A választás szabadsága
Az autonómia ott kezdődik, hogy nem félünk
2003. szeptember 13. (27. oldal)

Lukács Csaba

A nyár elején Székelyudvarhelyen bejelentették a Magyar Polgári Szövetség
(MPSZ) megalakulását. Az Udvarhelyért Polgári Egyesület átalakításával és
kibővítésével létrejött ernyőszervezet a székelyföldi polgári körök
tevékenységét kívánja tömöríteni. A szövetség alapító közgyűlésén a
székely anyaváros polgármesterét, Szász Jenőt választották az MPSZ
elnökévé. A fiatal városvezetővel az egészséges versenyhelyzetről, a
politikai konkurenciáról és a választás szabadságáról beszélgettünk.

Szász Jenő: Türelmünk és bizalmunk egyaránt fogytán
Fotó:Tóth Tibor

 Miért volt szükség az új szervezetre? Az RMDSZ a romániai rendszerváltás
óta parlamenti szinten képviseli az erdélyi magyarság érdekeit.
– A romániai magyarság 1989 decemberében összefogott, szövetséget kötött
azért, hogy soha többé ne féljen, és szabadon képviselhesse érdekeit. A
szövetséget Romániai Magyar Demokrata Szövetségnek nevezték el. Közös
álmunk és reményünk volt, hogy ez a név valóban fedi a lényeget, de
napjainkra kiderült, csak a fele igaz. Romániai és talán még magyar, de
nem demokrata és nem szövetség.
– Ezek súlyos szavak. Mire alapozza a kijelentését?
– A romániai magyarok 1990 előtt a diktatúra erőszakszervezeteitől
féltek. Napjainkra oda jutottunk, hogy egymástól félünk. Egyik erdélyi
magyar ember fél a másik erdélyi magyar embertől. Az RMDSZ elnöke és
fullajtárjai ráripakodnak, és kioktatják a munkáját végző erdélyi magyar
újságírót; a vállalkozó nem mer olyan ügyet támogatni, amely nem tetszik
a csúcsvezetésnek, mert cserében a nyakába szabadíthatják a különféle
hatóságokat; közösségépítő szakmai szervezeteket zsarolnak vagy próbálnak
büntetni, ha nem tesznek minduntalan hűségnyilatkozatot; a lélekmentő
szórványlelkész fél az RMDSZ-apparatcsikok rosszindulatától és
butaságától; az egyetemi tanár vonakodik elmenni a tusnádi nyári
szabadegyetemre, mert Markó Béla a távolmaradást kérte tőle; az
önkormányzatok félnek szembeszegülni a bukaresti támogatottságot élvező
elnökséggel, amely minden eszközt bevetve igyekszik totálisan ellenőrizni
a teljes romániai magyar világot. Az előző helyhatósági választások
idején az Udvarhelyért Polgári Egyesület képviselői több ezer szavazatot
kaptak a városban, de a többségi RMDSZ román hatalmi segédlettel kizárta
őket a helyi és a megyei tanácsból. A többség kiiktatta a kisebbséget:
magyar szavazott magyar ellen. Az RMDSZ-en belül gyakorlatilag megszűntek
vagy kiürültek a közösségi érdekek és értékek sokszínűségét megjelenítő
szervezeti keretek, megszűnt a demokratikus szervezetek életképességét
biztosító kölcsönös fékek és egyensúlyok rendszere. A szövetség végét
jelenti az is, hogy Markó Béla peremre szorultaknak, illetve a régi
rendszer kollaboránsainak nevezi azokat, akik elégedetlenek a
csúcsvezetés politikájával. A romániai magyarság parlamentjének nevezett
Szövetségi Képviselők Tanácsának elnöke, az európai politikusnak mondott
Frunda György pedig elhanyagolható „pukkintásoknak” nevezi az erdélyi
magyar jövőért aggódók szavát. Tizenhárom év alatt közös álmaink
letéteményese, egykori szövetségünk két táborra szakadt: nem jobbra és
balra, nem radikálisra és mérsékeltre, nem kurucokra és labancokra, hanem
a több mint egy évtizede vezetőkre és azokra, akiket több mint egy
évtizede megvezetnek. Azokra, akik úgy gondolják, hogy alapvetően rendben
mennek közös dolgaink, és azokra, akik szerint egyáltalán nem mennek
rendben. Az RMDSZ vezetői időközben dollármilliomosokká és lejmilliárdos
politikusokká váltak, ők az adólejek és az anyaországból támogatásként
érkező adóforintok korlátlan urai. Bukarestben lepaktálnak a román
hatalommal, Budapesten pedig pezsgővel koccintanak Erdély elcsatolásának
évfordulóján. Közben mint egykori párttitkárok és egyéb bizalmik, hatalmi
dölyffel kioktatnak bennünket demokráciából. A nevünkben és
képviseletünkben lemondanak az egységes magyar nemzet eszméjéről, és
hajbókolnak Bukarestben és Budapesten azoknak, akik azt tanácsolják,
merjünk kicsik lenni. Eközben elfeledkeznek arról, hogy tíz év alatt
Erdély kétszázezer magyarral lett szegényebb. Akiket egy évtizede
megvezetnek, csendben várakoznak. Türelmük és a bizalmuk egyaránt
fogytán, de tudják, hogy csak akkor van jövőnk, ha sorsunknak nem pusztán
elszenvedői, hanem alakítói is vagyunk. Eljött az idő: újra szövetségre
kell lépni! A Magyar Polgári Szövetség első alkalommal a 2004. évi
helyhatósági választásokon visszaadja a magyar választópolgároknak a
választás szabadságát a Székelyföldön.
– A romániai magyarok eddig is élhettek választói jogukkal. Az új
szövetséget nem lehet megkötni az RMDSZ-en belül?
– A romániai magyarság számára 1990-ben az volt a tét, tud-e élni a
szabad választások lehetőségével. Egy évtized után az lett a tét, tud-e
élni a választás szabadságának lehetőségével. Az RMDSZ vezetőinek kedvenc
szavajárása a „nincs alternatíva”. Szerintük sem a jelenlegi
vezetőknek, sem az általuk választott politikai útnak, módszernek nincs
alternatívája. A huszadik században megtanulhattuk, ha egy politikus azt
mondja, nincs alternatíva, saját felelőtlenségét és alkalmatlanságát
fogalmazza meg. Ha ugyanis nincs alternatíva, a dolgok csak eleve
elrendeltként történhetnek, tehát bármit tesz a politikus, nem kérhető
számon, nem vonható felelősségre. Egy évtized alatt annyi magyart
vesztettünk el, mint Marosvásárhely, Székelyudvarhely, Csíkszereda,
Gyergyószentmiklós, Sepsiszentgyörgy és Kézdivásárhely magyarsága
együttvéve. Fel kell tennünk a kérdést: nem történhetett volna másként?
Csak az általunk megtermelt adólejek töredékét fordíthatjuk közösségünk
javára. Nincs állami magyar egyetemünk, mások könyöradományából, az
Orbán-kormány nagylelkű gesztusából jött létre gyermekeink számára magyar
nyelvű magánegyetem. Nem történhetett volna másként? Székely falvainkban
felszedik az utcaköveket, és hagymakupolás templomokba, kolostorokba
építik be, miközben egyházaink a törvényesség jelenlegi állása és az
ügyintézés üteme szerint kétezer év múlva kapják vissza egykor elrabolt
javaikat. A Székelyföld, az erdélyi belső anyaország infrastruktúra és
költségvetési támogatás szempontjából Románia egyik legelhanyagoltabb
vidéke volt és maradt. Nem történhetne másként? A politikusok dolga a
mindenkori alternatívák megfogalmazása és felmutatása, a
választópolgárokat pedig minden körülmények között megilleti a felkínált
lehetőségek közötti választás szabadságának joga. Amikor házat építünk,
mindent, amit meg tudunk tenni, önmagunk végzünk el. Annak elvégzésére,
ami meghaladja erőnket, megbízást adunk másoknak. Ajánlatokat kérünk, és
arra esik a választásunk, aki feltehetően nem végez kontár munkát. Vagy
ha igen, azonnal elcsapjuk. Ha a házunkat így építjük, miért tennénk
másként akkor, ha a jövőnket építjük?
– Azért az RMDSZ helyzete sem könnyű, hiszen ami a szórványmagyarok
számára hatalmas eredmény, az természetes dolog az egy tömbben élőknek.
Nehéz megtalálni az egyensúlyt a jogos kérések és a lehetőségek között. A
szavazatok szóródása könnyen a magyar képviselet megszűnéséhez vezethet.
– A Magyar Polgári Szövetség ott kívánja megteremteni a választás
lehetőségét, ahol a magyar képviselet semmiképpen nem kerülhet veszélybe.
Ahol megméretkezhetnek azok a magyarok, akik szerint nincs alternatíva,
és azok is, akik szerint van. Ezzel pontot tehetünk annak a vitának a
végére is, hogy kik vannak többen, a változást akarók vagy a helyzettel
elégedettek. A Székelyföldön erre adottak a lehetőségek, tehát a
helyhatósági választásokon megméretkezünk. A magyar egységet nem az
veszélyezteti, ha két magyar jelölt közül választunk, hanem az, ha
kiábrándulva csúcsvezetőink politikájából elfordulunk a közélettől. Ha
úgy gondoljuk, hogy semminek nincs értelme, ha úgy érezzük, hogy
tehetetlenek vagyunk, vagy ha a sok csalódás után elkeseredésünkben
hízelgő szavú nem magyar pártra adjuk le szavazatunkat. Az egységet azok
veszélyeztetik, akik meg kívánják fosztani a romániai magyar
szavazópolgárt a választás szabadságának jogától és lehetőségétől.
– Mi történik majd a parlamenti választások idején?
– A bukaresti parlamenti jelenlét alapvető eszköze a romániai magyar
érdekérvényesítésnek. Olyan eszköz, amellyel hatékonyabban lehet és kell
élni, mint ahogyan eddig történt. A előző kormányban az RMDSZ hatalmi
tényező volt, ebben a ciklusban a kormánypárttal fennálló parlamenti
szövetsége biztosítja a jelenlegi vezetés kormányzóképességét. A magyar
közösség jogos igényeihez, valamint a magyar választópolgárok bizalmának
és szavazatának köszönhető politikai lehetőségekhez képest az RMDSZ
csúcsvezetése 1996 óta siralmasan kevés eredményt produkált. A parlamenti
képviselet saját jólétük biztosítását szolgáló eszköz és cél lett,
önmaguk nélkül már nem tudják elképzelni a parlamenti padsorokat. Az MPSZ
szerint személyi és szemléleti megújulásra van szükség, mert csak így
növelhető a parlamenti képviselet hatékonysága. Mi ennek jegyében
kívánunk részt venni a politikai közéletben. Az önfeladó és lélekromboló
megalkuvások politikája megbukott. Ha nem változtatunk, a magyarság
elveszíti magát Erdélyben.
– Mit tesz az MPSZ a helyhatósági választásokig hátralévő több mint fél
esztendőben?
– Az autonómia ott kezdődik, hogy nem félünk. Orbán Balázs nyomdokain
bejárjuk a Székelyföld valamennyi települését, hogy felmérjük,
megismerjük erőnket, és kitűzzük közös céljainkat. Nem akarunk többé
csúcsvezetőket, ezért képviselőinkkel olyan, a román választójogi
szabályoknak is megfelelő megállapodást kötünk, amely bizalomvesztés
esetén lehetővé teszi azonnali visszahívásukat. A mi erőnk az összefogás
ereje, ezt kell újra felfedeznünk, ennek élményét kell közösen átélnünk.
Választ kell adnunk az elcsigázott erdélyi magyarok azon kérdésére: „én
mit tehetek?” Közösen megtaláljuk a választ.

Discussion/Fórum