Geönczeöl Gyula tiltakozó levele Simon Zoltán szlovák földművelési miniszterhez a szlovákiai restitúciós tervezet ellen, amely kizárná a magyar és német tulajdonosokat a kárpótlásból. Részlet a Magyar Lobbi 2003. szeptember 12-i akció körleveléből.

Léva, 2003. augusztus 28.

Tisztelt miniszter úr!

Az Új Szó c. napilap 2003. augusztus 21-i számának első oldalán, Dr. Janics Kálmán elhunytáról értesülve a közlemény feletti cikket olvasva figyeltem fel arra, hogy Ön “restitúciós” tervezetet készített, amelynek értelmében visszakaphatják földjeiket azok a “szlovák állampolgárok”, illetve örököseik, akiknek földjét az állam 1948 februárja és 1990 januárja között elvette, míg a “nevesítetlen” földek az önkormányzatok “kezelésébe” kerülnek.

Szervezetünk közgyűlése, illetve az elnökség számos határozata felhatalmazott arra, hogy ezeket a kérdéseket figyelemmel kísérjem, és hogy az elmúlt, illetve a jelen rendszer által megkárosítottak érdekeit képviseljem. Ezért ezennel bejelentem a leghatározottabb tiltakozásomat ezen, az Ön és az Ön pártja által elfogadott és képviselt, rendkívül kártékony szándékú és az ország területén élő magyarok etnikai egységét megbontani célzó tervezettel szemben, a következő okoknál fogva:

1. A magyar és német etnikumot mindennemű mezőgazdasági vagyonától a kollektív bűnösség elvét alkalmazva a 12/1945 Zb., a 108/1945 Zb., illetve a 104/1945 számú és számos más, máig vissza nem vont rendelet fosztotta meg.
2. 1945. március 1-i hatállyal ugyanazzal a dekrétummal történt meg a magyarok vagyonainak elkobzása, amellyel az állam az így birtokba vett vagyont az általa kiválasztott szláv telepesek tulajdonába adta, és amit az érvényben lévő “joggyakorlat” alapján máig “juttatott tulajdonnak” nevez.
3. A “juttatott földek” tulajdonjoga sohasem volt jogszerűen elrendezve. Ezért a Mečiar-féle, 180/1995 Z.z. számú törvény az elbirtoklás jogcímén, állami pénzen “véglegesítette” a szláv telepeseknek egykoron juttatott földek jogviszonyát.
4. Szemben azzal a civilizált joggyakorlattal, amely szerint minden tulajdonos tulajdonjoga egységes jogi tartalommal bír, a jelenlegi “joggyakorlat” alapján a közigazgatási hivatalok kifogástalan tulajdonnak minősítik azokat a “juttatott” földbirtokokat, amelyeket a magyar és német tulajdonosoktól a csehszlovák állam korábban katonaság, rendőrség, illetve erőszak, gyilkosságok eszközének alkalmazásával kobzott el.
5. A 71/1945 és a 88/1945 dekrétum rendelte el a magyarok kényszermunkára való elhurcolását, és ezzel egyidejűleg vagyonaik elkobzása és szlávoknak való elosztogatása is megtörtént.
6. A csehszlovák állam minden nemzetközi szerződést felrúgva már 1919-től kezdődően megkezdte a magyar vagyonok elkobzását.
7. A magyarok jogos követelései szempontjából a Beneš-dekrétumok “időszerűtlenek”, a rendeletek “érinthetetlenek” — de ugyanakkor a mezőgazdasági, illetve egyéb tulajdonok tulajdonjogának jelenkori “véglegesítése” szempontjából ezek a dekrétumok, rendeletek, politikai gyakorlatok “érvényesek”!

Az Ön és pártja által támogatott kormánypolitika, illetve a szóban forgó eljárás ugyanakkor számos, jelenleg érvényes törvénybe ütközik:

I. Megsért érvényes, 1989 után meghozott törvényeket — így a 229/1991 Zb. föderális törvényt és annak 186/1993 Z.z. számú novelizációját, amelyek jogalapot teremtettek a magyarok és németek számára, hogy visszakérjék az 1945 és 1948 között elkobzott vagyonaikat.

II. Tendenciózus és jogalap nélküli a kárpótlást illetően a Római egyezményre hivatkozni, amennyiben a magyar és német kisebbség az érvényes 229/1991 számú föderális törvény, illetve a 11/1994 számú földtörvény értelmében követeli vissza vagyonát.

III. A Koppenhágai egyezmény megköveteli a jogállamiság elvének betartását — amit Önök minden tekintetben megsértenek.

IV. A Szlovák Köztársaság alkotmányának 20. cikkelye értelmében minden tulajdonos tulajdonjoga egységes jogi tartalommal bír. Szlovákia ezt a magyar kisebbségre vonatkozóan nem tartja be.

V. Az Európai Parlament Külügyi Bizottsága által 2003 márciusában megszavazott 78. törvényjavaslat 22.b cikkelye szerint a csatlakozást követően “semmilyen törvény, igazságügyi határozat, vagy kormányzati rendelkezés nem jelenthet diszkriminációt” — emiatt Önök igyekezete, hogy a magyarokat vagyonaiktól végleg elzárják, teljesen törvénytelenné válik a csatlakozás időpontjában.

Sem a potsdami, sem a párizsi békeszerződés nem kötelezte Magyarországot arra, hogy a 200 ezer, áttelepítésre kijelölt őslakos magyart befogadja. A szovjet katonai kormányzó, Vorosilov, amikor Gyöngyösi magyar külügyminiszter vonakodott aláírni a lakosságcsere-egyezményt, kihúzta pisztolyát, az asztalra tette, és közölte vele, hogy nem tűri az időhúzást, és amennyiben azt nem írja alá, lelövi őt és megtesz helyette mást külügyminiszternek, aki majd aláírja az egyezményt. Erre tanú az egyik kormánybiztos volt, aki a csehszlovák–magyar vegyesbizottság alelnöke is volt egyben, és ezt hitelesen elmondta a hetvenes években.

A Magyarországról hozott cserelakosság hátrahagyott vagyona maximum két-három hektár volt, rozoga épületekkel — a csehszlovák állam által erőszakkal összefogdosott és vagonokba rakott magyarok a legtehetősebb réteg volt, tehát az etnikai tisztogatás elve mellett a vagyon-harácsolás volt a csehszlovák hivatalok igazi célja. Ezeket a vagyonokat a földhivatalok ma is nyilvántartják, mert az eredeti magyar tulajdonosok neve a nyilvántartásban áthúzva, de szerepel. Ezért ezek egyáltalán nem “nevesítetlen” vagyonok — azoknak megvan a jogos, erőszakkal eltávolított tulajdonosa, vagy azok örökösei.

Csak megkérdezem: Önök milyen ismeretlen alkut kötöttek, hogy ilyen magyarellenes tevékenységet vállaltak fel? A probléma rendezésének alapja csakis a magyarokat etnikai alapon sújtó mindennemű rendelkezés feltételek nélküli eltörlése lehet, amihez ragaszkodnunk kell.

Dr. Janics Kálmán elhunyta előtt nem sokkal figyelmeztetett a kialakult kétlakiságra, a sok semmiben lebegő emberre, aki nem kívánja hovatartozását megnevezni. Dr. Janics Kálmán azt üzente, hogy még nem késő. Tiltakozásomat annak reményében írom, hogy mindenki meghallja, akit illet.

Üdvözlettel,
Geönczeöl Gyula
elnök

Forrás: A Magyar Lobbi Akció Körlevele, 2003. szeptember 12.