A Neue Zürcher Zeitung magyar titkosszolgálatokról szóló cikkét az MTI ismertette; az összefoglaló a Népszabadság Online 2007. február 20-i anyagaként került a Magyar Lobbi levelébe. Az alábbi szöveg e korabeli sajtószemle összefoglalása.

A svájci lap tudósítója az állambiztonsági múlt feltárásának elakadását és a szolgálatok személyi folytonosságát vizsgálta. A közölt adatok szerint az alacsonyabb beosztású munkatársak harminc, a vezetők hetven százaléka már a rendszerváltás előtt is szolgált. Demeter Ervin volt miniszter a parlamenti ellenőrzést hangsúlyozta, a cikk viszont mind a szocialistákat, mind a Fideszt bírálta a feltárás elmaradásáért.

Az iratok sorsáról eltérő magyarázatokat mutatott be. Demeter becslése szerint a dossziék 65–70 százaléka elveszett; Ungváry Krisztián úgy vélte, jelentős részüket későbbi nyomásgyakorlás céljára vitték el. Hack Péter lehetségesnek tartotta, hogy iratok kerültek az orosz szolgálatokhoz. A tudósító ebből kiindulva kérdésként vetette fel az energiapolitikai döntések és az esetleges zsarolhatóság kapcsolatát.

A történészi kutatás akadályai között szerepelt, hogy a szolgálatok maguk rendelkezhettek az iratátadásról, és az adatvédelmi szabályok korlátozták a hozzáférést. Varga László a német és a magyar szabályozás különbségére hívta fel a figyelmet. A cikk több párthoz kötődő példával érzékeltette, hogy az állambiztonsági múlt nem egyetlen politikai oldal problémája.

Kenedi János a Kádár-kori gyakorlatok továbbélésével és az átmenet jellegével magyarázta a helyzetet. A közölt vita központi kérdése az volt, hogyan tartható demokratikus ellenőrzés alatt egy rendszer, ha a múltját feltáró dokumentumokhoz az érintett szervezetek szabják meg a hozzáférést.

Forrás: Magyar Lobbi, 2007. március 2., 2d.

2007. május: levél Gyurcsány Ferencnek az áldozatok irathozzáféréséről

A Magyar Lobbi mintalevele a jelentéstevők nevének és a megfigyeltekre vonatkozó összes iratnak a hozzáférhetővé tételét kérte. A jogi és intézményi megállapítások a levél korabeli álláspontját tükrözik.

Gyurcsány Ferenc
A Magyar Köztársaság
Miniszterelnöke
TO: Ferenc.Gyurcsany@meh.hu

Tisztelt Miniszterelnök Úr!

Mint Ön is tudja, az 1989 elötti államgépezetben a 9.OOO ÁVH-s tevékenységét 43,OOO besógó segitette. Ezzel kapcsolatban egy törvénykiegészitést szeretnék javasolni, amely lehetővé teszi, hogy a Történeti Hivatal felfedje a korábbi törvénytelen megfigyelések áldozatai számára a róluk jelentéseket készítők valódi neveit.

Mindaddig, amíg a törvény ezt nem biztosítja, az áldozatokat felesleges találgatásra kényszerítik a besúgók személyét illetően. Mivel a megfigyelteknek kiadott dokumentumokban, még 2OO6-ban is csak a besúgóknak álnevei szerepelnek (olyanok, mint Gyüjtő, Bogár, Elvakult, Berkenye, Liszteszsálya, Füzérajak, stb.) egyesek azt a következtetést vonhatják le, hogy a jelenlegi magyar jog még mindig a volt ügynököket védi, és hátrányos helyzetbe hozza az áldozatokat.

Kérem Miniszterelnök urat, hogy tegyék meg a szükséges lépéseket egy olyan törvény életbeléptetésére, amely megszünteti a korábbi kommunista kormánnyal való jogfolytonosságot, és a németországi módszerekhez hasonló eszközökkel biztosítja, hogy a besúgók áldozatai megismerhessék a jogsértést elkövetők neveit.

A törvénynek arról is gondoskodnia kellene, hogy az áldozatok a rájuk vonatkozó akták közül ne csak a “belső ellenséggel” foglalkozó III/III alosztályon készült aktákat kapják meg, hanem a személyükre vonatkozó összes törvényellenesen keletkezett anyagot is. Jelenleg a külföldi magyarok és a valaha belföldön megfigyelt külföldiek nem kaphatják meg a felderítésnél és az elhárításnál (III/I és III/II) róluk készitett aktákat.

Kérem Önt, hasson oda, hogy a mai kémelhárító szervek, a valahaiak jogutódjai, ne dönthessenek önkényesen arról, hogy a Történeti Hivatalhoz forduló állampolgárok mely aktáikat kaphatják meg az egykori III-as ügyosztályról.

Tisztelettel,
AZ ÖN NEVE ÉS CIME

Forrás: Magyar Lobbi, 2007. május 4., 1h. A felhívást a 2007. május 20-i szám 1h pontja is megismételte.