Lipták Béla írása a Magyar Nemzetben Simonyi András washingtoni nagykövet pártpolitikai szerepvállalásáról és az amerikai magyarsághoz fűződő viszonyáról. Részlet a Magyar Lobbi 2005. január 7-i akció köréből.

Néhány hete a Magyar Nemzetben az amerikai magyarság egyik megbecsült vezetője Simonyi András nagykövet visszahívását javasolta (Magyar Kálmán: “A washingtoni nagykövetség fura ura”, 2004. december 6.), szóba hozva a New York-i Magyar Kulturális Intézet ellehetetlenítését, a nagykövet amerikai magyarsággal való egyoldalú kapcsolatát és a magyar lobbi munkáját. Lipták Béla ehhez fűzött megjegyzéseket.

A Magyar Lobbi működése

A Magyar Érdekszövetség (Hungarian Lobby, HL) létrejöttét az internet tette lehetővé — így vált lehetővé, hogy a kisebbségben, nyugaton és az anyaországban élő, ma 1643 főből álló csoportot egységbe tömörítse, amely percek alatt közös akcióba tud lépni. Ez azért hatásos, mert ha a Fehér Ház egyetlen levelet kap egy témában, arra kevés figyelmet fordítanak — de ha ugyanazt a kérést ezer levél tartalmazza, 24 órán belül jelentik az elnöknek. A Lobbi nem beszélgető- vagy vitafórum, hanem tettekre koncentráló munkacsoport: a heti akciókat úgy hirdetik meg, hogy az elfoglalt tagoknak a már megfogalmazott és megcímzett formaleveleket csupán alá kell írniuk, illetve egy gombnyomással fel kell adniuk.

A legutóbbi amerikai választáson mindkét elnökjelölt kérte a HL támogatását, de mivel egyikük sem vette programjába az európai nemzeti kisebbségek helyi önrendelkezésének támogatását, a HL egyik mögé sem állt be. A képviselők közül pártállásra való tekintet nélkül támogatta a Hungarian American Congressional Caucus minden tagját, és mind a 25-en győztek a választáson. A Lobbi az Albán Lobbit is támogatta Macedónia önállóságának követelésében, amit azóta el is ismert az Egyesült Államok.

Simonyi nagykövet és a HL

Amikor tavaly októberben Mark Brzezinski (Zbigniew Brzezinski fia) meghívta a HL-t egy, a demokrata párt által az amerikai etnikumok képviselőinek rendezett megbeszélésre, Simonyi nagykövet Lipták mellett ült. Amikor Lipták megkérdezte, honnan tud a megbeszélésről, a nagykövet azt válaszolta: “Tőled, a múlt heti HL-körlevélből.” Amikor Lipták felszólalásában elmondta, hogy a HL még nem döntött, melyik elnökjelöltet fogja támogatni — mivel egyik jelölt sem állt ki a magyarok autonómiája mellett —, a nagykövet arckifejezése egyértelmű helytelenítést tükrözött.

Lipták később elmondta a nagykövetnek régi véleményét: az 1,5 milliós amerikai magyarságnak akkor lesz igazi befolyása az amerikai külpolitikára, ha egységes képviseletet választ — ehhez elengedhetetlen, hogy a magyar külképviseleti szervek is támogassák ezt az igyekezetet, például a választások megszervezésével és a szavazatok megszámlálásával, ahogyan más amerikai etnikai közösségeknél is szokás. Később kiderült számára, hogy a nagykövet befolyása révén olyan amerikai magyarok, mint Teleki Maxim (Hungarian American Coalition) vagy Hámos László (Hungarian Human Rights Foundation) Ohióban részt vettek a demokrata elnökjelölt kampányában — Lipták szerint ez nem egy nagykövet dolga; ha mégis pártot választ, legalább “tegyen mindkét lóra”.

A megbékélés szükségessége

Lipták emlékeztetett: három műszaki könyvéhez Teller Ede írt előszót, 1956-os szabadságharcról írt kötetét a New York Timesban Mike Kaufmann, a Wall Street Journalban Michael Korda ismertette — mindhárman zsidó származásúak, s tudják, hogy Lipták mindig is a megbékélést igyekezett szolgálni. Hasonlóan fontosnak tartja a magyar-magyar megbékélést Simonyi nagykövet is, de szerinte helytelenül szolgálja azt, amikor a New York-i Magyar Házban vagy a Szent István templomban meg sem fordul — ez nem a közös szándékot, nem a megbékélést szolgálja. “Egészséges lelkű, önbecsülő ember nem cserélgeti, hanem gyűjti a lojalitásait” — írta, hozzátéve, hogy a szeretet nem fogyó erőforrás: attól, hogy valakinek sokat adunk belőle, másnak nem jut kevesebb.

A jövő

Lipták szerint a magyarságnak ma már csak önmagával kell megküzdenie a lelki gyógyuláshoz — ehhez az önsorsrombolás és a testvérharc felhagyására van szükség. Simonyi nagykövet e célt akkor szolgálná, ha eljárna minden magyar közösség rendezvényére, és nem kötelezné el magát egyik amerikai párt felé sem. Szégyenletesnek nevezte, hogy neki magának 12 órát kellett utaznia és nyugdíja tíz százalékát kellett elköltenie ahhoz, hogy szavazhasson, s hogy a nyugaton élő tízezrek közül mindössze 70-en tudták legyűrni a szavazás akadályversenyét. Zárásként megismételte korábbi gondolatát: amikor a magyarság már megbékélt önmagával, meg kell találnia “a 21. század Deák Ferencét” — Lipták szerint azonban a jelenlegi nagykövetet nem ilyen célok vezérlik.

Frissítés: helyreigazítás és további megkeresés

Lipták Béla levélben tájékoztatta Bácsi-Nagy Andrást, a washingtoni magyar követség sajtóattaséját, hogy Sárközi és Simonyi nagykövetek nevének összekeveréséről szóló korrekcióját már elküldte a Magyar Nemzetnek, egyúttal megerősítve, hogy cikkének minden más állítását — a magyar külképviselet vélt belpolitikai elfogultságáról, a Magyar Lobbi, a kettős állampolgárság és az amerikai magyarság politikai egységbe szerveződésének támogatásának hiányáról — fenntartja. Megkérte az attasét, hogy a Lobbi mellékelt, az erdélyi egyházi vezetők romániai médiacenzúra elleni tiltakozását juttassa el a közép-európai témákkal foglalkozó riporterekhez és szerkesztőkhöz — vagy ha erre nem kapna engedélyt a nagykövettől, küldje el neki azok elérhetőségét, hogy a Lobbi saját nevében továbbíthassa.

Frissítés: torontói visszhang

Komjáthy Árpád torontói olvasó levélben üdvözölte a Kanadai/Amerikai Magyarság hetilapban megjelent írást, és felajánlotta, hogy a torontói magyar közösséget is bekapcsolná a Magyar Lobbi összefogó munkájába. Lipták Béla válaszában tisztázta: nem azért javasolta Simonyi nagykövet visszahívását, mert a szocialista-liberális kormányt képviseli — erről a magyar választók döntöttek —, hanem mert megosztó tevékenységet folytat, akadályozza az amerikai magyarság egységes politikai erővé formálódását, és szabotálta, hogy az Amerikában élő magyar és kettős állampolgárok részt vehessenek a december 5-i népszavazáson.

Forrás: Magyar Lobbi, 2005. január 7. (Lipták Béla írása, Magyar Nemzet), 2005. január 28. és 2005. február 11.