Valamikor a besorozott legények "öltöztek föl", aztán a szocializmus
felborította a rendet, a kiszámíthatatlan sorozási idő megzavarta a
szokást, pedig régebben a bevonulók szervezték a mulatságot, a hívogató
jellegű falujárásnak is ők voltak a szereplői. A szokás mégsem halt ki,
a nagylegények helyét átvették a kamaszok, szombaton például
harminckilencen "öltöztek fel", ami helyi rekord, hiszen számuk a
legjobb farsangon sem haladta meg a harminckettőt. Az iskola udvarán
gyülekeztek, aztán előbb a régi falurészt, Rétfalvát járták be, azután
mentek ki a főútra. A "menet" sokkal színesebb, mint a Maros menti vagy
a mezőségi falvakon, igazi tévés csemege, amint a székelyharisnyás
Bekérők haladnak az Ostorosokkal, ezek úgy csattogtatnak, hogy régi idők
vincellérjeinek is becsületére vált volna. Többnyire előzetes megegyezés
szerint főképp a leányos házakhoz látogatnak el, az Ostorosok a
védelmezők, övék itt a legnagyob szerep, ők nyitják ki a kaput, szól a
muzsika, táncolnak a Szépek: a Piros bovér (a hatalom, a rossz), a Fehér
bovér (a megélénkülés, a jó), a Huszár (a székely vitézség jelképe),
természetesen ki-ki a "párjával", az Úrfi is a Kisasszonnyal (a
kiváltság megtestesítőiként), és ott van a csapatban a két Lovas is
(egyik fehér, másik piros), és nem maradhat el a "Kuldus" sem, az
alamizsnagyűjtő, aki az adományt, szalonnát, kolbászt, oldalast, kitől
mi jön, eltarisznyálja. A kapu nyílik, a Bekérők (nem viselnek álarcot)
elmondják a rigmust, a szájtáti nép (az utcán is) kapkodna a Szépek
után, de persze szétrebbentik az Ostorosok; a háziak süteménnyel, pohár
itallal kínálják a farsangosokat, s ha már ilyen szíves a fogadtatás,
meginvitálják a családot az estéli bálra: a gazda előre megválthatja a
jegyet. A házileány sem ússza meg, mert megforgatják a maskarák.
Mindenikből kettő van, csak az ostorosok lehetnek "túlerőben". És mind
legény, a lányok a háttérből szemlélik kedvenceik, netán választottjuk
produkcióját. Egész nap tart a ceremónia, alkonyat tájban aztán
szétszéled a processzió, otthon szépen kimosdanak, átöltöznek,
készülődnek estére. A kultúrház konyháján az adományokból finom vacsora
lesz, sült a pityókához, a bort pedig abból a pénzből vásárolják, amit a
belépőjegyekért adtak a gazdák. Így aztán minden teljes, kerek és egész;
a fiatalság megszolgálta a bált, semmi sincsen ingyen, a székely ember
rendet tart a szórakozásban is, a jól végzett munka örömével jelenik
meg, szerepét levetkőzve Piros bovér, Fehér bovér, Piros huszár, Fehér
huszár, Úrfi és Kisasszony, bekérők és ostorosok, koldusok és
fennforgók: ehet-ihat, táncolhat, mulathat reggelig mindenki, kedvére.