Lukács Csaba

Vasárnap helyhatósági választásra kerül sor Romániában, de az ottani magyarság életében egyben történelmi pillanatra is: tizennyolc évnyi egypártrendszer után az erdélyi magyar választók a legtöbb településen nem csak szavazhatnak, hanem választhatnak is. Kialkulhat egy új, demokratikus közéletet, amelyben helye van a politikai vélemények versenyének.
Négy esztendovel ezelott egy, a futballból vett példával illusztrálva a tényállást, azt írtam: az RMDSZ úgy szerzett nagyarányú gyozelmet a helyhatósági választásokon Erdélyben, hogy az ellenfelet, vagyis az akkor Magyar Polgári Szövetség néven jegyzett csapatot a mérkozés megkezdése elott bezárták az öltözobe. Akkor ugyanis a bíróság – minden bizonnyal az akkor is kormányon lévo RMDSZ kérésére – elutasította a szervezet bejegyzési kérelmét, hiába gyujtötték össze az induláshoz szükséges aláírásokat. Idén ezt már nem sikerült elérni, bár a folyamatos fellebbezésekkel az utolsó elotti pillanatig sikerült bizonytalanságba tartani a híveket. A végso, megfellebezhetetlen döntés március 14-én született meg, alig két és fél hónappal a választások elso fordulója elott! Ekor már javában zajlottak az RMDSZ eloválasztásai, és a Bukarestben szocializálódott párt olyan vállalást íratott alá az eloválasztáson induló jelöltekkel, hogy vereségük esetén sem indulhatnak más pártok színeiben. Így sokan csapdahelyzetbe kerültek – a sóvidéki nagyközségben, Parajdon például ha fél órával hamarabb érkezik a Magyar Polgári Párt bejegyzésének híre, akkor a fiatalok egy csoportja nem az RMDSZ eloválasztására iratkozik be, hanem a polgári oldalt erosíti. Az eloválasztáson különben gyoztek, ok állíthattak polgármesterjelöltet és az önkormányzati képviselojelöltek listáján is ok dominálnak – ha gyoznek, Markó Béla úgy fogja az RMDSZ sikerének számolni a gyozelmüket, hogy valójában semmi közük a tulipános szervezethez.
A focipéldánál maradva: a rendszerváltás követo tizennyolc esztendoben most eloször valódi tétémérkozésre kerül sor a helyhatósági választások kapcsán az erdélyi magyar közösségben (eddig román pártok színeiben kellet indulniuk a magyar jeölteknek, ha vállalhatatlannak tartották az egyre inkább egy posztkommunista pártra hasonlító RDSZ politikáját). Valódi focimeccs lesz tehát, de egyenlotlen küzdelem: az RMDSZ csillogó-villogó mezben, edzok, gyúrók és egyéb segítok hadának támogatásával, kipihent és évek óta edzésben tartott játékosokkal, hazai pályán lép gyepre (várható bírói segédlettel), míg az MPP egy utolsó pillanatban összerántott csapattal, szegényes technikai körülmények között kénytelen harcolni.
Gondoljuk csak végig: Markó Béláék tizennyolc éve építgethetik a pártot, bukaresti és budapesti támogatással. Fizetett alkalmazottak hada segít nekik a kampányban: szenátori-, képviseloi-, megyei pártirodák munkatársai, polgármesteri hivatalok, prefektúrák és kormányzati szervek alkalmazottai, jól felszerelve cégautóval, közpénzbol fizetett mobiltelefonnal, faxkészülékkel és fénymásolóval. Vállalkozók hada áll mögöttük – az RMDSZ marosvásárhelyi polgármesterjelöltje példul Románia fejlesztési, középítkezési és lakásügyi minisztere, és igen naivak lennék, ha azt gondolnánk, ebbol a pozicióból nem lehet elnyerni több tucat építkezési vállalkozó háláját egy korrupcióról híres országban. Nem meglepo, hogy van pénz profi kampányra: óriásplakátok ezrei, jó minoségu fotókkal telragasztott falvak, ingyen kiadványok tucatjai a postaládákban, tulipános ajándékmütyürök, eroteljes világhálós jelenlét. És persze ott a baráti média: mivel a különféle alapítványokban szerzett kulcspozíciók révén az RMDSZ mint a bukaresti, mint a (különben egyre kevesebb) budapesti pénzek fölött egyeduralommal rendelkezik, így aztán néhány kivétellel a teljes románia magyar sajtót uralja: az egyetlen székelyudvarhelyi televízióba például be sem engednek mást, csak és kizárólag az RMDSZ jelöltjeit. Hasonló a helyzet másutt is: kereskedelmi rádiók, kábeltévék, helyi és megyei lapok zengenek ódát a tulipánról, és zúdítanak rágalomhadjáratot a másként gondolkodókra. A pártkatonák nem riadnak el a zsarolás nyílt vagy burkolt eszközeitol sem: nem egy hivatalban kirúgással fenyegették meg azokat, akik merészelnek az MPP listáján az RMDSZ ellenében indulni; adóvizsgálatot és bojkottot helyezte kilátásban azon vállakozóknál, akik az ellenfelet támogatják és sok településen még az MPP kampányrendezvényeit sem engedték megtartani a különben bárki álal kibérelheto termekben.
A másik oldalon nem nagyon van más, mint a lelkesedés és a remény. Nincs elég pénz, nincs elég ember, nincs elég sajtó ahhoz, hogy egyenlo legyen a küzdelem. A romániai magyar társadalomnak az RMDSZ-bol való kiábrándultságán kívül egyelten igazi ász van a kezükben: a Fidesz politikusainak támogatása. Nem meglepo hát, hogy ez nagyon fáj Markó Bélának – a múlt héten például Budapesten tartott panaszkodós sajtótájékoztatt arról, hogy Orbán Viktor "beleszól a belügyeikbe". Ok küldhettek gratuláló táviratot Medgyessy Péternek és az MSZP-nek 2002-ben, az elso forduló után, amikor még nem dolt el minden; koccinthattak december elsején Budapesten Erdély elcsatolására a románokkal és az MSZP-SZDSZ vezetésu kormánnyal; elfogadhatják Gyurcsány Ferenc, illetve a magyar kormány teljes (politikai és anyagi) támogatását a kampányban.
Markó Béla skizoid módon azt állítja: "az erdélyi magyar társadalom politikai megosztottsága csak látszat: valójában soha egységesebb nem volt a politikai szemlélet és közélet, mint most". Ez annak köszönheto, hogy "jól kommunikáltak", így az elmúlt fél esztendoben az RMDSZ-nek sikerült visszaszereznie elpártolt választóit, és most nyolcanöt százalékban mögöttük áll a romániai magyarság. Ezzel szemben nem áll más, csak a józan ész és a tények: míg 1990-ben még egymillió erdélyi magyar szavazott a tulipánra, 2007-ben, az EP választásokon alig 283 ezer voksot gyujtöttek be, miközben a magyarok szavazáson való részvétele jelentosen meghaladta a románokét! Ezen a voksoláson különben összesen 450 ezer magyar voksolt a magyar jelöltekre. Egyszeru tehát a kép: az RMDSZ, amely már rég nem demokrata és egyáltalán nem szövetség, az erdélyi magyar szavazók 55% -át, azaz minden második embert eltántorított a közügyekben való részvételtol, a választásokon való beleszólástól, vagyis elvette a tisztességes közképviseletbe, a demokratikus erdélyi magyar világba vetett hitét.
A párt különben még az legutóbbi két választáson is félrevezette saját szavazóit: miután belerángatta a magyarságot a Traian Basescu államelnök elleni értelmetlen népszavazás kudarcába (a magyarok a hasznos pártvezetoi utasítás ellenére Basescu mellett tették le voksukat), utána szembehazudta a választókat az EP-választások alkalmával is, miután – ígéretei ellenére – a listavezeto Frunda György lemondott megszerzett mandátumáról és átadta a helyét másnak. Külön mondatot érdemel a párt és az egyház viszonya: miutuán Tokés László ellenében az volt a legfobb érvük, hogy "pap ne politizáljon", már az EP választáson is egy református lelkészt indítottak Sógor Csaba személyében, most pedig csak Tokés egykori püspökségén, a Királyhágómelléki Református Egyházkerületben negyvenhat református lelkész indít a helyhatósági választásokon. Tokás László EP képviselo ezzel kapcsolatban azt nyilatkozta: az RMDSZ a leheto legegyszerubb és leggyalázatosabb módszert és eszközt választotta, amikor megvásárolta a leszegényedett és a hatalomnak kiszolgáltatott gyülekezetek lelkipásztorait. A gyülekezetek, illetve lelkészek lekenyerezésének karikaturisztikusan tragikomikus, morbid esete a Bihar megyei Bályok településen történt, ahol kampányeseményként került sor a ravatalozó alapkoletételére.
Vasárnap választanak a magyarok. Dávid harca lesz Góliát ellen – minden sikert és kudarcot ennek tudatában kell értékelni.

Discussion/Fórum