Szék

"Erdő, erdő, kerek erdő…"
(Szék – Magyar vagy négyes)
Erdő, erdő, kerek erdő,
De szép madár lakja kettő,
Kék a lába, zöld a szárnya,
Piros a rózsám orcája.
Olyan piros, mint a vér,
Tőlem gyakran csókot kér,
De én bizony nem adok,
Inkább jól megátkozom.
Kilenc fia néma legyen,
A tizedik leány legyen,
Az is olyan csalfa legyen,
Ország-világ híre legyen.
Kinek nincsen szeretője,
Menjen ki a zöld erdőbe,
Írja fel egy falevélre,
Néki nincsen szeretője.
Kinek nincs kedve itt lakni,
Menjen mennyországba lakni,
Építsen az égre házat,
Ott nem éri semmi bánat.
Építsen az ég szélére,
Ott nem éri semmi féle,
Építsen az égre házat,
Ott nem éri semmi bánat.
Szeress rózsám, csak nézd meg kit,
Mer' a szerelem megvakít,
Engemet is megvakított,
Örökre megszomorított.
Olyan furcsa kedvem vagyon,
A szőkét szeretem nagyon,
A barna sem ellenségem,
Most is ő a feleségem.

"Ezek a szép szász leányok…"

(Szék – Magyar vagy négyes)
Ezek a szép szász leányok,
Kihúzós kendőbe járnak,
Ki van húzva a kendőjek,
Elhagyta a szeretőjek.
Illik a tánc a cudarnak,
Minden rongya lobog annak,
Lobog elől, lobog hátul,
Lobog minden oldalárul.
A kisasszony azt hiszi,
Hogy a betyár elveszi,
Ne higgye azt előre,
Semmi válik belőle.
A kisasszony piparéz,
Mindig a tükörbe néz,
A kisasszony gyönge teste,
Megkívánja minden este.
Iszom, iszom, mindig iszom,
Soha ki nem józanodom,
Árok, árok, keskeny árok,
Nem reméltem, hogy így járok.
Beleestem, benne vagyok,
A búbánat rabja vagyok,
Beleestem, benne vagyok,
Nem láthatok, nem hallhatok.
Azért vagyok gyászvirág,
Reám rúg az egész világ,
Búsulj rózsám, mert én sírok,
Tőled búcsúzni akarok.
Váljunk el rózsám egymástól,
Mint a fige a fájától,
A fige a hideg miatt,
Mi az anyád átka miatt.
Szerettelek, nem kellesz már,
Szidott anyád, ne szidjon már,
Nem fog engem meg az átka,
Szálljon a maga nyakába.
Nem kívánok egyéb átkot,
Egyél meg egy véka mákot,
Addig élj, amíg megeszed,
Minden napra egy-egy szemet.
Minek nékem a nagy kőház,
Kívül-belül fekete gyász,
Minek nékem a hat ökör,
Ha engem a bánat gyötör.
Egek, egek bús fellegek,
Hulljatok rám, hogy halljak meg,
Hulljatok rám, hogy halljak meg,
Hogy a szívem hasadjon meg.

"Magas hegyről foly le a víz…"

(Szék – Magyar vagy négyes)
Magas hegyről foly le a víz,
Bennem rózsám többet ne bízz,
Ha bízol is csak úgy bízzál,
Szeretőről gondoskodjál!
Mért búsulsz, tán megbántad már,
Hogy engemet megbántottál,
Sose búsulj úgyis késő,
Ami elmúlt vissza nem jő.

"Szennyes ingem, szennyes gatyá…"

(Szék – Magyar vagy négyes)
Szennyes ingem, szennyes gatyám,
Mezőségen lakik anyám,
Nincsen fája se hamuja,
Hogy az ingem megszapulja.
Ne nézd, hogy én szennyes vagyok,
Mert szívembe nincsen mocsok,
Az az egy pecsét benne van,
Szeretlek én rózsán nagyon.
Itt is terem sok szép virág,
Madár dalol, szép a világ,
De az mind semmit ér nekem,
Ha a babám, nem ölelem.
Ess az eső szép csendesen,
Ne sírj rózsám keservesen,
Ne sírj rózsám keservesen,
Majd megsegít a jó Isten.
Látod rózsám azt a hegyet,
Menjünk oda, szedjünk meggyet,
Menjünk oda, szedjünk meggyet,
Csókot is kapsz, de csak egyet.
Elment az én rózsám Pestre,
Hazajön holnap estére,
Ha hazajön, hazavárom,
De ha nem jön, azt se bánom.

"Fehér galamb ül az ágon…"

(Szék – Magyar vagy négyes)
Fehér galamb ül az ágon,
Köszönj kislány az anyádnak,
Köszönd meg a dajkaságát,
A hozzád való jóságát.
Köszönöm édesanyámnak,
Hogy felnevelt szép lányának,
Köszönöm a dajkaságát,
Irántam való jóságát.
A mennyasszony szép virág,
Koszorúja gyöngyvirág.
Az a boldog vőlegény,
Ki azt mondja, az enyém.
A mennyasszony gyöngykoszorú,
Csak az én szívem szomorú,
A mennyasszony szíve tája,
Boldog minden dobbanása.
Virágos a fa teteje,
Koszorús a leány feje,
Hullani kell a virágnak,
Esküdni kell a leánynak.
Gyere rózsám, gyere már,
Mer' a szívem téged vár,
Téged óhajt, téged vár,
Téged csókolni nem kár.
Szép a leány, ha lánykort ér,
Szép hajával játszik a szél,
Nem tudja, hogy mi a bánat,
Ha lánybarátival játszhat.
De a leány férjhez megy már,
Kalitkába bézárt madár,
Megtudja, hogy mi a bánat,
S az örömtül már megválhat.

"Szeress rózsám, csak nézd meg kit…"

(Szék – Magyar vagy négyes)
Szeress rózsám, csak nézd meg kit,
Mer' a szerelem megvakít,
Engemet is megvakított,
Örökre megszomorított. (aj-la-la-la…)
Lefelé folyik a Tisza,
Nem folyik az többet vissza,
Panaszos a babám csókja,
Ha sajnálja, vegye vissza.
Árva vagyok apa nélkül,
De még árvább anya nélkül.
Árva vagyok, senkim sincsen,
Csak egyedül az Úristen.

"Úgy kellett volna szeretn…"

(Szék – Magyar vagy négyes)
Úgy kellett volna szeretni,
Hogy azt meg ne tudja senki,
Megtudta az egész világ,
Minden rosszat reám kiállt.
Szól a világ, mit hajtok rá,
Úgy ég a tűz, ha tesznek rá,
Egész világ rólam beszél,
De azt mind elhordja a szél.
S verjen meg az Isten rózsám,
Ha te nem vagy igaz hozzám,
Mer' én igaz vagyok hozzád,
Jobban, mint az édesanyád.
Igaz voltam, mint a gyertya,
Nem csalogattalak soha,
Te csaltál meg, nem én téged,
Verjen meg az Isten téged.
Szőke vize a Tiszának,
S mondd meg babám az anyádnak,
Hogy az egész Tisza mentén,
Nincsen olyan leány, mint én.
Akármilyen reves tőke,
Szebb a barna, mint a szőke,
Mert a szőkét víz hajtotta,
De a barnát, Isten adta.

"Esik eső, szakad, szakad…"

(Szék – Magyar vagy négyes)
Esik eső, szakad, szakad,
Szeretnélek, de nem szabad,
Szeretnélek, de nem merlek,
Szeretőd van, attól félek.
Adj utat rózsám a búnak,
Ne higgy minden csalfa szónak,
Irigyeim annyin vannak,
Mint a kutyák, úgy ugatnak.

"Ez a világ amilyen nagy…"

(Szék – Magyar vagy négyes)
Ez a világ amilyen nagy,
Te, galambom, oly kicsiny vagy,
De ha téged bírhatnálak,
A világért nem adnálak.
Te vagy a nap, én az éjjel,
Teljes teli sötétséggel,
Ha szívünk összeolvadna,
Rám be szép hajnal hasadna!
Ne nézz reám, süsd le szemed-
Elégeti a lelkemet!
De hisz úgysem szeretsz engem,
Égjen el hát árva lelkem.

"Ablakomba besütött a holdvilág…"

(Szék – Lassú)
Ablakomba besütött a holdvilág,
Az én babám abba fésüli magát,
Göndör haját százfelé fújja a szél,
Köszönöm babám, hogy eddig szerettél.
Nem is voltam én az oka semminek,
Édesanyám volt az oka mindennek,
Mert nem adott engem oda olyannak,
Kit a szívem kiválasztott magának.
De szeretnék az erőbe fa lenni,
Ott is csak a hajnalcsillaggal járni,
Éjféltájban megkerülném az eget,
Hogy tudjam meg, hogy a babám ki szeret,
De szeretnék az erdőbe fa lenni,
Ott is csak a tölgyfa nevet viselni,
Mer' a tölgyfa kék lánggal ég füst nélkül,
Az én szívem soha sincs bánat nélkül.
Szép a csikó, ha szépen felnyergelik,
Szép a babám, ha szépen felöltözik,
Mikor megyen a templomba előttem,
Az én szívem majd kirepül belőlem.

"Erdő mellett de magos…"

(Szék – Lassú)
Erdő mellett de magos, erdő mellett de magos a kaszárnya,
Oda leszek sejahaj, odaleszek három évre bezárva,
Az erdei dalos madárnak is van párja, van párja,
Csak én magam egyedül, csak én magam egyedül vagyok árva.
Este fogom sejahaj, este fogom a lovamat nyergelni,
Reggelig tart sejahaj, reggelig tart a szerszámot rátenni,
Csillag ragyog kispejlovam fején, nem kantár, nem kantár,
Nem is legény, nem is az, nem is legény, ki a lányokhoz nem jár.
Szomszédasszony sejahaj, szomszédasszony mondja meg a lányának,
Selyem ágyát vesse meg, selyem ágyát vesse meg a bakának,
Mert a baka gyalog masírozik, elfárad, elfárad,
Gyönge szívét sejahaj, gyönge szívét megöli a búbánat.

"Erdő, erdő, erdő, marosszéki kerek erdő…"

(Szék – Lassú)
Erdő, erdő, erdő, marosszéki kerek erdő,
Rigó, rigó madár benne a kerülő,
Én is voltam a sűrű erdő kerülője,
Egy szép barna legény igaz szívű szeretője.
Várni, várni babám, de sokat kell várni,
Egy szép barna lányér' három évet kell szolgálni,
Összegyűjtöm a sűrű könnyeim tentának,
Rózsás leveleket írok haza a babámnak.
S fogsz te régi babám, fogsz te értem sírni,
Fogsz te még énnékem tábori lapokat írni,
Tentaceruzával lesz a címe írva,
S szívem fájdalmai lesznek abba beleírva.
S rigó, rigó madár felszállott az ágra,
Mind csak azt dalolja, elhagyta a párja,
Engemet is elhagyott a babám,
Még se sírok érte, mint a sárgarigó madár.

"Este van, este van, de nem minden lánynak…"

(Szék – Lassú)
Este van, este van, de nem minden lánynak,
Csak annak a lánynak, kihez sokan járnak,
Hozzám nem jár senki, nekem nincs is este,
Nekem minden este gyászosra van festve.
Istenem, Istenem, én édes Istenem,
Hogy kell e világot búval is eltöltsem,
Egy esztendő, kettő búval is eltelik,
Ej, de az enyém sok, soha el nem telik.

"Ez az utca bánat utca, bánat utca…"

(Szék – Lassú)
Ez az utca bánat utca, bánat utca,
Bánat kővel van kirakva, van kirakva
Azt is az én rózsám rakta,
Hogy én járjak sírva rajta.
Nem járok én, nem járok én sírva rajta,
Járjon aki, járjon aki kirakatta,
Nem járok én sírva rajta,
Járjon aki kirakatta.
Két fekete göndör szőrű lovam vagyon,
Még az éjjel az egyiket elmulatom,
Elmulatom, nem sajnálom,
Szerettelek, csak azt bánom.

"Jól gondold meg rózsám…"

(Szék – Lassú)
Jól gondold meg rózsám,
Elejét, utolját,
Hogy kivel kötöd le,
Életednek sorát.
Mer' nem kölcsön kenyér,
Hogy visszaadhassad,
Sem nem tiszta búza,
Hogy learathassad.
Fúvom az énekem,
De nem jókedvemből,
Csak a bú fútatja,
Szomorú szívemből.

"Márványkőből, márványkőből van a Tisza feneke…"

(Szék – Lassú)
Márványkőből, márványkőből van a Tisza feneke,
Gyönge vagy még, gyönge vagy még babám a szerelemre,
Gyöngeséged nem annyira sajnálom,
Szép vagy babám, csuhaj jó vagy babám, nehéz tőled megválnom.
De szeretnék, de szeretnék, a királlyal beszélni,
De még jobban, de még jobban a szobájába bemenni,
Megmondanám a királynak magának,
Lányokat is szép asszonyokat is sorozzon be magának.
De a király, de a király azt írta a levélbe,
Nem illik a, nem illik a leány a seregébe,
Mert a lánynak 33 szoknya kell,
Szoknya mellé, csuhaj a lábára, tulipános csizma kell.
(Mert a lánynak 33 szoknya kell,
Szoknya mellé, csuhaj szoknya mellé '47-es baka kell.)

"Székvárosi halastó, de halastó…"

(Szék – Lassú)
Székvárosi halastó, de halastó,
Beleestem szekerestül, lovastul,
Gyere babám, váltsál ki, de csuhaj váltsál ki,
Ne hagyjál a halastóba meghalni.
Kiváltalak jó galambom, ki, ki, ki,
Nem hagylak a halastóba meghalni,
Eladom a jegykendőm, s a karikagyűrűmet,
S az árából kiváltom a szeretőm.
Én az utcán le se, fel se mehetek,
Mind azt mondják, hogy szeretőt keresek,
Fekete gyász a ruhám, fehér az én zsebkendőm,
Székvárosi magyar lány a szeretőm.

"Tele van a sötét égbolt ragyogó csillaggal…"

(Szék – Lassú)
Tele van a sötét égbolt ragyogó csillaggal,
Tele van az én szívem is keserű bánattal.
Mit ér nékem, mit ér nékem csillag ragyogása,
Ha az én bús szívemnek, nincs vigasztalása.

Látod életemet, nem igen gyönyörű,
Mind a két orcámon folydogál a könnyű.
Ha tudtad határát rövid szerelmednek,
Mért nem hagytál békét én árva fejemnek.

Szabad a madárnak, ágról-ágra leszállni,
Csak nékem nem szabad Tehozzád eljárni,
Áldd meg Isten, áldd meg a szeretőm házát,
De még jobban áldd meg a benne lakóját.

"Verbuválnak Szék városán kötéllel…"

(Szék – Lassú)
Verbuválnak Szék városán kötéllel,
Megfogják a szegény legényt erővel,
//: A gazdagnak öt-hat fiát, :// nem bántják,
A szegénynek, ha egy is van elfogják.
Hátrakötik a két karját kötéllel,
Úgy kísérik Kolozsvárra fegyverrel,
//: Utána megy apja-anyja :// siratják,
Kérik vissza, semmi pénzér' nem adják.
Apám, anyám térjél vissza szomorán,
Neveld többi gyermekedet szigorán,
//: Neveld többi gyermekedet, :// szigorán,
Hogy fogja el a vármegye szaporán.

"Gyötör engem a szerelem, nem táplál…"

(Szék – Lassú)
Gyötör engem a szerelem, nem táplál,
Gyötör engem a szerelem, nem táplál,
Árva szívem nyugodalmat nem talál.
Árva szívem nyugodalmat nem talál.
Ázom, ázom, azt gondoltam, hogy esik,
Ázom, ázom, azt gondoltam, hogy esik,
Pedig csak a két bús szemem könnyezik.
Pedig csak a két bús szemem könnyezik.

"Le is szállnak, fel is szállnak a fecskék…"

(Szék – Lassú)
Le is szállnak, fel is szállnak a fecskék,
Jaj, de búsan telnek tőlem az esték,
Látod, babám, eljöhetnél egy este,
Meglátnád a bús szívemet lefestve,
Meglátnád a két halovány orcámat,
Melyet érted megsárgított a bánat.
El is mennék én hozzátok egy este,
Ha az anyád a kapuba nem lesne,
De az anyád olyan huncut menyecske,
Meghallgatta, mit beszéltünk az este.

"Adriai jeges tenger hányja-veti a hullámo…"

(Szék – Lassú szapora)
Adriai jeges tenger hányja-veti a hullámot,
Ez a csinos barna kislány szedi a virágot,
Szedjed csárdás kisangyalom kössed bokrétába,
Így is, úgy is nemsokára kell a csákóm oldalára.
Mind azt mondják a faluba, hogy én büszke leány vagyok,
Pedig én még falumbeli szeretőt sem tartok,
Ha tartottam szép szeretőt megszenvedtem érte,
Cudar világ, kutya világ soha ne hányja szememre.
Mikor megyek hazafelé, sej a magam falujába,
Rövid szárú rámás csizma elmerül a sárba,
Rövid szárú rámás csizma elmerül a sárba,
Székvárosi büszke lányok máma láttok utoljára.
Ha a legényt besorozzák, csákót tesznek a fejére,
Megesketik, hogy az ellent vágja-üti egyre,
Lédungot is kap a legény hat vasat egy napra,
Nem elég a babájának képes levelezőlapra.

"Nem loptam én életembe…"

(Szék – Lassú szapora)
Nem loptam én életembe,
Csak hat ökröt Debrecenbe,
Mégis rám verték a vasat,
Babám szíve majd meghasad.
Elhajtottam a vásárba,
Kettőt adtam áldomásba,
Kettőt adtam a bírónak,
Kettőt a szabadítómnak.
Nem loptam én életembe,
Csak egy csikót, Debrecenbe,
Mégis rám verték a vasat,
Babám szíve majd meghasadt.
Mikor mentem hazafelé,
3 zsandár állott elém,
Azt kérdezték, mi a nevem,
Hol az utazólevelem.
Állj meg zsandár, megmutatom,
Csak a lajbim kigombolom,
Előveszem a revolverem,
Ez az utazólevelem.
Mikor mentem hazafelé,
Megnyílt az ég háromfelé,
Ragyogtak rám a csillagok,
Mert tudták, hogy árva vagyok.

"A kapuba a szekér…"

(Szék – Csárdás)
A kapuba a szekér,
Itt a legény, leányt kér,
De a leány azt mondja,
Nem megyek férjhez soha.
Párnahaja szövetlen,
Derékalja tőtetlen,
A tolluja a tóba,
A vadréce hordozza.
Örömanya jöjjön ki,
A kapuját nyissa ki,
Eressze be a vejét,
A lánya szeretőjét.
Nyisd ki rózsám az ajtót,
Nem vagyunk végrehajtók,
Nem jöttünk mi adót szedni,
Csak téged akarunk vinni.
Nyisd ki rózsám az ajtót,
Magyar kopogtat, nem tót,
Se nem cigány, se nem tót,
Itt van a te galambod.
Jaj, de későn nyitod ki,
Mintha nem tudnád, hogy ki,
Mintha nem tudnád, hogy ki,
Ki várakozik itt ki.
Hej, Felszegről jövünk mi,
Szép mennyasszonyt hozunk mi,
Szép a híre, szép a neve,
Szép a magaviselete.
Örömanya jöjjön ki,
Hogy a kaput nyissa ki,
Hoztunk kendnek segítséget,
A fiának feleséget.
Lesz, ki házát kiseperje,
Lesz, ki haját megtépdesse,
Lesz, ki haját megtépdesse,
Lesz, ki kendet meglökdösse.
Azt halottam én a héten,
Leányvásár lesz a réten,
Én is oda fogok menni,
Szőkét, barnát választani.
Szőkét ne végy, mert beteges,
Pirosat se, mert részeges,
Barnát vegyél az lesz a jó,
Az lesz az ölelni való.

"Bonchidai menyecskék…"

(Szék – Csárdás)
Bonchidai menyecskék,
Ugrálnak, mit a kecskék,
Szeretőjük mindig más,
Az uruk csak ráadás.
Aj-la-la-la…
Bonchidai menyecskék,
Ugrálnak, mint a kecskék,
Hazajönnek vizesen,
Csókot adnak szívesen.
Bonchidai hegy alatt,
A kabátom ottmaradt,
Bonchidai hegy alatt,
A gatyám is ottmaradt.
Bonchidai leányok,
Olyan szelíd bárányok,
Nyírni hagyják magukat,
Árulják a gyapjukat.
Bonchidai híd alatt,
Lányok sütik a halat,
Papirosba takarják,
A legénynek úgy adják.
Viszik, viszik a szilvát,
Válogatják a javát,
Én is ettem belőle,
Szerelmes lettem tőle.
Bonchidai nagy hegy alatt,
Ott van egy kút fedél alatt,
Aki abból vizet iszik,
Babájától elbúcsúzik.
Ne nézz reám, ne, ne, ne,
Mert nem vagyok a fene,
Nem akarlak megenni,
Csak a szemed kivenni.
Ne nézz rózsám a szemembe,
Mert vér cseppen a szívemre,
Ha vér cseppen a szívemre,
Meghalok szégyenletembe.
Székvárosi magas torony,
Beleakadt az ostorom,
Gyere babám, akaszd ki,
A nyavalya törjön ki.

"Jaj, Istenem, adj egyet…"

(Szék – Csárdás)
Jaj, Istenem, adj egyet,
Sohase kérek többet,
Jaj, Istenem, adj egy jót,
Adj egy kedvemre valót!
Jaj, Istenem, adj egy krajcárt,
Hadd vegyek egy kis pálinkát,
Jaj, Istenem, adjál kettőt,
Hadd vegyek egy hű szeretőt!
Szerettelek sok ideig,
Estétől fogva reggelig,
Ugye babám, de nagy idő,
Száradjon beléd a tüdő!
Szeretett a fene soha,
Csak meg voltam véled szokva,
Úgy meg voltam véled szokva,
El sem felejtelek soha!

"A káplán úr azt mondja…"

(Szék – Csárdás)
A káplán úr azt mondja, tralajlalala,
Ne járjak a tilosba,
Néki is a szája jár,
Minden éjjel mással hál.
Szeretem én a papot,
Veszek neki kalapot,
De még jobban a papnét,
Veszek neki kanapét.

"Kimentem én az erdőbe, az erdőbe…"

(Szék – Csárdás)
Kimentem én az erdőbe, az erdőbe,
Ráléptem egy venyigére, venyigére,
Venyigére, venyigére, venyigére,
Fáj a szívem a szőkére, a szőkére.
Kimentem én az utcára, az utcára,
Ráléptem egy szalmaszálra, szalmaszálra,
Szalmaszálra, szalmaszálra, szalmaszálra,
Fáj a szívem a barnára, a barnára.
Kimentem én a piacra, a piacra,
Ráléptem egy papirosra, papirosra,
Papirosra, papirosra, papirosra,
Fáj a szívem a pirosra, a pirosra.
Bujdosik az árva madár, nincsen párja,
Hát az én bús árva szívem hogyne fájna!

"Magos a dési temető, mellette egy sűrű erdő…"

(Szék – Csárdás)
Magos a dési temető, mellette egy sűrű erdő,
Magos a dési temető, mellette egy sűrű erdő,
Ott bujdosik, a kedvesem, odamegyek megkeresem.
Ott bujdosik, a kedvesem, odamegyek megkeresem.
Jaj de soká, jaj de régen jártam egy virágos réten,
Jaj de soká, jaj de régen jártam egy virágos réten,
Ott láttam egy kismadarat, kérdeztem a galambomat.
Ott láttam egy kismadarat, kérdeztem a galambomat.
Azt mondta, hogy látta, látta, egy kislány keblére zárta,
Azt mondta, hogy látta, látta, egy kislány keblére zárta,
Ha elvette, éljen vele, csak előttem ne ölelje.
Ha elvette, éljen vele, csak előttem ne ölelje.
Ha elvette, éljen vele, ölje meg a bú mellette,
Ha elvette, éljen vele, ölje meg a bú mellette,
Öröme is annyi legyen, amennyit ő csinált nekem.
Öröme is annyi legyen, amennyit ő csinált nekem.

"Tele van a temető árka vízzel…"

(Szék – Csárdás)
Tele van a temető árka vízzel,
Tele van a szívem keserűséggel,
Jó az isten, leapasztja a vizet,
Sej, visszahozza a régi szeretőmet.
Menj el babám, menj el, hogy ne lássalak,
Mer' én téged nagyon megutáltalak,
Kikísérlek kilenc falu határon,
Sej, hogy ne lássalak ezen a világon.
Fáj a szívem, gyógyítani, nem lehet,
Majd meggyógyít, aki szívből megszeret.
Majd meggyógyít a koporsó deszkája,
Sej, mikor a föld zuhogva hull reája.

Úgy elmennék, ha mehetnék

||:Úgy elmennék, ha mehetnék, 
ha szabad madár lehetnék.:|| 
||:Szabad madár nem lehetek, 
rózsám hozzád nem mehetek, á-lálálá-lálá-lálálá.:||

||:Anyám, Anyám, Édesanyám, 
Ne kiálts több átkot reám!:|| 
||:Kiáltottál már eleget, 
elégeld meg mindezeket, á-lálálá-lálá-lálálá.:||

Búza közé száll a dalos pacsirta

Búza közé száll a dalos pacsirta
Búza közé száll a dalos pacsirta
Hogyha magát már odafenn kisírta
Hogyha magát már odafenn kisírta.

Én is szállnék száll a lelkem zokogva
Én is szállnék száll a lelkem zokogva
Leszállani nem szállhatok sohova
Leszállani nem szállhatok sohova.

Nem fogad bé hova szállnom kellene
Nem fogad bé hova szállnom kellene
Búzavirág szemű babám kebele
Búzavirág szemű babám kebele.

Erdő, erdő kerek erdő

Erdő, erdő kerek erdő
De szép madár lakja kettő
Kék a lába zöld a szárnya
Piros a rózsám orcája.

Olyan piros mint a vér
Tőlem gyakran csókot kér
De én bizony nem adok
Inkább jól megátkozom.

Kilenc fia néma legyen
A tizedik leány legyen
Az is olyan csalfa legyen
Ország-világ híre legyen.

Kinek nincsen szeretője
Menjen ki a nagyerdőre
Írja fel egy falevélre
Néki nincsen szeretője.

Kinek nem jó itt lenn lakni
Menjen mennyországba lakni
Építsen az égre házat
Ott nem éri semmi bánat.

Építsen az ég szélére
Ott nem éri semmiféle
Építsen az égre házat
Ott nem éri semmi bánat.

Szeress, rózsám csak nézd meg kit
Mer a szerelem elvakít
Engemet is elvakított
Örökre megszomorított.

Ezek a szép szász leányok

Ezek a szép szász leányok, 
Kihúzós kendőbe járnak, 
Ki van húzva a kendőjük, 
Elhagyta a szeretőjük. 
Illik a tánc a cudarnak, 
Minden rongya lobog annak, 
Lobog elől, lobog hátul, 
Lobog minden oldalárol.

A kisasszony azt hiszi,
Hogy a betyár elveszi,
Ne higgye azt előre,
Semmi válik belőle.
A kisasszony piparéz, 
Mindig a tükörbe néz,
A kisasszony gyönge teste,
Megkívánja minden este.

Húzzad cigány, ne húzz kettőt

Húzzad cigány, ne húzz kettőt
Húzzad cigány, ne húzz kettőt,
most találtam hű szeretőt

Úgy búsulok majd meghalok
Úgy búsulok majd meghalok,
mégis jókedvet mutatok

Nem úgy van most, mint volt régen
Nem úgy van most, mint volt régen,
nem az a nap süt az égen

Nem az a nap, nem az a hold
Nem az a nap, nem az a hold,
nem az a szeretőm ki volt

Aki volt, már rég elhagyott
Aki volt, már rég elhagyott,
Szebbre vágyott, de nem kapott,
még olyat se, mint én vagyok.

Jaj Istenem tégy egy, tégy egy csodát

Jaj Istenem tégy egy, tégy egy csodát,
Változtasd borrá, borrá a Tiszát.
Ha a Tisza borból volna,
A szívemnek semmi baja se volna.

Mind azt mondják boros, boros vagyok,
Hazamenni, mennék de nem tudok.
Aki tudja miért nem mondja,
Merre van az ország útja csuhajja

Mind azt mondják boros, boros vagyok,
Hogy a bortól, bortól ingadozok.
A nádszál is ingadozik,
Pedig az csak vízet iszik csuhajja.

Mind azt mondják részeg, részeg vagyok,
Mert, hogy mindig olyan veres vagyok.
Veres a libának orra,
Pedig sose mártja borba csuhajja.

Kimentem én az erdőbe, az erdőbe

Kimentem én az erdőbe, az erdőbe, 
Ráléptem egy venyigére, venyigére, 
Venyigéről, venyigére, venyigére, 
Fáj a szívem a szőkére, a szőkére.

Kimentem én az utcára, az utcára, 
Ráléptem egy szalmaszálra, szalmaszálra, 
Szalmaszálról, szalmaszálra, szalmaszálra, 
Fáj a szívem a barnára, a barnára.

Kimentem én a piacra, a piacra, 
Ráléptem egy papirosra, papirosra, 
Papirosra, papirosra, papirosra, 
Fáj a szívem a pirosra, a pirosra.

Bujdosik az árva madár, nincsen párja, 
hát az én bús árva szivem hogyne fájna.

Le is szállnak fel is szállnak a fecskék

Le is szállnak fel is szállnak a fecskék,
Jaj de búsan telnek tőlem az esték.
Látod babám eljöhetnél egy este,
Meglátnád a bús szívemet lefestve,

El is mennék én hozzátok egy este,
Ha az anyád a kapuba nem lesne.
De az anyád olyan huncut menyecske,
Kihallgatta mit beszéltünk az este.

Ne szeressél kettőt-hármat, mer az egy is elég bánat

Ne szeressél kettőt-hármat, mer az egy is elég bánat. 
Olyan bánat a szívemen, kétrét hajlott az egeken. 
Ha még egyet hajlott volna, szívem kettészakadt volna.

||:Aj Istenem, hogy' éljek meg, hogy a világ ne szóljon meg:||
Szól a világ mit hajlok rá, úgy ég a tűz, ha tesznek rá. 
Az egész világ rólam beszél, de azt mind elfújja a szél.

Úgy kellett volna szeretni, hogy azt ne tudja meg senki. 
Megtudta az egész világ, minden rosszat reám kiált.  
Aj, la, lala, la….

Nem loptam én életemben

Nem loptam én életemben
Csak egy csikót Debrecenben
Mégis rám verték a vasat
Babám szíve majd meg hasadt

Mikor mentem hazafelé
Három zsandár állott elém
Azt kérdezték mi a nevem
Hol az utazó levelem

Várj, csak zsandár megmutatom
Csak a lajbim ki gombolom
Előveszem a revolverem
Ez az utazó levelem

Mikor mentem hazafelé
Nyílott az ég háromfelé
Ragyognak rám a csillagok
Nem tudják, hogy árva vagyok

A szegedi hármas határ
Érted lettem rózsám betyár
Viselem a betyár nevet
Mert a rózsám mást szeretett.

Szék városi öreg templom harangja

Szék városi öreg templom harangja,
jaj de ritkán hallszik nálunk a hangja.
De amikor elhozza az esti szél,
eszembe jut hogy te engem szerettél.

Nem szeretsz már nem hallom a harangszót,
nem hoz nekem az életben soha jót.
Sírig tartó hű szerelmet fogadtál,
s az estéli harangszónál megcsaltál.

Száradjon el minden virág a réten,
aludjon el minden csillag az égen.
Nap se süssön gyász borítsa az eget,
mer egy legény csalta meg a szívemet.

Székvárosi öreg templom harangja

Székvárosi öreg templom harangja 
Jaj de ritkán hallszik nálunk a hangja 
De amikor elhozza az esti szél 
Eszembe jut hogy te engem szerettél 

Nem szeretsz már nem hallom a harangszót 
Nem hoz nekem az életbe soha jót 
Sírig tartó hű szerelmet fogadtál 
S az estéli harangszónál megcsaltál 

Száradjon el minden virág a réten 
Aludjon ki minden csillag az égen 
Nap se süssön gyász borítsa az eget 
Mer egy leány csalta meg a szívemet.

Szennyes ingem szennyes gatyám

Szennyes ingem szennyes gatyám
Mezőségen lakik anyám
Nincsen fája se hamuja
Hogy az ingem megszapulja
Ne nézd hogy én szennyes vagyok
Mer szívemben nincsen mocsok
Az az egy pecsét benne van
Szeretlek én rózsám nagyon

Itt es terem sok szép virág
Madár dalol szép a világ
De jaz mind semmit ér nekem
Ha a rózsám nem ölelem
Esik eső szép csendesen
Ne sírj rózsám keservesen
Ne sírj rózsám keservesen
Majd megsegít a jó Isten.

Tele van a temető árka vízzel

Tele van a temető árka vízzel,
Tele van a szívem keserűséggel.
Jó az isten kiapassza a vizet,
Sej visszahozza a régi szeretőmet.

Szépen nyíltak a mezei virágok,
Férjhez mentek előlem a leányok.
Nem is maradt a számomra még egy se,
Hej, kit a szívem az árva szívem szeretne.

Szépen szólnak a mezei pacsirták,
Szomorúan sírnak az édesanyák.
Szomorú édesanyák ne sírjatok,
Megvígasztal a leszerelő fiatok.

Temetőbe kék ibolya

Temetőbe kék ibolya,
szívem gyászba van borulva.
Nem egyébért csak teérted,
amér tiltva vagyok tőled.

Tíltnak rózsám tíltnak tőled,
mer én igazán szeretlek.
Tílt az apám tílt az anyám,
tílt az egész familiám.

Boldog volt az én életem,
amíg szeretni nem kezdtem.
Mióta szeretni kezdtem,
minden bánatba részt vettem.

Irigyeim annyin vannak,
mint a kutyák úgy ugatnak.
Adok nekik egy víg napot,
hadd ugassák ki magukat.

Temetőbe kék ibolya,
nem leszek szerelmes soha.
Láncot veretek szívemre,
megmutatom bírok vele.

Verjen meg az Isten, rózsám

Verjen meg az Isten, rózsám,
mért nem voltál igaz hozzám.
Mert én igaz voltam hozzád,
igazabb, mint édesanyád.

Nem átkozlak, nem szokásom,
verjen meg sok sóhajtásom.
Verjen meg a piros hajnal,
kibe siratlak jaj szóval.

Verjen meg a piros hajnal,
kibe siratlak jaj szóval.
Verjen meg a sötét éjjel,
de sok örömtől zártál el.

Szeress, szeress, csak nézd meg, kit,
mert a szerelem magvakít.
Lám engemet megvakított,
örökre megszomorított.

Jaj de sokat áztam-fáztam,
rózsám mikor hozzád jártam.
Jártam hozzád, nem járok már,
szidott anyád, ne szidjon már.

Széles a víz, keskeny palló,
igazán szeretni nem jó.
Mert aki igazán szeret,
megcsalják azt az emberek.

Magos a dési temető

"Magos a dési temető, mellette egy sűrű erdő…"  
(Szék – Csárdás)
Magos a dési temető, mellette egy sűrű erdő,
Magos a dési temető, mellette egy sűrű erdő,
Ott bujdosik, a kedvesem, odamegyek megkeresem.
Ott bujdosik, a kedvesem, odamegyek megkeresem.

Jaj de soká, jaj de régen jártam egy virágos réten,
Jaj de soká, jaj de régen jártam egy virágos réten,
Ott láttam egy kismadarat, kérdeztem a galambomat.
Ott láttam egy kismadarat, kérdeztem a galambomat.

Azt mondta, hogy látta, látta, egy kislány keblére zárta,
Azt mondta, hogy látta, látta, egy kislány keblére zárta,
Ha elvette, éljen vele, csak előttem ne ölelje.
Ha elvette, éljen vele, csak előttem ne ölelje.

Ha elvette, éljen vele, ölje meg a bú mellette,
Ha elvette, éljen vele, ölje meg a bú mellette,
Öröme is annyi legyen, amennyit ő csinált nekem.
Öröme is annyi legyen, amennyit ő csinált nekem.

Debrecenben kidobolták hogy a murkot ne árulják
mert a lányok igen veszik mind a lábuk közé teszik.

Az egyiknek vékony jutott Mindjárt a bíróhoz futott
Bíró uram tégy igazat Rendelj nekem vastagabbat!

Szeki: Kimentem én az erdőbe

Kimentem én az erdőbe, az erdőbe

Kimentem én az erdőbe, az erdőbe,
Ráléptem egy venyigére, venyigére,
Venyigéről, venyigére, venyigére,
Fáj a szívem a szőkére, a szőkére.

Kimentem én az utcára, az utcára,
Ráléptem egy szalmaszálra, szalmaszálra,
Szalmaszálról, szalmaszálra, szalmaszálra,
Fáj a szívem a barnára, a barnára.

Kimentem én a piacra, a piacra,
Ráléptem egy papirosra, papirosra,
Papirosra, papirosra, papirosra,
Fáj a szívem a pirosra, a pirosra.

 (tilos)

//Bujdosik az árva madár, nincsen párja,
hát az én bús árva szivem hogyne fájna//

Kócsag

Kócsag

Meg azt mondjak nem illik a tanc a magyarnak

Nem ha neki cipelot s bo nadragot varnak

De sarkancsus csizmával kócsag tollas fö-vel

Illik gyongyos patraval Magyar fókótóvel