Dr. Csapó I. József

SZÉKELYFÖLD AUTONÓMIÁJA

(Terra Siculorum)

Székelyföld Egyezteto Tanácsa 1995. április 13. és május 23. ülésén, a
képviseleti demokrácia szellemében, kinyilatkozta a közösségek jogigényét
Székelyföld autonómiájára, azon törvényes garanciák elnyerésére, amelyek
lehetové teszik ezen önkormányzás akadálytalan gyakorlását.

A SZET nyilatkozata az RMDSZ kolozsvári kongresszusán is elhangzott; a
történelmi és területi sajátosságok alapján kinyilatkoztatott területi
autonómiához való jog, amely megfelel a nemzetközi dokumentumokban
feltüntetett megoldásoknal, valamint az európai jogállamok gyakorlatának,
az RMDSZ programjában is belefoglaltatott.

Székelyföld (Terra Siculorum) autonómiája nem sérti Románia területi
integritását és nemzeti szuverenitását; a területi önkormányzás a
közösségek államon belüli önrendelkezésének jogára, a szubszidiaritás, az
önigazgatás elvére épül.

A történelmi Székelyföldön meghonosult autonómiát a székely székek
szervezettsége és hatásköre testesítette meg, amelyek létezésére már az
1200-as évek írott dokumentumaiban utalás található. A székely székek
autonómiája – a szász székekhez hasonlóan – területi önkormányzásként
muködött, saját közigazgatással, sajátos társadalmi és közigazgatási
felépítéssel, sajátos jogokkal és különleges státussal.

A székek mai polgárai, választott közképviseletei révén, kinyilatkozták a
területi autonómia iránti igényüket, megfogalmazták követelésüket az
önkormányzás törvényes kereteinek Székelyföld autonómia-statútuma általi
szavatolására. Az autonómia gyakorlása, illetve a többlethatáskörök
elismerése és az autonóm régióra, ennek hatóságaira való átruházása a
polgárok közötti teljes és tényleges egzenloség feltételeit szavatolja. A
történelem, valamint az európai jogállamok gyakorlata bebizonyította és
bizonyítja, hogy a többségtol eltéro nemzeti identitású közösségek védelme
az államot sajátos intézkedésekre készteti.

A történelmi dokumentumokban a székek (sedes) hagyományosan autonóm
székely közigazgatási területekként jelennek meg: Udvarhely székrol,
eredeti nevén Telegdrol 1448-ban történik említés; Maros székrol 1408-ban;
Sepsi székrol (Sebus) 1224-ben, mint terra Siculorum terre Sebus; Kézdi
székrol 1270-ben, majd 1427-ben, de innen származnak azok a székelyek is,
akik 1291-1293-ban Aranyos széket újonnan létrehozták. Fél évezreden át –
1872-ig – a székelyek közigazgatási területeit székeknek (sedes) nevezték,
amely elnevezést, a hozzá való ragaszkodást az emlékezet, a közösségi
szájhagyomány és akarat napjainkig megorzött.

A székelység (siculitas) ismeri történelmét, orzi hagyományait,
megfogalmazza igényeit, s a történelmi feltételeknek megfeleloen igényli a
területi autonómiához való jogot. Európa jogállamaiban alkalmazott
megoldások igazolják a régiók területi autonómiájának alkalmazhatóságát és
életképességét, azokét a régiókét, amelyeknek számbeli többségben levo
polgárai s ezek közössége a nemzeti identitás megorzéséért védelemre
szorul, a történelmi, társadalmi, kulturális sajátosságoknak megfelelo
intézkedéseket igényel.

A területi autonómia muködését szavaltoló garanciák és jogi keretek
megteremtésére több példát találunk az európai gyakorlatban:

1. az olaszországi Bozen (Bolzano) és Dél-Tirol (Südtirol-Trento) régió
autonómia-statútuma (1972,1992) önkormányzást szavatol a német nyelvu
közösség által lakott Bolzanonak (Bozen-Bolzano) és a kétnyelvu, tehát
német és olasz közösségek által lakott Trentinónak (Südtiro-Trento);

2. a spanyolországi Katalónia autonómia törvénye (1979) önkormányzást
szavatol a többségben katalánok által lakott régiónak;

3. a spanyolországi Baszkföld autonómia törvénye (1979.XII.l8)
önkormányzást szavatol Euskal Herria területnek;

4. a spanyolországi Galícia autonómia törvénye (1981.IV.06.) önkormányzást
szavatol a galegok átal lakot régiónak;

5. a spanyolországi Asztúria autonómia törvénye (1981.XII.30.) területi
önkormányzást szavatol a bable nyelv védelmére;

6. a spanyolországi Valencia autonómia törvénye (1982.VII.01.)
önkormányzást szavatol a többségben valenciaiak által lakott Alakant,
Castello, Valencia területeknek;

7. a spanyolországi Aragónia autonómia törvénye (1982.VIII.10.)
önkormányzást szavatol a területnek és népének;

8. a spanyolországi Navarra autonómia törvénye (1982.VIII.10.)
önkormányzást szavatol a kasztiliai és a baszk nyelvu polgárok által
lakott területeknek;

9. a spanyolországi Baleári-szigetek autonómia törvénye (1983.III.01.)
önkormányzást szavatol a többségben katalánok lakta területeknek

10.a portugáliai Azori és Madeira szigetek politikai-közigazgatási
autonómiája a Portugál Alkotmány 227. szakasza 1. bekezdése értelmében a
területek földrajzi, a gazdasági, társadalmi és kulturális sajátosságaira
és a szigetek lakosságának arra a történelmi óhajára épül, hogy autonómiát
biztosítsanak számukra;

11.a finnországi Aland sziget svéd autonómiával bír.

Érdemes figyelni arra, hogy a Spanyol Alkotmány 3. szakaszának l.
bekezdése eloírja: az állam hivatalos spanyol nyelve a kasztíliai; a 2.
bekezdés pedig kinyilatkozza: a többi spanyolországi nyelv szintén
hivatalos a megfelelo autonóm közösségben, a Statútumok eloírásaival
összhangban.

Egyébként ezen Alkotmányban külön fejezet rendelkezik az autonóm közösség
jogairól.

A Svéd Alkotmány I. fejezetének 1. szakasza kijelenti: a svéd nemzet
szuverenitása, többek között, a területi közösségek önigazgatásán
keresztül valósul meg.

A Finn Alkotmány 14. szakasza értelmében a finn és a svéd nyelv a
Köztársaság nemzeti nyelve. A finnországi Aland-sziget svéd autonómiával
bír.

A nemzetközi dokumentumokban fentüntetett rendelkezések és politikai
kötelezettségek egyaránt vonatkoznak a területi autonómiára. Néhány példa.

Az Európai Együttmuködési és Biztonsági Értekezlet (EBEÉ) koppenhágai
dokumentumának (1990) 35. pontja értelmében az aláíró államok, közöttük
Románia is, erofeszítéseket tesznek a történelmi és területi
körülményeknek megfelelo közigazgatási- vagy helyi autonómia alkalmazására
a nemzeti kisebbségek etnikai, kulturális, nyelvi és vallási identitásának
kifejezéséért.

Az EBEÉ genfi dokumentumába (1991), amelyet Románia is aláírt, a résztvevo
államok elismerik azon intézkedések fontosságát, amelyeket a nemzeti
kisebbségek történelmi és területi feltételeinek megfeleloen azon
országoknak ajánlatos meghozniuk, ahol a problémák megoldása különleges
figyelmet igényel. Az aláíró államok érdeklodéssel vették tudomásul a
demokratikus megoldásokkal elért pozitív eredményeket, mely megoldások
közé tartozik: a közigazgatási vagy helyi autonómia, valamint a területi
autonómia, amely a szabad és idoszaki választások révén létrehozott
tanácsadó, törvényhozó és végrehajtó testületeket-intézményeket is magába
foglalja.

Az Európa Tanács 1201/1993. számú Ajánlása 11. szakaszában eloírja a
nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek azon jogát, hogy azokban a
régiókban, ahol ezen személyek a lakosság számához viszonyítva többségben
vannak, autonóm vagy helyi hatóságokkal, vagy saját történelmi és területi
feltételeknek megfeleloen sajátos státussal rendelkezzenek.

Az Európai Parlament Unió állampolgárságára vonatkozó, 1991 november 21.
Határozata 3. szakaszában kinyilatkozza, hogy az Unió és a tagországok
bátorítják a területükön történelmileg jelenlévo etnikai- és nyelvi
közösségek identitásának kifejezését és együttélésük elosegítését,
garanciát vállalva az állampolgárok tényleges egyenloségének
biztosítására, a sajátos helyi-, regionális-, vagy csoport önkormányzási
formák szavatolására, a régiók közötti együttmuködés, a határokat túllépo
kooperáció elosegítésére.

X

A Regionális Autonómia Európai Chartája (European Charter of Regional
Self-Government, adopted by the CLRAE, Az Európa Tanács Parlamenti
Közgyulésének 1997/1118. sz. Határozata) többek között a következo
alapelveket fogalmazza meg:

– a regionális autonómia elismerése magába foglalja az állam iránti
lojalitást, amelynek régiói a szuverenitás és a területi integritás
tiszteletben tartásával fejlodnek,

– a megfelelo európai intézmények szervezésének az Európa szintjén
alkalmazott politika kidolgozásakor és alkalmazásakor figyelembe kell
vennie a régiók jelenlétét az európai államokban,

– a régió, mint az állam lényeges összetevoje, saját önazonossága révén
Európa sokféleségének tanúbizonysága, s a régió történelmi hagyományai
tiszteletben tartásával hozzájárul ennek kulturális gazdagodásához;

A Regionális Autonómia Európai Chartájának megfeleloen a regionális
autonómia azt jelenti, hogy a tagországokban lévo legnagyobb kiterjedésu
területi kollektivitások joga és tényleges képessége saját felelosségükre
és az illeto népesség érdekében átvenni a közérdeku problémák jelentos
részének megoldását, a szubszidiaritás elvének megfeleloen, és amelyek az
állam és kollektivitások között elhelyezkedo választott testülettel
rendelkeznek, az önigazgatás hatásköreit gyakorolják, illetve
államhatósági jogosítványokkal is bírnak.

Az Európa Tanács Parlamenti Közgyulésének 2003/1334. sz. Határozata az
autonóm régiók pozitív tapasztalatairól, mint konfliktusmegoldó
ihletforrásról Európában (2003 június 24), többek között, a következoket
állapítja meg:

– Európában megújult feszültségek részben azoknak a területi változásoknak
és új államok keletkezésének tulajdoníthatók, amelyek a két világháború és
a korábbi kommunista rendszer 90-es években bekövetkezo összeomlása nyomán
jelentek meg,

– Ezek a feszültségek tükrözik azt az elkerülhetetlen fejlodést, amelyen a
nemzetállam fogalma átment, s amely a nemzeti szuverenitást és a
kulturális homogenitást mint lényegi kérdést tekintette. Napjainkban, a
demokrácia gyakorlatának valamint a nemzetközi jognak a fejlodését
tekintve, az államoknak új elvárásokkal kell szembenézniük,

– az államoknak a feszültséget meg kell elozniük olyan rugalmas alkotmányi
vagy törvényhozási szintu egyezségekkel, amelyek elébe mennek ezen
elvárásoknak. Hatalmat, illetve hatásköröket adván a kisebbségeknek önnön
ügyeikre nézve, akár átruházván azt a központi kormányzattól, akár azzal
megosztva, az államok néha összeegyeztethetik a területi egység elvét a
kulturális sokszínuség elvéve,

– sok európai ország már megoldotta belso feszültségeit, illetve azok
feloldása folyamatban van a területi és a kulturális autonómia különbözo
formáinak bevezetésével, melyek az elvek és a konkrét intézkedések azon
széles skáláját foglalják magukban, amelyek segíthetnek a belso
konfliktusok feloldásában,

– az autonómia, ahogy azt azokban az országokban alkalmazzák, amelyek
tiszteletben tartják nemzetiségeik alapveto jogait és szabadságát, jórészt
úgy tekintheto, mint egy "államon belüli megoldás", mely lehetové teszi a
kisebbség számára, hogy gyakorolja jogait és megorizze kulturális
önazonosságát, miközben bizonyos garanciákat nyújt az állam egységére,
szuverenitására és területi integritására nézve,

– a "területi autonómia" kifejezést olyan, általában szuverén államokon
belül kialakított berendezkedésre értik, ami által egy bizonyos régió
lakosai tágabb hatalmi jogosítványokat kapnak, amelyek tükrözik sajátos
földrajzi helyzetüket, és amely oltalmazza és elomozdítja kulturális és
vallási hagyományaikat,

– a politikai berendezkedések változatos formái felruházhatók autonóm
státussal, az egységes államokon belüli egyszeru decentralizációtól a
hatalom valódi megosztásáig, illetve akár szimmetrikus, vagy aszimmetrikus
módon, a regionális vagy föderatív államokban.

X

A székelység (siculitas) mérvadónak tekinti az említett nemzetközi
dokumentumokat, igényli a történelmi és területi feltételeknek, a közösség
követelményeinek, az Európában alkalmazott, megoldásoknak megfelelo
területi autonómia gyakorlásához nélkülözhetetlen törvényes keret
megteremtését.

Székelyföld – terra Siculorum – autonómia statútuma tartalmazza a területi
önkormányzásra vonatkozó rendelkezéseket, amely statútum Románia
Parlamentje által törvényerore emelve, jogi garanciákat és megfelelo jogi
keretet teremt az autonóm régió gazdagodásához, polgárai nemzeti
identitásának védelméhez, a közösségek sajátos érdekeinek
érvényesítéséhez.

A történelem és az európai gyakorlat bizonyítja – létkérdés a területi
autonómia megvalósítása!

Könyvészet

1. Ausztria Alkotmánya
2. Belgium Alkotmánya
3. Franciaország Alkotmánya
4. Finnország Alkotmánya
5. Olaszország Alkotmánya
6. Portugália Alkotmánya
7. Románia Alkotmánya
8. Spanyolország Alkotmánya
9. Svédország Alkotmánya
10.Autonome Provinz Bozen-Südtirol, Das neue Autonomiestatut, Sechste,
erganzte Auflage,1989;
11.Aragónia önkormányzati törvénye, 1982;
12.Asztúria önkormányzati törvénye, 1981;
13.Baleári-szigetek önkormányzati törvénye, 1983;
14.Baszkföld önkormányzati törvénye, 1979;
15.Galícia önkormányzati törvénye, 1981;
16.Katalán önkormányzati törvény, 1979;
17.Navarra törvényrendszerének helyreállítása, 1982;
18.Valencia önkormányzati törvénye, 1982;
19.European Charter of Local Self-government, Council of Europe,
Strasburg, 1992;
20.European Charter for Regional or Minoriti Languagis, Council of Europe,
Strasburg, 1992;
21. European Charter for Regional Self-goverment, Counsil of Europe,
Strasbug, Resolution 1118/1997,
22.Convention against Discrimination in Education, U.N. Educational,
Scientific and Cultural Organisation, Paris, 1960;
23.Conventia pentru apararea drepturilor omului si a libertatilor
fundamentale, Consiliul Europei, 1948;
24.Conventia-cadru pentru protectia minoritatilor nationale, Consiliul
Europei, 1995;
25.Tratatul asupra minoritatilor, incheiat intre principalele Puteri
Aliate si Romania, Paris, 09.XII.1919;
26.Nations Unites, Declaration des droits des perpounes appartenant a des
minorities nationales on etniques, religieues, et lingvistiques, 1992;
27.Recommendation 1134/1990, on the rights of minorities, Council of
Europe;
28.Recommendation 1177/1992, on the rights of minorities, Council of
Europe
29.Recommendation 1201/1993, on an additional protocol on the rights of
minorities to the European Convention on Human Rights, Council of Europe;
30.Recommendation 1255/1995, relative a la le protection des droits, des
minorites nationales, Conseil De L`Europe;
31.Document of the Copenhagen Meetimg of the CSCE, 1990;
32.Report of the CSCE Meeting of Experts on National Minorities, Geneva,
1991;
33.Document of the Moscow Meeting of the Conference on the Human Dimension
of the CSCE, 1991;
34.CSCE Helsinki Document, 1992;
35.Vienna Declaration, Council of Europe Summit, Viena, 1993;
36.Avizul nr.176/1993 cu privire la cererea de aderare a Romaniei la
Consiliul Europei;
37.Legea administratiei publice locale, nr.69/1991;
38.Legea alegerilor locale, nr.70/1990.
39. Resolution 1334 (2003)[1]/24 June 2003 (19th Sitting), Positive
experiences of autonomous regions as a source of inspiration for conflict
resolution in Europe, Counsil of Europe

Discussion/Fórum