by Sulyán Pál
Míg a földet muvelo, jószágot tartó gazdaember az igazi tavasz beköszöntését az április végi György-naptól várja, a télre is mutató oszi évnegyed kezdetét a szeptembert búcsúztató, híres-neves Mihály névünnepétol számítja. Régebben erre utalóan is emlegették ilyenkor már a számadásra készülo pásztorok a kesernyésen tréfás mondást: ?Hej, áldott volt a Szent György, de átkozott a Szent Mihály!?

A népi vallásosság hiedelmeivel összefonódott két szent tisztelete hazánkban egyidos a kereszténységet felvevo államalapítással. Olyannyira, hogy például a sárkányölo György vitéz és a szintén katonaszent Mihály arkangyal alakja a magyar Szent Korona abroncsának zománcképei között is helyet kapott.

A bibliai utolsó ítélet foangyalának Európa-szerte nevezetes, egyházi emlékünnepe ? szeptember 29-én ? hazánkban a XVIII. század közepéig úgynevezett parancsolt ünnep volt, és sokáig jeles napja maradt a népi kalendáriumnak is. Mivel a gazdasági év oszi fordulójára esett, foképpen a földmuveléssel és az állattartással kapcsolatos szokásokat, hiedelmeket s az idojárás megfigyeléseit kapcsolták hozzá.

A néphit szerint ekkortájt szakad meg a fu gyökere, és már a ködös oszi hajnalok is egyre hidegebbek, Szent Mihály napjával kezdodött a tavasszal kihajtott s a legelon tanyázó jószág beterelése a téli szállásra. Afféle nyitánya volt ez a zárszámadással és önfeledt dínomdánommal párosult, késo oszig elhúzódó pásztorünnepeknek, melyeket vidékenként más-más idopontban: Vendel, Dömötör vagy netán legkésobb, a novemberi Márton napján tartottak.

A hortobágyi Nagyivánban a Mihály-napi nagy juhászbált ?szamárkendonek? nevezték. Részt vettek rajta a juhásznék, a juhászbojtárok meg azok a lányok is, akiknek a pásztorok udvaroltak. A birkapörkölt-lakomát a ?kott béles? egészítette ki. A juhászok szamarat futtattak, s a fergeteges táncmulatságon másnap délig húzta a cigánybanda a talpalávalót.

Felettébb zajosak voltak a Mihály-napi vigalmak a korábbi századokban a Kiskunságban. 1776-ban már Kecskemét város szolgabírája külön rendeletben volt kénytelen megtiltani a juhászfogadásokat követo éktelen dorbézolásokat.

Országszerte híresek voltak a Mihály-napi vásárok, s ahol az eloszüret mustja
murcivá-borrá érlelodött, a lakodalmakkal tarkított ?kisfarsang? is elkezdodött.

Krúdy Gyulát idézvén: ?Abban a régi világban pedig, Szent Mihály napján, amikor költözködni szokott a zsellérember, új szolgálatot ment keresni a megunt cseléd meg a pásztor, ez a dátum emlékeztette a kalendáriumok forgatóit a közelgo nemszeretem napokra.? A juhászok mindenesetre úgy jósolták, hogy ha Mihály éjszakáján összefekszik a jószág, nagy tél lesz, ha szétkívánkozik a falka, még visszatérhet Mihály nyara. Mikor azért a legvénebbek sem gondoltak az elhunytakat végso útjukra szállító Szent Mihály lovára.