NE CSAK OLVASSAD AZ HL FELHIVÁSAIT, DE VÉGY RÉSZT AKCIÓINKBAN! NEM A SZAVAK, CSAK A TETTEK SZÁMITANAK!
NE ÁTKOZZAD A SÖTÉTSÉGET, HANEM GYUJTS GYERTYÁT!

FELIRATKOZÁS VAGY LEIRATKOZÁS:

Tisztelettel kérek mindenkit, hogy NE NÁLAM JELENTKEZZENEK, ha fel vagy lekivánnak iratkozni az HL cimlistájárra/ról. Nagyon kérem, hogy ezt mindenki maga intézze úgy, hogy rákattint a -re.

Amikor kinyilt a honlapunk, a lap bal oldalán lévő ablakba beirja a saját villanypostai cimét és az ablak alatt rákattint a SUBSCRIBE gombra akkor, ha feliratkozni, vagy az UNSUBSRIBE gombra, akkor ha leiratkozni kiván, majd rákattint a SUBMIT (GO) szavakra.

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

E HETI AKCIÓINK (TENNIVALÓINK):

1) EURÓPAI KISEBBSÉGI EGYETEMEK KÖZÖS KONFERENCIÁJA
2) TÜNTETÜNK AZ ENSZ ELÖTT
3) CSÁNGÓ KERESZTSZÜLÖ MOZGALOM

HÁTTÉRANYAG:

4) "FROM TRIANON’S TRAGEDY TO THE DANUBIAN CONFEDERATION"
5) HR-191 (GYÖZTÜNK MERT ÖSSZEFOGTUNK!)
6) 50. ÉVFORDULÓ 1956
6a) FRANCIA DOKUMENTÁCIÓS FILM A DOB UTCAIAKRÓL
6b) BBC "CRY HUNGARY" C. FILMJÉNEK FELÚJITÁSA
7) MÁRCIUS 15 MAGYAR AMERIKÁBAN
8) BUCSU PONGRÁCZ GERGELYTÖL
9) IFJUSÁGI TALÁLKOZÓ KÁRPÁTALJÁN

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

1) EURÓPAI KISEBBSÉGI EGYETEMEK KÖZÖS KONFERENCIÁJA

Május 26-án került sor az Európai Kisebbségi Felsőoktatási Konferenciára, amely a világon az első ilyen jellegű virtuális tanácskozás. A konferencia témája: az európai kisebbségek oktatási gyakorlatának az összehasonlítása, beleértve az anyanyelv-használati jogot is.

Jelenleg Európában mintegy 20 millió nemzeti kisebbségi él. A kisebbségi jogok biztosítását minden esetben a térség stabilizáló tényezőjeként tartják számon, a jogok megvonása pedig gyakran vezet konfliktushoz. A jelenleg rendelkezésre álló anyagokból kiderül, hogy a több mint 100,000 lelket számoló európai kisebbségek oktatásában a romániai magyarok rendelkeznek a legkevesebb joggal.

A tudományos virtuális tanácskozás zárása után, május 27-án, tehát ma virtuális sajtótájékoztatót tartanak, amelyen nyilvánosságra hozzák a konferencia anyagát. Ugyanekkor Kolozsváron, a „valós térben" is tartanak sajtótájékoztatót..

A virtuális konferencia színhelye a www.conf.bolyai-u.ro.

Május 31-én, kedden electrónikus sajtókonferenciát rendeznek a világsajtó számára (May 31, 2005, 12:00 CET, 13.00 EET). A Magyar Lobbi már több ujságirót felkért a résztvételre. Az International Herald Tribune és a BBC bejelentette érdeklödését.

Nagyon kérjük az HL minden tagját, hogy lépjen kapcsolatba a világsajtó általa ismert képviselöivel, s javasolja nekik a "tele-konferencián" való résztvételt. A virtuális konferencia színhelye a www.conf.bolyai-u.ro. Az HL tagjait kérjük, hogy a nyugati sajtó tájékoztatására az alábbi angol nyelvü levél-szöveget küldjék el az általuk olvasott lap(ok) szerkesztöség(ei)nek.:

RE: THE WORLD'S FIRST VIRTUAL CONFERENCE

For the first time ever, a virtual conference was held on May 26-27, with the participation of 27 European universities from nations having large national minorities. The represented nations and (their minorities) were: Finland (Swedish), Hungary (German), Italy (German), Macedonis (Albanian), Romania (Hungarian), Serbia and Montenegro (Hungarian), Slovakia (Hungarian), Spain (Basque, Catalan, Galego), Ukraine (Hungarian), United Kingdom (Welsh).

The Conference discussed the role of higher education in minority languages in order to preserve ethnic harmony. It ha also explored the reasons why some governments do not fulfill the aspirations of their national minorities to have their own, independent institutions of higher education. The participants agreed to continue their discussions online and to work for an European Charta of the Higher Education in Traditional Minority Languages.

An electronic news conference will be held by the leaders of the conference on the web page: www.conf.bolyai-u.ro on May 31, 2005, 12:00 CET (13.00 EET) and I would appreciate if you would consider participating with your questions in that conference. For further information, please feel free to contact the vice-president of the conference, Prof. Peter Hantz at: hantz@general.elte.hu

Sincerely,

AZ ÖN NEVE ÉS CIME

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

2) TÜNTETÜNK AZ ENSZ ELÖTT

Szilágyi Ákos és Pápai Szabolcs munkájának eredményeként, vasárnap, június 5-én délután 1 és 4 között, Trianon 85-ik évfordulójára emlékezve, tüntetünk az ENSZ székház elötti parkban (Dag Hammarskjold Plaza Park, South side 47th Street between 1st & 2nd Ave). Kérjük az HL tagjait, hogy a szomszédos államok (NY, NJ, PA, CT, MA) templomaiban jelentsék be a tüntetést és szervezzenek csoportos utazásokat New Yorkba.

Kérjük, hogy hivják el barátaikat, gyermekeiket is. Mutassuk meg, hogy nem feledkezünk meg az elcsatolt területeken élö magyar testvéreinkröl, hacolunk alapvetö emberi jogaik tiszteletbentartásáért és NEM CSAK SZAVAKKAL, DE TETTEKKEL IS harcolunk. Kérjük azt is, hogy hozzanak magukkal nagy méretü és rövid szövegü transzparenseket, olyanokat, melyekröl az esti hirekben megérti a TV nézöje, hogy miröl is van szó? Ilyen felirat lehet:

HUNGARIANS: THE LARGEST MINORITY OF EUROPE
THE NONVIOLENT ALSO DESERVES ATTENTION
EU MEMBERS MUST GUARANTEE MINORITY RIGHTS
LOCAL SELF-GOVERNMENT IS A BASIC RIGHT
RETURN HUNGARIAN CHURCHES AND SCHOOLS

Nem baj, söt jó, ha látszik, hogy a transzparenseket otthpn készitették, azt értékeli az amerikai nézö.

Köszönjük a rendezöknek, hogy megszerezték a tüntetésre az engedélyt és javasoljuk, hogy az amerikai sajtó tájékoztatására használják fel az alább a 4) paragráfusban közölt:

"FROM TRIANON’S TRAGEDY TO THE DANUBIAN CONFEDERATION"

cimü tanulmányt, mely már megjelent a Stamford Advocate cimü lapban.

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

3) CSÁNGÓ KERESZTSZÜLÖ MOZGALOM

Öt év alatt sikerült az ötvenes években beszüntetett magyarórákat visszavinni az iskolákba. Igy ma már a 9,000 csángó gyermek közül 450 tanulhatja a magyar nyelvet. Tudnunk kell, hogy a csángók se irni se olvasni nem tudnak magyarúl, mert két generációval ezelött elvették tölók a templomaikat és iskoláikat.

Azért nem jár több, mint 450 gyerek a magyar órákra, mert a magyar órékat reggel 7-kor, a tanitás megkezdése elött tartják és sokaknak nincs pénze az egyéni utazásra, ami havi $15-be kerül. A "Keresztszülö" mozgalom célja, hogy egyének felvállalják egy-egy csángó gyermek költségeit. Akit ennek az akciónak részletei érdekelnek olvassa el a www.csango.ro honlapot és aki keresztszülö kiván lenni, az pedig jelentkezzen a keresztapa@csango.ro cimen.

Megjegyzem, hogy 9,000 magyar gyerek megérdemelne egy magyar középiskolát is és szégyenletesnek tartom, hogy a nemzet 33%-át kitevö kisebbségi magyarság kultúrális életére, a magyar kormány az évi költségvetés 0.1%-t SEM KÖLTI!

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

HÁTTÉRANYAG

4) "FROM TRIANON’S TRAGEDY TO THE DANUBIAN CONFEDERATION"

Tisztelt HL Lobbi Tarsaim!

Alább mellékelem a Trianont ismertető és Trianon következményeinek helyrehozásához tervet adó angol nyelvü irásomat. Mint láthatják, ezt az irást megküldtem az Egyesült Nemzetek Közgyülése elnökének kérve, hogy tüzze napirendre az öslakos nemzeti kisebbségek helyi önkormányzatához és autonómiához való jogait megfogalmazó ENSZ álláspont kialakitását. Szeretném, ha segitenének abban, hogy a június 4 (Trianon 85-ik évfordulója) alkalmából, ez az irás (mely már megjelent a Stamford Advocate c. lapban), minél több angol nyelvű ujsághoz és magazinhoz eljusson.

Szeretném megjegyezni, hogy nékem nem az a Magyarország fáj a legjobban, ami elveszett, hanem az ami megmaradt. De szeretném azt is kimondani, hogy a magyarságnak soha akkora esélye nem volt az érzelmi és tudati összehangolódásra, egymásra találásra, lelki gyógyulásra, mint ma és ezt az alkalmat nem szabad elszalasztanunk!

Igenis, itt az ideje annak is, hogy lezárjuk úgy a tisztázatlan érzelmek és gondolatok korát, mint annak is, hogy elinduljunk a visszamagyarosodás útján. Itt az ideje, hogy az ellenségeink által és a megosztásunkra kitalált idegen szót, a „nacionalizmus”-t kidobjuk szótárunkból, mert az a mások elleni érzelmeket sejteti . Itt az ideje, hogy társadalmunkba visszatérjen magyar mivoltunk egészséges elfogadása, önazonosságunk természetes megnyilvánulásainak helyeslése, egyszóval visszatérjen a hazafiság, hazaszeretet, nemzeti érzés, azaz kultúránk, magyar lelkületünk tisztelete!

Fontos ez, mert aki nem büszke önmagára, azt mások sem tisztelik és aki nem hisz céljai elérésében az segitötársakra sen talál. Mielött a terjesztendö angol nyelvü cikket magát ide másolnám, idézem Arany János örökérvényű sorait:

Ezelőtt a háborúban
Nem követtek semmi elvet,
Az erősebb a gyengétől
Amit elvehetett, elvett.

Most nem úgy van. A világot
Értekezlet igazgatja:
S az erősebb ha mi csínyt tesz,
Összeül és – helybenhagyja.

(Arany János: Civilisatio)

xxxxxxxxxxxxxxxx

Dear Monsieur Djibril Diallo,

I would be grateful if you would pass on this letter to Mr. Jean Ping, President of the fifty-ninth session of the United Nations General Assembly.

Respectfully yours,

Béla Lipták

xxxxxxxxxxxxxxxxx

Mr. Jean Ping,
President of the United Nations General Assembly
Office of the President of the General Assembly
United Nations, New York, NY, 10017

Dear Mr. President,

I am the founder of the Hungarian Lobby and would be honored if you would find the time to read the essay below, which describes the plight of Europe's largest minority, the Hungarians.

In that connection, I would respectfully ask you to consider scheduling a session of the General Assembly to take up the issue of formulating a general position on the rights of indigenous national minorities to their local self government and autonomy.

Respectfully yours,
Béla Lipták
former Yale professor
84 Old N. Stamford Rd., Stamford, CT 06905
Tel: 203-357-7614, Fax: 203-325-3922
E-Mail: Liptakbela@AOL.COM

xxxxxxxxxxxxxxx

FROM TRIANON’S TRAGEDY TO THE DANUBIAN CONFEDERATION

"Every nation's homeland is sacred. If you destroy one, you mutilate the entire human race." – Father R. P. Gratry

On the 4th of June will be the 85th anniversary of the Treaty of Trianon, the peace treaty which in 1920 mutilated and dismembered an ancient European nation: the kingdom of Hungary. At Trianon Hungary was deprived 63.6% of her inhabitants and 71.5% of her territory.

This essay has three parts. It will first discuss the history of Hungary through the end of World War One, culminating in the Treaty. Next it will describe the Treaty, its architects, goals and consequences. It will then will discuss “Hungary's guilt” and the events of the last 85 years to show, that just as Nazism was not born in Germany but in Versailles, so the tragedy of Bosnia, Kosovo, Macedonia and the fragmentation of Central Europe can all be traced back to Trianon. It will conclude by outlining a concept, which would reconstitute the unity and stability of the whole of Central Europe.

Pre-Trianon Hungary

For a thousand years, Hungary occupied an oval shaped central plane surrounded by the protective bulwark of the Carpathian mountains. Like the crust on a loaf of bread, the mountains encased the lowlands in a majestic arch from which all waterways converge toward the center. This perfect geographic unity was matched by complete self-sufficiency, until this harmonious symbiosis of the great central plain and its surrounding mountains was destroyed in Trianon.

For a millennium, Hungary was the eastern bastion of European civilization, a balancing and stabilizing power between Slavic and Germanic nations. Hungary's first king, Saint Stephen, wrote to his son, Saint Emeric, in 1036: “Make the strangers welcome in this land, let them keep their languages and customs, for weak and fragile is the realm which is based on a single language or on a single set of customs” (unius linguae uniusque moris regnum imbecille et fragile est.)

Stephen's advice was respected and obeyed during the coming centuries: Hungary gave asylum to the Ruthenians in the north, the Wallachians (Romanians) and Saxons in the east, the Swabians and Serbs in the south. Eventually the kingdom possessed 14 national minorities, of which the Magyars were only one. In order not to hurt the feelings of any of the minorities, Latin remained the sole official language of the kingdom until 1844.

Hungary became a constitutional monarchy in 1222. Hungary’s Golden Bull is junior by only 7 years to the Magna Carta. This constitutional monarchy was almost completely annihilated by the Mongol invasion of 1240-41, but through that enormous struggle it succeeded in protecting Europe and her civilization. Toward the end of the XVth century, during the realm of the renaissance king Matthias Corvinus, Hungary's population reached that of England, the court in Buda became a cultural center of Europe, and the library of Buda was Europe's finest.

In 1526 Hungary was once again annihilated, this time by the Turkish invasion, which cut her population in half and the kingdom in three. During the 150 years of Ottoman occupation, the western part of the kingdom was taken by Austria, the center by the Ottoman invaders and the Hungarian culture survived only in the east, in Transylvania.

Even today, Transylvania is the land where the purest Hungarian is spoken, where Hungarian popular art has found its most exalted, most perfect expression, and where Béla Bartók collected his Hungarian folk tunes. Transylvania is also the place where the Hungarian diet at Torda, in 1557, for the first time in the world, declared the freedom of religion. Transylvania not only created the first region of religious and ethnic tolerance, but was also the birthplace of the Unitarian and Sabbatarian religions.

After the Turkish occupation, Austria attempted to take over all of Hungary. This resulted in a series of uprisings. The fight for Hungarian independence of 1703-1711 was led by Francis II Rákóczy whose insurgent fighters were mostly Slovak and Ruthenian peasants, who proudly declared themselves to be Hungarians, as distinct from the racial term Magyar.

The next fight for national independence was led by Louis Kossuth in 1848. The Ruthenian and Slovak nationalities once more contributed masses of recruits for the Hungarian revolutionary army, which, while defeated by the combined forces of Austria and Russia, forced the Hapsburgs to accept the formation of an Austro-Hungarian duality in 1967.

It was Kossuth who later proposed to convert the Austro-Hungarian empire (of 24 million Slavs, 12 million Germans and 12 million Hungarians at the time, a population larger than that of France at the time) into a Danubian Confederation. Kossuth was also the second foreigner (second only to Lafayette) ever invited to address the United States Congress in January, 1852.

From Sarajevo to Trianon

At the beginning of this century, Russia sponsored an intensive effort at panslavic agitation in the region. Because Archduke Francis Ferdinand was the main opponent of the creation of a Greater Serbia, Russia engineered his murder on June 28, 1914 in Sarajevo by Serbia.

The only member of the Council of Ministers of the Dual Monarchy who was opposed the war of retaliation against Serbia was the Hungarian Premier, Count Stephen Tisza. When he was voted down, Hungary occupied Serbia and by 1915 would have considered the war over, if Russia did not have scores to settle with the Ottoman empire, if France did not have similar scores to settle with Germany, Italy with Austria, and so forth. Therefore the war went on.

During the war, the Czech allies of Serbia, Eduard Benes and Thomas Masaryk, transformed themselves from consultants of the allies into architects of allied policy for Central Europe. They organized a deceitful propaganda campaign for the dismemberment of Hungary and in their efforts succeeded in obtaining the support of two criminally ignorant French politicians, Georges Clémenceau and Raymond Poincaré. Their propaganda exploited the fact that Lenin came to power in Russia in 1917 and that Hungary temporarily fell under Communism in 1919. This allowed them to claim that the dismemberment of Hungary will also save Europe from Communism.

President Wilson refused to cooperate in this conspiracy. He wanted Europe's new borders to correspond with her ethnographic boundaries and he wanted the principle of self-determination to prevail, but his views were disregarded. On January 24, 1919, he protested the illegal Serb and Romanian occupation of parts of Hungary and on March 31, 1919, he called the proposed dismemberment of Hungary absurd, but his objections were overruled by the French, who argued that the Romanian and Serb occupation prevents the spread of Communism. As a result, all the United States Congress could do was to refuse to approve the Treaty of Trianon. Yet, this product of Neronian insanity, this plan, unjust in substance and tragic in consequence, was implemented anyway.

The Treaty of Trianon

On the 4th of June, 1920, one of the cruelest treaties of human history was signed. Never before had a peace, imposed by violence, been more brutal in its bias, madder in its destructiveness, more forgetful of the lessons of history and better calculated to create future upheavals. The treaty cut mercilessly into the flesh of compact Hungarian populations. Hundreds of towns were separated from their suburbs; villages were split in two; communities were deprived of their parish churches or cemeteries; townships were cut off from their railroad stations and their water supplies. A 1000-year-old European country was made into an invalid as its territory was reduced by 71%. In the process, 35% of all Hungarians were turned into foreigners without moving a step, while staying within the towns built by their fathers, as the borders were redrawn around them. In this way, the Hungarians (with the Albanians) became Europe's largest minorities.

In comparison, the leader of the central powers: Germany lost only 9.5% of its territory. The outrage of this mockery of justice is illustrated by the fact that even Austria lined up at the carcass and received some parts of the dismembered Hungarian Kingdom.

From the fragments of Hungary, the unnatural successor states of Czechoslovakia, Yugoslavia and greater Romania were created. These artificial entities forced Croats to live with Serbs and Czechs to live with Slovaks, demonstrating both the arrogance and the ignorance of Trianon's architects. These successor states were not only geographic monstrosities but also were economic absurdities and therefore their self-destruction was just a matter of time. As we know, two of the three successor states have already disintegrated.

One of the purpose of this writing is to suggest a plan to construct a healthy entity from the disintegrated remains of Trianon, which can be achieved without violence.

Self-Determination Through Plebiscites

The very foundation of the 14 Wilsonian Principles was that people have an unalienable right to determine their own destiny. Yet in drawing the new borders at Trianon, self-determination and the use of plebiscites was totally disregarded. Although Field Marshall Ian Smith recommended to the Peace Conference to hold plebiscites in Transylvania, Slovakia, Ruthenia, Croatia and Slavonia, his advice was rejected. Therefore, he was correct in declaring: “A plebiscite refused is a plebiscite taken.”

By not allowing plebiscites, the dismemberment of the Austro-Hungarian empire and the redistribution of her 48 million citizens resulted in the creation of 16 million oppressed ethnic minorities. These were not emigrants who voluntarily left their old country, but people who never in their life moved from their home towns and became foreigners, just because Clémenceau and Benes decided to redraw the borders around them.

When the Wends and Slovenes of the Muraköz protested their separation from Hungary, when the Ruthenians expressed their desire to remain part of the kingdom, which they shared for a thousand years, when the Swabians of the Banat protested their annexation into Romania and Yugoslavia (Vojvodina), the answer of Clémenceau was always no. There was only one exception to the arbitrary drawing of the new borders (mostly by Eduard Benes), there was only a single case where President Wilson's principle of self-determination prevailed: It was in the case of the city of Sopron, which was allowed to hold a plebiscite and voted by a majority of 65% to remain part of Hungary and not to join Austria.

The “Guilt” Of Hungary

The real reason for dismembering Hungary was the desire of the powers of Western Europe to eliminate a powerful state which could compete with their influence and bring balance to the continent. The excuse used by the French was that it would prevent the spread of communism. But Hungary was also dismembered because she could not defend herself and because her greedy neighbors decided to help themselves to the unprotected carcass.

Naturally, the architects of Trianon could not admit this and therefore invented the theory of Hungary's Guilt, claiming that 1) She started the First World War and 2) She was a historical German ally and as such a destabilizing force in Europe. Neither were true.

As to the first claim, it was the Serb para-governmental organization, Narodna Obrana, which, with the encouragement of Russia and with the goal of the creation of a Greater Serbia, assassinated Archduke Francis Ferdinand in 1914 and it was the Premier of Hungary, who alone in the Austro-Hungarian Council of Ministers, voted against a war of retaliation against Serbia.

As to the claim of being a natural German ally, history proves just the opposite. Whenever Hungary was independent, she acted as a keystone of balance between the Germanic and Slavic peoples and prevented attempts at both Pan-Germanic and Pan- Slavic expansions. In the first 500 years of her existence, starting with the battle of Lechfeld in 955, Hungary fought to block the spread of German influence towards the East and created stability by filling the power vacuum in the region. When under Germanic (Austrian) occupation between 1688 and 1867, she twice rose against the Germans and eventually gained her independence from them.

Tacitus: "We Hate Whom We Hurt"

In any society, the acid test of civilization is the respect for minority rights. The Great Powers attempted to guarantee these rights by making the successor states sign minority treaties, which outlined the language, religious, cultural and property rights of the minorities. For example, the minority treaty signed with Romania on the 9th of December, 1919 in Paris, a treaty guaranteed by the United States, Britain, France, Italy and Japan, stated the following:

Article 8: No restriction shall be imposed on the free use of any language.
Article 9: Equal rights to establish, manage and control religious institutions, schools and other educational establishments.

In Article 11: Roumania agrees to accord to the communities of the Szecklers (Hungarian Székelys) and Saxons in Transylvania local autonomy in regard to scholastic and religious matters.

Article 12: Roumania agrees that the stipulations in the foregoing Articles,
constitute obligations of international concern.

Similar treaties were signed with the other successor states, but none were ever enforced. In fact, the Great Powers looked the other way while the successor states attempted to “solve” their minority problems, first through denationalization, then by ethnic cleansing through deportations, expulsions, transfers, dispersions and other forms of uprooting. Hungarians had to choose between their nationality and their property. Because of the savage oppression, intimidation and coercion, 350,000 Hungarians decided to leave all their possessions behind and flee to rump Hungary.

The institutions and possessions of Hungarian communities were also targeted. In Transylvania alone, the Hungarian community lost 1,665 of her schools, including the world famous János Bolyai University, named after Einstein's predecessor, the inventor of the new (non-Euclidean) geometry.

The Paris Peace Treaty

On February 10, 1947, the Great Powers had another opportunity to enforce the until- then-disregarded minority treaties. This was expected because on August 14, 1941, the Atlantic Charter was signed, and it too (like the earlier Wilsonian principles) emphasized the right to self-determination and to plebiscites. Yet, not a single plebiscite was allowed. In fact, rump Hungary was further violated by the transfer of additional land to Slovakia. This transfer, later, made possible the building the monstrous Gabcikovo dam project, which unilaterally and illegally transferred the Danube, Hungary's border river, onto Slovak territory (in 1992), thereby destroying Europe's oldest wetland region.

At the end of the Second World War, the worst crime of legalistic hypocrisy occurred. Eduard Benes, with the scandalous connivance of the Western Allies, invented the concept of “collective responsibility” and used it to confiscate the properties of the Hungarian minorities in Slovakia and later, to deport them in cattle cars.

To understand the hypocrisy of this deed, one must realize that wartime Slovakia under Tiso was a protectorate of Nazi Germany. It was the representative of the Hungarian minority in the Slovak parliament, János Esterházy, who cast the only dissenting vote against the Jewish laws, which were passed by that body. Yet, after the war, Esterházy died in Czechoslovakian jail and the Hungarian minorities he represented were collectively sentenced as war criminals. Thereby, when the deported Jewish Hungarians returned from the death camps, they found their properties confiscated, because of their collective responsibility.

The Last Decades

By the late 1940s, the last protection of the Catholic Hungarian minorities were their churches. In 1948, 600 Hungarian Catholic priests and all six of their bishops were arrested in Transylvania. As the Romanians belong to the Eastern Orthodox faith, Rome later agreed to gerrymander the Catholic sees and to appoint Romanian bishops to lead the all-Hungarian church. As of this day, the Hungarian church properties in Romania have not been returned and the United States Congress just passed its House Resolution HR191, demanding that it be done.

In the other “successor” states, the fate of the Hungarian Catholics was similar. In 1949, in Ruthenia, the bishop of the 500,000 Catholics was murdered and the parishioners were forced to merge into the Orthodox Chrurch. In Slovakia, in April, 1950, the bishop of 320,000 Catholics was arrested and his parishioners were also forced into the Orthodox Church.

In 1956, 2,700 Hungarians died in fighting the Soviet tanks, later 289 were hanged and some 300,000 escaped, yet the Hungarian Freedom Fighters of Budapest still succeeded in mortally wounding the Goliath of Communism. They showed that tanks can not kill ideals as they unmasked Soviet brutality.

Yet the rulers of the successor states used the uprising as a pretext to speed the forced assimilation of their Hungarian minorities. It was after the Revolution that the remaining autonomous Hungarian regions: Transylvania in Romania and Vojvodina in Yugoslavia were abolished. Today, the more than 3 million Hungarians have no autonomy at all, although that autonomy been guaranteed by the Great Powers in 1920, again in 1946 and once more by the European Parliament in 1993, in Article 11 of Recommendation 1201.

After 1989, there was a short period of hope, when for example the Hungarian bishop, László Tőkés, was temporarily heralded as an all-Romanian national hero, for leading the successful revolution against Ceaucescu, or when Miklós Duray, the Hungarian leader of Charter 77, was released from jail in Slovakia. Unfortunately, this did not last. By 1991, the formerly Communist leaders of the successor states (Milosevic in Yugoslavia, Iliescu in Romania, Mechiar in Slovakia) once again started to use nationalistic and anti-Hungarian propaganda to distract public attention from the pressing economic problems of their nations.

Today, these three demagogues are gone from the political scene. Yet conditions have not changed much and the restoration of cultural autonomy has still not occurred. The worst of all tragedies is occurring in Vojvodina, where the Serb refugees from Krajina and Kosovo are “ethnically cleansing” the native Hungarian population.

One wonders if there is a limit to the patience of the second largest minority of Europe (second only to Russians), and what will happen when that limit is reached?

The Lesson

It takes time for historic events to reveal their consequences. It took nearly 80 years for the unnatural creations of Trianon, Yugoslavia and Czechoslovakia, to self-destruct. It took some 85 years to realize that it is the legacy of Trianon, which is destabilizing and balkanizing Central Europe. By now we see that Trianon did not eliminate the causes of the 1914 murder in Sarajevo and we also realize that no unjust “solution” can stand the erosion of time, and that Trianon did not provide justice.

But what is justice? In this relativistic age, – when my terrorists can be your freedom fighters, when the life of one UN or NATO soldier can be more valuable than that of a thousand civilians, when the Chechen, Tibetian or Kurd nations are less deserving of self-determination than some others, – it is desirable to remind ourselves of what justice is?

On the pulpit of the Notre-Dame Cathedral, Father R. P. Gratry has put it this way: "Every nation's homeland is sacred. If you destroy one of them, you mutilate the entire human race."

Therefore, the main mistake of 1920 was that it attempted to satisfy the desires of a Benes and a Clémenceau, instead of attempting to apply just principles to solve the nationality problems of Central Europe. Unfortunately, this approach has not changed during the last 85 years. The only thing that changed are the names of the architects of injustice. The principles of a permanent “solution”, must involve self-determination through plebiscites, autonomy for ethnic minorities and a Danubian or Central European Federation as the ultimate goal.

The United Nations should declare that all national minorities anywhere in the world, have the right to hold UN supervised plebiscites and receive cultural and linguistic autonomy, if the majority so desires. It should make no difference how these minorities evolved, how long they lived in the particular area, or what their language or religion is. Regardless of all that, they all have the right to maintain their heritage and the right to determine their own cultural destiny. Once cultural autonomy is guaranteed, the main cause of tensions between Central European neighbors will also diminish.

When the Hungarians enjoy the same autonomy in Romania as the Romanian minorities do in Hungary, when the Serb, Russian, Roma, Turkish, Albanian, German, or other minorities of the region, are also treated equally, the tensions will disappear and the rebuilding can start.

The Danubian or Visegrad Confederation

It is not enough for the Danubian nations to individually rush into the European Union. A much better goal is to simultaneously work for the establishment of an economically self-sufficient, politically stable and geographically large enough federation of say 100 million, which by itself is able to fill the power vacuum of the region.

It should by now be obvious, that neither Western Europe, nor the UN or NATO can fill the present power vacuum in Central Europe and therefore they are not competent to resolve the problems of the region. History teaches us, that the Balkans became unstable whenever a power vacuum evolved in the Carpathian Basin. The wise learn from history, instead of repeating it's errors. We should learn from history, that the tragedy of Trianon will not be corrected and justice and stability will not be obtained, by maintaining the status quo.

What is needed – once the minority problems are solved through autonomy – is to build a federation like that of the Baltic states within the European Union. A strong Danubian Federation, one that can be crystallized around the nucleus of Hungary, Slovakia, Ruthenia, Slovenia and Croatia. A federation that would be larger than France and could later could expand to include Romania, Yugoslavia or even Poland, the Czech Republic, Austria and more.

History does not solve problems accidentally. Those who want a better future must first have a plan, a concept of that future. For the stability and prosperity of Central Europe, that plan should start with the autonomy for all the minorities and should end with a voluntary federation. It would be fitting, if on the 85st anniversary of the dismemberment of the Hungarian Kingdom, after the unnecessary and undeserved suffering of three generations of innocent ethnic minorities, we would start the process of rebuilding, not an ancient nation state, but the Federation of Central Europe.

Béla Lipták
Former Yale professor

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

5) H. R. 191 (GYÖZTÜNK MERT ÖSSZEFOGTUNK!)

Az amerikai képviselöház megszavazta az erdélyi egyházi vagyonok visszaadását követelö H. R.191-es határozatot. Sokat tanulhatunk a folyamatból, mely e sikerhez elvezetett:

Ez az igyekezet több éve kezdödött, amikor az elnyomott egyházak védelmében érdekelt colorádói republikánus képviselöt, Tom Tancredot felkereste Megyesy Jenö, s ismertette vele a romániai egyházi vagyonok dolgát. 2003-ban Tancredo képviselö Budapesten találkozott Tökés László püspökkel, s 2004-ben benyujtotta a H. R. 632-es határozati javaslatot. Ez a javaslat 2004-ben nem került a képviselöházban tárgyalásra.

A 2004-es amerikai elnökválasztáson, azok a magyarok kik Tom Lantos képviselövel együtt a demokrata elnökjelöltet támogatták, elérték, hogy részben talán munkájuk viszonzásaként is, a H. R. 191-es javaslatot már Lantos képviselö is teljes erövel támogatta. Ennek a Tancredo-Lantos összefogásnak, s megette a demokrata beállitottságú (HAC-HHRF) és republikánus orientációjú (AMSZ-HACC) magyarok összefogásának és a sokszáz HL levélnek köszönhetö a siker.

A fentiekböl megtanulhattuk azt is, hogy

a) Nem jó vért szül, ha valaki megpróbálja kisalyátitani az együtt kiharcolt eredményeinket, hasznosabb, ha együtt és nem öncéllal dolgozunk.

b) Most már van egy hivatkozási alapunk, melyre mi is és a magyar külügy is hivatkozhat az USA-EU vezetöinél és aminek alapján a romániai magyar politikusok (Markó Béla kormányföhelyettes, Borbély László területfejlesztési, Kelemen László környezetvédelmi, Antal István távközlési miniszterek, illetve Bödöni Gyöngyike Máramaros, Seres Péter Krassó-Szörény, Szilágyi Láaszló Beszterce-Naszód és György Ervin, Kovászna megye prefektusai) hangsúlyozhatják, hogy Románia útja az EU-ba ERDÉLYEN KERESZTÜL VEZET.

c) Végül pedig azt is, hogy végcélunk a szomszédainkkal való tejes megbékélés és összefogás kell legyen, mert csak egy a Balti tengertöl az Adriáig terjedö összefogás adhatja vissza Közép Európa politikai és gazdasági erejét. Ebben a Kossuth megálmodta és a térséget a nyugati kizsákmányolástól megvédö konfederációnak kovásza lehet a szétszakitott magyarság.

Az H. R. 191-os siker érdekében érdekében összefogott és eredményes munkát végzett Bryan Dawson AMSZ vezetö, Hámos László a HHRF elnöke, Koszorús Ferenc a washingtoni AMSZ elnöke, a HunorNet csapata az HL világhálójának irányitója, Megyesy Jenö t.b. magyar konzul, Nagy Sándor a HACC vezetöje, Teleki Maximilián a HAC elnöke és persze a sokszáz vagy ezer levéliró. Hálásak vagyunk mindannyiuk igyekezetéért.

Tisztelettel javaslom az HL tagjai közül azoknak, akiknek nincs meg képviselöjük cime, nézzék meg azt a a következö honlapon: hogy igy a következö akciónkba ök is részt vehessenek, s erönk ezzel tovább növekedjék. Kérem azt is, hogy minél többen küldjék el képviselöjüknek, az alábbi, Koszorus Ferenc által megfogalmazott levelet.

xxxxxxxxxxxx

Dear Bela,

As you know, the United States House of Representatives passed H. Res. 191 on May 23, urging the “Government of Romania to recognize its responsibilities to provide equitable, prompt and fair restitution to all religious communities for property confiscated by the former Communist government. . . .” — a measure which goes beyond mere symbolism and expresses the unequivocal opinion of the United States House of Representatives.

As noted by the American Hungarian Federation, “We applaud Congressmen Lantos’ and Tancredo’s initiatives and perseverance regarding an unacceptable situation confronting religious minorities in Romania 15 years after the fall of Communism and one year after that country joined NATO, and hope that H. Res. 191 will at long last help move Romania to live up to its obligations and stated commitment to Western values. . . . The many individuals and the several organizations which monitored the lack of progress on restitution and spoke up in favor of both congressional resolutions [H. Res. 632 and 191] will be closely monitoring the situation on the ground, as can be hoped the Congress will also. . . . The Federation expresses its appreciation to all those individuals who participated in this successful effort."

I suggest that letters of appreciation be sent to the sponsors of H. Res. 191 who are listed below.

Thank you again for your invaluable help and congratulations on a success our entire community can be proud of.

Warm regards.

Ifj. Koszorus Ferenc
_______________________________________________________

Rep Lantos, Tom [CA-12] (introduced 4/6/2005)
Rep Ackerman, Gary L. [NY-5] – 5/18/2005
Rep Berkley, Shelley [NV-1] – 5/18/2005
Rep Berman, Howard L. [CA-28] – 5/18/2005
Rep Cardoza, Dennis A. [CA-18] – 5/18/2005
Rep Crowley, Joseph [NY-7] – 5/18/2005
Rep Davis, Jo Ann [VA-1] – 5/18/2005
Rep Engel, Eliot L. [NY-17] – 5/18/2005
Rep Faleomavaega, Eni F. H. [AS] – 5/18/2005
Rep Maloney, Carolyn B. [NY-14] – 5/18/2005
Rep Menendez, Robert [NJ-13] – 5/18/2005
Rep Pence, Mike [IN-6] – 5/18/2005
Rep Schakowsky, Janice D. [IL-9] – 5/18/2005
Rep Schiff, Adam B. [CA-29] – 5/18/2005
Rep Sherman, Brad [CA-27] – 5/18/2005
Rep Smith, Christopher H. [NJ-4] – 5/18/2005
Rep Tancredo, Thomas G. [CO-6] – 4/6/2005
Rep Van Hollen, Chris [MD-8] – 5/18/2005
Rep Weiner, Anthony D. [NY-9] – 5/18/2005
Rep Wexler, Robert [FL-19] – 5/18/2005
Rep Wolf, Frank R. [VA-10] – 5/18/2005

Model letter:

The Honorable (full name)
House of Representatives
Washington, D.C. 20515

Dear Mr./Mrs./Ms. (Last name). (If your Representative is a Chair of a Committee:
Dear Mr. Chairman or Madam Chairwoman:)

I am writing to thank you for your leadership regarding H. Res. 191. We hope that the House's action will spur the Romanian Government, which has expressed its commitment to reforms, to provide prompt and fair restitution to the various religious communities of properties that were confiscated by the former Communist regime. We further hope that Romania will live up to its commitments by deeds as well as by words and respect the rights of minorities, thereby also promoting a stable and democratic Central and Eastern Europe, which is a vital interest of the United States.

Thank you again for supporting this important measure.

Sincerely,

Your name and address.

xxxxxxxxxxx

2005. május 23.

Az amerikai Kongresszus Képviselőháza a mai napon jóváhagyta a H.R. 191. számú határozatot, mely sürgeti a román kormányt, hogy az ország területén található egyházi ingatlanokat minél előbb szolgáltassa vissza jogos tulajdonosaiknak. A határozati javaslatot a Demokrata Tom Lantos és a Republikánus Tom Tancredo terjesztették a haz elé, melynek előterjesztéséhez 19 képviselő csatlakozott és támogatta azt aláírásával.

A H.R. 191-es képviselőházi jovahagyasa fontos lépés az egyhazi ingatlanok visszaszolgaltatasa erdekeben es mely az amerikai magyarságnak több éve fontos törekvése. Reményeink szerint a határozat ösztönözni fogja a román kormányt arra, hogy felgyorsítsa az eddigi, ebben a tekintetben gyakran túlzottan is lassúnak ítélt lépéseit. Ennek erdekeben fontos lesz a hatarozatot megfeleloen terjeszteni, hogy elerjuk a kivant hatast. Meg kell jegyeznünk, hogy 2004-ben Tancredo coloradoi képviselő már benyújtott egy nagyon hasonló tartalmú és azonos célú határozatot (H.R. 632/2004), mely akkor végül nem került a bizottság napirendjére. Ezt követte a H.R. 191, melyet az amerikai-magyar es amerikai közösségekből nagyon sokan vették ki részüket e sikerből, nekik ezúton fejezzük ki köszönetünket és elismerésünket.

További információ: Megyesy Jenő, 303-861-8013, Denver, Colorado

Kedves Bela!

A heti kozlemenyeidbe legyszives kerd meg az amerikai olvasoidat, hogy fejjezek ki koszonetuket azoknak a kepviseloknek akik tamogattak a HR 191-es hatarozatot, kulonosen Kepviselok Lantos es Tancredo.

Lantos-
Tancredo-

Jeno

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

Washingtoni tudósítónktól, Horváth Gábor, 2005. május 25. 00:00

Az amerikai képviselőház határozatban ítélte el Romániát, amiért a rendszerváltás után másfél évtizeddel sem rendezte az egyházi ingatlanok ügyét.

A hétfő délután egyhangúlag, az összes képviselő kétharmados többségével elfogadott határozat szerint a térség többi országa jelentős erőfeszítéseket tett a kommunizmus alatt elkobzott egyházi ingatlanok visszaszolgáltatása vagy a kárpótlás érdekében, míg Románia ezen a téren elmarad. A dokumentum sürgeti négy erdélyi magyar felekezet, valamint a görög katolikus és a zsidó egyház ingatlanainak visszaszolgáltatását.

A Tom Lantos kaliforniai és Tom Tancredo coloradói képviselő által beterjesztett, és további tizenkilenc támogató aláírással ellátott határozat érdekessége, hogy az amerikai külügyminisztérium és a nemzetbiztonsági tanács illetékesei is támogatták. Ez nem volt természetes, mivel Bukarest hagyományosan eredményesen lobbizik Washingtonban, jelentős szerepet játszik a terror elleni háborúban, és a Pentagon állandó támaszpontot szeretne az országban. A román diplomácia az elmúlt hetekben minden követ megmozdított, hogy elkerülje a nyilvános bírálatot.

A határozat érdekében sokat lobbizó Amerikai Magyar Koalíció elnöke, Maximilian Teleki lapunknak nyilatkozva kiemelte, hogy ismét megmutatta az erejét az amerikai magyar közösség. Mint mondta, a határozat jelképes erejű, és a Romániával kapcsolatos amerikai szándékok miatt az igazi nyomásgyakorlást inkább Brüsszeltől lehet várni. Az Európai Parlament magyar képviselői most jó muníciót kapnak a romániai egyházi restitúció napirendre tűzéséhez – Teleki szerint ez volt az egyik cél. Egy másik magyar lobbiszervezet, a Magyar-amerikai Kongresszusi Kapcsolatok Központja igazgatója, Nagy Sándor az amerikai magyar szervezetek nagy sikerének minősítette a határozatot, amely szerinte megmutatta a Képviselőház kétpárti, a magyar ügyek iránt érdeklődő csoportjának erejét. A kérdés napirenden tartásában nagy szerepet játszott a New York-i székhelyű Magyar Emberi Jogok Alapítvány, amely tizenöt éve követi nyomon a romániai egyházi javak sorsát.

A román szenátus júliusig elfogadhatja a kormány által sürgősséggel beterjesztendő kisebbségi törvényt – mondta kedden Budapesten Markó Béla, Románia miniszterelnök-helyettese, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnöke. A törvényt, amely húsz romániai etnikumot jelöl meg nemzeti kisebbségként, a szenátus elé kell beterjeszteni, de a végső szót a törvényhozás másik háza, a képviselőház mondja majd ki. Markó bízik abban, hogy sikerül elfogadtatni. A törvény többek között rögzíti a kisebbségek kulturális autonómiához való jogát, így például a közszolgálati rádió- és televíziós adók kötelezettségét, hogy megfelelő sugárzási időben országosan vételezhető műsorokat kell biztosítaniuk a nemzeti kisebbségi adások számára. A törvény végre államalkotó tényezőnek ismeri el a nemzeti kisebbségeket, s tulajdonképpen nem ütközik a román alkotmány azon paragrafusával, amely szerint Románia egységes nemzetállam. – Románia az én értelmezésem szerint már régóta nem nemzetállam, még akkor se, ha ezt mondja az alkotmány – hangsúlyozta Markó. – A kisebbségi törvény figyelembe veszi az Európai Unióban érvényes önkormányzatiság elvét, Románia 2007-re várható uniós csatlakozása után sem kell majd módosítani. (MTI)

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

6) 50. ÉVFORDULÓ 1956

6a) FRANCIA FILM A SZABADSÁGHARCRÓL

Újabb fényképeket kaptam a Dob utcai szabadságharcosokról. Aki úgy gondolja, hogy segiteni tud a fehér svájcisapkás parancsnok felismerésében, megtalálásában, annak örömmel megküldöm a képeket.

6b)BBC "CRY HUNGARY"

I've only got one contact who might be interested, Daniel Johnson, who worked for The Times,but's now freelance. I've e-mailed him the site.

On a separate note, everyone's getting very excited about the 50th anniversary. I might have another go at the subject next year. Would you be willing to be interviewed again?

Best to the family.

Tibor

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

7) MÁRCIUS 15 MAGYAR AMERIKÁBAN

Egy lábbal itthon
Magyar identitás az Egyesült Államokban
2005. május 7. (34. oldal)

Lukács Csaba
[Ezen a ponton a cikk egy washingtoni magyar-amerikai családról szól, amelynek tagja aktívan részt vett a Hunor Lobbi hálózatának fenntartásában — a személyes részletek itt szerkesztés útján eltávolításra kerültek.]

A fiatal amerikaiakkal jófajta magyar borok mellett beszélgetve kiderül, hogy szerintük a tizenkét–tizennégy esztendős életkor a kritikus időszak gyermekeik identitásának kialakulásában. Sokan ezért házat vesznek Magyarországon vagy a Kárpát-medence valamelyik magyar lakta vidékén, netán vállalkozásba is kezdenek, hogy legyen miért hazajárni. Évente néhány hetet-hónapot igyekeznek otthon tölteni a családdal. A kettős kötődés mellett az is fontos, hogy néhány évet otthon töltsön a fiatal, ha lehet, Magyarországon végezze el a középiskola utolsó éveit vagy az egyetemet. Így talán van esély arra, hogy jó amerikai, de hű magyar is váljon belőle.

Ahogy fogy a bor, az is kiderül, hogy a sikerek ellenére nehezen békülnek meg a lelkiismeretükkel. Sokan átmeneti lakhelyüknek tekintik Amerikát, végső céljuk az, hogy a megszerzett tőkével és tapasztalattal hazatelepüljenek. Ebben óriási segítség lehet az internet, hiszen már százezerszám vannak olyan állások, amelyek betöltéséhez nem lényeges a fizikai jelenlét, a világ bármely pontjáról el lehet végezni a munkát egy számítógép és a világháló segítségével.

A baráti kör túlélési stratégiája mellett természetesen vannak más megoldások is. Akad olyan kitelepült, aki – bár még maga sem beszél tökéletesen angolul – egyetlen szót sem szól magyarul a gyerekéhez, és jobb beilleszkedése reményében egy fekete kosárlabdasztár nevére keresztelte. Ezért aztán az otthoni nagyszülők szótárral a kezükben kérdezik meg az unokát, hogy kér-e vizet – már ha egyáltalán jut idejük a szülőknek hazalátogatni a nagy beolvadási műveletben.

A washingtoni magyarok március tizenötödiki ünnepségét a Wesley Teológiai Szeminárium egyik kápolnájában tartották. Több éve kialakult szokás szerint meghívják ide a követséget, az ötvenhatos forradalomra pedig a követség szervezésében emlékeznek októberben. Az idén a nagykövet nem ért rá elmenni a márciusi ünnepre, ám rendezett egy meghívásos fogadást. Diplomatikus húzás volt, mert így csak azokkal találkozott, akikkel akart. Sokan azt is furcsállották, hogy a nagykövet a Capitoliumban Kossuth szobra mellett a Raoul Wallenbergét is megkoszorúzta, aki – minden tiszteletünk mellett – nem éppen negyvennyolcas hős.

Akinek nem volt még alkalma az emigrációban élő magyarok ünnepségeit látni, annak torokszorító érzés, ahogyan akcentussal szavalják a fiatalok a Talpra, magyart!, és az is sajátos tapasztalat, ahogyan – az előadás szünetében – a gyerekek egymás között azonnal átváltanak angolra, mihelyt a felnőttek nem figyelnek rájuk.

A következő helyszín New York, ahol a Kossuth-szobornál a magyar főkonzulátus szervezett koszorúzással egybekötött emlékezést. A részvétel ösztönzésére egy magánszemély az első száz megjelentnek fejenként tíz dollár útiköltség-térítést ajánlott fel. Hasonló akcióra nem emlékeznek az itteni magyarok, de a kezdeményezés sikeresnek bizonyult, mert hamar elfogyott az ösztönzőnek szánt ezer dollár. A nagy ünnepséget délután szervezték egy kibérelt iskolában. Ezen már nem vettek részt a főkonzulátus képviselői, ami nyilván nem függ össze azzal a ténnyel, hogy az ünnepség díszvendége volt lapunk munkatársa, Bayer Zsolt és Székelyudvarhely polgármestere, Szász Jenő.

A nagy sikerű előadások után a világvárosban illegális munkából élő fiatalok egy csoportja meghívta a vendégeket másnapra beszélgetésre. A találkozót az Empire State Building aljában beszéljük meg, előtte van idő végigbámészkodni az írek Szent Patrik-napi hagyományos felvonulását. Az ötödik sugárút hosszú órákra lezárva, tízezerszám vonulnak fel a különféle nemzeti viseletbe és egyenruhába öltözött emberek. Hordószám folyik a sör, lobognak az ír zászlók, szólnak a dudák. A magyarok miért nem mutatják meg magukat évente egyszer? – tesszük fel a jogos kérdést.

A fiatalok hatalmas amerikai autóval érkeznek, már elkezdenék irigykedni, amikor leáll a motor. A sofőr szerint az automata váltó elektronikájával van baj, de két és fél ezer dollárba kerülne a megjavíttatása. Ennyiért már jobb autót lehet kapni, de nincs rá pénz, ezért két-három sarkonként újraindítva a motort csapjuk be a fedélzeti komputert, és robogunk a magyaroknak otthont adó Queens negyed felé.

Vendéglátónk, Pápai Szabolcs öt éve érkezett Győrből azzal, hogy némi pénzt keres az otthoni életkezdéshez. Úgy mutatja be barátait, hogy mindannyian olvasták a beatnemzedék bibliájának számító regényt, Jack Kerouac Úton című munkáját, és kalandvágyból indultak el szerencsét próbálni. Állításuk szerint legalább negyvenezer fiatal magyar illegális munkás lehet a városban: a lányok többnyire bébiszitterkednek vagy takarítanak, a fiúk pedig alkalmi munkát vállalnak lakásfelújításokon és építkezéseken. A világváros varázsa hamar elmúlt számukra, és kezdték egymást keresni a nagy olvasztótégelyben. Piacon, metrón, véletlen találkozások során bukkantak egymásra, így alakult ki a most harminc–negyven főből álló közösség. „Otthon nem érdekelt minket, hogy magyarok vagyunk – mesélik. – Ez itt lett fontos.” Amerikán keresztül ismerték meg a hazájukat, itt kezdtek őstörténettel foglalkozni, és most azon gondolkodnak, hogy szabad területet bérelnek valamelyik bérház tetején, hogy megtanuljanak nyíllal célba lőni.

A kis csapat a december 5-i népszavazás után még jobban összekovácsolódott. Szerettek volna szavazni, de nem volt rá lehetőségük, pedig még autót is szerveztek a washingtoni utazáshoz. A sokk után gyűjtésbe kezdtek, a tíz dollárokból összeadott négyszázezer forintnyi adományt (és az otthon gyűjtött ruhákat) a győri rokonság vitte el Böjte atya árváinak Dévára. Most azt tervezik, hogy az összegyűjtött pénzükből Erdélyben, a Gyimesekben vásárolnak házakat, ahol faluturizmusból és ősi magyar állatok tenyésztéséből fognak megélni. A huszonéves fiatalok zömének egyébként nincs rokona Erdélyben.

– Itt, New Yorkban tapasztaltuk meg, hogy nem mi vagyunk a legnyomorultabbak a világon – meséli Pápai Szabolcs. – Ha másra nem is, erre jó volt az itteni tapasztalat. Az otthoni húszfős társaságunkból – akik többnyire 1970 és ’75 között születettekből kerülnek ki – tizenegy megjárta már Amerikát. Itt megtanultuk, hogy tisztességesen is lehet pénzt keresni, de azt hiszem, azért idővel mindenki hazamegy.

Elsőnek érdekes módon az a lány készül az útra, aki a legszerencsésebb volt közülük, mert kisorsolták a vízumlottón, s ennek köszönhetően bébiszitterkedés helyett legálisan vállalhatott jól fizető munkát. A honvágy talán nála a legerősebb, és az amerikai tapasztalat arra tanította meg, hogy bízhat magában, hiszen idegen környezetben is tudott egzisztenciát teremteni.
Szabolcsék baráti társaságának esete nem mondható tipikusnak: az illegális munkavállalók többsége arra törekszik, hogy minél gyorsabban beolvadjon, mert akkor kisebb a lebukás kockázata. New York nagy csábítás annak is, akinek csak a díszlet a fontos, hiszen a város mindenféle igényt kielégít. Aki akar, még Pa-Dö-Dö-koncertre is elmehet, mert egy vállalkozó hetente szervez bulit magyarországi popsztárokkal.

A következő napokban Szász Jenő székelyudvarhelyi polgármesterhez csatlakozom, akit az Újvilágban élő erdélyi és anyaországi magyarok hívtak meg közönségtalálkozókra. Hivatalosak vagyunk a Teaneckben élő Magyar Kálmán házába is, ahol polgári kör alakul éppen. A kulturális menedzser és vállalkozó hetvenöttől „importálja” a magyar néptáncot Amerikába: együttesek és oktatók számára szervez turnékat.

Magyar Kálmán úgy véli, a hetvenes évektől kezdték kutatni az emberek a gyökereiket. Amerika rájött arra, hogy polgárai annál többet érnek, minél jobban ismerik és megélik eredeti identitásukat, kultúrájukat. Az Államokban jelenleg másfél millió olyan ember él, aki magyar gyökerűnek vallja magát, de a tizedük sem beszéli ősei nyelvét. A tények tudatában kell lennie annak, aki kulturális importra adja a fejét: a magyar kultúra önmagában nem árucikk itt, hiszen minden nép megjelenik a maga kuriózumával, de megfelelő csomagolással eladható a hungarikum is. Nagy siker volt két éve például a Csárdás, a kelet tangója című előadás, a zene és a tánc ugyanis nem nyelvfüggő, ezért szélesebb tömegeket érint.

Az itt élő magyarok kulturális igénye is nagyon összetett. Aki a háború előtt érkezett, az egyszerű dallamokra, a régi Budapest hangulatára vágyik. Az ötvenhatosok slágereit a cigányzenészek tudják a legjobban játszani, a hetvenes évek gazdasági menekültjei már fogékonyak a népi kultúrára is.
Az is lehet magyar, aki nem tud magyarul, fejti ki Magyar Kálmán, ezért olyan programokat kell hozni, amelyekben ők is megtalálják az örömüket. A magyar kolóniák fellegvárai a templomok maradtak, de sok helyütt már a pap sem beszéli a nyelvet. A közösségek meggyengültek, ezért minden nekik szervezett program élethosszabbító műtétnek számít. A nagy kivándorlási hullámok elültek, hosszú távon itt nincs magyar jövő.

A polgári kör alakuló ülésén Magyar Kálmán megrázó erejű beszédben vázolta fel, hogy miért kell az amerikai magyaroknak is hallatniuk a hangjukat a nagy nemzeti kérdésekben. „Hű amerikai állampolgárok, de felelős magyarok is vagyunk – mondta. – Keresni kell a kapcsolatokat az anyaországban és a Kárpát-medencében azokkal, akik a nemzet megmaradását mindenekfelett fontosnak tartják, mert ha nem teszünk valamit, itt is, ott is beolvadunk.”

A következő helyszín Chicago, ahol a Szabad Magyar Református Egyház megalakulásának tizedik évfordulóját ünneplik. Az erdélyi származású Balogh András lelkész szavaiból kiderül, hogy az elmúlt évtizedben megkereszteltek hét gyermeket, konfirmált hét ifjú, házasságot kötött nyolc pár, és csak négy testvért kellett elkísérni utolsó útjára. Az alig ötventagú gyülekezet segített az Arad környéki szórványiskoláknak, a szilágysági Hadad község veszélybe került műemlék templomának, és támogatták Böjte Csaba árváit is.

Európában talán furcsának tűnik, de az Államokban a templomokat is eladják, ha kifogynak belőle a hívek. A régiek helyét átveszik az új, életképes közösségek, de az sem ritka, hogy bútorüzlet vagy más kereskedelmi egység lesz az istenházából. A magyaroknak jelenleg hetven református gyülekezetük van Amerikában, de ezek döntő többsége elöregedő közösség, így jogos a kérdés, mi lesz hosszú távon az egyházi vagyonnal.

A tizenkét állomásos út során mindenütt elsőrendű kérdés és tátongó seb volt a kettős állampolgárság ügye. Az anyaországi elutasítás az amerikai magyarok jelentős részét is érintette, mert így nem kaphatnak magyar állampolgárságot, akik a mai Magyarország területén kívül születtek. Sokan pedig úgy tervezték, hogy öregségükre hazaköltöznek, és otthon élik fel az itt összegyűjtött vagyont.

– Nem lett volna jobb a magyar államnak, ha Florida helyett otthon veszünk lakást, és ott költjük el a nyugdíjunkat? – kérdezte egy délvidéki származású denveri idős házaspár. – Nekünk az amerikai egészségbiztosító fizetné a gyógykezelésünket is, nem volnánk a magyar társadalom terhére. Nem értjük, hogyan szavazhatott magyar ellen a magyar!

A főváros környékén olyan házaspárral is találkoztam, amelyik évente több ezer dollár értékben támogat Kárpát-medencei magyar ügyeket. Szerették volna, ha élsportoló gyermekeik magyar válogatott színekben indulnak a világversenyeken. A fiatalok állampolgársági kérelmét azonban folyamatosan elutasítják, mert a szülők egyike Kárpátalján született.

A hazafelé tartó repülőgépen arra kértem az udvarhelyi polgármestert, hogy próbálja összefoglalni a tizenhat napos út tapasztalatait. Szász Jenő úgy látja, ott kint talán még nehezebb magyarnak megmaradni, mint a Székelyföldön. Amerikában ugyan senki sem üldözi a magyart, de a gazdasági-társadalmi gőzhenger nyomása ellen nagyobb anyagi-szellemi erőfeszítéseket kell tenni, mint a politikai presszió ellen. A Székelyföldön mindenki magyarul beszél, és azokon a helyeken, ahol többségben vagyunk, még egy kevés önkormányzati pénz is kerül a kulturális-oktatási intézményrendszer működtetésére. Amerikában hétvégi iskolákban, cserkészrendezvényeken tanítják magyarul a gyerekeket, de sajnos sokszor kevés sikerrel, mert a fiatalok nem érzik fontosnak azt, ami a szüleiknek életbe vágó.

– A találkozókon azt javasoltam, hogy fogjuk meg egymás kezét mi, határon és óceánon túli magyarok. Küldjük el egymáshoz nyaralni a gyerekeinket: a mieink angolul tanulnak odaát, és ez fontos a globalizálódó világban, az övéik pedig magyarul a Székelyföldön. Arra próbáltam rávenni az embereket, hogy fél lábbal kapaszkodjanak meg itthon, költözzenek haza, vegyenek portát, termőföldet, indítsanak kisvállalkozást valahol a Kárpát-medencében, mert így talán sikerül megmaradni, fenntartani a kettős kötődést több nemzedéken át. Ha hazaérek, létrehozunk egy földalapszerű részvénytársaságot, hogy az itteni magyarok pénzéből nekifogjunk visszavásárolni a Kárpát-medencét, mert meggyőződésem, hogy az átalakulóban levő Kelet-Európában is vannak olyan jó üzletek, mint ha Kaliforniában költenék el az emberek a pénzüket.

8) BUCSU PONGRÁCZ GERGELYTÖL

Szombat reggel 9.00 órakor búcsúztató szentmisét mutatnak be Pongrátz Gergely lelki üdvéért a Szent István Bazilikában. Ezt követően gyászmenet kíséri át a koporsót a Corvin közbe, ahol a déli harangszó után bajtársi búcsúbeszédek hangzanak el, és ugyanitt tiszteleghet az 1956-os forradalom és szabadságharc hőse előtt a világ magyarsága – tájékozatott közleményében a Pongrátz Gergely Kegyeleti Bizottság

Pongrátz Gergely földi maradványait május 29-én, vasárnap délután 15.00 órakor Kiskunmajsán, az 56-os kápolnában helyezik végső nyugalomra. A család virágok és koszorúk helyett tisztelettel kéri a kiskunmajsai ’56-os Múzem és Kápolna, illetve az ott nyaraltatott diákok támogatását – írják.

A Corvin köz egykori legendás főparancsnoka 73 éves korában szívinfarktusban hunyt el.

9) IFJUSÁGI TALÁLKOZÓ KÁRPÁTALJÁN

Kedves Barátunk!

A Magyar Fiatalok Határok Nélkül Alapítvány, együttműködésben a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség Ifjúsági Szervezetével idén is megrendezi Ifjúsági Találkozóját, amelynek célja, hogy a világban szétszóródott magyar fiatalok megismerjék a Kárpát-medence kulturális örökségét, történelmét, erősítsék nemzeti identitásukat, ápolják hagyományaikat, gyakorolják anyanyelvüket és baráti kapcsolatokat építsenek ki a különböző régiókból érkező magyar fiatalokkal.

Helyszín: Felsőremete, Kárpátalja

Időpont: 2005. július 16.-23.

Jelentkezési feltételek:

1.) 18. életév betöltése

2.) A csatolt jelentkezési lap kitöltése

3.) Részvételi díj fizetése, az alábbiak szerint:

– Magyarországról érkezetteknek: 22.000,- Ft

– Nyugati Régióból érkezetteknek: 30.000,- Ft

– Határon túliaknak: 2.500,- Ft
A részvételi díjat az alábbi számlaszámra kérjük átutalni, a jelentkező nevének közlemény rovatban való feltüntetésével:

10900011-00000013-12550001

HVB Bank Hungary Rt
Szwift kód: BACX HU HB
A részvételi díj tartalmazza a szállást, az étkezést, a programokon való részvételt és buszos utazást Budapestről a helyszínre és vissza.

Értékelési szempontok:

– a jelentkezések beérkezésének sorrendje

– a jelentkezők eddig kifejtett tevékenysége a magyarság érdekében

Túljelentkezés esetén az elutasított jelentkezőknek is van lehetőségük a táboron való részvételre, a találkozó teljes díjának befizetése ellenében. Ennek összege: egy hétre 40 000 Ft vagy 5700 Ft/nap.

A legtöbb országból nincsen szükség vízumra, de kérjük, hogy minden jelentkező bizonyosodjon meg erről a helyi ukrán nagykövetségen!

Jelentkezni kizárólag a jelentkezes05@freemail.hu e-mail címen lehet!

További kérdéseitekel kérjük, hogy forduljatok bizalommal a szervezőkhöz:

Harmati István: +36-30-265-66-97

e-mail cím: jelentkezes05@freemail.hu

Varga Eszter: +36-1-201-07-79

(Hétköznap 17 óra után és hétvégén)

e-mail cím: jelentkezes05@freemail.hu

Jelentkezési határidő: 2005. június 30.

Discussion/Fórum