Kétszáz éve, 1803. október 17-én született Söjtörön. Apja jómódú középbirtokos volt. Édesanyja, Sibrik Erzsébet, a Győr megyei csécsényi (ma Rábacsécsény) Sibrik Antal – Győr megye alispánja – elsőszülött leánya. Kamaszkorában veszítette el szüleit, így csendes, zárkózott természetűvé vált. Iskolába Keszthelyen kezdett el járni, majd később a pápai Királyi Algimnázium növendéke lett (1812/13). Innen került a nagykanizsai piarista gimnáziumba, ahol 1817-ben végzett. Az év őszétől a Győri Királyi Jogakadémiára járt, melyet 1821-ben végezte el.

1833–36 között – és később 1839/40-ben – ő képviselte Zalát a pozsonyi országgyűléseken, ahol az ellenzék egyik vezéreként a jobbágyság helyzetének javításáért és a szólás, valamint a sajtó szabadságáért küzdött.Elvállalta a tiszti ügyész, árvaszéki jegyző és helyettes alispáni feladatot. Pozsonyban a liberális ellenzéket párttá kovácsolta, és vezérszónokuk lett. A Magyar Tudományos Akadémia 1839-ben választotta tagjai közé. 1847/48-ban ismét követ lett, április 11. és szeptember 11. között pedig igazságügy-miniszter, Batthyány Lajos miniszterelnök jobb keze. 1851-ben Schmerling osztrák igazságügy-miniszter felszólította, hogy vegyen részt az igazságügyi reformok tárgyalásában, de nem vállalta el. 1855-ben az MTA elnökévé választották. 1860. december 29-én Ferenc József császár kihallgatásra kérette, hogy vele is megvitassa a kiadatás előtt álló februári pátenst, amivel azonban Deák nem értett egyet. Az 1861-es országgyűlés előtt részt vett az országbírói értekezleten, Pest belvárosi képviselője és egyben az ún. felirati párt vezére lett.

Május 13-án megtartotta felirati beszédét és javaslatát, miszerint szerkesszenek feliratot a királyhoz a 48-as alkotmány visszaállítása miatt. Annak visszautasítása után, augusztus 8-án újat szerkesztett. 1865. április 15-én a Pesti Naplóban – válaszként a bécsi „Botschafter" írására – megjelent Húsvéti Cikke, amelyben a jövőbeni kiegyezést körvonalazta. Az 1865-ös országgyűlés meghozta pártja számára a győzelmet: (48-as törvények, a megyei autonómia visszaállítása, dualisztikus tervek) 1866-ban egy újabb császári meghallgatás alkalmával gróf Andrássy Gyulát ajánlotta miniszterelnöknek. 1867-ben Kossuth Deáknak címezve megírta a kiegyezésellenes ún. Kassandra-levelet. 1867. június 8-án megkoronázták Ferenc Józsefet.

Az új kormányban Deák Ferenc nem vállalt munkát, de az országgyűlés többségi pártját – amit róla neveztek el – ő irányította. Jelentős szerepe volt az első évek liberális polgári törvényeinek létrehozásában.

Később Deák betegsége miatt és a vezető réteg közömbösségét, haszonhajhászását, megalkuvását látva, elkedvetlenedett, és a kiegyezést követően visszavonult a politikától, de haláláig neve tartotta össze különböző platformokból álló pártját. Még 3 évig élt, utána szívbetegsége –1876. január 29-én – elvitte. A nemzet halottjának tekintették, a végtiszteletadást az országgyűlés rendezte. A Kerepesi temető egyik mauzóleumában nyugszik.