Október 6-i megemlékezés Kolozsváron

Kolozsvár mellett, Szamosfalva határában 1849 végén két székely
honvédtisztet végeztek ki bitófán – Sándor László és Tamás József
vértanúkat.

Az október 6-i megemlékezésen beszédet mondott Péntek János szamosfalvi
református lelkész, Ludányi Horváth Attila konzul, Vajas János, a
szamosfalvi RMDSz elnöke és András Imre, a Magyarok Világszövetsége
Kárpát-medencei Régiójának alelnöke.

András Imre a vértanúk és az árulók sorsáról szólva, három kérdést tett
fel a jelenlévõknek.

1. Tudja-e valaki, hol van annak a hadbírónak a sírja, aki halálra ítélte
a két honvédtisztet, vagy annak a katonai ügyésznek a sírja, aki vádat
emelt ellenük.

Senki sem tudta.

2. A jelenlévõk között többen vannak, akik szeptember 24-25-én levélben
keresték meg a budapesti képviselõket annak érdekében, hogy az erdélyi
magyarok autonómiáját és Székelyföld területi autonómiáját szabják a román
EU-csatlakozás feltételéül. De van-e olyan, aki azt kérte, hogy Románia
EU-csatlakozása legyen elõbbrevaló, mint az autonómia?

Senki sem volt.

3. Van-e olyan közöttünk, aki arra kérte a budapesti képviselõket, hogy ha
még nincs magyar állampolgárság, akkor legyen legalább uniós
állampolgárság?

Nem volt senki.

Pedig az emlékezõk között ott volt a Kolozs megyei RMDSz alelnöke és
ügyvezetõje is.

Ezek után András Imre nyilvánosan megkérte Ludányi Horváth Attila konzult,
hogy a megemlékezésrõl készítendõ jelentésébe foglalja be a kérdéseket és
a válaszokat, a jelentést pedig juttassa el Orbán Viktorhoz is, aki azt
beszéli, hogy az erdélyi magyarok elsöprõ többségének kérésére szavazott
igennel Románia EU-csatlakozására anélkül, hogy feltételül szabta volna az
erdélyi magyarok autonómiáját és Székelyföld területi autonómiáját.

"Az erdélyi magyarok elsöprõ többsége a vértanúk emlékét õrzi, a vértanúk
áldozatát tiszteli, az árulók hazudozásait pedig megveti" – nyilatkozta
András Imre.

Budapest, 2005. október 10.
MVSz Sajtószolgálat

Discussion/Fórum