Bonchidai menyecskék,
Ugrálnak, mint a kecskék,
Szeretőjük mindig más,
Az uruk csak ráadás, ajlalala…
Ne nézz reám, ne, ne, ne,
Mert nem vagyok a fene,
Nem akarlak megenni,
Csak a szemed kivenni.

Ne nézz rózsám a szemembe,
Mert vér csöppen a szívembe,
Ha vér csöppen a szívembe,
Meghalok szégyenletembe'.

Bonchidai hegy alatt,
Lányok sütik a halat,
Papírosba takarják,
A legénynek úgy adják.

Viszik, viszik a szilvát,
Válogatják a javát,
Én is ettem belőle,
Szerelmes lettem tőle.

Kimentem én az erdőbe, az erdőbe,
Ráléptem egy venyigére, venyigére,
Venyigéről venyigéről, venyigére,
Fáj a szívem a szőkére, a szőkére.

Kimentem én a piacra, a piacra,
Ráléptem egy papirosra, papirosra,
Fáj a szívem a pirosra, a csinosra.
Papirosról papirosról, papirosra,

Árvalányhaj lengedez a hegytetőn,
Árva vagyok, elhagyott a szeretőm,
Ha elhagyott, hagyjon is el örökre,
Nem is lehet minden lánynak hat ökre.

Nem szeretem az uramat, nem biz' én,
Ha kimegyek, ha bémegyek sírok én,
Sírok, sírok, siratom a lányságom,
Siratom a lánykori boldogságom.

Minden éjjel mással hál. "
A káplár úr azt mondja, tralalalala
Ne járjak a tilosba'! "
Neki is a szája jár, "

Szeretem én a papot, tralalalala
Veszek neki kalapot, "
De még jobban a papnét, "
Veszek neki kanapét, "

Jaj, Istenem, adj egyet,
Sohase' kérek többet,
Jaj, Istenem, adj egy jót,
Adj egy kedvemre valót!

Jaj, Istenem, adj egy krajcárt,
Hadd vegyek egy kis pálinkát,
Jaj, Istenem, adjál kettőt,
Hadd vegyek egy hű szeretőt! Ajlalalalalala…