/fiúknak való:/

Húzd rá cigány, hegedűs,
A te kezed nem ezüst,
Se nem ezüst, se nem réz,
Csak egy ügyes cigány kéz.

Innám, innám, de nincs mit,
Borért küldnék, de nincs kit,
Itt van az én galambom,
Elmegy az, ha én mondom.

Ha ez mindig így vóna,
Ingem, gagyám nem vóna,
Ingem, gagyám eladom,
Mégis megházasodom.

Megesküdtem Isten előtt,
A mérai templom előtt,
Hogy nem tartok több szeretőt,
Csak minden ujjamra kettőt.

Kerek ablak, réz a sarka,
Nézz ki babám, nézz ki rajta,
Nézz lefelé, nézz felfelé,
Nézd meg, ki jár arrafelé.

Előre csak legények,
Ne a szoknyát lessétek!
Ide nézz a figurára,
Ne az anyád szoknyájára!

Úgy szeretem a szőkét,
Mint a szőlőszemecskét,
De még jobban a barnát,
Mint a borízű almát.

A mérai hegytetőn,
Integet a szeretőm,
Fejér kendőt lobogtat,
Engem oda csalogat.

Kerek az én kalapom,
Kerekebbre szabatom,
Kicsi az én galambom,
Könnyen megcsókolhatom.

Az én lábam fűzfavessző,
Tekeredik mind a kettő.

Odafenn a sűrűbe',
Rózsa nyílik a fűbe',
Ha nem rózsa, viola,
Szívem vígasztalója.