Dr. Újvári Ferenc, kolozsvári ügyvéd gondolatai Trianon 75 éves évfordulóján

Ezerkilencszázkilencvenöt, június negyedike. Ma van het-venöt éve annak, hogy Triánon-ban Magyarország testének 71%-át leamputálták és a magyar nemzetböl több mint három milliót ide-gen uralom alá kény-szerítettek. Erröl a megcsonkításról, a nemze-tet ért sebröl s az ebböl fakadó fájdalomról 1945 – 1989 között nem volt szabad beszélni, ez tabú volt.
Hetvenöt év távlatából vizsgáljuk meg Kolozsvárról érkezett szemlélettel és rálátással, mi is történt Triánonban?
Álmatlan éjszakáim vívódásai közepette, lelkemben és tudatom-ban három kérdés forrong, háborog és magyarázatot keres.
I. – Triánon vajon történelmi szükségszerüség következmé-nye, mert a magyar nemzet alkalmatlanná vált volna arra, hogy a Kárpátme-dencében alkotmányos jogrenddel kormányozzon? – Gaz-dasági, kultúrális kérdésekben olyan feltételeket teremtsen, amely a civilizált élet kereteit biztosíthatná?
Ha önvizsgálatot végzünk és összehasonlítjuk magunkat az utódállamok nemzeteinek az elmúlt századok gazdasági jogrend-szereivel és demokratikus koncepcióival, azt kell monda-nunk, hogy összehasonlí-tási alapon nem lehet szégyelnivalónk senkivel sem szemben. Már állam-alapító királyunk meghirdette Imre fiához írt dokumentumában a demok-rácia örökértékü alapelveit: "… a sok-nyelvü, sokkultúrájú állam erös, az egyneylvü és egyszínü töré-keny…" A szentistváni államprincipium mindenki elött felemelte az országhatár sorompóit, s ezért hozzánk min-denki bevándorolha-tott, fajra, nyelvre, vallásra való tekintet nélkül és alkotmányos jogvéde-lemben részesült. Ez a magyarázata annak, hogy a szentist-váni állameszme következtében Magyarország nem válhatott kizá-rólagos nemzeti állammá, hanem mindig a Kárpát-medence népei-nek volt civilizált otthona és hazája. Magyarország 1100 éven át müködtette az egyetemes emberi jogokat, amelyeket igen sok állam csak napjainkban kodifikált, de még ma sem müködtet. Ezért Magyar-országot Triánonban nem büntetni, hanem jutalmazni kellett volna.- Aki meg akar gyözödni a magyarországi demokratikus állapotokról, az olvassa el a nagy román író Ion Slavici müveit, amelyekböl megtudja, hogy 1918 elött a Bánság-ban, Párciumban, Márama-rosban és Erdélyben voltak olyan román-lakta falvak és városnegyedek, ahol a közigaz-gatás csak román nyelven folyt. Jegyzökönyveket, anyakönyvi bejegyzéseket a községházakban csak román nyel-ven eszközölték, még csak nem is két nyelven.
Mindezeknek következtében történelmi szükségszerüség-röl, mindenkit meggyözö módon, nem beszélhetünk. Tehát az elmúlt száza-dok magyar közéletét gazdasági, kultúrális, jogi szin-ten nem lehet meg-vádolni azzal, hogy mulasztásaival elökészítette volna Triánonban bekö-vet-kezett darabokra szaggattatásunkat.
II. – Vajon Triánonban jóvátétel történt az utódállamokkal szem-ben, mert a magyar nemzet ezelött 1100 évvel jogtalanul elrabolta volna Ukrajnától, mint jogos telekkönyvi tulajdo-nostól, Kárpátalját. Szlovákiá-tól Felvidéket, Nagyszerbiától Délvidéket, Ausztriától Lajtabánsá-got és Nagyromániától a Bánságot, Párciu-mot, Máramarost és Erdélyt és Triá-nonban végre megtörténhetett volna a restitucio in integrum??!??
Akadhatna történész, aki jó lelkiismerettel ezt az ország-csonkí-tást "jóvátételnek", "restitu-cio in integrumnak" minösítené s aki a triá-noni szemléletet történelmi-etikai-jogi alapon legitimi-zálni tudná és a történelem, mint tudomány így merné tanítani?!- Kizártnak tartom. A történelem, mint tudomány, nem lehet fele-lötlen aljas elárulója a tudomány objektív, megbízható módszereinek!
III. – Az eddig elmondottakból világosan kitünik, hogy ami Triá-nonban végbement, az nem lehet történelmi szükségszerüség. Még kevés-bé minösülhet "jóvátételnek". Ami 1100 éven át összeil-lett történelmileg, földrajzilag, gazdaságilag és kultúrálisan, Triá-nonban bünösen széttran-csírozták és olyan országokhoz csatolták, amelyekhez soha nem tartoztak. Ezt a döntést viszont nem lehet másként minösíteni, mint minden jogala-pot nélkülözö büntetésnek!
Már pedig minden büntetésnek van kezdete és van vége! Az összes civilizált államok-ban minden büntetés ellen van jogor-voslat: óvás, fellebbezés, felülvizsgálat, perújrafelvétel s ezek soha el nem évülnek, mert nem békeszerzödéssel, hanem eröszak alkal-mazásával, békedik-tá-tum-mal követték el.
Mi az, amit ebben az áldatlan, igazságtalan szorongatott hely-zetünkben tehetünk és tennünk is kell a mai nemzetközi politi-kai konstel-láció keretein belül?

1. Barátokat, politikusokat szerezni, akik nevünkben és részünk-re, valamint a kárpát-medencei népek érdekében állandóan probálják müködésbe hozni a Helsinki Alapokmány azon tételét, amely lehetövé teszi az országhatárok békés, kétoldalú tárgyalások-kal való módosítását.
Nem fegyverekkel, hanem müvelt emberek-hez illö kerekasztalnál kifejtett rácionális árgumentu-mokkal. Akik-ben van etikai magatartás, jogérzet és felelösségtudat, meg Isten-félelem, annak lelkiismeretében, tudatában ott kell lennie az örök-érvényü Mózesi tételnek: "… ami neked nem hasznos, nem meg-nyugtató, azt másokkal szemben ne kövesd el. Ami embertár-sadé volt, azt ne tartsd magadnál…" Ez a legelemibb feltétele annak, hogy embernek neveztessem és ne ösztönös állatnak.
2. Függetlenül attól, hogy átmenetileg országhatároknak létezniök kell, minden népnek, nemzetnek ismerjük el nagykorúsá-gát és ebböl fakadó azon jogát, hogy önmaga identitását meghatá-rozza és saját ottho-na, házatája berendezését ö végezhesse el közi-gazgatási-gazdasági-kultú-rális szinten.
Odahatni, hogy a népek között eddig uralkodó alá- és föléren-delt jogviszonyt váltsa fel az egymásmellé rendelt egyenlö partneri kap-csolat, mert az új évezredben a mérce az egyenlö-ség, testvériség, a köl-csönös tisztelet s a másságok elfogadása.
3. Addig is amíg mindezek müködésbe indulnak és testet öltenek, jelentsük ki: a mai naptól kezdve az elcsatolt területeken élö magyar ajkú állampolgárok többet nem lehetnek nemzetiségi kisebbségei Ukrajnának, Szlovákiának, Nagyszerbiának, Ausztriá-nak, Nagyromá-niának, hanem a magyar nemzet szerves részei, s mint öslakók, államot alapító tényezök, a velük együtt élökkel nemzettársak. Társnemzetek, akiket egyenlö part-neri jogok illetnek meg, amelye-ket nemzeti autonómia keretein belül érvényesítenek és élnek meg!
Ez a záloga annak, hogy a Kárpát-medencei népek között a történelmi megbékélés létrejöjjön, mert "… Dunának, Tiszának, Oltnak egy a hangja…" s a feszültségek és görcsök csak így fog-nak feloldódni, s az egymás torkának szorítását így fogja felváltani az egymásra találás, a szükségszerü összemüködés s a közös cse-lekvés egymás jogos érdekei-nek elösegítése.
4. A magyar kormányt kérjük találja meg a módozatát annak, hogy minden magyaranya-nyelvü, akiket a triánoni országha-tárokkal a diktátorikus berendezésü államrendszerek magyar állam-polgárságától jogellenesen megfosztottak, bárhol éljenek, kaphas-sák vissza magyar állam-polgárságukat, mert a nemzet fogalma egy és oszthatatlan és átível minden mesterséges országha-táron.
5. Addig is, amíg a határok légiesedni fognak, a kormá-nyok tegyék átjárhatóbbakká: vízumok eltörlésével, határátlépési illetékek hatálytalanításával.