Boros Vagyok

Tálya (Zemplén m.)

Azt mondják, hogy boros vagyok

Azt mondják, hogy boros vagyok,
Mert én olyan veres vagyok.
Veres a libának orra,
Pedig bele se mártja a borba.

Azt mondják, hogy részeg vagyok,
Hogy oly könnyen ingadozok.
A nádszál is ingadozik,
Pedig csak az mindig vizet iszik.

Pálpatakán van

Pálpatakán van egy nagy almafa,
/: Annak tetejébe három piros alma :/

Egy közülük leesett a sárba,
Ki felveszi, nem veszi hiába
Azt a ki felveszi, nem veszi hiába.

Én felvettem, s lemosom a sártól,
/: Sohasem válok el a régi babámtól. :/

Új korába’ repedjen meg a csizmám,
Ha én többet járok a babám után,
/: Eddig is csak azért jártam utána,
Csallogatott a kék szeme sugára. :/

Amit világéletembe kerestem,
Mind az ügyes menyecskékre költöttem
/: Vettem nékik alsó, felső rokolyát,
Mikor tetszett, felhajtottam az alját. :/

három hordó borom van borom van
mind a három csapon van csapon van
/: kifekszem a csipegő csap alá
babám a hasam alá a sötétben :/

mind azt mondják ez se szép az se szép
akinek a szeme kék szeme kék
/: lám az enyém tiszta kökény fekete
ki a fene szeretne de szeretne :/

jaj istenem add nekem add nekem
mer igazán szeretem szeretem
mert ha nékem nem adod nem adod
felakasztom magamat a sötétben
mert ha nékem nem adod nem adod
bizony isten felakasztom magamat