Nem vállalkozhatom arra, hogy új világrendszerröl, új világné-zetröl értekezzek. Ellenben kijelenthetem, amit mondani fogok az öszin-te, nyílt és bátor vallomás lesz, amely az elöttem itt járók – Frunda György-, Hajdú Gábor, Tokai György – ajkairól nem hangozhatott el, kü-lön-bözö politikai és gazdasági okok miatt.
Itt New York közepében – amely köztudott a nagy tökés hatalmak fészke, melegágya – ki merem jelenteni: nagy hatalom a pénz, de nem minden élettényezö felett. Ennél vannak nagyobb hatalmat magukban hordozó magatartásbeli, jellembeli, etikai, jogi normák, amelyeket semmi körülmények között nem szabad felad-nunk. Ezeket addig kell hirdetnünk alkalmas és alkalmatlan idök-ben – amíg valamennyi gondolkozó ember lelkében és tudatában polgárjogot nyernek.
Az emberi életet meghatározó igen fontos tényezök közül most csak egyet említek meg, nevezetesen az imádság erejét és hatalmát.
Állítom a mindennapi szívböl fakadó, öszinte imáink elöbb utóbb át fognak alakulni történelmet formáló fizikai erövé. És innen most egy alázatos vallomással kell folytatnom gondolataim kifejtését.
A kommunista rendszerben, negyven éven át, akármelyik egyház-község temploma elött haladtam el, folyamatosan elmondot-tam a követ-kezö imámat: "Jézusom, Te aki nemcsak betege-ket gyógyítottál meg, hanem halottakat is feltámasztottál, Te meg tudod cselekedni, Te össze tudod hozni azt a nemzetközi politikai atmoszférát, azt a nemzetközi jogi szemléletet, amely nem tartja már veszélyesnek, büncselekménynek, ha Kárpátalja, Felvidék, Délvidék, Bánság, Pár-cium, Máramaros, Lajtabán-ság és Erdély magyarsága találkozik csonka-magyarországi, amerikai, kanadai, ausztráliai, a világban bárhol élö magyarokkal, akik egymást kon-zultálják, véleményei-ket ütköz-tetik még ünnepnapjaink és gyász-napja-ink tekintetében is. És mindezt nem más népek jogos érdekei ellen, hanem valamennyi nép érdekében is, fajra, nyelvre, vallásra, világnézetre való tekintet nélkül.
Az Úristen meghallgatta az én imámat és ennek következté-ben van szerencsém találkozni csonka-magyarországi, kárpátaljai, felvidéki, délvidéki, lajtabánsági, Nyugat-Európában élö magyar anya-nyelvü testvé-reimmel és e meghallgatott ima rendjén most van szerencsém találkozni és tanács-kozni a new yorki magyarság krém-jével is.
Mi az amiröl minden ilyen alkalomkor tanácskoz-nunk kell?
Azt már mindenki megfigyelhette: a beteg ember bármilyen társaságban jelenjen meg, nem tud másról beszélni, csak a saját betegsé-géröl. Így vagyok én is. Csak népem, nemzetem állapotáról tudok be-szélni, amelynek Triánonban levágták kezét-lábát és e büncselekménynek 75 éves évfordulójától csak napok választanak el.
Amikor 1990. április 8-án az én nemzetem elsöprö száza-lékban a MDF-ra szavazott azt mondottam: Én is Antall-kormány-párti vagyok. De engem elsösorban nem az Antall kormány prog-ramja érdekel, hanem mindenekelött az, hogy a diósgyöri, szegedi, kassai, ungvári, szat-mári, brassói, kolozsvári, újvidéki, felsööri, amerikai, kanadai, ausztráliai magyar földmüvesek, munká-sok, értelmiségiek álmaiban, vizióiban, lelkében, tudatában milyen vágyak feszülnek Magyaror-szág jövöképéröl, a Szentkoronáról, mint az államtest szimbolumáról és szentistváni állam-politika koor-dinátáiról. Mert ha a nemzetem minden egyes tagjában, személy szerint lelkében és tudatá-ban ott sajog a velünk szemben elkö-vetett triánoni büncselekmény következté-ben elöállott szenve-dés és ennek orvoslására feszülö akarat, akkor semmi nincsen elveszve, mindent jóvá lehet tenni.
Ceausescunak sikerült minden román tudatába beletáplálni: a Kárpát-medence összes népei között, te román vagy a legszebb, a legoko-sabb. A történelemtöl te kaptad a küldetés- és hívatástuda-tot, hogy a Kárpát-medence összes népei felett uralkodj, a Nyesz-tertöl a Tiszáig és a trikolor színei alatt minden nép néked szolgál-jon. Ezt a hívatás- és küldetéstudatot tovább táplálják a román nép mindenegyes tagjában hívatalos politikai szinten Iliescuék, Vladim Tudo-rék, Liviu Ghermánék, Funárék és így tovább, mert ök minden románért felelösséget éreznek és azokat bárhol éljenek egy kizárolagos nemzeti román államban, Nagyromániában akarják egyesíteni.
Ezzel szemben – amikor 1994. májusában Magyarország választó polgárai ismét a Kádár rezsim kiszolgálóinak adták vissza az állami föhatalmat – az MSZP elnöke sietett gyorsan kijelen-teni "nincs semmiféle hívatás- és küldetéstudatom a kárpát-medencei népek iránt, én csak kilenc millió magyar állampolgárnak akarok a miniszterelnöke lenni."
Ez önmagában még semmi veszélyt nem jelenthetne Ma-gyaror-szág jövöjére nézve, ha minisztereiben és államtitkáraiban ott élne az a hívatás- és küldetéstudat, amely minden román-ban él és lobog. De ha ezekben sem élne – amit nem tudok elfogadni – még akkor sem lenne baj, ha a már felsorolt földrajzi tájakon élö minden magyarban – ukrán, szlo-vák, szerb, osztrák, román, part-nereink mintájára ott sisteregne a hívatás- és küldetéstudat.
Ebben a helyzetünkben konkréten mit kell cselekednie személy szerint minden egyes magyarnak bárhol is éljen?
Elöször más nemzetek között barátokat szerezni, akik segí-tenek nekünk abban, hogy az eddig passzív, túlélésre berendezett politikai stratégiánkat váltsuk fel lélekben és tudatunkban aktív mindent vissza-igénylö politikai stratégiával.
Elsö kiinduló lépésként tegyük magunkévá és megszervezett politikus barátaink segítségé-vel fogadtassuk el a nemzetközi közvé-le-ménnyel is, hogy a triánoni diktátum következtében leszakított országré-szekben élö magyarajkú állampolgárok nem lehetnek nem-zetiségi kisebb-ségei Ukrajnának, Szlovákiának, Ausztriának, Nagy-szerbiának és Nagy-romániának, hanem mint öslakók, államot alapító tényezök magyar nem-zetrészeként nemzettársak, társnemze-tek az utódál-lamokban élö más nemzetekkel.
Mertha elfogadjuk, hogy az említett utódállamoknak nemze-tiségi kisebbségei vagyunk, akkor engem az erdélyi magyart be kell soroljanak a cigányok közé, mint nemzetiségi kisebbsé-gekhez tartozót.
Ebben az esetben viszont jogosan tevödik fel a kérdés: engem s az én öseimet, az Árpád-házi királyokat, az erdélyi fejedel-meket: Bocs-kayt, Bethlen Gábort, Rákóczit csak az a jogvi-szony füzi Erdélyhez, mint a cigányokat? Az említett jogelödeim csak annyit tettek Erdélyért, mint cigány polgártársaim?!?
Ha ez megfelelne a valóságnak, akkor a történelmünket át kellene írnunk s ez durva történelem hamisítás lenne, amely nem egyeztethetö össze az etika, a jog normáival és a történe-lemtudo-mány módszereivel.
Másodszor ne fogadjuk el a már említett RMDSZ képvise-löinek nézeteit sem, mely szerint nem határozhatjuk meg másként önmagunkat csak nemzetiségi kisebbségekként, mert Strassburg-ban, Brüsselben, Bécs-ben csak ez a politikai kategoria ismeretes.
Igen ám, de a lecsatolt területeknek van egy szpecifikus történel-mi és alkotmányjogi helyzete, amely más népek esetében még soha elö nem fordult. S ezt kell tudatosítani a nemzet-közi közvéleményben. A történelem csak most termelte ki magából ezt az új fogalmat, a társ-nem-zet fogalmát. Mi magyarok már adtunk az emberiségnek új politikai kategóriákat. 1568-ig, a tordai ország-gyülésig az emberiség nem ismerte a toleráncia fogalmát. A mássá-gokkal szem-beni türelem fogalmát mi magyarok adtuk az emberi-ségnek. Miért nem gyarapíthatnánk az emberi-ség politikai szótárát a társnemzet fogalmával is?!? 1779-ig, a francia forradalomig az emberiség nem ismerte a liberté, egalité, fraternité fogal-mait sem. Ezeket a franciák adták az emberiségnek!
Ha mi elfogadjuk a nemzetiségi kisebbségi fogalomba való bein-kadrálásunkat, akkor önként lemondottunk a lecsatolt területe-ken létezö ezerszáz éven át megvalósított kultúrértékeink-röl és nemzeti 1100 éves folyamatos történelmünkröl, amelyet kiméletlen hamisítással át kellene írnunk új jogi státusunknak megfelelöen.
Mint a nemzetiségi kisebbségi kategória visszautasítója, 1989. augusztus 20-án a Kossuth Rádió Vasárnapi Újság címü müsorában is meghirdettem a társnemzet fogalmát. Nagy örömöm-re f. év tavaszán Méray Tibor Franciaországban élö magyar író is erröl értekezett az egyik írásá-ban, amelyet a magyarországi napi lapok és a kolozsvári Szabadság címü napi lap is leközölt, amely-ben kifejti: "ha az utódállamoknak 75 éven át nem sikerült kodifi-kálniok a nemzetiségi kisebbségi jogokat, akkor a magyar kormány nemzetiségi kisebbségi jogok helyett társnem-zeti jogokat igényeljen a leszakított területeken élö magyarság részére, mert ez jobban megfelel a történelmi reálitásoknak."
Kelt, New York, 1995. május hó 20-án