"Gyarmatosított" kárpátaljai magyarok?

Elkezdűdött a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) -ellenes
kampány a Kárpáti Igaz Szóban (KISZ). A támadás irányvonala nem kelthet
meglepetést: radikalizmussal, a magyar közösség megosztásával vádolják
érdekvédelmi szervezetünket, a KMKSZ-t – olvasható Kovács Miklós, a
szervezet elnökének írása, a Kárpátalja című hetilapban.
A kárpátaljai magyarok tapasztalhatják, hogy az SZDPU a kommunista párt
igazi örököse Kárpátalján. A hatalmi pozíciók monopolizálásán túl a
módszerek hasonlósága az, ami szembeötlű – tartalmazza az írás. A
Szovjetunió kommunistái mindig nagy igyekezettel próbáltak újabb
területeket meghódítani. A Nyugat ellenállása azonban, különösen a II.
világháború után, megerűsödött, és a NATO létrehozásában öltött testet. A
szovjet propaganda-apparátus ezután évtizedeken keresztül agressziónak
bélyegezte a nyugati demokráciák önvédelmi kísérleteit a vörös agresszió
ellen. Ideológiai szinten a szovjet propaganda-hadjáratot békeharcnak
nevezték el, és igyekeztek mindenkit belerángatni, aki elvileg nem
tartozott a marxistákhoz. Innen eredt a békepap-mozgalom is, amely
egyszerre próbálta hitelesíteni a szovjet agressziót és diszkreditálni az
egyházakat. Békeharcosként így szerepelhettek a Pravdában és akár a
KISZ-ben is a fejűnűkön kívül papok, sűt nyugati értelmiségiek is.

Az egyesített szociáldemokraták az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség
(UMDSZ) gyors kiterjesztésén keresztül próbálják a kárpátaljai magyar
társadalmat gyarmatosítani. A KMKSZ, az itteni magyarok bizalmát továbbra
is bíró érdekvédelmi szervezet, ennek a hódító hadjáratnak áll az útjában.
Elsűsorban azzal, hogy létével bizonyítja, ki lehet állni a magyar
ügyekben a vereckei emlékmű kérdésétűl kezdve a Tisza melléki járáson
keresztül a státustörvényig minden fontos kérdésben. A megalkuvásmentes
kiállás ténye önmagában diszkreditálja azokat, akik feladják ezeket az
érdekeket. Azzal, hogy valaki állami alkalmazott vagy üzletember létére a
KMKSZ-ben visel tisztséget, kényelmetlenné teszi azok életét, akik úgy
szeretnék hinni, hogy nincs más választásuk, mint belépni az USZDP-be vagy
az UMDSZ-be.

Teljesen elkerülhetetlen hát, hogy a szocdem hatalompárt magyarul beszélű
ideológusai békeharcot hirdessenek a KMKSZ-szel szemben. Miután egyikük
megkapta a KISZ fűszerkesztűi posztját (zsoldot természetben is lehet
kapni), világos, hogy ennek a lapnak kell az élharcos szerepét játszania.
Ha valakinek az a kényelmetlen szerep van kiosztva, hogy asszisztáljon a
státustörvény kilúgozásához, majd megértést tanúsítson a vasfüggöny
leeresztésekor, mindent meg fog tenni, hogy besározza azt, akirűl tudja,
nem lesz partner ezekben a magyarellenes akciókban. Aki tehát ellenállni
mer, az többek között radikális, megosztja a magyar társadalmat,
megbélyegzi az embereket, ellenségképet fest.

A most elkezdűdött KMKSZ-ellenes felvonulás résztvevűi ezeket a lózungokat
fogják ismételgetni. Újabbakat aligha tudnak kitalálni. Legfeljebb azt nem
lehet elűre látni, miféle váratlan egyének és csoportok csatlakoznak majd
a békeharchoz. Most éppen két '56-ost rángatták elű. Valószínűleg
megszólalnak az UMDSZ-ben tisztséget vállalt egyházi személyek is.
Felemelik majd szavukat méltóságukban sértett tanácselnökök,
iskolaigazgatók és halk szavú poéták. Kampányoltak már a KMKSZ ellen
magyarországi politikusok és kormánytisztviselűk, diplomaták is; ha valaki
emlékszik még a '97–'98-as idűszakra, elűre láthatja, hogy ezek majd az
ukrán–magyar viszonyt illetűen ítélik el a KMKSZ felelűtlen
kalandorpolitikáját.

Ha viszont így történik, minden egyes csatasorba állított békeharcos arra
fogja emlékeztetni a magyarokat, a KMKSZ korábban soha nem rángatott bele
senkit a politikába. Hiszen, mindenki – különösen az értelmiségiek –
szolgálhatja jól a magyar közösséget azzal, hogy tisztességgel megfelel a
hivatásának.

A végén sokan megtanulják, hogy nem létezik politizálgató tanító, pap vagy
költű, hanem csak jó és rossz politikus. Olyan ez, mint bármely
küzdűsport, például az ökölvívás: ha beléptél a ringbe, akkor mindenki
bunyósként kezel, és senkit nem érdekel, tudsz-e hegedülni. Az ukrán
szocdemek, UMDSZ-esek is tudják ezt, de az ukrán nagypolitikai küzdelemben
szükségük van a magyar nemzetiségű ágyútöltelékre is.

Még egy párhuzam a kommunistákkal. A szovjet hadvezetésre volt jellemzű,
hogy nem sajnálta a sajátjait, kiképzés nélkül hajtotta a csapatait az
aknamezűkre, belügyis záróosztagokkal a hátuk mögött, hogy megakadályozza
a visszavonulásukat. A KISZ is ilyen záróosztag: az UMDSZ-eseményekrűl
szóló tudósítások, hosszú névsorok (a 2002-es kampánykor is ez volt), azt
a célt szolgálják, nehogy valaki a KMKSZ-szel is cimboráljon. Mert azok,
akikre adminreszurszos módszerekkel lehet hatni, ha tehetnék, jóban
lennének a szövetséggel is. Ezért is kell a KMKSZ-t vádolni a magyarság
megosztásával.

Az antiimperialista békeharcnak volt hatása az emberek tudatára, ezt nem
szabad elfeledni. Az oroszokra, ukránokra nagyobb, a magyarokra, észtekre
és más meghódított népekre kevesebb. A monopólium azonban fontos
összetevűje volt ezeknek a kampányoknak. Ha az emberek más véleményeket is
hallanak, akkor ez a kampány kudarcra van ítélve. Ezt biztosan meg lehet
jósolni – szögezte le írásában Kovács Miklós.

Discussion/Fórum