Érettségi Magyar módra
"Szorongós napok" politikusoknak, diákoknak és szülőknek
2005. május 13. (7. oldal)

Lukács Csaba
Amikor a tálib hadurak gratulálni mentek Oszama bin Ladenhez a 2001.
szeptember tizenegyedikén végrehajtott logisztikai bravúrhoz (melynek során –
állítólag – egy afganisztáni barlangból műholdas telefon segítségével
megszervezte négy repülőgép eltérítését, és ezekből három belerepülését a
Pentagon épületébe és a World Trade Center ikertornyaiba), a rettegett
terroristavezér leintette őket. Ez pitiáner ügy volt, mondta nekik, majd az
első magyar kétszintű érettségi megszervezése 2005-ben, az lesz az igazi
feladat!
Való igaz: a kényelmes Tora-Bora barlangrendszerben csak a térerővel volt
gondja Oszamának, egyéb zavaró körülmények (koalíciós partner, ellenzék,
koncra éhes klientúra) nem zavarták munka közben. Négy gépet kellett
eltéríteni, de ebből csak három jutott célba, így a hetvenöt százalékos arány
nem is olyan nagy eredmény: miközben ezerkétszázötven helyen folyik az
érettségi, Magyar Bálint oktatási miniszter szerint csak körülbelül száz
iskolától kaptak visszajelzést arról, hogy a diákok idő előtt hozzájutottak a
matematikatételekhez. Ez testvérek között is kilencvenkét százalékos
hatékonyságot jelent, tehát ebben is jobbak vagyunk a világszínvonalnál.
Képzeljék csak el, micsoda konspiráció kellett ehhez: először is decemberben,
a legnagyobb pénzszűke idején rá kellett bírni a tételkészítő bizottság
alulfizetett és motiválatlan pedagógusait, hogy ne próbálják gázszámlára,
karácsonyi ajándékra, mindennapi betevőre konvertálni a birtokukban lévő
értékes információkat a májusi érettségi tételsorairól. Utána három hónapon át
el kellett kobozni a nyomdai dolgozók kamerás mobiltelefonjait, és ellenőrizni
kellett kilépéskor a zsebeiket, nehogy valakinél véletlenül ott maradjon
néhány kósza matekfeladat. A szállításra is oda kellett figyelni: előbb az
OKÉV logisztikai központjához – ahol átcsomagolták a lapokat -, majd az
iskolákig tartó veszélyes úton, drogdílerek és multilevel marketing ügynökök
pásztázó tekintete előtt. Az oktatási intézményekben aztán jól elrejteni a
mindent megtaláló diákok és kíváncsi takarítónők elől – megannyi súlyos
probléma, kész csoda, hogy a tételeket már áprilisban nem árulták a
bolhapiacon.
Ne keressünk a kákán is csomót (a profitot hagyjuk meg az SZDSZ közeli
vállalkozóknak), hogy miként sikerült az új történelem-feladatlapok esetében
mindezt húsz óra alatt megszervezni, inkább adjunk igazat a miniszternek:
aljas politikai húzás ez az egész botrány. Mindenről az ellenzék tehet, mert
még jó Kuncze Gábor liberális pártelnök is megmondta: nem merül fel Magyar
Bálint oktatási miniszter felmentésének a kérdése, mivel nem ő a felelős az
érettségi botrányért. "A kormány persze kiszúrhatna magával azzal, hogy
ahányszor egyik miniszterét megtámadják, ennek az ügynek az egyik célpontja
természetesen Magyar Bálint, akkor enged ennek a támadásnak. Akkor nem tett
mást, mint sikeressé tette azokat, akik ezt ezzel az országgal megcsinálták" –
folytatta a neves politikus, és ha véletlenül a magyarérettségit is
megismételtetnék, szerényen javasolnám ezt a mondatot is szövegértési
feladatként, de kizárólag emelt szinten.
Hasonlóan elégedettek a jó szocialisták is. A parlament szerdai vitanapján
ugyanis többen is hangsúlyozták közülük, hogy az elmúlt három év egyes
intézkedései nyomán igazságosabb lett az ország. Szabó Zoltán (MSZP) úgy
vélte, az elmúlt három év oktatáspolitikai eredményei közül több említésre
méltó is van. Ingyenes lett a nyelvvizsga és a számítógépes vizsga, a
pedagógusok jelentős béremelést kaptak, és beindult az érettségi reformja is.
Ezzel kapcsolatban ugyan az ellenzék a rendszer bukását jósolta, ám ez nem
történt meg. Sőt, a tételkilopáshoz kapcsolódó politikai cirkusz kellett
ahhoz, hogy el lehessen terelni az érettségi sikeréről a figyelmet –
vélekedett a szocialista politikus.
A rendkívül sikeres idei érettségi roppant igazságos volt. Az esélyegyenlőség
teljes figyelembevételével megtudhatták a tételeket azok az egyenlőbbek,
akiknek van otthon internetcsatlakozásuk és pénzük ahhoz, hogy esténként a
chaten és különböző fórumokon lógjanak. Netán a szülők tudtak venni nekik
mobiltelefont, hogy a szintén pénzes barátaik felhívják és beolvassák nekik a
feladatsorokat. Esetleg volt
5-20-100 ezer forintjuk, hogy megvásárolják a tesztlap másolatát a
tételdílertől pár nappal az érettségi előtt. Az új rendszer cseppet sem bukott
meg, ezért kellett a rendszerváltás után először egy tantárgyból országos
szinten újra megismételni a vizsgát. Az is hatalmas siker, hogy a
kilencvenezer, magyarból is érettségiző diákból alig háromezren (!)
választották az emelt szintet.
A rossz szocialisták (az MSZP-frakció gyermek-, ifjúsági és
sportmunkacsoportja) már nem látja ennyire rózsásan a helyzetet, amikor
együttérzéséről biztosítja az érettségiző diákokat és szüleiket. A
munkacsoport szerint "bizonyos körök számára fontosabbnak bizonyultak saját
kisstílű érdekeik", mint a diákok és családtagjaik nyugalma, és ezzel
"bizonytalanságot és szorongós napokat szereztek az idei érettségizőknek". Az
újraíratott matematikaérettségi megosztotta az illetékeseket is. Az oktatási
jogok miniszteri biztosa az MTI-nek kijelentette: nem volt más lehetősége
Magyar Bálintnak a matematikaérettségik kapcsán, mint "hasonló döntést hozni".
Ha a miniszter nem dönt, akkor fenntartja a jogsértő helyzetet. Hasonlóan
vélekedett a Magyar Rektori Konferencia elnöke is. Kolláth György
alkotmányjogász szerint viszont jogsértő a matematikaérettségi újraíratása.
Szerinte a miniszternek nincs joga csak úgy, korlátlanul megsemmisíteni az
eredményeket, a döntést egy kormányrendelettel kellett volna meghozni.
Debrecen fideszes polgármestere is ezen a véleményen van, szerinte csak akkor
lehet megismételtetni, ha "jogellenesen szervezték meg a vizsgát, vagy
jogellenesen állították ki a bizonyítványt".
A laikus állampolgár csak néz, mint a moziban. Eszébe jutnak a több
kormányzati cikluson átívelő sikerpropaganda horribilis számai a Sulinetbe ölt
adómilliárdokról, melynek honlapja szerint a Sulinet hálózatába 2005 harmadik
negyedéig ötezer intézményt kötnek be. Vajon létezik ma, 2005-ben, a digitális
kor kellős közepén olyan középiskola Magyarországon, ahol mondjuk a vizsgaírás
reggelén ne tudtak volna fogadni egy e-mailt a tételsorral? Vagy nem tudják
leszedni ezt egy világhálós honlapról, hogy aztán a szükséges példányban
kinyomtassák-fénymásolják? És ha már mindenáron nyomtatni akarnak valamit
(mert esetleg haver a nyomdát üzemeltető vállalkozó), akkor miért nem lehet a
tesztlapot üresen kinyomtatni, hogy a diák csak ikszeljen benne a táblára
felírt-kivetített kérdések alapján? És ha már az iskolák erre a bonyolult
logisztikai problémára teljesen alkalmatlanok, akkor miért nem lehet használni
e célra a szavazásokon már bevált önkormányzati számítógépes rendszert? Ha az
iskolaigazgató besétál (száz lépés politikája) reggel fél nyolcra az
önkormányzathoz, és ott a kezébe adják a fénymásolómeleg tesztlapokat, az
miért nem jó megoldás?
A kakaóbiztos számítógép után új kifejezéssel, a tételbiztos érettségivel
ismerkedik a magyar. Mélységesen szomorú, de a mai honi közállapotokat
anatómiai pontossággal bemutató történet ez az egész. Csak az a baj, hogy
száztizenhatezer-ötszáz diák bőrére megy ki a játék: nekik egy igen keserű
élménnyel kell nekiindulniuk annak a bizonyos nagybetűsnek.

Discussion/Fórum