Fekvése

Erdély, Ardeal, Transilvania, Siebengürgen, ahogy az erdélyiek ki-ki a
maga anyanyelvén nevezi meg szülőföldjét a 46 30´ északi szélességi és a
24ş30´ keleti hosszúsági kör metszéspontja körül, 300-310 kilométeres
sugarú képzeletbeli kör belsejében terül el. Területe hozzávetőlegesen
57800 négyzetkilométer és ez több mint pl. Belgium vagy Svájc területe.
Történelmi határai északon Máramaros és Bukovina, kelet-dél-keleten
Moldva, délen Havasalföld és Olténia, illetve a Szörényi Bánság,
nyugat-észak-nyugaton Bihar, Szilágy és Szatmár.

Táji keret

Folyóvölgyek és medencék által erősen tagolt erdős felföld, dombvidék a
Kárpátok és a Nyugati-szigethegység ölelésében. Szakszerűbb
megfogalmazásban "voltaképpen az Erdélyi-medencét és közvetlen
hegységperemét jelenti, azt a területet, amely a Szamos, a Maros, az Olt
és mellékfolyóik völgyeit, medencéit, az azt követő dombságokat és
hegyeket foglalja magában. Keleten és délen a Kárpátok gerince, nyugaton
a Ruszka-havas tömbje, a Maros jobb partján az Erdélyi-érchegység, a
Bihar-hegység és a Meszes, végül északon a Kővár, a Lápos, a Széples és a
Radnai-havasok a határa. A hegykoszorú helyenként az égre törő,
csipkézett, június közepéig fehér hópalástba öltözött szirtjeivel (a
Fogarasi-havasok 2500 méter fölötti csúcsai a medence északi dombhátairól
különösen szép látvány derűs időben), másutt a sötétlő erdőrengeteg
félelmetesen pompás köntöse, a hosszan elnyúló, sima hegyhátak, a megejtő
szépségű alpesi tavak (a Retyezát 2200 méter fölötti csúcsai 83
gleccsertavat őriznek), a Nyugati-szigethegység szurdokainak,
vízeséseinek, a Keleti-Kárpátok magas hegyi átjáróinak csábítása
ellenállhatatlanul vonzó látvány és ajánlat is egyben a bejárásra.

Felbecsülhetetlen gazdagság is.

A Maros és az Olt felső folyása osztotta Keleti-Kárpátok medence oldali
vonulata altalajkincsekben, ásványvizekben gazdag, vulkáni eredetű,
földtani időfogalmaink szerint aránylag fiatal képződmény. Kétezernél is
több eleven forrás vizének javát fürdőtelepek (Borszék, Tusnádfürdő,
Homoródfürdő), ipari töltödék, az utóvulkáni kéngőzölgéseket, mofettákat
Hargitafürdőn, Bálványosfürdőn gyógykezelésekre hasznosítják. A völgyek
szabdalta dombvidék és a hegységperem találkozásának rejtekeiben őrzött
gazdag sótartalékok a legrégebbi idők óta részben ipari (Marosújvár, Dés,
Torda, Parajd), részben a gyógyászatban is (Szováta, Parajd, Vízakna )
értékesített kincse Erdélynek. A szarmata időkben a Tethys-tenger
hullámai hömpölyögtek a magas hegyek övezte, mai Erdélyi medence fölött,
s ezek a hajdani sziklaőrlő hullámok alakították ki a ma tengerszint
fölötti 300 és 800 méter között változó, üledékes kőzetek (homokkő, pala,
márga és konglomerátumok) rétegeiből épített dombvidéket, amelynek
töréseiben, hatalmas föld alatti tárlóiban metángáz (Nagysármás,
Tarcsafalva), szén (Baróti-medence) a ma már intenzíven kitermelt kincs.

A medencét a 776 kilométeres kelet-nyugati irányban folyó Maros osztja
északi és déli területre. Az északi részek a Szamos-hátság,
Beszterce-Régeni-dombvidék és az Erdélyi-Mezőség. A Mezőség felszíne
400-600 méter tengerszint fölötti alakzat, keleti részei a 700 métert is
elérik. A déli részek a Küküllők dombsága vagy a Küküllők-menti hátság, a
Szováta-Udvarhelyi dombvidék. 330-580 méter tengerszint fölötti magasság
ezen a vidéken. A Nyugati-szigethegységből Torda alatt kibukó Aranyos
vizével gyarapodva a dél-nyugatra forduló Maros-völgyet az Erdélyi
Hegyalja szőlősdombjai kísérik, a Délvidéken, még búcsúzása előtt a
Sztrígy hozza Szászváros közelében a Hunyadi-, illetve a Hátszegi-medence
híreit. A medence délvidékét osztó Olt a Csíki és a Háromszéki-medence, a
Barcaság, Fogarasföld, Szeben-vidék fő folyója.

Éghajlata

Erdély klímája mérsékelten kontinentális, nyugati széljárású, az óceáni
és a kontinentális éghajlat közötti átmenetre utaló jelleggel és több
sajátos tulajdonsággal, amelyeket a domborzati övezetek koncentrikus
helyzete határoz meg. A telek hidegek és hószegények, a tavasz napsütéses
és barátságos. Általában május és június az esős, szeszélyes hónapok,
július a legmelegebb nyári hónap, az erdélyi ősz a legpompásabb,
legcsábítóbb évszak.

A hőmérsékleti viszonyokat sajátosan meghatározó domborzat a dél-nyugati
övezetben forró nyarakkal, rendszerint 100 télies nappal, 600 mm
csapadék- és 10şC évi hőmérsékleti átlaggal jelentkezik. A középső és
északi hegyvidék évi hőmérsékleti átlaga 2şC körül változó, csapadékban
gazdag (a hó 80 napig maradó) a sokévi átlag szerint 18-20 forró nyári és
120 kemény téli nappal. A Kárpátok magas dombvidéke (700-1000 méter
magasan) csapadékos (900 mm évente) és hűvös, a jelentős téli hótakaró
(átlagban 60 cm) 4 hónapig maradó. Az erdővidék (1800 méterig) hűvös,
nyirkos, általában fél évig őrzi az ősz végén már lehulló és folyamatosan
1-3 méter vastagra gyarapodó hótakarót. Az erdőhatár fölötti hegyvidék
klímája tipikusan európai hegyi éghajlat, hosszú, hideg napokkal és
kitartó, gazdag hótakaróval, hűvös és nyirkos nyári napokkal. Sajátos a
Kárpát-közi-medencékben (Csík-Gyergyó) a hőmérsékleti inverzió és a ködös
hajnalok.

Vizei

Erdély domborzati jellemzőihez igazodik sűrű vízhálózata, amelynek
gyűjtőpontjai környékén, a legrégebbi idők óta, kereskedelmi,
kézműves-ipari utak találkozásának településgócai épültek ki.

A korábban említett, a Nagyhagymásban fakadó (Gyergyó-vidék) Maros folyó,
miután Erdély egyik legcsodálatosabb völgyszorosát (Gödemesterháza és
Déda között) elhagyja és magába fogadja a Nyárád, az Aranyos, a Küküllők,
a legendásnevű Ompoly, a Sebes, a Sztrígy és a Cserna vizeit, 776
kilométer után kihömpölyög az aradi lapályra és a Tiszával egyesülve
Szeged alatt eljut a Dunába. Testvérfolyója, a Nagyhagymás déli oldalán
eredő Olt Csíkot járja be, a Barcaság és Fogaras-földje, illetve az
Alt-Land (Szeben vidéke) meghatározó folyója a Vöröstoronyi-szorosból
ömlik ki a Kárpátok alatti déli síkra és 699 km-es gyűjtőút után, a
Feketeügy, a Barca, a Hargitáról lezúduló Homoródok, a Hortobágy vizét is
magával cipelő Cibin és a Fogarasi-havasok számtalan kis apró patakjának
vizével gyarapodva, közvetlenül talál a Dunába.
A Görgényi-havasokban eredő, két ágú Küküllő északi ága (Kis-Küküllő)
Erdély messze földön híres borvidékét járja be, a déli (Nagy-Küküllő)
sűrűn belakott völgyével szennyezetten és fáradtan, szinte élettelenül
érkezik a Balázsfalva alatti találkozóra, hogy együtt megtett 221 km után
Tövis alatt érkezzenek meg a Marosba.

A Dés határában egyesülő Nagy- és Kis-Szamos együtt befolyt 345 km-ével
Észak-Erdély legjelentősebb vízgyűjtője. A Nagy-Szamos (119 km) a
Radnai-havasokból, a Kis-Szamos (166 km) a Nyugati-szigethegységból indul
el.

A sajátos talajszerkezeti adottságok természet adta felszíni vízgyűjtők,
tavak létrejöttét tették lehetővé. A sósvizű tavak a sóhátakat lemosó
esők, alkalmi patakocskák vizét begyűjtve, vagy a beomlott sóbányák
kitermelt üregeibe zárva a látványosságon túl üdülőtelepek kiépítését
(Vízakna, Szováta, Parajd) tették lehetővé. A Kárpátok magas csúcsai
alatt megszámlálhatatlan tengerszem kristálytiszta vize csillog, a
Tusnádfürdő fölötti Csomád Kelet-Európa egyetlen krátertavát őrzi. A
Cserna, a Melegszamos, a Cibin vizét völgyzáró gátak gyűjtik vízműveknek,
vízszabályozó rendszereknek és idegenforgalmi látványosságnak, alternatív
szabadidőtöltő ajánlatként. Természetes gát (földsuvadás) alakította ki a
Gyilkos-tót és a Torockói-havasokban az Igenpataki tavat (Iezer-tó).

Táj és népe

Románia 1968-as közigazgatási átszabása szerint Belső-Erdély, a
történelmi Erdély területe 9 megyére (Fehér, Beszterce-Naszód, Brassó,
Hargita, Hunyad, Kolozs, Kovászna, Maros és Szeben) oszlik, de ide
tartoznék a mai Szilágy megyének a Meszesen belüli területe
(Almás-Egregy-medence és a Csákigorbói-dombság) és a Máramaroshoz
besorolt Lápos-medence. Ezen a területen 68 városban és 548 község 3048
falujában hozzávetőlegesen (Évkönyv, 1996) 4,350 millió lélek él,
románok, magyarok, németek, örmények, zsidók és a Romániában élő 14
nemzetiség közül az előbbieken kívül mások is, de nem meghatározó
számban. Az utolsó, 1992. január 7-i népszámlálás adatai szerint 72,61
százalékban román ajkúak, 23,70 százalékban magyarok, fogyó (0,95%)
számban németek és ébredő cigányok, vagy romák (2,74%). A magyarok
többsége (70 százaléka) a Székelyföldön, hozzávetőlegesen 14,2 százaléka
az általunk Kolozsvár-vidékének tekintett részeken, a többi
Beszterce-Naszódban és a déli megyékben. Súly szerint a környezetében
jelentősebb számban a Barcaságban (9,8 százalék). A németek többsége a
Barcaságban és Szeben-vidékén, a többiek elszórva a déli megyékben és
jelentéktelen számban Beszterce és Régen környékén. Ki tudja hányadszor
Erdély történetében, újabb népességcsere néma tanúi vagyunk, ezúttal a
800 évig kitartó Szászok földjén, akik részben a számukra ellehetetlenülő
politikai-környezeti életfeltételek, részben a rendtartó közösség
kényszerű bomlása okán visszaútra kényszerülnek a Rajna-, a
Felső-Duna-mentére, Bajorországba, Hessenbe sokan. Az 1956-ban még 180000
főt számláló közösség egytizedére apadt, helyébe jól követhetően a
Barcaság északi övezetében, (Kőhalom környéke) a Küküllők-menti falvakban
vegyesen román, de jellemző számban cigány telepesek költöztek, költöznek
be. Változóban a szászföldi települések külső képe is aszerint, hogy ki
van birtokon belül. Az erődített templom őrzi még, de a legtöbb helyen
kulcsra zárva már, a búcsúzó lelkek utolsó fohászát. Van arra is példa,
hogy az új birtokos a templom kulcsát örökbéren kiváltotta. Ez talán a
szerencsésebb helyzet. Jellemző az is, bár a számszerű számbavétel
efölött következetesen átsiklik, hogy a magyarok lakta településeken a
magyar ajkúak aránya 1850 óta változatlan, ott is, ahol alkalmatlan
terminussal szórványnak nevezzük a jelenlétünket (pl. Kalotaszeg
Alszegén, de a Mezőségen, mi több, Dél-Erdélyben is mindenhol). Pedig
fontosabb az, hogy milyenek vagyunk, mint az, hogy hányan vagyunk. A
település számbeli fogyása általában nem etnikai tartalmú sem Kelet-, sem
Dél-Erdélyben. Az életépítés lehetőségeinek változása szerint jellemző
átmenetileg a fogyás a Székelyföldön, s különösen a mindig népfölösleget
termelő Csíkban, de ott nem billen ettől a rend, olyan erős a közösség
belső, asszimiláló ereje. Csíkszentgyörgy, vagy a Kászonok lehet hozzá
modellértékű példa. A rendtartó közösségek rendjét Erdélyben szétziláló,
múlt század végi liberális kormányzat a görcseitől szabaduló magyar
nemzeti közösség számára az új életkeret kibontakozását jelentette, az
öntörvényű Szászföld számára viszont értékválságot, a megtartó rend
kényszerű lazulását. Nem talált, nem találhatott magára a közösség a
gyorsan változó körülmények között.

Az egyháznak sem volt sok lehetősége a meghatározott társadalmi
folyamatok trendjének alakulása szerint, bár Erdély népeinek vallási
megoszlása némiképp kiegyensúlyozottabb, mint a nemzetiségi osztás képe.
Az ún. történelmi egyházaknak nevezett csoport (római katolikus,
református, unitárius és evangélikus) alig 24,1 százalék, kevesebb, mint
a románok nélküli nemzetiségiek aránya összesen. Új szín a két keleti
liturgiájú egyház, a román ortodox és a görögkatolikus bizonyos mértékig
figyelemosztó rivalizálása, bár a görögkatolikusok egyházuk
újjászervezésének legelején járnak (2,34%), az összehasonlító arány
aligha változhat. Egyértelmű a katolikus egyház nemzeti kötődése Csíkban
(az erdélyi katolikusok 47 százaléka), nyilvánvaló a református egyházaké
Kolozs, Maros, Szeben és Fehér megyében, megoszlik Háromszéken és
Brassóban. Az erdélyi római katolikus egyházmegye püspöki (érseki)
székhelye Gyulafehérvár, a protestáns egyházaké Kolozsvár, illetve
Szeben. 1996 óta a katolikus egyházmegye segédpüspökének székhelyét
célszerűségi megfontolásból a többségi katolikus vidék központjában,
Csíkszeredában jelölték meg. Gyulafehérvár az erdélyi román ortodox érsek
székhelye is, a görögkatolikus egyházé Balázsfalva. Nem jelentéktelen az
újprotestáns és egyházak híveinek száma (5,3%).

Turizmus

Románia idegenforgalmi politikája, amely részben a két szálláshely közé
bekényszergetett tömegturizmust, részben az alternatív (tengerparti és
hegyvidéki üdülő- illetve gyógytelepekre hangolt) üdülőturizmust kívánta
kifejleszteni a `70-es évek elején, pár év teltével belebotlott abba az
ideológiai görcsbe, amely egyre lehetetlenebbé, tűrhetetlenebbé tette a
"vendégfogadást". A romániai üdülő- és gyógytelepek rövid idő alatt az
ipari és földműves dolgozó nép alkotó erejét regeneráló belüzemekké
váltak, a sűrűn járt idegenforgalmi útvonalakon a külföldi túrabuszokat
ismeretterjesztő iskolai és szakszervezeti kirándulóbuszok váltották föl.
Ennek az volt a sajnos ma is tapasztalt következménye, hogy az
infrastruktúra fejlesztése derékba tört, az pedig, amely megérte még az
üzemavatást, az igénytelen használatba belefáradt, leépült. Sajátos az,
hogy a rendszerváltás által fölkínált lehetőséget is hibásan értelmezte
az ágazatot kezelő idegenforgalmi hivatalok többsége és a folyamat mára
már visszafordíthatatlanná vált. Érdekes módon a turistaszervező irodák
épültek le először, a vendéglátó bázis új vagy régi bérlője
alkalmasabbnak találta közvetlen kapcsolatok kiépítését potenciális
külföldi, esetünkben magyar idegenforgalmi intézményekkel, aminek az lett
a természetszerű következménye, hogy külföldi iroda számára gyakorlatilag
áttekinthetetlenné vált a túraszervezés útvonalszerű szolgáltatási
kínálata, nem volt, nincs profi szakmai partnere, ennélfogva nem is
tervezhet ilyet.

Jelei volnának, vannak annak, hogy mégis visszafordítható a folyamat?

Nem lehet, hogy az a természeti környezet, amelyet Csodavilágnak hisz az
erdélyi természetbarát, s amely az ipari monstrumok szenynyes
ködvilágából kitisztulva (a kényszerű ipari szerkezetváltás becsukatta a
hunyadi, a pusztakaláni, a kiskapusi üzemek egy részét) egyre pompásabb
színeit mutatja, ne hívná, csalogatná a messzeföldi vándort. A szomszédot
mindenképpen. A Fogarasi-havasok, a Retyezát, a Páring és a Szebeni
havasok, a Királykő 2500 méter magas csúcsai közelében kanyargó, jelzett
ösvények égkék gleccsertavak partjára kalauzolnak szakszerűen kiépített
menedékhelyek oltalmában. Az újraalakult Román Hegymászó Klub segíthet a
tervezésben. A Nyugati-szigethegység karsztszikla-rengetegében megbújó
barlanglabirintusok, a hegymorzsoló patakok szurdokai, a legendákat
mesélő sziklaalakzatok, a Detunáta bazaltoszlopai és a sziklákba
kapaszkodó egyedi növényvilág látványa és élménye, vagy egymaga a
teljesítménypróba is lehet célpontja egy-egy útvonalnak. Rendszerint
épített utak visznek a kirándulás kiindulási pontját jelentő panzióig,
vendégfogadóig, ahol kalauz is akad, málhahordó szamár, vagy az embernél
is megbízhatóbb erdélyi fajta hegyi lovacska, a hucul bérelhető
útitársnak. Ajánlja szolgálatait, igaz, hogy bátortalanul még a
faluturizmus hálózatba szerveződő lehetősége, és felfedezésre kínálja
titkait a Keleti-Kárpátok vulkáni vonulatának, a Hargitának, a Radnai-, a
Kelemen- és a Görgényi-havasok titokzatos erdő- és állatvilága. Az
erdészeti hivatalok, a kerületi vadásztársaságok segítenek fölfedezni ezt
a világot a kamerával vadászóknak, de a valódi lesben álló puskás
vadászoknak is. Alternatív vagy kiegészítő programja persze valamennyi
eddig felsorolt lehetőség az üdülő vagy az országjáró kultúrturizmusnak,
amihez bátorításképpen csak a jól kialakított és az utóbbi években
ténylegesen is felújított úthálózatot, illetve vasúthálózatot lehet
lelkiismeret furdalás nélkül ajánlani.

Resources