A Magyar Lobbi akciólevele a New York-i magyar konzulátushoz és a Magyar Szabadságharcos Szövetséghez, hogy az 1848-as forradalom évfordulóján egyesített, nem párhuzamos ünnepséget tartsanak. Részlet a Magyar Lobbi 2005. február 5-i akció köréből.

Lipták Béla arra kérte a Lobbi tagjait, hogy leveleikkel sürgessék a New York-i magyar közösség két vezetőjét: idén márciusban ismét két külön ünnepségre készül a New York-i magyarság, holott egységben kellene megemlékezni 1848 örökségéről.

(Lipták Béla megjegyzése: ez a széthúzás a hágai Duna-perre emlékezteti — amikor 1997. március 26-án a Kompromisszumos Terv ismertetésére hirdetett sajtókonferenciájukkal egy időpontra, délután fél háromra szervezte saját sajtókonferenciáját a Horn-kormányt képviselő magyar delegáció vezetője is, aminek eredményeként a Kiegyezési Tervet a mai napig nem ismeri a világ.)

Tisztelt Elnök és Nagykövet urak, kedves Ernő és Gábor! Köszönet a munkátokért, amellyel elősegítitek, hogy New York magyarsága méltóképpen emlékezhessen 1848-as szabadságharcunk 157. évfordulójára. Azt szeretném kérni, hogy ne “egymásra” rendezzétek a két megemlékezést, ne kényszerítsétek a New Yorkban élő 50 000 magyart, hogy “válasszon” ünnepélyeitek között — vonjátok össze a két, március 13-ára tervezett rendezvényt, hogy mindkettőtök kiválasztott szónokai ugyanarról a platformról szólhassanak hozzánk.

Méltó lenne az évfordulóhoz, ha az összevont ünnepélyen a New Yorkban élő magyar ifjak egyike Kossuth Lajos szobránál felolvasná azt a beszédet, amelyet ő mondott 1849-ben az Egyesült Államok Képviselőházában — azt a beszédet, amelyet a képviselők és szenátorok együtt hallgattak, mert Lafayette óta először hívták egybe a két házat egy vendég tiszteletére. Itt az ideje, hogy ne az egymást maró magyar lapjainkról szóljon a New York Times (mint tette 2005. január 22-én), hanem arról, hogy jobb- és baloldali, zsidó és keresztény, konzervatív és szocialista magyarok együtt ünnepeltek, és egységben szóltak elszakított honfitársaik szabadságáért is.

Lipták Béla

Frissítés: válaszok — miért nem sikerült az összevonás

Vastagh Zoltán csatlakozott a kéréshez, javasolva, hogy a Konzulátus rendezte ünnepély kezdődjön egy órával korábban, az egyházak-egyletek rendezte ünnepély pedig egy órával később, hogy senkinek ne kelljen választania a kettő között.

Hóka Ernő (Magyar Szabadságharcos Szövetség) hosszú, személyes hangú válaszában elmondta: az ő általa társszervezett, a Robert Wagner iskolában tartandó Szabadságünnepélyre (2005. március 13., vasárnap 15 óra) idén Bayer Zsolt (Magyar Nemzet, Hír TV) érkezik díszvendégként, valamint felszólal Szász Jenő, Székelyudvarhely polgármestere is — a Duna TV pedig felvételt készít a rendezvényről. Elmondása szerint a hivatalos konzulátusi megemlékezést a Kossuth-szobornál csak ezután, 13:45-re szervezték, ami szerinte “rárendezésnek” minősül a már korábban meghirdetett nagy ünnepélyre. Felidézte régi sérelmeit is: az 1989-90-es rendszerváltás idején induló Magyar Szabadságpárt elnökeként történt mellőzését, valamint hogy fivérét, a nemrég a Corvin közi emléktáblára felkerült néhai Hóka Mihályt annak idején kitiltották egy Göncz Árpáddal való találkozóról.

Szilágyi Ákos (New York Polgári Kör, Hungarian TV Magazine) is részletesen kifejtette, hogy szerinte elvi képtelenség egy közös színpadot állítani, mert a hivatalos magyar konzulátus képviselői — beosztásukból adódóan — nem szólalhatnak fel a jelenlegi kormányt bíráló szónoklatok mellett, míg az emigráció szervezte ünnepélyen 1848 emléke elválaszthatatlan a mai kormány bírálatától. Egyben javasolta, hogy a konzulátusi koszorúzást tegyék egy órával korábbra, hogy mindkét rendezvényre el lehessen jutni.

Forrás: Magyar Lobbi, 2005. február 5. és 2005. február 11.