A közelmúltban politikusok próbálták szembeállítani egymással a külhoni
magyar nemzeti közösségek stratégiai fontosságú törekvéseit – az
autonómiát és a kettos állampolgárságot.
Borbély Imre írásának alább olvasható részlete egybecseng azzal, amit
Patrubány Miklós a Kossuth Rádióban elmondott: az autonómia és a kettos
állampolgárság olyan, mint egy szülo két édes gyermeke – szembeállítani,
egymás ellen felhasználni nem szabad.
Budapest, 2004. július 31.
MVSz Sajtószolgálat
(…)
2. A Trianon által szétszabdalt magyarság lelki egységigényének, elemi
nemzeti érdekének, valamint az idegen államok fennhatósága alá
kényszerített nemzetrészek jövoje szempontjából egyaránt a határrevízió
jelentené a megoldást, amenyiben keresztülviheto lenne. Nem
keresztülviheto.
3. Pótmegoldásként a határokon átívelo egyesülés kínálkozik – egy
kárpátmedencei magyar konfederációs szerkezet által. Ennek két pillére: a
közös jogalap (állampolgárság) és a nemzetrészek önigazgatása
(autonómiája). Az autonómia a beolvadást csökkenti, de önmagában semmibe
vezeto út (mert nem kínál semmiféle megoldást a nemzetrész össznemzeti
egységigényére). A magyar állampolgárság önmagában önazonosságerosíto,
stabilizáló (mert megjeleníti és jogi alapra helyezi a nemzet egységét),
de nem elégséges. A ketto együtt képezné azt az egyéni és kollektív jogi
keretet, amelyben a nemzet gazdasági, tanügyi és politikai szervesülése
végbemehet .
4. A megvalosíthatóság szempontjából:
– az autonómia sajnos csak több éves összmagyar politikai erofeszítés
eredményeként képzelheto el, és nem csak a magyar politikai akarat
függvénye.
– az állampolgárság kiterjesztése – népzsavazás által küszöbön áll és
kizárólag a magyar politikai akarat függvénye. Emiatt a tematizálása
magyar körökben – MOST ! – nemzeti kötelesség. Se több, se kevesebb.
(…)
Borbély Imre

