Titkos erők láthatatlan kézzel, mérhetetlen erőszakkal törnek a magyarságra, hogy eltiporják évezredes kultúrájának minden gyökerét. Megmaradásra vagy túlélésre csak a nemzet erőinek egyesítése adhat esélyt. Az áhított összefogás azonban nem a béke és szeretet földi utópiájában keresendő, hanem nagyon is kézzel fogható, valós érdekek és értékek mentén. Így bontakozik ki egyetértés az 1956-os forradalom és szabadságharc jövő évi, 50. évfordulójára elfogadott botrányos emlékmű megvalósítása ellen.

A történet előzménye: A Miniszterelnöki Hivatal pályázatot írt ki a budapesti Dózsa György úton megvalósítandó emlékműre, melynek 1 milliárdos(!) keretéből 5 millióra értékelték azt a 2006 vasoszlopból álló elképzelést, ami felülnézetben az amerikai dollárpiramist jelképezi (az egydolláros papírpénz félreérthetetlenül utal az új világrendre). Hazai és külhonban élő magyarok között teljes az egyetértés abban, hogy az emlékmű minden részletében idegen 1956 szellemiségétől. Az egyébként jellegtelen, rideg, sivár emlékmű megvalósulása esetén nagyon is határozottan, szimbolikusan az alábbiakról szólna: 2006-ban a hatalom birtokosai önmagukat kívánják ünnepelni, a jelképben is kinyilvánítják a pénzvilág diktatúráját, amit nemzetközi egységben, vasakarattal fognak véghez vinni.

Akik a fentiek valóságtartalmában mégis kétkednének, azoknak ajánlható e sorok írójának korábbi cikke: Dollárpiramis vagy 56-os emlékmű? (Magyar Világ, 2005. szeptember 22.). A perdöntő bizonyíték azonban időközben meg is épült, és látható, látogatható a budapesti Kerepesi Temető 5. számú parcellájában. Ez a főbejárattól nyílirányban (a Jókai sír felé) vezető főút bal oldalán az igazgatósági épület után a második nagy parcella. Ennek eddig üde zöld parkjában messziről szemet szúr az az építkezés, melynek szüleménye egy hatalmas betontömb, felül és hátulnézetben ismét egy dollárpiramist formázva! Mintha a 2006-os emlékműterv előalakja lenne, hogy a jóhiszemű emberek tűrőképességének főpróbájául szolgáljon. E betonförmedvény úgy éktelenkedik, tornyosul a temető parkjában, hogy semmi más síremlékhez nem hasonlít, a meglévőkhöz nem illeszkedik.
A Nemzeti Kegyeleti Bizottság védőszárnyai alatt épül a II. VILÁGHÁBORÚBAN ÉLETÜKET VESZTETT MAGYAROK EMLÉKMŰVE, amit az előzetes hírek szerint Gyurcsány miniszterelnök készül felavatni az ez évi Halottak Napján.

Mit kellene tennünk? – kérdezik sokan napjaink zűrzavarában, amikor az ország erkölcsileg, kulturálisan és gazdaságilag egyre mélyebbre süllyedőnek látszik. Összefogás legegyszerűbben a fenti gondolatok alapján lehetséges. Kívánatos, hogy egyre többen belássák, a Kerepesi Temetőben a most épülő II. világháborús emlékmű valójában a holtak, az áldozatok meggyalázása, ha emléküket egy dollárpiramissal kívánják megörökíteni. Mit kell tennünk? A következő napokban pestiek százainak, ezreinek kellene erről saját szemével meggyőződni és hírét vinni a nemzetgyalázásnak. Aki e gondolattal egyetért és a tervezett 2006-os, Dózsa György úti hasonlóképp dollárpiramist formázó emlékű megvalósítása ellen is tiltakozni kíván, az látogasson el most október 23-án délelőtt a Kerepesi Temető 5. számú parcellájához. Volt már történelmi példa a néma tiltakozásra.
Az 1848-as szabadságharc megtorlása, az önkényuralom idején, Vörösmarty temetésekor hatalmas tömeg gyűlt itt össze, amit semmilyen hatalom nem oszlathatott szét. Ennek a néma összefogásnak kell most ismét jelét adni, hogy az mihamarabb a jóérzésű magyarok élő, széttéphetetlen láncává váljon!

Dr. Nagy Attila orvos, közíró
Debrecen

Discussion/Fórum