“Pista” válasza egy korábbi akciólevélben névtelenül idézett, Randolph L. Brahamet és a “Jaross-listákat” firtató kérdésekre. Részlet a Magyar Lobbi 2004. június 18-i akció köréből.

Kedves Béla!

A július 11-i akciólevél második pontjában a szerző megnevezése nélkül idézett kérdések egyikének (“Miért nem lehet megtalálni a Jaross-listát?”) egészbeni vagy részbeni megválaszolásához a következő forrásmunkára hívom fel rajtad keresztül a névtelen érdeklődő figyelmét: Gecsényi Lajos, “A Jaross-listák nyomában”, Historia, 2004/02-03. Az Országos Levéltár igazgatójának ez a tanulmánya a “Jaross-listák” felkutatására, elemzésére alakított — ma már megszűnt — Vizsgáló Bizottság eredményeiről számol be, feltárva a hiányosságok okait. A tanulmány végső konklúzióként kétségbe vonja a lista teljes, hiteles összeállításának lehetőségét.

A június 11-re datált akciólevél második pontjában találom ezt a kérdést is: “Miért pont a magát románnak valló Braham a legfelsőbb bírája a magyaroknak?” A kérdésbe bújtatott igaztalan támadást vissza kell utasítanom.

Tudtommal Braham sosem tagadta le magyar voltát; tudományos munkássága elismeréseként elnyerte a Magyar Köztársaság Érdemrendjének Középkeresztjét. És mit változtatna tudományos munkássága értékén, ha valóban román vagy akármilyen nemzetiségű volna? Azért ő a szakértő, mert megírta azt az átfogó könyvet a magyar holokausztról (Politics of Genocide), amely ma már magyar fordításban is bibliaként forog világszerte a szakértők és a tényszerű információt kereső laikusok kezén. Számtalan, a magyar zsidóság XX. századi sorsával, pusztulásával foglalkozó, akadémiai körültekintéssel, igazságra törő lelkiismeretességgel megírt könyve, tanulmánya hiteles forrást szolgáltat mindenkinek, aki a témát elfogulatlanul kívánja megismerni.

A kérdést én is fel tudom tenni: ki az, aki nagyobb szakértelemmel, átfogóbb kutatómunkára támaszkodó elemzéssel foglalkozott, foglalkozik a magyar történelem e gyászos szakaszával? Tizennyolc évvel ezelőtt, amikor a magyar szamizdat irodalomból válogatott, általam szerkesztett “Defiant Voices” című antológiában a 600 000 zsidó elégetésére utaló SALOM-nyilatkozat közléséért durva kritikát kaptam, minden számomra hozzáférhető és hitelesnek tartott forrást megkerestem, hogy ezt a számot minden kétséget kizáróan hitelesítsem. Nem sikerült — ugyanazokból az okokból, amelyek miatt az állítólag teljes “Jaross-listát” sem lehet megtalálni, darabokból összetenni.

Braham közli olvasóival, hogy a Magyarországról elszállított zsidók számára vonatkozóan több becslés áll rendelkezésre, de a 600 000 nem sokban tér el a valós, eddig pontosan nem ismert számtól. Alapjában véve nem a nagy számokban adódó kis különbségektől lesz nagyobb vagy kevésbé nagy jelentőségű Braham mondanivalója. A magyar holokauszt borzalma ugyanúgy borzalom, embertelenség akkor is, ha “csak” 400 000 vagy 1 faji meggondolásból üldözött áldozat égett el a gázkamrákban, halt meg a fronton, vagy lett tarkón lőve a Dunában, Tiszában.

Braham könyvének tartalmát, a magyar kormányokat és a buzgó antiszemitákat elmarasztaló megállapításait leghatékonyabban egy, az ő munkájához hasonló, adatokra, hiteles forrásmunkákra — nem elképzelt és érzelmekben született mendemondákra — hivatkozó monográfiával lehetne vitatni. Erre a feladatra még egyetlen magyar történész, laikus kritikus nem vállalkozott. Sejtem, miért: levegőből kapott, bebizonyíthatatlan adatokkal, a tényeket tudomásul nem vevő érvekkel szemben Braham könyvében közöltek megtámadhatatlanok. Ezért ő a szakértő. Aki nem fogadja el annak, mutasson rá téves adataira, helytelen következtetéseire, hibás elemzéseire.

A feltett kérdés hangneme Brahammal és a könyvében közöltekkel szembeni ellenszenvről árulkodik. Az ilyen hangnemű megkeresések nem építő szándékúak, ezért károsak, megismétlésük hasznossága kérdéses.

Ölel, Pista

Forrás: Magyar Lobbi, 2004. június 18.