Beszámoló az István, a király rockopera 2004. június 5-i csíksomlyói ősbemutatójáról — az ezer székely lány napján, húsz évvel a magyarországi ősbemutató után jutott el először Erdélybe Szörényi Levente és Bródy János műve. Részlet a Magyar Lobbi 2004. június 4-i akció köréből.
Már csak határainkon túl nyílik alkalom arra, hogy százezer magyar egyszerre énekelhesse a Himnuszt. A hétvégén az idegenek által rendőrileg megszállt székelyföldi Csíksomlyón adódott mód ennek fölismerésére. Az ezer székely lány napján, június 5-én Erdélyben első alkalommal mutatták be az István, a király című rockoperát — kereken húsz évvel a belső-magyarországi ősbemutató után juthatott el a Szent Korona örök tartományába, Erdélybe az előadás.
Az esti előadást nem moshatta el eső, és a rockopera végén a Csíksomlyó mellett magasodó Szent-dombon százezer magyar — címeres zászlót lobogtatva, gyertyát égetve — együtt énekelhette: “megbűnhődte már e nép a múltat s jövendőt.” Csíksomlyó szabad volt ekkor: 83 évvel Trianon óta először, néhány órára.
A Magyar Televízió a jelek szerint csak korlátozottan közvetítette az eseményt: csupán néhány százezer ember által fogható műholdas adáson volt látható a történelmi pillanat, a Duna Televízió sem sugározta István és Koppány küzdelmének drámai jeleneteit. A cikk szerzője szerint ez pedig milliókat foszthatott meg attól a magyarságélménytől, amit a rockopera nyújthatott volna — attól az érzéstől, hogy jó nemzethez tartozni, és hogy egy vagyonából, életkedvéből jórészt kifosztott nemzet is fölismerheti: nagyszerű, nemes közösség tud maradni.
A rockopera drámájában — amelynek egyik leghíresebb dala az “Abcug, Koppány!” felkiáltással a lázadó Koppány vezér fejét követelő tömeget idézi meg — mindkét főhős, István és Koppány is elzavarja a köréjük gyülekező talpnyalókat, hízelgőket. A cikk szerzője ezt a történelmi drámát vetíti rá a jelenkori közéletre: bírálja, hogy a Himnusz nyilvános, tömeges eléneklésének alkalmai — így a Népstadion (ma Puskás Ferenc Stadion) felső lelátóinak tervezett lebontása — egyre szűkülnek, és nehezményezi, hogy egy new york-i hídavatón elhangzott, be nem váltott ígéretet (ingyenes óvodai ebéd) egy politikai találkozón próbáltak meg utólag magyarázni. Szóvá teszi azt is, hogy a Ferencváros és Lágymányos közötti Duna-hídra szánt Szent László nevet — a cikk állítása szerint — végül egy szekszárdi hídra “ragasztották”.
Esztergomban Szent István megkoronázása ünnep akkor is, ha az távoli tartományban, színpadon történik — zárja a szerző. Az ezer székely lány napján, a rockopera végén nemzettársainkkal együtt énekeltük, és mélyen átéreztük: “nyújts feléje védőkart, ha küzd ellenséggel.”
Forrás: Magyar Lobbi, 2004. június 4.

