Beszámoló szerb bandák magyarellenes atrocitásairól Szabadkán és Temerinben, Ágoston András (Vajdasági Magyar Demokrata Párt) levelével. Részlet a Magyar Lobbi 2004. augusztus 6-i akció köréből.

Szabadkán a hétvégén 20-30 szerb bandita sörösüvegekkel bántalmazott magyar fiatalokat, akik egy vendéglőben születésnapot ünnepeltek, magyar zenét hallgatva. Az eset miatt Kasza József, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke és Kucsera Géza szabadkai polgármester a helyi rendőrfőkapitányt kereste föl. Ugyanezekben a napokban vált ismertté, hogy a Délvidéken, Temerinben is felgyújtottak egy magyar üzletet ismeretlenek.

Ágoston András levele

Kedves Béla, köszönöm a részedről megnyilvánuló jóindulatot — helyzetünkben az erkölcsi támogatásnak külön súlya van.

A legújabb szabadkai és temerini atrocitásokkal kapcsolatban azt kell mondanom, hogy a vajdasági magyarságnak az ellene megnyilvánuló szerb atrocitások egy új generációjával van dolga. A szerb politikai elit legerősebb áramlatai úgy látszik játszanak a gondolattal, hogy egy EU-kisebbséget túszhelyzetbe hozva nyomást gyakoroljanak a nemzetközi közösségre. Az erre vonatkozó állásfoglalásunkat rövidesen közzétesszük — ebben a helyzetben a konkrét segítség valóban jól jönne.

Ágoston András, Temerin, 2004. augusztus 2.

Frissítés: a New York Times a vajdasági atrocitásokról

A New York Times 2004. szeptember 16-i számában Nicholas Wood tudósított a szerbiai magyar kisebbség elleni, egyre gyakoribb támadásokról. A cikk szerint a szabadkai Setets család egy reggel azt találta bejárati ajtajukba szúrva, hogy valaki egy 15 hüvelykes konyhakést vágott bele, mellé pedig szerbül azt fújta: “halál”, illetve “dögöljetek meg, magyarok”. A család 13 éves lánya aznap indult volna iskolába; 19 éves fiukat, Denist egy hónappal korábban szerbek verték meg, amikor éjszakai szórakozásból biciklizett hazafelé. A gyalázkodó felirat mindössze 12 órával Mádl Ferenc köztársasági elnök szabadkai látogatása előtt került elő.

Helyi magyar politikusok szerint a temetőgyalázások, támadások és rasszista feliratok az elmúlt fél évben megszaporodtak. Kovács László magyar külügyminiszter “atrocitásoknak” nevezte az eseteket, majd egy brüsszeli külügyminiszteri találkozó után tompított a hangnemén; azt viszont ő sem gondolta, hogy a szerb kormány állna az akciók mögött. A szerb belügyminisztérium jelentése szerint az idei 67 erőszakos cselekmény egyike sem volt etnikai indíttatású, ám Boris Tadić szerb elnök a Mádllal való találkozója után teljes körű rendőrségi vizsgálatot kért a vajdasági feszültségek ügyében.

Kasza József, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke arra figyelmeztetett, hogy hasonló módon kezdődött a horvátországi, boszniai és koszovói háború is, és több etnikai magyar rendőr alkalmazását szorgalmazta. Jelena Marković szerb kisebbségügyi miniszterhelyettes viszont azzal vádolta a magyar politikusokat — köztük Kaszát —, hogy a vasárnapi szerbiai önkormányzati választások előtt politikai haszonszerzés céljából eltúlozzák a problémát.

Lipták Béla levele Nicholas Woodhoz

Dear Mr. Wood, thanks for your fine article and for trying to help the Hungarians of Vojvodina. As I am sure you know, the Albanians and the Hungarians are the largest minorities of Europe. While the free nations of the world went to war to protect the Albanians, little has been done to guarantee the rights of the Hungarian minorities.

The Hungarians in Europe became a minority, not because they emigrated to other countries, but because the borders were redrawn around them. They became foreigners without leaving their thousand-year-old towns and villages. The kingdom of Hungary was dismembered in 1920 (against the objections of President Wilson), because having a large and powerful Central European nation would have prevented Western Europe’s hegemony over the whole of Europe. Hungarians defended Europe for a thousand years, never had any colonies, never had any slaves, did not practice segregation, were the first nation to declare the freedom of religion, and more recently, in 1956, served the cause of freedom by mortally wounding Communism.

It is high time to protect the Hungarians of Vojvodina by guaranteeing the collective human rights of this national minority. Even under Communist Yugoslavia, Vojvodina had her autonomy; it is high time to guarantee the right of the Hungarians of Vojvodina to local self-government and dual citizenship.

Béla G. Lipták, P.E., Founder of the Hungarian Lobby

Frissítés: Frank Koszorús Jr. háttéranyaga — “Drop Dead Hungarians”

Frank Koszorús Jr. (a Magyar Amerikai Koalíció elnöke) átfogó háttéranyagot állított össze a vajdasági atrocitásokról, Ludányi Andrew és Purger Tibor professzorok közreműködésével. Idézte a NYT szeptemberi cikkét a Setets családról, valamint egy 2004. július 9-i levelet, amelyben tizenhárom kongresszusi képviselő — köztük a Congressional Human Rights Caucus és a Hungarian American Caucus tagjai — fejezte ki aggodalmát Vojislav Koštunica szerb-montenegrói miniszterelnöknek a vajdasági magyarellenes erőszak növekedése miatt. Ugyanezen a napon Tom Lantos képviselő, a Ház Nemzetközi Kapcsolatok Bizottságának rangidős tagja és a HAC társelnöke sürgette Koštunicát, hogy azonnal lépjen fel a kisebbségeket bűnbaknak kikiáltó szerb elemek ellen, vizsgálja ki és vonja felelősségre a gyűlölet-bűncselekmények elkövetőit. Koszorús megjegyezte: sajnos sem nagyszabású kampány nem indult, sem az elkövetőket nem vonták felelősségre.

A háttéranyag történelmi áttekintést is adott: Vojvodina az I. világháború előtt mintegy 1100 éven át Magyarország része volt (a 200 éves török megszállás időszakát leszámítva); az 1920-as trianoni békeszerződések — Woodrow Wilson önrendelkezési elve ellenére — a frissen létrehozott Szerb–Horvát–Szlovén Királysághoz (később Jugoszlávia) csatolták a területet, noha 1910-ben a lakosság 30,2%-a volt magyar és csak 25%-a szerb. A szerb hatóságok a XX. század folyamán tudatos “szerbesítési” politikát folytattak: az 1944 október–decemberi mészárlások során 20-35 ezer magyar férfit és fiút gyilkoltak meg, további 40-50 ezren menekültek el a terror elől; a Milošević-korszakban pedig egy harmadik etnikai tisztogatási hullám söpört végig a régión. 1988-ban Milošević szerb parlamentje törvénytelenül eltörölte az 1974-es jugoszláv alkotmány által garantált tartományi autonómiát, ami a hatalmának megszilárdítását szolgálta. Vojvodina lakói — Koszorús szerint — évekig tartó megfélemlítés ellenére is következetesen és békésen Milošević ellen szavaztak, mégis a mai napig várják az autonómia — mind a tartományi, mind a kisebbségi közösségi — helyreállítását, és azt, hogy az idegengyűlölet megszűnjön és az elkövetőket felelősségre vonják.

Frank Koszorús, Jr., 2004. október 30.

Frissítés: akciólevél Lantos és Shays képviselőkhöz a vajdasági autonómiáért

A Magyar Lobbi arra kérte tagjait, hogy gratuláljanak Lantos és Shays képviselőknek újraválasztásukhoz, és emlékeztessék őket: Koszovó és Vajdaság is autonóm tartomány volt 1946 és 1990 között, és míg 1990 óta az albán kisebbség Koszovóban és Macedóniában is visszanyerte autonómiáját, a vajdasági magyar kisebbség helyzete továbbra is rendezetlen — sőt, a vajdasági horvát kisebbség már megkapta a kettős állampolgárságot, a magyar még nem. A levél arra kérte a képviselőket, hogy a Hungarian American Caucus nevében forduljanak Szerbia és Magyarország miniszterelnökeihez, sürgetve az egyenlő bánásmódot, az autonómia visszaállítását és a kettős állampolgárság megadását a vajdasági magyaroknak.

Frissítés: “Kosovo vs. Vojvodina” — levél a New York Timesnak, és két újabb haláleset

Lipták Béla közreadta a New York Timesnak küldött saját levelét, javasolva, hogy a tagok hasonlót küldjenek más nagy lapoknak is: rámutatott, hogy Európa két legnagyobb kisebbsége, az albán és a magyar közül az erőszakmentes magyarok helyzete rosszabb — míg az albánok Koszovóban és Macedóniában fegyveres úton közelebb kerültek az önrendelkezéshez, a vajdasági horvátok már megkapták a kettős állampolgárságot Horvátországtól, a magyarok Magyarországtól még nem (erről szólt a december 5-i népszavazás). Felvetette: vajon szükséges-e, hogy egy kisebbség erőszakhoz folyamodjon az autonómiáért, ha egyszer a demokrácia és az erőszakmentesség mellett állunk ki?

2004. november 25-én az MNO számolt be arról, hogy a dél-bácskai Gombos (Bogojevo) községben két magyar áldozata is volt a szerb fiatalok támadásainak: egy magyar fiú fejét sörösüveggel törték be, aki a zombori kórházban belehalt sérüléseibe; egy magyar lányt is megtámadtak, akinek segítségére siető édesapja szívinfarktust kapott és útközben meghalt. A helyi közösség vezetősége szerint a menekült szerb és magyar fiatalok között ismétlődő összetűzések zajlottak a falu egyetlen szórakozóhelyén, “Menjetek Magyarországra, ahonnan jöttetek! Le fogunk benneteket gyilkolni!” fenyegetésekkel. Ugyanekkor az újvidéki rendőrség arról számolt be, hogy ismeretlenek horogkereszteket és “Katolikusok takarodjatok” feliratot festettek a péterváradi katolikus plébánia épületére.

Forrás: Magyar Lobbi, 2004. augusztus 6., 2004. szeptember 17. (Nicholas Wood cikke nyomán, The New York Times, 2004. szeptember 16.), 2004. november 6. (Frank Koszorús, Jr. háttéranyaga nyomán), 2004. november 19. és 2004. november 26. (MNO nyomán)