A magyarok ára
2004. november 17. (7. oldal)

Lukács Csaba

Vajon másnap kimehetne-e az utcára az a szerb politikus, aki
Belgrádban kiállna a sajtó elé, és azt nyilatkozná: ő ellenzi a
horvátországi, bosznia-hercegovinai, koszovói szerbek kettős
állampolgárságát? Vajon mit kapna a hazai balliberális elittől az a
zsurnaliszta, aki le merné írni, hogy az Izraelbe kivándorolt magyar
zsidóknak nem jár a magyar állampolgárság? Megkérdezte-e az egykori NSZK
kormányát egyetlen adófizető német arról, hogy mennyibe került kivásárolni
a szászokat Ceausescu diktatúrájából?
Tényleg, beszéljünk a szászokról! Erdélyből a huszadik század végén
eltűnt egy nép, és emiatt csak tárgyi emlékei maradtak egy egykor virágzó,
igen érdekes kultúrának, mert a német kormány úgy döntött, nemzettársait
nem hagyja Ceausescu embertelen diktatúrájának kiszolgáltatottan. Szó
szerint kivásárolták az embereket, s bár a pontos összeget nem tudni, a
vélekedések szerint ezer és tízezer márka körül fizethettek néha gazdasági
segélyek, máskor pedig (mert a román hatóságok nem voltak szégyellősek)
készpénz formájában. Negyedmillió ember hagyta el az országot 1975 és 1990
között, s azonnal állampolgárságot és munkahelyet, az idősek nyugdíjat, a
gyerekek pedig iskolát kaptak, és ezt mindenki természetesnek tartotta.
Itt arról folyik a vita, hogy mibe kerül nekünk a kettős
állampolgárság. A huszonhárommillió román ^Dmunkavállaló^T után (copyright:
Kovács László) most két és fél milliós magyar ^Dcsürhe^T érkezése várható, a
hivatalos hatástanulmányok szerint ezek hajléktalanok, bűnözők,
fogyatékosok, nyugdíjasok és gyerekek, szóval mindenféle kedvezményekre
szorulnak a honi adófizetők pénzéből.
A legnagyobb határon túli magyar közösségnek helyt adó Erdélyben
ősszel felmérést készíttetett a Magyar Polgári Szövetség Autonómia és
kettős állampolgárság ^V igény és támogatottság a székelyföldi magyarság
körében címmel. A tömbmagyar régiónak számító Hargita és Kovászna
megyékben, valamint a történelmi Marosszék régióban ezerötven fős mintán
készült közvélemény-kutatásból kiderült, hogy Székelyföldön a lakosság
nagy többsége hallott róla, és ismeri a romániai magyarság
autonómiatörekvéseit, és a megkérdezettek 88 százaléka egyet is ért
ezekkel. Az emberek szerint az autonómia és a kettős állampolgárság
egymást kiegészítő fogalmak, utóbbit a megkérdezettek 87 százaléka tartja
fontosnak a romániai magyarság számára, és majdnem ugyanenynyien
valószínűleg igényelnék is (kevesebb mint tíz százalék válaszolta azt,
hogy nem élne vele). A székelyföldiek szerint ez elsősorban az
összmagyarsághoz való tartozás érzésének a megerősítését szolgálja (25
százalék), mintsem a személyes boldogulást (23 százalék). Ezt a
lehetőséget követi a határokon átívelő nemzeti újraegyesítés (24
százalék). A mintába került személyek csupán hét százaléka jelölte meg a
Magyarországra való áttelepedést mint a kettős állampolgárság igénylésének
célját! Ez a szám kisebb, mint az elmúlt tíz évben mért népességfogyás ^V
holott a természetes elhalálozás mellett elsősorban az anyaországba és
nyugatra emigráltaknak köszönhető a szomorú statisztika, a többségi
nemzetbe való beolvadtak aránya előbbieknél jóval kisebb.
A huszonhárommillió román munkavállaló érkezésével három éve
megriasztott magyar választópolgárok azt már valószínűleg nem tudják, hogy
az Orbán^VNastase-egyezmény alapján egyetlen munkavállaló, azaz egy pincér
jött ide három hónapra dolgozni. Idén május óta, az unióhoz való
csatlakozásunk napjától elméletileg szabadon telepedhetnének le nálunk a
szintén uniós állampolgárságú felvidéki vagy szlovéniai magyarok, de eddig
nem hallottam tömeges költözési hullámról.
Ha elégszer mondjuk ezeket az érveket, december ötödikén talán nem
kell csalódniuk saját nemzetükben magyarok millióinak a határ mindkét
oldalán.

Discussion/Fórum