Engem anyám úgy szeretett,
Soha táncra sem eresztett,
Mind azt mondja, ki nem tudja,
Hogy én nem búsulok soha.

A bánat is öröm volna,
Nálamnál vígabb nem volna,
Elosztották a bánatot,
Ott sem voltam, mégis jutott.

Ha mégegyszer elosztanák,
Minden cseppjét nekem adnák,
Ha mégegyszer elosztanák,
Minden cseppjét nekem adnák.

Szól a világ, mit hajtsak rá,
Úgy ég a tűz, ha tesznek rá,
Ha nem tesznek, kialuszik,
Míg végtére elparázslik.

Szőke vize a Tiszának,
Mondd meg kislány az anyádnak,
Hogy az egész Tisza mentén,
Nincsen olyan legény, mint én.

Nincs szebb virág a leánynál,
Míg a legény utána jár,
Ronda, szúrós kóróvá lesz,
Mihely/e/st menyecskévé lesz.

Nincs szegényebb a legénynél,
Míg a lánynak mindent ígér,
De mikor megházasodik,
Már csak a kocsmába' lakik.