Naponta hallani, olvasni erőszakról, rablásról, támadásról. Tébolyult
korunkban lassan már "elfogadjuk", ha a pénzéért támadnak meg valakit az
utcán. Azt azonban nem fogadhatjuk el, hogy magyarokat sértegessenek, vagy
hogy magyar fiatalt a feltámadás napján paste fericit, bozgorule
"jókívánság" mellett szúrjanak le ismeretlen suhancok egy forgalmas,
köztudottan magyar mulatóhely előtt, Kolozsvár belvárosában.

Az eset Húsvétkor, vasárnapról hétfőre virradóan történt, és röpke
másodpercek alatt játszódott le. Két fiatal fiú lépett ki az egyik
belvárosi magyar bár ajtaján, s amíg egyikük taxiért intett, ismeretlen
tizenévesek támadták meg a gyanútlanul várakozó, 24 éves S. P.-t. Miközben
szitkokat szórtak rá, tudtára adták, hogy azért jár pórul, mert magyar az
anyanyelve, aztán pedig hátulról fejbe szúrták, majd elszaladtak.

A fiatalt súlyos vérveszteséggel szállították a sürgősségre, ahol az
ügyeletes orvosnő szörnyülködve árulta el: az mentette meg, hogy lófarokba
fogott haja részben felfogta az egyelőre azonosítatlan vágószerszámot.

A konkrét eseten túl sajnálatos jelenség lapul: a tragédia végül is abban
rejlik, hogy egyre gyakrabban ér szóbeli vagy enyhébb formájú
tettlegességig fajuló támadás kolozsvári magyarokat pusztán azért, mert
magyarok. A szóbeli szitkok, fenyegetések szinte mindennaposak –
megszólják például a közszállítási járműveken magyarul beszélőket. Éppen
mindennaposságuk miatt sajnos már szinte hozzászoktunk a jelenséghez, és a
kisebbségi lét "számlájára" írjuk, annak olyan velejárójaként, amely benne
van a pakliban.

Kevesen tudják azonban, hogy léteznek illetékes szervek, intézmények,
amelyeket éppen azért hoztak létre és működtetnek – éppen a mi, az
adófizetők pénzéből -, hogy sérelmeinkkel hozzájuk fordulhassunk. Talán –
téves meggondolásból – épp a látszatbéke megőrzéséért nem kerülnek
nyilvánosságra az apró, ám annál gyakoribb esetek, pedig tudhatjuk, hogy a
struccpolitika nem lehet megoldás.

Asztalos Csaba, az Országos Diszkriminációellenes Tanács elnöke
szörnyülködve vette tudomásul az esetet. Az áldozat, mint mondta, panaszt
emelhet a diszkriminációellenes tanácsnál az elsősorban büntetőjogi
jellegű sajnálatos eset kapcsán .

A nemzeti önérzetükben sértettek, vagy egyéb hasonló sérelmek elszenvedői
a diszkriminációellenes tanácshoz – Consiliul Naþional pentru Combaterea
Discriminãrii, Bukarest, I. kerület, Walter Mãrãcineanu utca 1-3., fax:
021-312-65-78 vagy 021-312-65-79 – fordulhatnak, ahová akár faxon is
elküldhetik panaszaikat. Ezeket a lehető legrövidebb időn belül
kivizsgálják, de 30 nap alatt kötelesek választ adni rá. Ha valóban
diszkriminációról van szó, úgy a vádlottra pénzbírságot szabhatnak ki, s a
sértett fél ezen felül kárpótlást is követelhet. Ez kihágások esetében
történik, büntetőjogi esetnél már bonyolultabb a helyzet: akkor a
rendőrség, ügyészség és a bíróság is bevonódik az ügybe.

A diszkrimináció bizonyítása, persze, nem mindig egyszerű, hiszen
valakinek tanúskodnia kell, no meg az elkövetőt is azonosítani kell, ami
például utcai szóbeli sértegetésnél vagy járművön történő gyalázásnál nem
könnyű.

Asztalos Csaba szerint elsősorban a roma kisebbséget éri diszkrimináció, a
magyarellenes megnyilvánulások elenyészők. "A múlt héten Nagyváradon,
azelőtt Marosvásárhelyen volt egy-egy esetünk" – mondta, majd kissé kitérő
választ adott arra a kérdésre, hogy esetleg nem azért olyan kevés-e a
magyaroktól érkező panasz, mert már megszoktuk, és így eltűrjük a többség
részéről érkező diszkriminációs cselekedeteket. A magyarság és a többség
viszonya különbözik a többség és a romák viszonyától – érvelt -, az évek
során kialakult egy bizonyos fajta párbeszéd. De hozzáfűzte: jobban kell
tájékoztatni az állampolgárokat.

A konkrét – fentebb ismertetett – esetre visszatérve, a szálon elindulva
valahol a rendőrség és az ügyészség között akadtunk el. Előbbi szóvivője,
Adrian Marian rendőr-főfelügyelő az ügyészség felé irányított, mivelhogy
valószínűleg gyilkossági kísérletről van szó, és azok az ügyészség
hatáskörébe tartoznak. Az ügyészségre viszont értesüléseink szerint nem
"érkezett" meg az ügy.

Büntetőjogilag egyébként valóban gyilkossági kísérlet vagy bántalmazás
körébe sorolható a valószínűleg még mindig azonosítatlan tinédzserek
késelése. Az orvos állapítja meg, hogy a szúrás veszélyeztette-e vagy sem
az áldozat életét – így lehet gyilkossági kísérlet vagy bántalmazás. Ez
utóbbi esetében is több kategória van, az orvosi kezelés napjainak
számától függően. Ha az áldozat 60 napnál rövidebb idejű orvosi kezelésre
szorul, úgy a felek még akár ki is egyezhetnek, anélkül, hogy a vádlott
ellen bűnvádi eljárás indulna. Mindegyik esetben súlyosbító körülménynek
számít, hogy a késelés éjjel történt, ráadásul közterületen, és hogy két
támadó volt.

Az áldozat egyébként nincs életveszélyben, mondhatni "szerencsés" volt.
Most.

Farkas Imola, Balázs Bence

Discussion/Fórum