A Kárpát-medence gazdag népi hagyományainak megismerését, felgyűjtését a
múlt század közepén kezdték meg. A nyelvész-gyorsíró Vikár Béla 1896-tól
már fonográffal gyűjtött népdalokat és meséket. Nagyvonalúan kialakított
módszereit nemcsak a Párizsi Világkiállítás alkalmával megrendezett
Ethnográfiai Kongresszus (1900) ismerte el és tartotta követésre méltónak,
hanem olyan hazai zenészek is, mint Kodály Zoltán, Bartók Béla és Lajtha
László, akik az ő útmutatása nyomán indultak el gyűjtőútjaikra. A
hangrögzítés példamutatóan korai bevezetésével és a nemzetközi tudományos
eredmények sikeres asszimilációjával már a század elején korszerű
tudományos módszerek alakultak ki a gyűjtött anyag feldolgozására. A
legfőbb cél: a Kárpát-medence valamennyi etnikumától lehetőleg mindent
fölgyűjteni, majd ezt az anyagot – a szükséges összehasonlító vizsgálatok
elvégzése után – egy nagy, szótárszerűen rendezett publikációban kiadni.

A magyar népdalok rendezése

A nagy mennyiségű lejegyzett dallammal való gyakorlati munka hamar
szükségessé tette a rendezés elveinek kidolgozását is. A munkát irányító
zenészeknek köszönhetően az eddigi szövegcentrikus gondolkodásmóddal
szemben a zenei szempontok léptek előtérbe. Kodály – a nemzetközi irodalom
ismeretében – a korszak legmodernebb megoldásaiból válogatta össze a
magyar népdalanyag természetének leginkább megfelelő rendezési elveket. A
végleges rendszer kidolgozása mégis évtizedekre elhúzódó folyamattá vált,
melynek során több – immár történelmi értékű – megoldási javaslat is
született.

Bartók Rend

A magyar népdalról szóló első összefoglaló tanulmányt Bartók Béla adta
közre 1924-ben A magyar népdal című kötetében. A 373 dallampéldával
illusztrált dolgozat megközelítésmódja leíró-rendszerező, azaz tipológiai
jellegű.

A magyar "parasztdallamokat" – formai alapon [Bartók számára a népdalok
ritmus- és verszakképletei – Kodály korábbi nézeteinek hatására – fontos
szerepet játszottak e csoportok elkülönítésében.] – három nagy stiláris
csoportra (osztályra) tagolta:

A osztály = a régi stílus dallamai
B osztály = az új stílus dallamai
C osztály = vegyes dallamok

Bizonyos módosításokkal erre a felosztásra épült későbbi (1934-40 között
kidolgozott) összkiadási javaslata is, mely a II. világháborúig összegyűlt
mintegy 13.500 dallamra vonatkozott. A dallamok csoportosításának fő
szempontjává a magyar vagy idegen eredet [Az A és B osztály sorrendje
magyar fejlődéstörténetet tükröz, a C viszont az újabb s egyben idegenebb
dallamok gyűjtőhelye.] s ezen belül a történelmi-stiláris fejlődés
ábrázolása lett. Ebben a felosztásban a szótárszerűség elve alsóbb
szintekre szorult.

A zenei szempontok alapján elrendezett Magyar Népdalok (Egyetemes
Gyűjtemény ) a háború közbejötte és Bartók halála miatt kiadatlan maradt.
Jelenleg a Zenetudományi Intézet népzenei gyűjteményének elkülönített,
zárt egységként kezelt részét képezi. Posztumusz kiadását 1979-ben
határozta el a Zenetudományi Intézet. [A 9 kötetre tervezett sorozat első
kötete megjelent Kovács Sándor és Sebő Ferenc gondozásában. Bartók Béla:
Magyar Népdalok (Egyetemes Gyűjtemény) I. (Bp. 1991)]

Kodály "Rend"

Kodály – 1937-ben megjelent A magyar népzene c. tanulmányában – a népzene
stílusrétegeit már történeti-összehasonlító, azaz filológiai alapon
tárgyalta. Bartók összkiadási tervét elvetette, mert a háború után
rohamosan gyarapodó dallamgyűjtemény rendezésére és kiadására más,
szótárszerűbb elvek kialakítását tartotta szükségesnek. Mindezek
kidolgozását azonban már nem vállalta magára, ezért mechanikus rendben
tárolt támlapjainak rendezését átengedte tanítványainak. (Emiatt valódi
Kodály által kialakított és lezárt "Rend"-ről nem beszélhetünk.) A
mintegy 35.000 támlapból álló gyűjtemény a Bartók Rendhez hasonlóan a
Zenetudományi Intézet népzenei gyűjteményének zárt egységként kezelt
része. (Mindkét gyűjtemény másolatai megtalálhatók a nagy Népzenei
Típusrendben!)

Járdányi Rend

Az új – a dallamvonalak rajzát figyelembe vevő – rendszert Járdányi Pál
alakította ki. Ennek legfontosabb elveit A magyar népdaltípusok című
népszerűsítő kiadványában [Járdányi Pál: Magyar népdaltípusok I-II. (Bp.
1961)] ismertette. Korai halála azonban megakadályozta abban, hogy a
módszer érvényességét a teljes magyar népdalanyagra vonatkozóan is
kipróbálhassa. Elrendezett támlapjai beolvadtak a később más elvek alapján
kialakított Népzenei Típusrendbe. A Magyar Népzene Tára dallamtípusokat
közreadó újabb kötetei [Az 1973-ban megjelent VI. kötettől kezdődően.] még
Járdányi elképzelését váltják valóra.

Népzenei Típusrend

A Bartók, Kodály, majd Járdányi által kidolgozott rendszerek mindegyike
tartalmazta azt az igényt, hogy az azonos dallamok variánsai egymás mellé
kerüljenek, lehetőleg történelmi, stiláris rendben. Ezt az alapvető elvet
keresztezte minduntalan a szótárszerűség egyidejű kívánalma.

Az 1975-ben megkezdett legújabb rendszerezés (Szendrei Janka és Dobszay
László munkája nyomán) ezt az ellentmondást küszöbölte ki a rendezés
alapjául szolgáló új típusfogalom kialakításával. Az így kialakított
Népzenei Típusrend, mint a magyar strófikus népdalok központi gyűjteménye,
magába foglalja a Zenetudományi Intézet birtokában lévő valamennyi adatot,
a nyomtatásban megjelent népdalközlések másolatait és lehetőség szerint
más gyűjteményekből nyert másolatokat is, zenei rendszerben, sorszámozva.
(A lejegyzett népdalok száma jelenleg mintegy 150.000 adatra becsülhető.)

A Típusrend két főcsoportra oszlik: "1. főcsoportjába a bartóki 'régi' és
'vegyes' osztály dallamai tartoznak, 2. főcsoportjába az 'újstílusú'
népdalok. A könnyebb kezelés érdekében mindkét főcsoport a dallamok
kezdősorának jellemző szótagszáma alapján kialakított csoportokra oszlik.
Ezeken belül találhatók a 'stílustömbök', s azokon belül a típusrend
alapegységei: a típusok." [A magyar népdaltípusok katalógusa I. (Bp.
1988), 40. old. (Dobszay László bevezetője).]

A Népzenei Típusrend – szakmai közmegegyezés hiányában – nem szolgálhatott
a további Népzene Tára kötetek kiadásának alapjául, eredeti rendeltetése
szerint. Ezért ismertetését – gyakorlatilag a teljes magyar népzenei
gyűjtemény tömör áttekintését – a három kötetre tervezett A magyar
népdaltípusok katalógusa I. kötete kezdte meg.