Két olvasói levél: Peter Janos Kurz vallomása a “Testament of Revolution” könyv hatásáról és egy Wass Alberttel való találkozás emlékéről, valamint Lipták Béla levélváltása a New York Times szerkesztőségével a magyar nevek ékezeteinek elhagyásáról. Részlet a Magyar Lobbi 2005. január 7-i akció köréből.

Peter Janos Kurz: a Testament of Revolution hatása

Kurz elmondta, hogy évekig próbálta legidősebb fiát, Stephent, az 1956-ról szóló olvasmányok és írás felé terelni, sikertelenül — mígnem a fiú, immár a Cornell Egyetem másodéves hallgatójaként, egy nemzetközi kapcsolatok kurzus záródolgozatához témát keresve, Lipták akciólevelekben közölt “Testament of Revolution” részletei nyomán rátalált 1956 történetére. A fiú lenyűgözve fedezte fel, hogy a magyarországi események, a szuezi válság és az amerikai választási év döntéshozatala miként fonódtak össze — a könyvet és tucatnyi más forrást kikölcsönözve a Cornell könyvtárából, korabeli magyar rádióadások átiratait is felkutatva. A dolgozatra és a kurzusra “A-” osztályzatot kapott.

Kurz felidézte egy floridai találkozását Wass Alberttel is: mint spanyol-portugál irodalom hallgatót és magyarul beszélő embert egy közös barátjuk ismertette össze a Florida Egyetem francia irodalom professzorával, aki maga is beszélt magyarul — ez volt Wass Albert. Amikor elmondta neki, hogy már gyerekkorában olvasta regényeit, az író vacsorára hívta, majd emlékül ajándékozta neki akkor legújabb regényét, “A funtineli boszorkányt”. Wass Albert halálhírének napján Kurz éppen Budapesten tartózkodott, ahol emlékbeszédében az író egyik művészi hitvallásából idézett: “Hontalan vagyok, mert vallom, hogy a gondolat szabad, mert hazám ott van a Kárpátok alatt, és népem a magyar. Hontalan vagyok, mert hirdetem, hogy testvér minden ember, s hogy egymásra kell leljen végre egyszer mindenki, aki jót akar.”

Peter Janos Kurz

Lipták Béla: “Lehull nevedről az ékezet?” — levélváltás a New York Timesszal

Lipták Béla 2005. január 1-jén megjelent NYT-levelében a fenntartható energiaellátásról és a nemzetközi jogi normák elfogadásának szükségességéről írt, “Béla G. Lipták” aláírással. A lap egyik szerkesztője, válaszul Lipták kérdésére, azt írta: “sajnálom, de stílusunk szerint csak a román és germán nyelvű szavaknál használunk ékezetet.” Lipták ezt nem hagyta annyiban, és levélben fordult a szerkesztőséghez: “Meg tudom érteni, ha mondjuk Bartók Béla nevét tudatlanságból írják el hibásan. De hogy valaki szándékosan írja el helytelenül a nevet, azt nem értem.” Kérte, hogy a Times vizsgálja felül ezt a szabályzatát.

Lipták Béla

Forrás: Magyar Lobbi, 2005. január 7.