Kronika

Idén korlátozták a Work&Travel program keretében külföldön munkát
vállaló egyetemisták lehetõségeit

Ötödik éve próbálnak szerencsét egy nyár erejéig hazai egyetemisták az
óceánon túl. Az Amerikai Egyesült Államok Work&Travel programja
kezdetben csak néhány száz, tavaly pedig már 4000 diáknak biztosított
szünidei pénzkereseti lehetõséget az újvilágban. A közvetítõirodáknál
állandó a túljelentkezés, a többséget a megkereshetõ pár ezer dollár
vonzza. Az AEÁ nagykövetsége – fõleg „gyenge” elõmenetelükre hivatkozva
– idén több ezer hallgató vízumkérését tagadta meg; sokak szerint a
valódi ok az, hogy sok egyetemista kinn marad a szezonmunka után.

Különbözõ amerikai cégeknél dolgozhatnak idénymunkásként a Work&Travel
program keretében nappali tagozatos egyetemisták a nyári szünidõ alatt.
Négy hónapra speciális vízumot és munkavállalási engedélyt kapnak,
ennek lejártával pedig még egy hónapot tölthetnek az Egyesült
Államokban. A munkaszerzõdéseket a közvetítõirodák biztosítják, vagy az
internet segítségével közvetlenül a diákok kötik meg az amerikai
cégekkel. A fiatalok többnyire gyorsétkezdékben, vidámparkokban,
turistaközpontokban, gyerektáborokban kapnak munkát, az órabér 5–8
dollár körül mozog. A nyári programban való részvétel közvetítõcégektõl
függõen 1000–1500 dollárba kerül, amely magában foglalja a közvetítés
díját, a menettérti repülõjegyet, valamint az öt hónapos egészségügyi
biztosítást. Ezenkívül a diákoknak 100 dolláros illetéket kell
fizetniük az USA bukaresti nagykövetségén, de még így is megéri
szerencsét próbálni, hiszen az Államokban heti negyven (azaz napi
nyolc) órát dolgozva négy hónap alatt megkereshetik a 3–5 ezer dollárt.
Ráadásul a szorgalmasabbak másodállást is találhatnak. A programmal
természetesen a Egyesült Államok is jól jár, hiszen az európai
országokból érkezõ egyetemisták révén több tízezer olcsó (minimálbérért
dolgozó), értelmiségi szezonmunkáshoz jutnak a cégek.
A jelenkor Ábelei
Renóban (Nevada állam), kaszinóban dolgoztam több tíz ír, horvát és
lengyel egyetemistával együtt. Bejártam fél Amerikát, rengeteg barátra
tettem szert, kerestem vagy nyolcezer dollárt, amibõl itthon a szüleim
segítségével lakást vásároltam – mesél tavalyi kalandjairól egy
közgazdászhallgató. Az erdélyi „egyetemista Ábelek” számára valóban
egyedülálló lehetõséget kínál a Work&Travel, hiszen saját pénzbõl
elenyészõ hányaduknak adódik lehetõség megtekinteni a
Szabadság-szobrot, megismerni az amerikai életformát. Egy, a programban
két évvel ezelõtt részt vevõ diák ma is büszkén mutogatja barátainak a
róla készült felvételt, háttérben a World Trade Centerrel. Kevesen
dicsekedhetnek hasonlóval Erdélyben.
Az Egyesült Államok bukaresti nagykövetsége idén több ezer diák
vízumkérését tagadta meg. Az egyetemisták körében közszájon forog, hogy
az amerikaiak elsõsorban azért csapták be a kaput a romániai diákok
orra elõtt, mert évrõl évre többen „felejtettek el” hazatérni. A
hallgatók egy részét ugyanis már nem a „mindenhol jó, de a legjobb
otthon” elv vezérli, sokan illegális kivándorlásra használják a
programot. Persze a kinttartózkodáshoz szükséges hivatalos jóváhagyást
nem kaphatják meg, de nincs is szükségük rá, hiszen Amerikában könnyû
fekete munkát találni, és több év telhet el anélkül, hogy igazoltatnák.
Tapasztalva a program iránti növekvõ igényt, számtalan közvetítõcég
nyitotta meg kapuit Romániában, ahol egyre több és több diákot
fogadnak. Meg nem erõsített információink szerint idén csak
Kolozsvárról több mint 10 ezer egyetemista próbálhat szerencsét a
tengerentúl. Az elõzõ esztendõkben a diákok útlevelét a közvetítõ cégek
összegyûjtötték, majd továbbították a nagykövetségre; általában a
fiatalok 90 százaléka sikerrel járt, viszszautasított vízumkérelemrõl
csak elvétve lehetett hallani. A helyzet ellenben idén gyökeresen
megváltozott: az irodák összegyûjtötték az útleveleket, ám vízumot már
elenyészõen kevesen kaptak. Az egyetemisták többségét interjúra
hívatták Bukarestbe, a háttérben azonban az állt, hogy a nagykövetség
szabályzata szerint csak a személyesen jelen levõt lehet
visszautasítani.
Mosolygó elutasítás
a nagykövetségen
Éjjel kettõkor érkezünk az amerikai nagykövetség bukaresti székháza
elé, az utcán már kisebb egyetemista-csoport várakozik. Listát vezetnek
az érkezõkrõl, már ebben a hajnali órában is csak a 95-dikek lehettünk.
Hosszú még az idõ a reggel 8 órai nyitásig, sétálgatunk a környezõ
utcákon. Ahogy érkeznek Bukarestbe az ország különbözõ részeirõl a
vonatok, egyre több és több egyetemista jelenik meg a nagykövetség
környékén. Nyolc órára már mintegy négyszázan várakoznak fáradtan,
bosszúsan, de még reményekkel telve a követség kapuja elõtt. Az elsõ
egyetemisták fél kilenckor léphetnek be, a többiek hosszan elnyúló ötös
sorban várakoznak. Az idõ múlásával feszültebbek az arcok, fogy a
türelem. Egyesek az õrt álló katonákkal elegyednek szóba, faggatóznak a
bent történtekrõl. A baka mit sem tud, de azért biztatja a fiatalokat:
ne aggódjanak, mindenki sorra kerül, és megkapja a vízumot.
Az elsõ diák fél tizenegy táján lép ki a nagykövetség kapuján.
Megbomlik a sor, mindenki körbeállja. A srác megvonja a vállát, s
legyint egyet: „Volt egy elmaradt vizsgám, nem adták meg a vízumot”.
Belépéskor szigorúan ellenõriznek mindenkit, csak a mobiltelefonokat és
fémtárgyakat hátrahagyva léphetünk be az impozáns épületbe. Egyszerre
4-5 ablaknál veszik át az aktákat; a kettesnél szõke, fiatal, csupa
mosoly nõ nézi át a papírokat, de épp csak belepillant, máris talál
„valamit”. „Ön második egyetemét végzi? Sajnálom, idén sajnos, nem
fogadhatjuk, de talán próbálja meg jövõre” – dúdolja angolul
fogkrémreklámú mosollyal, majd pecsétet tesz az útlevélbe, és
visszaadja a papírokat. Magyarázkodásra sincs idõ, az egész mindössze
fél percet tartott.
A követségrõl aztán többen és többen jönnek ki, szinte valamennyien
csalódott képpel. Szúrópróbaszerû statisztika arról, kik nem kaptak
vízumot: negyedéves orvosis 8,34-es átlaggal, harmadéves joghallgató,
leckekönyvében kilenc és tízesek mellett két hatossal, másodéves
filológus, a rektor pecsétje mellõl hiányzott a dékáné… A sort a
végtelenségig, azaz aznap körülbelül 380 diákig lehetne folytatni,
hiszen a 400-ból csak mintegy húszan jártak szerencsével. Az indokok
többnyire egyeznek: többségüknek a tanulmányi eredményeiben találtak
kifogást. Mindenki érzi azonban, hogy az indoklás kissé sántít, hiszen
egy orvosis vagy jogi hallgató nyolc fölötti médiával messze átlag
fölöttinek mondható.
Leltár a veszteségekrõl
Kölcsönpénzbõl iratkoztam be a programra, fogalmam sincs, hogyan fogom
visszaadni – panaszolja sírásra görbült szájjal egy szõke lány. Ha nem
kapják meg a vízumot, a programra jelentkezõk 250-300 dollárt (50–100
dollár a közvetítõ cég díja, 100 dollár az amerikai munkavállalási
engedély, 100 dollár a nagykövetségi illeték) veszítenek. A veszteség
reálértéke azonban ennél jóval nagyobb, hiszen a négy hónap alatt akár
több ezer dollárt is megkereshetett volna egy ügyes egyetemista. Nem
beszélve az eszmei értékekrõl: kirándulások, élmények, kaland, néhány
hónapra elszakadni a romániai valóságtól, az itthoni mindennapok
gondjaitól.
„Az idei tömeges visszautasítás jövõre érezteti hatását igazán. Az
Államokban a románok még nem tettek szert olyan »hírnévre«, mint
Nyugat-Európában, a tengerentúl egy kalap alá vesznek a lengyelekkel,
magyarokkal, horvátokkal, azaz rólunk sem tudnak többet, mint róluk. A
legnagyobb gond azonban az, hogy nálunk mindig baj van a vízumokkal,
tavaly több százan késve kapták meg, nem tudtak idõben ott lenni a
munkahelyükön. Az amerikai cégek már az év elején megkötik a
szerzõdéseket velünk, fenntartják az egyetemistáknak a helyeket. Idén
pedig több ezer diák nem kapott vízumot, így a cégek kereshetnek más
munkásokat. Emiatt kétséges, lesz-e még jövõre olyan cég, amelyik román
diákoknak ajánl majd munkát, és lesznek-e olyan diákok, akik 300
dollárt kockáztatnak. Már nem látok nagy jövõt ebben a programban” –
nyilatkozta lapunknak egy közvetítõcég – neve elhallgatását kérõ –
vezetõje.
A romániai városok közül Kolozsváron mûködik a legtöbb – húsz –
közvetítõiroda, amelyeknél november közepéig jelentkezhetnek az
egyetemisták a Work&Travel programra.
A lapunk által felkeresett irodák munkatársainak mindegyike elismeri,
hogy az AEÁ bukaresti nagykövetsége idén jelentõsen szigorított a
vízumjuttatás feltételein, ám mindezt már kevesen vállalják a nevükkel.
Az egyik, idén alakult iroda vezetõjétõl megtudtuk: száz ügyfelük közül
eddig öten szereztek vízumot, eddigi tapasztalatuk mégis pozitív, mivel
a szezonnak még nincs vége. Ugyanakkor a kolozsvári cégvezetõ csupán
burkoltan „mer” állást foglalni a nagykövetség szigorúságáról, hiszen
elmondása szerint az intézménynyel folytatott együttmûködést, a
következõ években elbírálandó vízumkéréseket befolyásolhatják a
sajtóban megjelentek.
A Camp Counsellors USA 1997 óta közvetít munkát romániai egyetemisták
számára két programon keresztül: oktató gyermektáborokba, illetve a
work experience keretében különbözõ szezonmunkára. A kolozsvári cég
1050 dollárt igényel azoktól, akik önállóan szereztek munkát maguknak,
míg 1200 dollárt kell fizetniük azoknak a diákoknak, akiknek az iroda
közvetít munkát is (az összegek tartalmazzák a repülõjegy árát, ám a
nagykövetség vízumilletékét már nem). Kovács Csilla irodavezetõ
kérdésünkre elmondta, évi több ezer jelentkezõ közül átlagosan ezer
diákot szûrnek ki; idén általuk már 520 hallgató kapott vízumot, 500
elbírálása pedig folyamatban van. „Ebben az évben nehézkesebb a
vízumkiadás, mivel megszigorították az elbírálást, tüzetesebben
ellenõrzik a jegyátlagot, megvizsgálják, ki az úgynevezett elhivatott
diák. A jelentkezõk jegyeit természetesen mi is figyelembe vesszük az
interjúk alkalmával” – nyilatkozta a Krónikának Kovács Csilla, majd
hozzátette: évente valamennyi iroda esetében elõfordul, hogy néhány
diák kinn marad a program befejezése után, ám ezt kevésbé tudják
befolyásolni. „Egyáltalán nem érdekünk, hogy bárki is kinn ragadjon,
hiszen többek között ettõl is függ a következõ évi eredményességünk” –
szögezi le az irodavezetõ.
Megkeresésünkre az Egyesült Államok bukaresti nagykövetségén
leszögezték: az ún. J–1 típusú – vagyis a csereprogramokra,
szezonmunkára szóló – vízumok kiadását fõleg a Work&Travel programokon
meghirdetett feltételrendszer alapján bocsátják ki, amelynek egyik
legfontosabb eleme a tanulmányi átlag. Például olyan egyetemi hallgató
kérvényét kapásból elutasítják, akit az elmúlt tanévben nem zártak le
valamennyi tantárgyból, vagy akinek a törzskönyvi kivonatáról hiányzik
a rektor aláírása. Az Amerikában kinn maradt romániai hallgatók
számáról nem tudtak tájékoztatni a nagykövetség munkatársai, azt
ellenben megtudtuk, hogy tavaly országszerte 4000 diáknak bocsátottak
ki J–1 típusú vízumot, és az egyetemisták többsége, 3000 hallgató
kolozsvári közvetítõirodán keresztül jelentkezett a programra. A
nagykövetségen ugyanakkor fontosnak tartották a tengerentúl „ragadt”
diákok figyelmét felhívni arra, hogy az amerikai jogszabályok szerint
évekre, sõt örökre kitilthatják az Államokból, sõt adott esetben le is
tartóztathatják õket.

Erdei Róbert, Rostás Szabolcs

Discussion/Fórum