Géza fejedelem és a kereszténység felvétele

A 970-es években — a megváltozott bel- és külpolitikai helyzet kényszerítő hatására — Géza nagyfejedelem felismerte a magyarság európai állammá alakulásának lehetőségét és szükségességét. Ennek érdekében felvette a kereszténységet, s elindította az országban a térítést, egyszersmind megkezdte a központi hatalom kiépítését. Külországi háborúra mintegy negyedszázados fejedelemsége alatt alig került sor.

A békére törekvő politikáját megerősítették azok a korban egyébként természetes dinasztikus házasságok, melyeket gyermekei kötöttek külföldi uralkodóházak tagjaival. Legidősebb lánya Vitéz Boleszló lengyel fejedelem felesége lett, másik lányát Gavril Radomir bolgár trónörökös vette el. Különösen fontos volt a németekkel való kapcsolat rendezése: fia Vajk, aki a keresztségben az István nevet kapta, feleségül vette Civakodó Henrik bajor herceg lányát, Gizellát, s ezáltal sógorságba került az új bajor herceggel IV. Henrikkel. Géza harmadik leánya Orseolo Otto velencei dózse felesége lett.

Békés kapcsolatok jellemezték a keleti országokkal fenntartott viszonyát — így a kijevi orosz fejedelmekkel, a besenyőkkel (Géza édesanyja egyes vélemények szerint besenyő származású volt), és a bolgárokkal is, akikhez Géza öccse, Mihály házassága egyengette az utat, hiszen ő egy bolgár hercegnőt vett feleségül.

Nyugat vagy Kelet: a kereszténység választása

A kereszténység felvételével kapcsolatban — a későbbiekben alapvetőnek bizonyuló — kérdés volt az, hogy a nyugati vagy a keleti egyházhoz csatlakozzon-e Magyarország. Korábban (948 körül) a magyar előkelők egy része a bizánci kereszténységet vette föl. Konstantinápolyban megkeresztelkedett és így a császár “barátja” lett Termacsu, Árpád dédunokája, Bulcsú karcha “Turkia harmadik fejedelme” és valamivel később a fejedelem után következő méltóság viselője, a gyula is.

A választásról szóló döntést végül is az aktuális külpolitikai helyzet határozta meg. A magyar kalandozások utolsó fejezete délkeletre irányult, s ez elhidegítette a bizánci kapcsolatokat. Figyelmeztetés lehetett a magyar fejedelemség számára az is, hogy a bizánci császár megszüntette Bulgária politikai és vallási önállóságát. Amikor Bizánc és a Német-római Császárság közvetlen szomszédságba került Magyarországgal, Géza nagyfejedelem számára a nyugati orientáció jelentette a biztatóbb támaszt. Ugyanis I. Ottó is felismerte, hogy a magyarok ügyének felkarolása saját politikai befolyását erősíti a térségben.

A német-római császár közvetlen híveinek tanácsával és közreműködésével válogatta össze a magyarországi misszió tagjait. Térítő püspöknek a szentgalleni Prunwartot (a későbbi Szent Brúnót) választotta. 972 őszén így a mainzi érsek Brúnó szerzetest szentelte a magyarok püspökévé, aki sok pogányt vezetett a hit útjára. Ő keresztelte meg többek között Géza fejedelmet és családját is. Géza a keresztségben az István nevet kapta. Felesége, Sarolt már kisgyermekként, Hierotheos görög püspök révén keresztény lett.

Forrás: Enciklopédia Humana Egyesület, Árpád-kori történelem (CD-ROM, 1996-98, HUNDIDAC ’97 Arany díj), Kovács Tiborné, Szentpéteri József, Zsoldos Attila.