Az erdélyi protestáns egyházak négy püspökének közös állásfoglalása a Protestáns Teológiai Intézet ellen indított hatósági zaklatás ügyében, amiért helyet adtak a Trianon című dokumentumfilm vetítésének — Dr. Alexander Jablanczy MD angol nyelvű hozzászólásával. Részlet a Magyar Lobbi 2005. január 21-i akció köréből.

A kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet — a Református, az Unitárius és az Evangélikus-Lutheránus Egyház által fenntartott magánegyetem — januári vizsgaidőszakát súlyosan megzavarta a Koltay Gábor rendező és Raffay Ernő történész által készített, 14 részes Trianon dokumentumfilm rövidített változatának január 7-i vetítése miatt indított hatósági eljárás: gazdasági rendőrség és ügyészségi nyomozók jelentek meg az intézetben, sajtó és televíziós stábok kíséretében, ami a diákság körében a Securitate-korszakra emlékeztető bizonytalanságot és félelmet keltett.

A püspökök állásfoglalásukban hangsúlyozták: az intézet 1990 óta rendszeresen ad otthont kulturális rendezvényeknek (politikai pártoknak azonban nem), és a Trianon-film vetítése — amelyet az Erdélyi Magyar Ifjak kérésére engedélyeztek — teljesen beleillett ebbe a sorba, lehetőséget adva a hallgatóknak, hogy a közelmúlt egy elhallgatott időszakáról tárgyilagos tájékoztatást kapjanak. Az óriási érdeklődésre való tekintettel az intézet rektora egy megismétlő vetítést is kilátásba helyezett, amelyet végül maguk a szervezők mondtak le — a hatóságok utólagos, a rendezvény tartalmát és körülményeit nem ismerő nyomozását az egyházak életébe való illetéktelen beavatkozásnak tekintik, és a leghatározottabban tiltakoznak ellene.

D. Tőkés László püspök (Királyhágómelléki Református Egyházkerület), Dr. Szabó Árpád püspök (Erdélyi Unitárius Egyház), Dr. Pap Géza püspök (Erdélyi Református Egyházkerület), Adorjáni Dezső püspök (Ágostai Hitvallású Evangélikus-Lutheránus Egyház), Dr. Juhász Tamás rektor, Dr. Rezi Elek dékán — Kolozsvár, 2005. január 19.

Dr. Alexander Jablanczy, MD hozzászólása

A vallásszabadság és a független gondolkodás szabadsága, csakúgy mint az egyetemek hagyományos függetlensége, Romániában is támadás alatt áll. Úgy tűnik, a régi szokások nehezen halnak ki: bár a Securitate az 1990-es álforradalom után hivatalosan megszűnt, megfélemlítési és nyomozási módszerei ma is a román hatóságok gyakorlatában élnek. Egy magyar nyelven oktató protestáns egyetem felépítéséhez és finanszírozásához nagylelkűen hozzájárultak, amit a nemzetközi közösség a jóakarat és a szinte skandináv szintű etnikai-nyelvi-vallási tolerancia bizonyítékaként értékelt — most azonban elrontották. A Trianon szó a magyarok számára olyan visszhangot hordoz, amely 9/11-hez, a holokauszthoz, Biafrához, Ruandához, Burundihoz, Koszovóhoz és Lidicéhez fogható. A filmet nem harag vagy gyász jegyében, hanem oktatási céllal vetítették azoknak a diákoknak, akiknek nem volt módjuk objektív tényeket tanulni a korábbi nacionalista-kommunista rezsim alatt — a román hatóságok rossz választ adtak erre az egyszerű oktatási kezdeményezésre.

(Frissítés: a Trianon dokumentumfilm 2005 februárjától magyar nyelven, videó formátumban elérhető az interneten is.)

Frissítés: vita Antall Györggyel a film tartalmáról

Antall György (a néhai Antall József miniszterelnök fia) levélben vitatta a Trianon-film tartalmát, elismerve, hogy állításai kellemetlenek lehetnek, de nem valótlanok. Kifejtette: a történelmi Magyarország szétesésének két oka volt — az elvesztett világháború, és hogy a lakosság csaknem fele nem magyar nemzetiségű volt (1720-ban, 200 évvel Trianon előtt, a lakosság mindössze 30-35%-a volt magyar). Szerinte a film nem tárja fel őszintén, miért esett szét a történelmi Magyarország, és a sugallt magyarázat — a “kozmopolita liberalizmus”, a szabadkőművesség és a kommunista összeesküvés — veszélyes önámítás. Bírálta Nemeskürtyt, Raffayt és Koltayt, “bűnös felelőtlenségnek” nevezve a filmet, ugyanakkor hangsúlyozta, hogy politikai nézeteiben ugyanolyan kritikus a jobboldallal, mint bárkivel szemben.

Lipták Béla válaszában egyetértett Antall több megállapításával, de két ponton vitatkozott: egyrészt hangsúlyozta, hogy a tiltakozó akciót nem a film tartalmának védelmében, hanem a cenzúra ellen indították — vitatni, kritizálni egy filmet lehet, betiltani nem. Másrészt vitatta azt az állítást, hogy a történelmi Magyarország lakosságának csak 30-35%-a lett volna magyar 1720-ban, rámutatva, hogy a magyar identitás nem faji, hanem kulturális-nyelvi hovatartozás kérdése — példaként említve, hogy a evangélikus Békéscsaba, bár szláv gyökerű lakossága volt, több önkéntest állított Kossuthnak, mint a “fajilag” színmagyar Gyula.

Forrás: Magyar Lobbi, 2005. január 21., 2005. február 5. és 2005. február 11.