Lipták Béla vallomása a Szigetköz/Duna védelmét célzó munkáját aláásó, kommunista-korszakbeli III/III-as belügyi jelentésekről, és az ezzel kapcsolatos jogi eljárásról. Részlet a Magyar Lobbi 2003. szeptember 26-i akció körleveléből.

1989 után 10 éven keresztül kértem, hogy a magyar illetékesek adják ki a Duna védelmében kifejtett munkánkat aláaknázó besúgók neveit. Nem adták meg a neveket, csak a betűvel és sorszámmal jelölt kódjeleiket.

2000-ben új módszerhez folyamodtam: megneveztem a számomra legvalószínűbb személyt (Bolgár György újságírót) annak reményében, hogy erre majd előveszik a III/III-as jelentést, és ha nem ő volt a jelentés forrása, akkor megadják, hogy ki volt. Nem így történt, hanem e helyett engem pereltek be. Szeptember 24-én az MTI jelentette, hogy a bíróság engem nyilvánított hibásnak azért, hogy e feltételezést nyilvánosságra hoztam — így nemcsak a besúgói jelentés áldozatát ítélte el, de még csak nem is kötelezte az illetékeseket a besúgók listájának nyilvánosságra hozatalára.

Nekem nem Bolgár úrral van vitám. Nincs semmi bizonyítékom arra, hogy Bolgár György újságírótól, az 1988-i New York-i tudósítótól származott volna az MTI által ismertetett III/III-as jelentés. Nem tudom, kitől származott, mert az illetékesek a jelentéstevő kódszámát a mai napig nem azonosították a jelentéstevővel. Természetesen elfogadom Bolgár György állítását, hogy őt az 1988-as amerikai útja előtt megkereste a magyar titkosszolgálat, de ő a velük való együttműködést elutasította.

Most megjelent “35 Nap” című könyvemben leközöltem egy ilyen III/III-as jelentés fényképét. A Történeti Hivatal eddig 104 darab, rám vonatkozó III/III-as jelentés másolatát küldte meg, és ezek között csak egyben szerepel Bolgár György neve. A jelentést Bogye János rendőr altábornagy írta alá, és intézkedésként összesen annyit mond az írás, hogy tájékoztatják a III/III-as csoportfőnökséget. Közös vonása ennek a 104 darab jelentésnek, hogy egyik sem adja meg a jelentést tevő személy nevét, és hogy közös céljuk a Duna védelmében dolgozók lejáratása és a Duna elterelésének elősegítése, a bősi erőmű megépítése volt.

Megjegyzem azt is, hogy az igazságszolgáltatás a magyar kibontakozásnak több hasznot hajtana, ha az áldozatok elítélése helyett megkövetelné, hogy — a többi volt kommunista állam mintájára — a magyar állam is hozza végre nyilvánosságra a megbukott kommunista rendszer titkosszolgálatának jelentő besúgói neveit.

Persze itt lenne az ideje annak is, amiért 15 éve harcolunk: itt lenne az ideje, hogy az Alkotmánybíróság végre döntsön a Duna-perünkről, és hogy elrendelje a második hágai kört, hogy így megvalósulhasson a Szigetközt megmentő kiegyezési tervünk, és visszakerüljön a Duna a természetes medrébe.

Lipták Béla

Utóirat: a Népszabadság elutasítja a korrekciót

Lipták Béla korrekciót kért a Népszabadságtól, mert az MTI-t idéző cikkük rágalmazási perként ismertette azt a pert, amelynek valódi célja a III/III-as besúgók neveinek nyilvánosságra hozatala volt. A lap válasza:

“Tisztelt Uram! Főszerkesztőnknek címzett levelére azt válaszolhatjuk, hogy említett közleményünk MTI-anyag volt. Az ezzel kapcsolatos megjegyzéseivel, kérjük, forduljon a távirati irodához.”

Rózsa Gyula, lapigazgató, Népszabadság

Lipták megjegyzése: “Másszóval, a Népszabadság úgy értelmezi a sajtószabadságot, hogy szabad félretájékoztatni az olvasót, és nem kell korrigálni a hibás hírt, ha az mástól származik.”

Forrás: A Magyar Lobbi Akció Körlevele, 2003. szeptember 26. és 2003. október 4.