A Magyar Lobbi 2005. januári akciólevele két, egymást kiegészítő anyagot közölt a verespataki (Roșia Montană) tervezett cianidos aranybányáról: egy hírt a beruházás engedélyezési eljárásáról, valamint Visy Zsolt régész-történész esszéjét a térség világörökségi értékéről.

A hír szerint a Rosia Montana Gold Corporation 2004 decemberében nyújtotta be a tervezett aranybánya megvalósíthatósági tanulmányát a román hatóságokhoz, amely a romániai Alburnus Maior zöldszervezet szerint tévesen azt állította, hogy a beruházásnak nem lesznek határon átterjedő környezeti hatásai — annak ellenére, hogy egy hasonló technológiájú romániai bányabaleset 2000 tavaszán megtizedelte a Tisza magyarországi és jugoszláviai szakaszának élővilágát. Mivel a tanulmány e megállapítása alapján Magyarország kizárható lenne a további engedélyezési eljárásból, a Greenpeace és az Alburnus Maior január 12-ig várt észrevételeket magyarországi szervezetektől és magánszemélyektől is. Persányi Miklós magyar környezetvédelmi miniszter levélben tájékoztatta frissen kinevezett román kollégáját a beruházást elutasító magyar álláspontról, hivatalos tájékoztatást kért, és személyes találkozót kezdeményezett.

Visy Zsolt esszéje szerint a bányaterv nemcsak természeti, hanem — legalább annyira, ha nem jelentősebb mértékben — kulturális örökségi katasztrófával fenyegetett: az aranyat rejtő hegyek mintegy 200 méteres lehordásával, Verespatak és több kisebb település (templomok, temetők, házak) teljes elpusztításával, valamint a római kori Alburnus Maior bányásztelepülés régészeti maradványainak — szakvélemény szerint legalább 90 százalékban feltáratlan — megsemmisülésével. Emlékeztetett arra, hogy az itt talált, a bronzkorig visszanyúló, de főként római kori bányajáratokból kerültek elő a világhírű viaszostáblák, amelyek a Kr. u. 2. század elején itt élt telepesek szerződéseit és iratait örökítették meg. Visy szerint — szemben a természeti károkkal, amelyek évtizedek alatt részben helyreállhatnak — a kulturális örökségben okozott pusztítás visszafordíthatatlan és pótolhatatlan, miközben a megőrzött örökség akár világörökségi rangot is szerezhetne Verespataknak, tartós idegenforgalmi és megélhetési forrást biztosítva a helyi lakosságnak a rövid távú bányászati haszon helyett. Sürgette, hogy a magyar diplomácia kezdeményezze az ügy megvitatását az Európai Parlament Kulturális Bizottságában is, ne csak környezetvédelmi fórumokon.

Forrás: Magyar Lobbi, 2005. január 14. (Visy Zsolt; Greenpeace; Alburnus Maior.)