forrás: HUNSOR Levelezési Lista, barki@lawvie.at
2005., HUNSOR medencefigyelő

Eva Maria Barki beszéde Váralján

Tisztelt Polgári Körök, kedves magyar barátaim a határainkon innen és
határainkon túl !

Elöször szeretném kifejezni mély szolidaritásomat a székelyföldi,
Székelyudvarhelyi árvízkárosultataikkal. Remélem, hogy hamarosan legalább
a legsúlyosabb szenvedést lehet enyhíteni. Segítségünkre van szükségük,
anyagi segítségre, ezért kérek mindenkit, mutassuk ki legalább anyagilag,
hogy a Székelyföld közelebb van hozzánk mint az indiai óceán és a Tsunami
katasztrófa.

De nem csak anyagi segítség kell. Most augusztusban hét év után elöször
voltam ismét Erdélyben, és láttam, személyesen tapasztaltam, hogy
lényegesen nem változott az emberi jogi helyzet, a kollektív jogok kapcsán
egyáltalán nincs elörelépés.
Ami változott az az, hogy a magyarok is a román hatóság részei lettek hogy
a magyarok is képviselik azt a román politikát, amely a magyarságot csak a
román alkotmány keretein belül, tehát csak az egységes nemzetállam
keretében türi el, más szavakkal azt a román politikát, amelynek célja
Ceausescu elött és Ceausescu után sohasem változott: asszimiláció és
homogenizáció.

Hasonló helyzetet látunk más határon túli területeken is. Mindenhol, ahol
a magyarság képviselöi a kormány részvevöi vagy másképpen össze vannak
fonódva államhatalmi elemekkel, ott már elvileg egy igazi magyar
érdekképviselet nem lehetséges. A saját kormány ellen nem lehet harcolni,
két úrnak nem lehet szolgálni. A tortából csak a bársony székekben ülök
kapják a habot, a nép továbbra is nyomorog. Mivel a külsö látszat azt
sugallja, hogy minden rendben van, a magyarság továbbra is egy másodrangú
és elnyomott nép marad a saját hazájában.

Kedves barátaim, sokkal több figyelmet kell fordítani a határon túli
magyarság helyzetére, sokkal több segítségünk szükséges. Nem csak
szükséges, hanem ez a kötelezettségünk is.
A nemzetközi fórumoknak és a nemzetközi államközösség kötelezettsége is
lenne, az emberi és kollektív jogok megsértésének felmutatása és
elitélése. De mit lehet elvárni, ha a saját képviselet hallgat, ha a
magyar kormány hallgat, ha mi is hallgatunk ? Az "apeasment" politikája a
nyugalom érdekében a történelemben még mindig megbosszulta magát.

A magyarság helyzetében különösen magas az ár. Ne csapjuk be saját magukat
és mondjuk ki világosan: A mostani politika hosszútávon egyenesen az
asszimilációhoz vezet és a mindenkori magyar kormány ezzel egyetértett. A
jószomszédság, a nyugat parancsai, de a kényelmesség is priorítást
élvezett a határon túli magyarság sorsa felett. Minden más szólam nem
öszinte.

A határon túli magyarok az asszimilálódás sínén vannak, ez egyirányú
zsákutca, ahonnan nincs visszafelé vezetö út . Intó példák az Elzász, de
intó példa a Várvidék Ausztriában is. Egy magára hagyott népcsoport nem
képes ellenállni az asszimilizációs nyomásnak.

Az asszimilálódást még erösíti és gyorsítja az Európai Unió által
gyakorolt hatás, az egyenlöség elve minden Európai Uniós polgár között –
ami öszhangban van az amerikai felfogással. Emlékezetes az amerikai
delegációvezetö Campelmann kijelentése az 1991-es Genfi kisebbségi
konferencián, a magyar aggályokra utalva: "Asszimiláció ? Ez semmi rosszat
nem jelent, söt ez egy nagyon pozitív dolog !"
A másik veszély a kivándorlás. A magyarok kivándorlási száma írtózatosan
magas: a nagy háború utáni érvágás után – 1956, kommunista diktatúra –
most is túl nagy azoknak a száma, akik elmennek nyugat felé. Erdélyböl
több mint 500.000 ember hagyta el a szülöföldjét az utolsó 15 évben,
Vajdaságban 100.000 – számok, amelyeket a politikusok nem szívesen
hallanak, de amelyek bizonyítékul szolgálnak a kudarcpolitikáról.

Discussion/Fórum