Adósságaink növelésében és gazdasági helyzetünk romlásában honvédelmi minisztereink aktív szerepet játszottak az elmúlt évtizedekben.
"Szakmai hozzáértésük" következtében számos olyan szervezetekre, felszerelésekre, anyagokra és haditechnikai eszközök beszerzésére
fordították a tárca költségvetési keretét, amelyek a honvédség harckészségét semmivel sem növelték, gyakorlati értékük pedig alig
közelítette meg a bugylibicska vagy a parittya mutatóit. Az alábbiakban néhány "etalon" példa (teljességre való törekvés igénye nélkül)
érzékelteti, hogy hová tűnt el az adófizetők pénzének egy jelentős része.

FARKAS (LŐWY, WOLFF, HERMANN) MIHÁLY hadseregtábornok (6 elemit végzett, nyomdász) hozatta létre a hadseregben a politikai tiszti intézményt
(1949-ben), és a nagyarányú létszámnövekedésre, valamint a szovjet második világháborús fegyverek beszerzésére, a nemzeti jövedelem 1/5-ét
(!) vonta el a lakosságtól, 1948- szeptemberétől 1953 júliusáig, megközelítőleg évi 1600 milliárd Ft-ot.

CZINEGE LAJOS hadseregtábornok (5 elemit végzett kovácsinas) mintegy 24 évi hadügyérkedése során (1960 májusától 1984 decemberéig) a
nemzeti jövedelem évi 1/8 ÷ 1/10 részét fordította a Néphadseregre, ezen belül nem kevés összeget fordított saját hobbyjának (vadászat,
utazgatás, mulatozás, dorbézolás, stb.,) finanszírozására, holdudvarának reprezentációs kiadásaira. Bombaüzletének számított a
hadműveleti-harcászati rakétakomplexum beszerzése, amelyre egyévi nemzeti jövedelmünk 40%-át költötték, és a megsemmisítésük is több
százmillió forintba került.

KÁRPÁTI (KURELY) FERENC vezérezredes (szakmája és iskolai végzettsége ismeretlen) a Néphadsereg főkomisszárjaként felbecsülhetetlen
összegeket költött brosúrák és primitív politikai jegyzetek tonnaszámokkal mérhető kiadására, politikai-ideológiai továbbképzésekre,
oktatófilmekre, ünnepségekre és reprezentációkra. Honvédelmi miniszterként, legnagyobb "üzletét", az un. Magyar Honvédség Parancsnoksága
létrehozásával teljesítette, amely kb. 10 éves fennállása (és permanens vegetálása) során minimum 200 milliárd forintot "emésztett fel" a
katonai költségvetésből, miközben a Magyar Honvédségnek annyi szüksége sem volt erre a szervezetre, mint kopasznak a hajrögzítő spray-re.

FÜR LAJOS (történész), akarva-akaratlanul folytatta elődei esztelen költekezési gyakorlatát. "Bombajó" üzletének számított a szovjet
államadósság egy részének ellentételezéséért vásárolt 28 db MiG-29-es vadászgépek beszerzése. A 800 millió dollárért (kb. 160 milliárd
forintért) "beszerzett repülőtestekre eddig mintegy 20-25 milliárd forintot költöttek, fedélzeti elektronikai eszközei nem NATO
kompatíbilisek, a gépeivel, tartalék alkatrészekkel való ellátása csapnivalóan rossz, a rendszerből való kivonásuk elkerülhetetlen.

KELETI GYÖRGY (híradó, majd politikai tiszt), hadügyérként Für Lajos példáját követvén az orosz államadósság "kontójára" 430 millió
dollárért (kb. 86 milliárd forintért) vásárolt kimustrált (felújított) T-72-es harckocsikat és elavult konstrukciójú BTR-85-ös páncélozott
szállító harcjárműveket.

SZABÓ JÁNOS (ügyvéd, tsz jogtanácsos), honvédelmi miniszterként csupán néhány folyamatban lévő megrendelésekkel vagy módosításukkal
foglalkozott, mintegy szem előtt tartva, hogy ha nem tesz semmit, akkor abból nem lesz semmi problémája.

JUHÁSZ FERENC (Tanárképző,- Politikai,- Pénzügyi-és Államigazgatási Főiskolai végzettségű, KISZ és MSZMP-s funkcionárius). Elődjei által
megrendelt svéd Gripen vadászgépeknél 30 milliárd többletköltséggel módosította a rendelést légi utántöltő típusra, és az sem zavarta, hogy
tankergépünk nincsen, valamint hazánk légterében gépeink légi utántöltésére legfeljebb akkor kerül sor, amikor a technikailag fejletlen
ellenség első világháborús kétfedeles gépekkel támadja meg hazánkat, és sokáig kell várakozni vadászgépeinknek a légtérben, amíg ideérnek.

Juhász Ferenc most egy újabb "bombaüzlet" előtt áll, mert az irakiaknak megígért (Keleti György által beszerzett) T-72-es
harckocsikat "bagóért" értékesítheti, és mint pénzügyi szakembernek el kell hinnünk neki azt a nyilatkozatát, hogy megéri nekünk ez a
"vásár", mert a harckocsik "kimustrálása" nagyon sok pénzbe kerül. Anno dacumál Keleti is jó üzletnek tartotta a beszerzésüket, így
elégedettek lehetünk, mert mindkét honvédelmi miniszterünk remek üzletembernek bizonyult.

Ha a többi hadügyéreket is figyelembe vesszük, akkor csak azon tűnődhetünk el hosszadalmasan, hogy ilyen technikai és pénzügyi
zsenik mellett miért csak egy (azaz egy) harcképes dandárunk van, és miért csak 44 (azaz negyvennégy) dandártábornok van piciny
seregünkben?

/Prof. Dr. Bokor Imre/

Discussion/Fórum