meghúzatták nagyharangot.
Kiállott a leján anyja
Kérdi kérdi kérdi vala
Vajan kinek harangoznak
Meghót meghót Mónár Bálint.
Anyám, anyám édes anyám
Nem eresztett csudáira
Erejszen bár halálára
Erejszen bár halálára.
Az s. 38. II. sz. felvételen a következő szöveggel énekelte:
1-9) vsz = 1-9) vsz.
Fiam, fiam, Mónár Bálint
Meg ne halj te Ilonáét
Tegyed magad meghótadért
Húzassuk meg nagyharangot.
Hótté es tette é magát
Meghúzatták nagyharangot
Kiállott a legény anyja
S olan szépen siratgatta.
Fiam fiam Mónár Bálint
Szemed ájjon pillantólag
Szemed ájjon pillantólag
Lábod ájjon mozdulólag.
Mene azér Szép Ilona
Mene azér Szép Ilona
(tovább nem tudja) …
Oda es ért Szép Ilona
Megölelé, megcsókolá
S é magához jól szorítá
S é magához jól szorítá.
A felvétel alkalmával még a következő szövegeket is énekelte (a kéziratból versszak-beosztás nem látható, ezért folyamatosan közöljük):
Meghótt meghótt Mónár Bálint
Meghótt meghótt Mónár Bálint
Anyám anyám édes anyám
Nem eresztett csudáira
Erejszen bár halálára
Erejszen bár halálára.
S nohát eredj Szép Ilona
s Nohát eredj Szép Ilona.
Kiállott a legény anyja
S olyan szépen siratgassa
Hát nehol jő Szép Ilona
Hát nehol jő szép Ilona.
Fiam fiam Mónár Bálint
Szemed álljon pillantólag
Szemed álljon pillantólag
Lábod álljon mozdulólag.
Lábod álljon mozdulólag
Karod álljon ölelőleg
Karod álljon ölelőleg
Szájod ájjon csókolólag.
Mene azér Szép Ilona
Mene azér Szép Ilona
Oda es ért Szép Ilona
Megölelé, megcsókolá,
S é magához jól szorítá
S é magához jól szorítá.
"Ezt a fiatalok közt tanultam. Ez igaz vót."
Szól a kukuk szól
Ki kapuján szól
Benn a leján ötöződik
Kinn a báriz forgatódik,
Szóll a kukuk szól.
Szól a kukuk szól
Ki kapuján szól
Kit adsz nékem királybíró
Kivel Bécsbe menjek
S a ződ fának árnyékjába
Kivel beszélgessek?
János öcsémvel
János öcsémvel
Szép ő maga szép gunyája
Gyöngyös dolomántja.
Szép őmaga szép gunyája
Gyöngyös dolomántja.
Szól a kukuk szól
Ki kapuján szól
János öcsém ződ erdőbe
Fémlik a kard az övibe
Szól a kukuk szól.
Szól a kukuk szól
Ki kapuján szól
Demse Dávitén
Demse Dávitén.
Küjen pár forgatódik
Benn Rózsikát készítgetik
Szól e kukuk szól
Ki kapuján szól
Demse Dávitén
Demse Dávitén.
Szól a világ mit hajtok rá
S úgy ég a tűz, ha tesznek rá
Ha nem tesznek kialuszik
Még végtére béhamvadzik.
Szőjke vize ja Tiszának
Mondd meg rózsám az anyádnak
Hogy az egész Tisza mentén
Olyan legény nincsen, mint én.
Szóll a kukuk szól
Ki kapuján szól
Küjel bárisz forgatódik
Benn Erzsike őtöződik
Szóll a kukuk szól.
Szóll a kukuk szól
Ki kapuján szól
Kinn a báriz forgatódik
Benn Erzsike őtöződik
Szóll a kukuk szól.
Kit adsz nékem bíró uram
Kivel menjek bálba
Ződ fának árnyékjába
Kivel beszélgessek.
János ecsémvel
János ecsémvel
Szép őmaga szép gunyája
Gyüngyes dolomántja
Szép őmaga szép gunyája
Gyüngyes dolomántja.
Szőlő között szépen felnőtt s a szentgyörgy
Mert e harmat s a szentgyörgyöt lejüti.
Mert a szentgyörgy későn fogott cikázni
Még a földből mos' fogott sorogolni.
Sárig virág ha leszakasztanálok
Mit mondanál ha jelhirvasztanálak.
Mit mondanék nem mondanék egyebet
Sohase lásd meg az eget s a földet.
Szőr szökött a szemembe
Leveronda linda
Há je szőrvel mit akarsz
Leveronda linda.
Szitát kössek belőle
Leveronda linda
Há szitával mit akarsz
Leveronda linda.
Lisztet szitáljak vele,
Leveronda linda
Há' je lisztve' mit akarsz
Leveronda linda.
Málét főzzek belőle
Leveronda linda
Málét főzzek belőle
Leveronda linda.
Született világ Megváltója
Angyalok jöttek és új hírt hoztak
Betlehemben Betlehemben
Kirie elejszon.
Jászolyban fekszik szénánn aluszik
Jaj min' reszket jaj min' fázik
Betlehemben Betlehemben
Kirie elejszon.
Születésin Istennek
S az angyalok örülnek
És vígann énekelnek
Dicsőség az Istennek.
S a szűz Istent fogadá
Szent szüle jez világra
És szűzen megmaradott,
És szűzen megmaradott.
További versszak (felvételen kívül):
Szent angyal mennyből hirdet
Pásztoroknak örömet
Hogy megváltónk született
Hogy megváltónk született.
Szűz anyád örvendezik (bucsus ének)
Szűz anyád örvendezik
Úr Krisztosz
Mi rólunk emlékezik
Úr Krisztosz
Előtted esedezik
Előtted esedezik.
Szűz anyád örvendezik
Úr Krisztosz
Mi rólunk emlékezik
Úr Krisztosz
Előtted esedezik
Előtted esedezik.
Szűz Mária
S e világra nékünk
Szent fiát hozá
S a jászolyban
S heleztetvén őtöt
Eképpen szólla
S aludjál el magzatom
Nyúgodjál virágom
S így énekelvén
És örvendezvén.
S ökör, szamár
Reája lehelvén
Mintha mondaná
Úr és Isten
Most közöttünk fekszik
Együtt vígadjunk
Már az égi madarak
És erdei vadok
Őtöt imádják
És magasztalják.
Táncdallam szöveg nélkül ("Magyar zsukáta")
Tempó
"Szabó György fiúé"
Téged Isten dicsérünk
Téged Úrnak vallunk.
Téged örök Atyaisten
Minden földi állat tisztel.
Szent szent
Szent a seregeknek Ura, Istene.
E világra jövendő bírónak
Hiszünk téged lenni.
Téged azért kérünk légy segítség a te szolgáidnak
Kiket szent véreddel megváltottál.
Minden napon áldunk Téged
És dicsérjük a Te szent nevedet.
Te benned bíztam Uram
Örökké meg nem szégyenülök.
