A new York-i magyarok emlékező ünnepségén és az 50. évfordulót előkészítő, kormány-független 56-os szervezetek minden hónap 23-án rendszeresen szervezett találkozóján elhangzott üzenet.

Tisztelt Emlékező New York-i Magyar Testvérek! Tisztelt Elnök Úr!

NEM HIÁBA HALTAK MEG! – hirdette 49 évvel ezelőtt az '56-os Magyar Forradalom napjaiban Budapest utcáján kiontott vérükben fekvő magyar hősök holttestére elhelyezett felirat. Negyvenkilenc év múltán, 1956. október 23-ra emlékezve, szeretett magyar hazánk siralmas állapotát látva, okkal és joggal tesszük fel a kérdést:
Nem hiába haltak meg?

Kérdezzük, mert ma már nincs független Magyarország! Az az ország, amely 56-ban Ruszkik haza! felkiáltással próbálta meg érvényesíteni alkotmányos alaptételét –"Hungaria semper libera!, avagy "Magyarország mindég szabad!" –, az az ország már nincs többé!

Veletek együtt, akik a minap New York-ban tiltakozó füttyel mondtatok nemet a mai magyarországi kormány politikájára, mert alkotmány- és törvénysértő módon tevőlegesen fellépett a magyar nemzet egysége ellen, és politikájával minden nap jobban és jobban kiszolgáltatja az országot idegen érdekeknek, kérdezzük: Valóban, nem hiába haltak meg?

Látva azt, hogy egy hónappal ezelőtt a magyar országgyűlés valamennyi pártja ellenszavazat és tartózkodás nélkül, száz-százalékos igenléssel fosztotta meg Magyarországot attól a történelem által felkínált lehetőségtől, hogy a trianoni nemzetgyilkossággal elszakított magyar testvéreink számára bár az autonómiát kivívja, – '56-nak határokon túli magyar hőseivel és mártírjaival együtt – kérdezzük: Valóban, nem hiába haltak meg?

Tudva azt, hogy '56-ban a Magyar Nemzet egyemberként kelt fel az évtizede tartó padlásseprő kommunista fosztogatás ellen, és látva azt, hogy a rendszerváltásnak hazudott hatalomátmentés után tizenöt évvel Magyarország polgárainak egyharmada, azaz több mint három millió ember – az állam által is beismerten –, létminimum alatt, nyomorban él, velük együtt kérdezzük: Valóban, nem hiába haltak meg?

Olvasva, a mindennapos csalásokról, tolvajlásokról, fosztogatásokról szóló híreket, és '56 októberének napjaira gondolva, amikor Budapest utcáin elhelyezett, senki által nem őrzött hajóládákban gyűlt a pénz a köz javára, kérdezzük: Valóban, nem hiába haltak meg?

Hallva azt, hogy ma Budapesten nem lehet szobrot állítani gróf Teleki Pál miniszterelnöknek, aki életét adta egy hiteles Magyarországért, nem lehet szobrot állítani Wass Albert-nek, a XX. század egyik legkiemelkedőbb magyar írójának és hazafiának, és azt, hogy lebontással lehet ma Magyarországon fenyegetni a magyar nemzet legősibb szimbólumát, a turult megtestesítő köztéri szobrot, mindezt hallva, kérdezzük: Valóban, nem hiába haltak meg?

Rácz Sándornak, az '56-os Nagy-budapesti Központi Munkástanács elnökének, a Magyarok Világszövetsége tiszteletbeli elnökének egy hete megjelent, Parázsló szándék című könyvét forgatva döbbenünk rá, hogy a Magyarországra a világ legnagyobb hadseregével rárontó Hruscsov a legjobban egy Apró Antal nevű magyarországi kommunista életéért aggódott. Azért a kommunistáért, aki „45 után minden körülmények között bent maradt az ország legfelsőbb vezetésében”. Tudva azt, hogy Magyarország mai, kommunista ivadék miniszterelnöke ennek az Apró Antalnak családjába tartozik, döbbenten kérdezzük: Valóban, nem hiába haltak meg?

Mindezt látva, hallva, tudva és megtapasztalva ki kell mondanunk:
Lehet, hogy hiába haltak meg!?

A Magyarok Világszövetsége, Pongrátz Gergely emlékét őrizve, holdudvarában Wittner Máriával, és tiszteletbeli elnökével, a ma is cselekvő, nagy formátumú politikussal Rácz Sándorral, napjainkban 1956 értékeinek legfőbb őrzője. Ebben a minőségében, és a Trianon utáni magyar nemzet történetének első egyetemes magyar személyi okmánya a honlevél kibocsátójaként, a Magyarok Világszövetsége hív Benneteket:

Magyar Testvérek! Fogjunk össze 1956. emlékére és azért, hogy a hősök és a mártírok véráldozata ne lett légyen hiába való!
Teremtsük meg együtt azt a Magyarországot, amelyben legfőbb érték az igazság, a tisztesség és a méltányosság! Teremtsük meg együtt azt a Magyarországot, amely méltóan viszonyul és maradéktalanul a nemzet javára fordítja, kiemelkedően legjelentősebb közös szellemi alkotásunkat, a magyar nyelvet! Teremtsük meg együtt azt a Magyarországot, amely megszünteti a magyarság mai kiszolgáltatottságát, amelyben maradéktalanul érvényesül a jog és kiteljesedik az alkotmányos rend!
Ez a legtöbb, amit nemzetünkért és az egyetemes emberi közösségért magyarként tehetünk! Egyben ez a legkevesebb, amit nemzetünkért és az egyetemes emberi közösségért magyarként meg kell tennünk!

Budapest-Kolozsvár, 2005. október 23-án
Patrubány Miklós,
a Magyarok Világszövetségének elnöke

Discussion/Fórum