Az MVSz Sajtószolgálat közleménye a szlovák parlament 2007. szeptember 20-i, a Beneš-dekrétumok érinthetetlenségét kimondó határozata kapcsán, teljes terjedelmében újraközölve a Magyarok Világszövetsége felvidéki országos tanácsának 2002-es összefoglaló jelentését a Beneš-dekrétumokról.

A szlovák parlament 2007. szeptember 20-án határozatban mondta ki a beneši dekrétumok érinthetetlenségét. Ezzel a kihívó határozatával egyértelmű politikai támogatást adott azoknak a gyilkos indulatú rendeleteknek, amelyek az ENSZ Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának minden pontját sértik.

A Magyarok Világszövetsége 2001. június 13. és 2002. november 7. között Strasbourgban és Brüsszelben, az Európai Parlamentben hat alkalommal szervezett politikai rendezvényt (meghallgatás, nemzetközi sajtóértekezlet, szeminárium, vitafórum), és tudatosította az európai döntéshozókban a Szlovákiában tovább élő beneši dekrétumok veszélyét a bővülő EU-ra. A lobbizás döntő pillanataiban az MVSz kiadott egy angol, francia, német, olasz nyelvű fehér könyvet — Benes Decrees, Taking Victims in 2002 —, amelynek bemutatójára Brüsszelben, az EP épületében, több mint húsz EP-képviselő és a nemzetközi sajtó jelenlétében került sor. A kötetet még aznap kézbesítették az EP valamennyi — több mint hatszáz — képviselőjének. Ez érezhetően nyomot hagyott az európai nagypolitikában, ám a magyar politikum, és a felvidéki magyar politikum felelőtlenül viszonyult az akkor felkínált történelmi lehetőséghez. A szlovák parlament mostani határozata fájdalmas válasz a magyar politikai osztály mulasztására.

A tovább élő, gyilkos szándékú beneši dekrétumok szemléltetésére alább teljes terjedelmében újraközöljük a Magyarok Világszövetsége felvidéki országos tanácsának közgyűlésén 2002-ben elfogadott összefoglaló jelentést.

MVSz Sajtószolgálat

Beneši Dekrétumok

Edvard Beneš, volt csehszlovák köztársasági elnök dekrétumai a német és magyar nemzeti kisebbségű állampolgárok alapvető emberi jogai ellen

I. Előzmények

Történelmi tény, hogy az 1918-ban létrehozott Csehszlovák Köztársaságnak a szlovákiai magyarság elleni politikai és gazdasági elnyomás egyik leghatékonyabb eszköze az ún. I. földreform volt. A földreformot szabályozó 215/1919 számú, 1919. április 16-án kelt törvény, mint kisajátítási törvény került a köztudatba, amelynek alapján minden 150 hektár feletti mezőgazdasági terület, illetve minden 250 hektárnál nagyobb egyéb földterület az állam tulajdonába került.

Ezen “agrárreform” lebonyolítása egyrészt a magyar nemzetiségű birtokosréteg gazdasági erejének megtörése mellett egy folyamatos és nagyarányú etnikai-nemzetiségi átrendeződést idézett elő Szlovákia és Kárpátalja magyarok lakta vidékein. A gyakorlatban ez az átrendeződés már az 1920-as évek elején csehek, morvák és szlovákok betelepítésével létrehozott telepesfaluk kialakításával kezdődött el, leginkább a Csallóközben, Komárom, Ipolyság és Léva környékén, valamint Pozsony és Érsekújvár között.

Jogi keretet a telepítéshez nélkülözhetetlen földhöz az 1920. január 30-án kelt 81/1920 számú, ún. kiutalási törvény adta meg, amely kategóriákba sorolta be a földkiutalásra jogosult személyek csoportját, különösképpen kiemelve a “legionáriusok és a csehszlovák fegyveres erők tagjait, azok leszármazottjait, valamint a háborúban elestek” körét. Ma már bizonyítható tény, hogy a jelenlegi Szlovákia területén “kiutalt földek” hivatalosan megszabott árát a kedvezményezett telepesek jelentős része sohasem fizette ki.

II. Beneši dekrétumok

Beneši dekrétumok a gyűjtőneve mindazon elnöki rendeleteknek, amelyeket Dr. Edvard Beneš köztársasági elnök a II. világháború alatt, valamint 1945 májusa és októbere között bocsátott ki. Ezeket a dekrétumokat az 1945. október 28-án megalakult Ideiglenes Nemzetgyűlés erősítette meg, mégpedig az általa 1946. március 28-án jóváhagyott alkotmánytörvénnyel.

III. Az Ideiglenes Nemzetgyűlés létrehozásának diszkriminatív volta

Az Ideiglenes Nemzetgyűlés létrejötte kizárólagos etnikai alapon történt. Az 1945. augusztus 25-én kelt 48. számú kormányrendelet szerint mind a választók, mind a választhatóak kizárólag cseh, szlovák vagy más szláv nemzetiségű állampolgárok lehettek. A német és a magyar nemzetiségű személyek nem választhattak és nem voltak választhatóak, tekintettel arra, hogy az 1945. augusztus 2-án kelt 33. számú elnöki alkotmánydekrétum alapján minden német és magyar nemzetiségű csehszlovák állampolgár 1945. augusztus 10. napjával elveszítette csehszlovák állampolgárságát.

IV. A diszkrimináló dekrétumok

A folyamatosan kibocsátott elnöki dekrétumok alapján megszüntetésre lettek ítélve a magyar és német iskolák, tilos volt magyar és német nyelven istentiszteletet szolgáltatni. A Beneši dekrétumok legsúlyosabb rendelkezéseit a német és magyar kisebbség egészére vonatkozó kollektív háborús bűnösökként történő megbélyegzése, valamint e jogi alapállásból történő mindennemű vagyoni javaik elkobzása jelentette, retroaktív hatállyal, 1945. március 1-től. Az elkobzott vagyon szétosztás alá esett etnikai alapon cseh, szlovák és más szláv nemzetiségű személyek javára — ez a 108/1945 számú elnöki dekrétum, illetve a Szlovák Nemzeti Tanács 104/1945 számú törvényerejű rendelete szolgáltatta a jogi keretet az ún. II. földreform végrehajtásához, újabb telepesfalvak létrehozásához az elkobzott magyar mezőgazdasági birtokokon.

A kisemmizett német kisebbséget karhatalommal zavarták ki az országból, kötelezően hátrahagyva minden vagyonát. A vagyonától megfosztott, áttelepítésre ítélt, nagyságrendileg 100.000 magyar nemzetiségű személyt akarata ellenére áttelepítették Magyarországra, és Szlovákiában maradt vagyonába az arra jelentkező szlovákokat telepítették át Magyarországról. A munkakötelezettséget elrendelő dekrétumra hivatkozva vagyontalan, ill. szegénysorsú magyarokat 1945–1946 telén Csehországba deportáltak ún. közhasznú munkára — valójában karhatalommal tehervagonokba terelték a kijelölt családokat, tekintet nélkül asszonyokra, gyermekekre, öregekre, csecsemőkre, és cseh, valamint morva parasztokhoz vitték őket cselédeknek.

V. Részleges kárpótlás és a Beneši dekrétumok máig tartó hatásai

Az 1989-es politikai fordulat után a Csehszlovák parlament 1991. június 24-i hatállyal fogadta el a 229/1991 T.t. számú földtörvényt, amely hivatott volt kárpótolni a diszkriminatív és emberi jogokat tipró Beneši dekrétumokat. E földtörvény azonban az idevonatkozó Beneši dekrétumokat nem hatálytalanította, csupán úgy rendelkezett, hogy a továbbiakban az I. földreformot szabályozó 215/1919 számú törvény alapján már nem lehet eljárni. Ezen “demokratikusnak” nevezett földtörvény szerint az elkobzott földtulajdon csupán 50 hektár terjedelemben volt visszaadható, míg minden más titulusból az államra átszállt földbirtok 250 hektár felső határig — mivel a vagyonelkobzás csak a német és a magyar kisebbséget érintette, a törvény ismételten legalizálta az etnikai alapon történő megkülönböztetést.

A Cseh Köztársaság mind a mai napig a teljes elkobzott vagyonokat kárpótolja, területi korlátozás nélkül. A Szlovák parlament 1995-ben elfogadott 180/1995 T.t. számú törvényével jogi keretet biztosított az ún. vélt tulajdonosi viszony legalizálására — elbirtoklás jogcímén és állami költségen a juttatott szlovák telepesek 50 évvel a Beneši dekrétumok kihirdetése után váltak az elkobzott földek tulajdonosaivá. A magyar nemzetiségű állampolgárok restitúciós igényének gátolására az illetékes állami hivatalok más törvényellenes eszközhöz is folyamodnak: megfellebbezhetetlen közigazgatási határozattal megszakítják a restitúciós folyamatot, miközben egy másik állami hivatal meghozza az elbirtoklási határozatot a juttatott telepesek javára.

Azok a volt csehszlovák állampolgárok, akik mindennemű vagyonukat hátrahagyva kényszerűségből hagyták el hazájukat és váltak más állam polgáraivá, semmiféle kárpótlásban nem részesülhetnek.

Párkány, 2002. február 16.
A Magyarok Világszövetsége Szlovákiai Országos Tanácsának Közgyűlése

Melléklet: Edvard Beneš dekrétumai a német és magyar etnikum emberi jogai ellen (válogatás)

• 1945. május 19. — 5. sz. dekrétum: az elnyomás idején végrehajtott egyes vagyonjogi ügyletek érvénytelenségéről, a németek, magyarok, árulók és kollaboránsok vagyoni értékeinek állami kezeléséről.
• 1945. június 21. — 12. sz. dekrétum: a németek, magyarok, valamint a cseh és szlovák nemzet árulói és ellenségei mezőgazdasági vagyonának elkobzásáról és sürgős elosztásáról.
• 1945. június 19. — 16. sz. dekrétum: a náci bűnösök, árulók és segítőik megbüntetéséről, valamint a rendkívüli népbíróságokról.
• 1945. július 20. — 28. sz. dekrétum: a németek, magyarok és az állam más ellenségei mezőgazdasági földjeinek cseh, szlovák és más szláv földművesekkel való betelepítéséről.
• 1945. augusztus 2. — 33. sz. alkotmánydekrétum: a német és magyar nemzetiségű személyek csehszlovák állampolgárságának rendezéséről — ez volt a jogalap a csehszlovák állampolgárság elvonásához.
• 1945. augusztus 25. — 47. sz. dekrétum: az Ideiglenes Nemzetgyűlés létrehozásáról.
• 1945. szeptember 19. — 71. sz. dekrétum: azon személyek munkakötelezettségéről, akiktől megvonták csehszlovák állampolgárságukat, végérvényes és fellebbezhetetlen döntésekkel.
• 1945. szeptember 25. — 81. sz. dekrétum: a német és magyar egyletek, társulások feloszlatása és vagyonának konfiskálása.
• 1945. október 4. — 105. sz. dekrétum: a közalkalmazottak tevékenységét átvizsgáló megtisztító bizottságokról — a közalkalmazottak kizárólag cseh, szlovák vagy egyéb szláv nemzetiségűek lehettek.
• 1945. október 25. — 108. sz. dekrétum: az ellenséges vagyon elkobzásáról és a nemzeti újjáépítési alapokról — a német és magyar jogi és természetes személyek mindennemű vagyonának konfiskálása kollektív bűnösök terhére.

Forrás: MVSz Sajtószolgálat, 2007. szeptember 24.