Egy olvasó azt panaszolta, hogy „törölték” a magyar állampolgárságát. Bojtös László clevelandi tiszteletbeli konzul néhány bekezdésben tisztázta, hogy ilyesmi nem történik – és a magyarázata máig hasznos gyakorlati útmutató. Részlet a Magyar Lobbi 2006. június 30-i akciólevelének anyagából.

Bojtös László válasza

„Állampolgárságot nem törölnek csak úgy, ahogy hangzik. Különben is, miben nyilvánult meg a személy számára az, amit ő »törlésnek« nevez?”

Az útlevél mint igazolás. „Akinek nincs magyarországi személyi igazolványa, mivel külföldön élő magyar, annak az állampolgárságának igazolásául az útlevél szolgál. Ez 10 éves időtartamú.”

A megújítás. „Lejárta idejében újabb 10 évest kap egyszerű módon. Innét indítva kb. 2 hónapot vesz igénybe. Ha viszont elfelejtette ezt megcsináltatni lejárta után több mint 2 évet, akkor újra kell igazoltatnia állampolgárságát – vagyis egy 6 oldalas folyamodvánnyal, ami 6 plusz hónapot vesz igénybe.”

Az emigránsok helyzete. „Mindazok, akik 56 után vagy előtte politikai menekültként hagyták el az országot, sem töröltettek állampolgárságilag. Sokan igazoltatták. Ezt azután viheti tovább generációkon át.”

A vérségi elv. Bojtös itt egy összehasonlítást tett, amely jól megvilágítja a különbséget: „A magyar állampolgársági lét szerintem logikusabb, mint az USA-é, ahol az itt születés adja ezt – vagyis ha egy turista háromhetes ittléte alatt itt szül gyermeket, az US-állampolgár. A gyerek itt maradhat, de ez nem jogosítja az anyát állampolgárságra. A magyar vérségi alapon megy. Bárhol a világon magyar szülőnek – elég egy: apa vagy anya magyarsága – születő gyermeke magyar állampolgárnak számít. Természetesen itt is át kell menni bizonyos igazoláson.”

A levél végén felajánlotta a közvetlen segítséget a panaszos személynek, akár a clevelandi konzulátuson, akár Washingtonban.

Horváth János válasza: precedens és tanulság

Horváth János országgyűlési képviselő – aki maga is a hosszú emigráció után tért haza – így összegezte:

„Ugye jó érzés, hogy egy »ügy« elintéződik – illetve megindul az elintéződés útján, annak nyomában, hogy mi hárman összeraktuk a »tudományt«. László, kibogoztad a riasztónak tűnő ügyet, úgyannyira, hogy az eset precedensül szolgálhat másoknak is. Nem lesz szükség parlamenti lépésre. Talán hasznos lenne mindezt közzétenni, mintegy tanítani. És még az átkos bürokráciáról ismert közhiedelem is javulhatna, hacsak egy ici-picit is.

Amennyiben úgy gondoljátok, még el is mondom egy ötperces napirend utáni felszólalás keretében a parlamentben, vagy majd valamikor egy törvényalkotási aktus részeként.”

Ez a három levél együtt jó példa arra, hogyan működött a Lobbi akkor, amikor nem politizált: valaki panaszkodik, valaki más tudja a választ, egy harmadik pedig – történetesen egy parlamenti képviselő – felajánlja, hogy ha kell, törvényt hoz belőle. Ez alkalommal nem kellett.

Forrás: Magyar Lobbi, 2006. június 30. A leírás a 2006-os jogi állapotot tükrözi; a magyar állampolgársági eljárás azóta többször változott, különösen a 2010-es egyszerűsített honosítással.