Édesanyám, mért is szültél,
Mikor engem megvetettél,
Mért is szültél e világra,
Örökös szomorúságra.

Édesanyám is volt nékem,
Nem is olyan réges-régen,
Nem is olyan rég nincs anyám,
Csak mióta meghalt apám.

Kimegyek a temetőbe,
Leborulok egy sírkőre,
Az a sírkő kinek neve,
Ott van apám eltemetve.

Leborulok sírhalmára,
Szívem vígasztalására,
A könnyeim azt susogják,
Itt vár reád a boldogság.

Édesanyám mért is szültél
Ha ennyire nem kedveltél,
De sok mindent veszítettél,
Anyám attól nem kíméltél.

Édesanyám, hol a szíved,
Hol az anyai szerelmed,
Mért virágzik vér virágom,
Mért vetetted meg a lányod?

De szépen szól a cimbalom,
Mi lesz belőlünk galambom,
Belőled egy árva madár,
Egyik ágról másikra száll.

Belőlem egy bús gerlice,
Ki a párját elvesztette,
De szépen szól a muzsika,
Nekem mégsincs kedvem soha.

Nincsen ki megvígasztaljon,
Csak aki megszomorítson,
Nincsen ki megvígasztaljon,
Csak aki megszomorítson.

Széles a víz, keskeny palló,
Igazán szeretni nem jó,
Mer' aki igazán szeret,
Megcsalják azt az emberek.

Válassz, válassz, jól megnézd kit,
Mer' a szerelem megvakít,
Engemet is megvakított,
Örökre megszomorított.