Gyanta az iszapban

Ciánmentes arany: magyar-Öromán kutatási együttm?ködés

2005. január 29. (30. oldal)

Lukács Csaba

Vasárnap lesz öt éve annak, hogy a romániai Zazar község mellett átszakadt
egy ipari derít? gátja, megmérgezve a Szamost és a Tiszát. A magyar
közvélemény idegeit azóta másik beruházás borzolja: a Verespatak helyére
tervezett bánya melléktermékeként cianidtározó keletkezik. Román és magyar
kutatók csoportja olyan megoldás kidolgozásán és szabadalmazásán dolgozik,
mely kiváltaná a cianidos eljárást kevésbé környezetszennyez?
technológiára.

Romániában a nyolcvanas évek végén, kilencvenes évek elején már
folytak kísérletek a cianidos technológia kiváltására. Az állami tulajdonú
nagybányai Bányászati Kutató- és Tervez?intézet kutatásait pénzhiányra és
politikai okokra hivatkozva leállították az el?z? évtized elején. Az
intézetet azóta privatizálták, az új tulajdonos – némi politika
akadékoskodás után – az egykori alkalmazott: egy erdélyi magyar vállalkozó
lett. Szász Györggyel az volt a baja a román titkoszolgálatnak, hogy
„idegen kézbe kerül” a térség altalajkincseinek nyilvántartása, de Szász
végül mégiscsak megvásárolhatta az id?közben végletesen eladósodott
vállalatot. A romániai magyar üzletember tavaly elindult partnereket
keresni a félbehagyott kísérletek folytatására, s a dolgok jelenlegi
állása szerint – ha az Európai Unió Life alapjához beadott pályázatot is
pozitívan bírálják el – másfél éven belül piacképes lehet a ciánt kiváltó
technológia. A világban jelenleg úgynevezett alkálicianidokkal, vegyi úton
vonják ki az aranyat a bányák medd?jéb?l, ezt a nagyon mérgez?
technológiát kellene valamilyen más, a környezetet kevésbé terhel?
oldószerrel kiváltani.
Évtizedekkel korábban a kibányászott aranyat mechanikus módszerekkel
mosták ki gazdag fémtartalmú k?zetekb?l, ám a m?szaki fejl?dés lehet?vé
tette, hogy a kevésbé dús aranytartalmú k?zetb?l vegyi úton kivonják a
nemesfémet. A technológia lényege, hogy a k?zetet meg?rlik, különböz?
vegyületekkel kezelik, hogy az arany kiváljék a k?zetb?l. A keletkez?
komplex vegyületb?l aztán kivonják a tiszta aranyat, és tárolókba vezetik
a cianidokban és nehézfémionokban gazdag zagyot. A zagy elméletileg
ártalmatlanítható, és így zárt rendszer hozható létre, ám gátszakadás
esetén kijut a méreg a környez? folyók vizébe.
A nagybányai intézet felmérése szerint csak Máramaros megyében nyolc
zagytározó jelent potenciális veszélyt, háromszáztizenegy üzemel? vagy
felhagyott medd?hányó okozhat gondot a cianidos technológiát alkalmazó,
aranyra éhes vállalkozásoknak.
Az öt évvel ezel?tti zagyömlést több környezetkárosító
ciánszennyezés követte, ezért az Orbán-kormány a környezeti károk
enyhítésére és az érintett folyók él?világának rehabilitálására létrehozta
a Tisza–Szamos Kht.-t. A nemzetközi környezetvédelmi fórumokon is szakmai
tekintélyt szerz? társaságot a jelenlegi hatalom megszüntette és
beolvasztotta Ár- és Belvízvédelmi Központi Szervezet Kht.-be. Az új
intézmény különleges projektjeinek irodavezet?je, Morvay Kálmán felkarolta
a nagybányai kutatások ügyét, és tavaly megpróbált támogatót keresni a
magyar környezetvédelmi minisztériumban, ahol – finoman szólva – nem
értették meg az ügy fontosságát. A magyar környezetvédelem különben
2000-ben sem volt teljes mértékben ura a helyzetnek: a szennyezés tényér?l
a román környezetvédelmi hatóságok hamar értesítették a magyarokat, ám az
angol nyelv? dokumentum fordításának hibája miatt pár napig cián helyett
„gyanta az iszapban” esetnek gondolták a szennyez?dést.
A magyar illetékesek tavaly még az EU-s pályázat el?készítésére sem
adtak pénzt annak ellenére, hogy környezetvédelmi tervekhez járna a másfél
millió forintos pályázat-el?készít? támogatás. A hatóságok elutasítása
ellenére összeállt egy román–magyar konzorcium, melyben a nagybányai
kutatók mellett a magyarországi Bay Zoltán Anyagtudományi és Technológiai
Intézet, valamint kisebb magyar szakért?i intézmények kaptak helyet. Az
egymillió-kilencvenezer eurós költségvetés? terv pályázata átment az els?
sz?r?n, a végs? döntés májusra várható. A kutatók a teljes költségvetés
felét remélik az uniós alapból.
Az európai bányászati szervezetek szövetsége, vagyis az Euromines
statisztikája szerint Románián kívül három országban is (Svédország,
Spanyolország és Törökország) m?ködik ciánalapú aranykiternelés, azok a
vállalatok vev?k lehetnek az új technológiára.
Balika István vegyészmérnök, a terv egyik szakért?je szerint a
nagybányaiak a korábbi kísérletek során, laboratóriumi körülmények között,
olyan eredményeket értek el az alternatív oldószerrel, mely a ciános
technológiával összemérhet?, néhány esetben pedig jobb hatásfokkal vonta
ki a nemesfémet a k?zetb?l. Az alternatív oldószer összetétele egyel?re
szakmai titok. Most az a feladat, hogy a nagyobbított laborkísérletek,
majd a napi öttonnás „üzemi felhasználás” próbái is jól sikerüljenek –
erre az el?zetes adatok ismeretében reális az esély. A nagybányai
intézetben megvannak az ipari méret? próbához szükséges m?szaki feltételek
is – a technológiai sor lényegében ugyanaz, mint a ciános megoldás
esetében, csak a vegyszer változik. A sikeres kísérletek után szabadalmi
védettséget élvez? know-how lehet a végeredmény, mely a környezetet
kevéssé terheli, zárt rendszer? és gazdaságos is. A munkálatokban partner
a nagybányai Északi Egyetem is, ahol több évtizedes múltja van a
nemesfémekkel kapcsolatos kutatásoknak. A magyar résztvev?k szerint példás
az együttm?ködés a román és magyar kutatók között annak ellenére, hogy
kezdetben érezhet?ek voltak a kölcsönös el?ítéletek és görcsök, melyeket
aztán hamar sikerült kibeszélni.
A kutatók arra nem tudnak garanciát adni, hogy sikeres pályázat és
megfelel? eredmények esetén a kanadai–román vegyesvállalat átállna-e majd
az új technológiára, ám úgy vélik, hogy egy profitorientált vállalkozásnak
érdeke a gazdaságos, kevesebb kockázattal járó megoldás bevezetése. A
Rosia Montana Gold Corporation egyel?re nem partner: amikor a
kísérletekhez szükséges néhány tonna nyersanyagot kértek t?lük, azt
válaszolták, hogy csak pénzért adnak a medd?b?l. Szó nélkül beleegyeztek a
fizetésbe, de a kanadai cég újabb feltételeket támasztott: el?re fizessék
ki a nyersanyagból kinyerhet? arany árát is. Ebbe is belementek, amikor a
Gold Corporation meggondolta magát, és elállt a szállítástól.

Discussion/Fórum