Rázós úton Európa felé
A magyar miniszter Bukarest bizonyítványát magyarázza a székelyeknek
2005. április 13. (7. oldal)

Lukács Csaba
Ha valakit a mai napon a Székelyföld útjaira vezérel a sorsa, érdekes
élményben lehet része. Az első benyomás a döbbeneté: Hargita és Kovászna
megyében katasztrofális állapotba kerültek az utak a hosszúra nyúlt tél
után. A Székelyföld szívén átvezető nemzeti út például tankcsapdányi
árkokat rejt, helyenként lépésben tudnak csak közlekedni az autók. És ez
a járhatóbb: a Parajdot Gyergyószentmiklóssal összekötő nemzeti
minősítésű út felületét – ahogy a helyiek mondják – évek óta
„megette a nagy aszfaltevő bogár”, de szántóföldszerű
csapáson kell evickélnie annak is, akinek a Nyikó-mentén vagy a
Libán-tetőn kell átmennie, hogy elérje úti célját. Mindez tizenöt évvel
az úgynevezett rendszerváltás után, a high-tech századában, abban az
esztendőben, amikor az Európai Parlament Románia uniós csatlakozásáról
dönt.
A helyzet tarthatatlansága miatt helyi kezdeményezők (magánszemélyek és
civil szervezetek, valamint a két megye vendégfogadói, akik a turizmusból
élnek) mára autós tiltakozást hirdettek meg. A két megye útjain
végigtotyogó – mert száguldásról szó sem lehet – autós
demonstráció célja a Székelyföld úthálózatának rehabilitációja.
Plakátokat is visznek magukkal, amelyeken figyelmeztetik a kormányt, hogy
Székelyföldön is útadót fizetnek az emberek (Székelyudvarhelyen például a
lakosság arányához képest több személygépkocsi van forgalomba helyezve,
mint a fővárosban), és felhasználják az RMDSZ egyik tavalyi választási
szlogenjét is, igaz, felkiáltójel helyett kérdőjellel (Jó úton
Európába?). A tervezett plakátok nem nélkülözik a humort sem (göröngyös
úton, sötét éjjelen…), de utalnak a régió politikai vágyaira is
(Autonómiát akarunk, nem izolálást!).
Aki nyitott szemmel jár Romániában, annak nem kell bizonygatni, hogy a
Székelyföld infrastrukturális (vissza)fejlesztése Bukarest ki nem
mondott, de annál következetesebben végrehajtott politikája. A helyzetet
Németh Zsolt magyarországi politikus fogalmazta meg a legfrappánsabban:
ahol rosszak az utak, ott magyarok laknak, és ahol magyarok laknak, ott
rosszak az utak. Románia az elmúlt évtizedben ugyanis dollárszázmilliókat
költött az úthálózat modernizálására, így az ország többi részén valóban
európai minőségű aszfaltcsíkokon folyhat a közlekedés. A
Nagyvárad–Kolozsvár–Brassó szakaszt például (mely az E60-as
európai folyosó része) annyira sikerült felújítani, hogy helyenként jobb
minőségű, mint ennek az útnak a magyarországi szakasza. Kifogástalan utak
vannak Moldvában és Havasalföldön, és az egyik magyar kereskedelmi
televízió riporterei nemrég kénytelenek voltak megállapítani, hogy a
„gödrök fővárosában”, Bukarestben sokkal jobbak az utak, mint
a világvárosnak épülő Budapesten.
Hargita és Kovászna megye a változások óta (is) az ország mostohagyereke.
A helyzet annyiban változott, hogy most talán még roszszabbak az utak,
mint amilyenek Ceausescu alatt voltak, mert most jóval nagyobb terhelés
éri őket a megnövekedett forgalomnak köszönhetően, mint akkor, amikor
havi tizenöt liter benzinből kellett közlekedni a magántulajdonú
gépkocsiknak. A helyzet tarthatatlanságát és az egyre növekvő társadalmi
elégedetlenséget érezhette meg az RMDSZ vezetősége is tavaly tavasszal,
amikor a helyhatósági (majd később a parlamenti) választások előtt azzal
kampányolt, hogy a szociáldemokrata kormányt kívülről támogató
politikusai kijárták a Székelyföld szívén áthaladó nemzeti út teljes
felújítását. A választások lezajlottak, az RMDSZ – ellenfél híján
– bekerült a parlamentbe, az út felújítása elmaradt, csak a
gödröket sikerült úgy-ahogy befoltozni az ősz végére. Tavasszal gőzerővel
nekifogunk a Balavására–Csíkszereda és a
Parajd–Gyergyószentmiklós szakasz teljes rehabilitációjának,
ígérték a politikusok, ezért aztán a térség lakóit sokkszerűen érte az
idei tavaszi hír, hogy nincs pénz, elmaradhat az időközben még
tragikusabb állapotba került utak felújítása, sőt talán még a foltozásra
sem lesz pénz. Eközben a Hargita megyei közlekedésrendészet vezetője
figyelmeztette az embereket és az illetékes útügyet, hogy
balesetveszélyes a kérdéses útszakasz, mire a kormánybiztos sietett
kijelenteni, hogy azonnal intézkedik. Az útügyi társaság kifordította a
zsebeit arra hivatkozva, hogy a javításokhoz (és nem a felújításhoz)
szükséges összeg alig húsz százalékával rendelkeznek megyei szinten, és
nem csak a kiemelt fontosságú szakaszon vannak bajok.
A helyzet abszurditását mi sem jelzi jobban, hogy jelenleg magyar (egész
pontosan fogalmazva RMDSZ-es) a miniszterelnök-helyettes, és szintén a
magyarok érdekvédelmi szövetsége adja a terület miniszterét is. Borbély
László közmunkálati és területrendezési miniszter – népes slepp
kíséretében – el is látogatott a múlt héten Hargita megyébe, ahol
az utak állapotáról szerveztek tanácskozást. A miniszter szerint is
gondok vannak az utakkal, de azért kifejtette, hogy a többi megyében sem
állnak jobban. Ennek valóságtartalmát erősen vitatják a helyiek, akik azt
is megtudták a magas bukaresti méltóságtól, hogy az előző kormány
túlköltekezte magát az útjavításokban a következő ciklus terhére, és az
új adórendszer miatt idén kevesebb pénz folyik be a költségvetésbe. Az
RMDSZ számára természetesen prioritás a székelyföldi úthálózat, de
egyelőre nem tudni, erre mennyi pénzt fognak szánni. Borbély arról is
beszélt, hogy a „jelenleg katasztrofális állapotban lévő
útszakaszok nem fogják sokáig keseríteni a Hargita megyeiek életét, bár
felújításuk többe kerül, mint az országos útügyi társaság teljes évi
rehabilitációs alapja”. A miniszter az Udvarhelyi Híradónak
nyilatkozva „nem tartja célravezetőnek” azt a tiltakozó
megmozdulást, amelyet véleménye szerint a Magyar Polgári Szövetség
kezdeményezett. Szerinte ennek a problémának politikai jelleggel való
átitatása kifejezetten káros lenne, hisz „végül is kormányon
vagyunk”, mondta. Különben az Országos Útügyi és Autópálya Társaság
vezérigazgató-helyettese is magyar, vele „nyugodtan lehet tárgyalni
ezekről a problémákról”. És talán arról is, miért álltak le az
észak-erdélyi autópálya építési munkálatai, tenném hozzá. Azt is érdekes
megfigyelni, hogy a romániai magyar politikai elit – hatalomra
kerülve – már nem a magyar választók érdekeit képviseli
Bukarestben, hanem Bukarest érveit magyarázza el Székelyföldön,
nyugalomra intve a „hőzöngőket”.
Székelyföldön arról panaszkodnak a vállalkozók, hogy a tragikus
útviszonyok miatt komoly üzletektől esnek el, mert a fuvarozók nem
vállalják az innen történő szállítást. Ha mégis akad kamionos, aki
hajlandó a tengelytörést megkockáztatni, az jóval hosszabb menetidővel
kénytelen számolni, mint az ország többi részében. A csődtől félnek a
panziósok és a vendéglősök is, hiszen a turisták is féltik az autóikat a
gödröktől. A demonstráció ötlete a magyarországi mezőgazdászok tiltakozó
megmozdulásai után született, és arra is készülnek a szervezők, hogy
adatokkal teletűzdelt tényanyagot juttatnak el európai és amerikai
képviselőkhöz és lobbiszervezetekhez arról, hogy Romániában így is
diszkriminálják a magyarokat.

Discussion/Fórum